Ifjú férfiak és nők a legmagasabb világi ismereteket is elsajátíthatják, s mégis tudatlanok maradhatnak azokkal a legfőbb alapelvekkel kapcsolatban, amelyek őket Isten országának polgáraivá avatják. Csupán földi, emberi tudás nem képesíthet a mennyek országára. Krisztus országának alattvalói nem az előírások és szertartások vagy könyvek alapos tanulmányozói. Jézus így szól: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17:3)

Az Írásokat mindennap tanulmányoznunk kell. Isten bölcsessége és ismerete lesz az osztályrésze annak az fiatalnak, aki naponta tanulmányozza az igét, és Isten útjait járja. A Biblia a mi világosságunk és oktatónk. Ha az ifjú hisz abban, hogy a harmatot Isten küldte le az égből, ugyanakkor az esőt és a napfényt is, hogy a növényzetet éltessék, ha meggyőződik arról, hogy minden áldás Tőle származik és minden köszönet és hála Őt illeti meg, akkor felismeri Istent minden dolgaiban, és mindennap hűségesen teljesíti kötelességeit. Isten tölti be minden gondolatát.

Vannak fiatalok, akik a tudományról beszélve feljebb bölcselkednek, mint kellene, a maguk korlátolt felfogásával akarják Isten útjait és munkáját magyarázni, de mindez szánalmas kudarcba fullad. Az igazi tudomány és az ihletett Írás tökéletes összhangban van egymással. Az áltudomány független Istentől, nem egyéb vakmerő tudatlanságnál.

A legnagyobb bajok egyike, amely az ismeretek megszerzésénél és a tudományos kutatásoknál felmerül, hogy azok, akik ilyen tudományos kutatásokkal foglalkoznak, nagyon gyakran szem elől tévesztik a tiszta és hamisítatlan vallás isteni jellegét. A világi bölcsek tudományos alapon próbálják megmagyarázni Isten Szentlelkének a szívre gyakorolt befolyását. Ha valaki elindul ebbe az irányba, akkor a kételyek bonyodalmas útvesztőjébe téved. A Biblia vallása egyszerűen: a kegyesség titka. Az emberi elme képtelen teljesen megérteni, és az ujjá nem született szív számára egészen felfoghatatlan.

Az ifjúság nem lesz értelem nélkül való, gyenge felfogóképességű vagy alkalmatlan azáltal, ha Isten szolgálatának szenteli magát. Sokan azt hiszik, hogy a képzettség könyvekből merített tudást jelent, pedig „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Példabeszédek 9:10). A legfiatalabb gyermek is, aki szereti és féli Istent, az Ő szemében nagyobb, mint a legtehetségesebb és legtanultabb ember, akinek közömbös az üdvösség kérdése. Ifjak, akik szívüket és életüket Istennek szentelik, a bölcsesség és a fenség forrásával kerülnek összeköttetésbe.

Ha az ifjúság a mennyei Tanítómestertől kíván tanulni, ahogyan Dániel tette, tapasztalni fogja, hogy az Úr félelme valóban a bölcsesség kezdete. Ily módon szilárd alapot vetve – Dánielhez hasonlóan –, minden jó alkalmat és kiváltságot felhasználva, a szellemi képességek legmagasabb fokára emelkedhet fel. Istennek szentelve, kegyelmének oltalma alatt és az Ő Szentlelkének befolyása által nagyobb szellemi képességről tehet bizonyságot, mint a világ nagynak tartott emberei.

Emberi magyarázatokkal alátámasztott tudományok elsajátítása téves nevelést ad. Tanulni Istentől és Jézus Krisztustól, akit Ő küldött – ezt jelenti a Biblia tudományának elsajátítása. Akiknek a szívük tiszta, látják Isten gondviselését, és látják Őt az igazi nevelés minden mozzanatában. Az Ő tanítványai megérzik az Isten trónusáról feléjük sugárzó világosság első sugarát is. Mennyei közléseket nyernek azok, akik elfogadják a lelki tudást Istentől.

Isten ismerete minden más tudásnál fontosabb. Csakis a Szentírás kutatása által lehet megszerezni. „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje.” Mert meg van írva: „Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem… Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél… Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, aki bölcsességül lőn nékünk az Istentől, igazságul, szentségül és váltságul.” (I. Korinthus 1:18–31)