Fenn a hegyen, Isten közelében szemlélhette Mózes azt a csodás épületet, amelynek mintájára az Úr dicsőségének földi szentélye készült. Az ima, az Istennel való közösség titkos helyén kell elmélkednünk arról a dicső eszményről, amelyre Isten fel akarja emelni az emberiséget. Ez képesít arra, hogy úgy alakítsuk jellemünk épületét, hogy bennünk teljesedjen be az ígéret: „Lakozom bennük és közöttük járok, és leszek nékik Istenük, és ők lesznek az én népem.” (II. Korinthus 6:16)

Mialatt mindennapi munkánkat végezzük, emeljük fel lelkünket imában Istenhez. Ezek a csendes könyörgések jó illatként szállnak a magasba, a kegyelem trónusa elé, és az ellenség kudarcot vall. A keresztény hívőt, akinek szíve Istenhez ragaszkodik, nem győzheti le semmiféle hatalom. A gonosz nem bolygathatja meg békéjét. Az Isten szavaiba foglalt minden ígéret, az isteni kegyelem minden ereje, az Úr segítségének minden forrása biztosítja számára a védelmet. Így volt ez, amikor Énok Istennel járt: Isten vele volt és mindenben megsegítette őt.

Az ima a lélek lélegzete, a lelkierő titka. Az ima őrzi meg a lelki egészséget, s szívet közvetlenül összeköti az élet forrásával, és erősíti a hitet. Az imaélet elhanyagolása, vagy a kényünk-kedvünk szerinti, időszakonkénti ima következménye, hogy elszakadunk Istentől. A lelki képességek elgyengülnek, a hitéletből hiányzik az erő.

Csodálatos dolog, hogy imáink eredményesek, hogy méltatlan és tévelygő emberek felküldhetik könyörgéseiket Istenhez. Kívánhat-e halandó ember annál magasztosabbat, mint hogy érintkezhet, összekapcsolódhat a végtelen Istennel? Gyenge, bűnös emberé az a kiváltság, hogy Teremtőjével beszélhet. Szavaink eljutnak a mindenség Uralkodójának trónusa elé. Beszélhetünk Jézussal, amikor az úton járunk, és Ő így szól: „Én vagyok a te jobb kezed felől.”

Szívünkben közösségben lehetünk Istennel, utunkat Krisztus társaságában járhatjuk. Ha napi munkánkat végezzük, szívünk Istennél időzve emelkedik fel Hozzá, emberektől észrevétlenül – de szavaink nem halnak el a semmiben és nem veszhetnek el. Semmi sem fojthatja el a lélek sóvárgását. Felhallatszik az utca zajából és túlszárnyalja a gépek dübörgését. Isten az, akihez szavaink szállnak, és Ő hallja könyörgésünket.

Kérjetek tehát! Kérjetek és adatik nektek. Könyörögj alázatosságért, bölcsességért, bátorságért, hited növekedéséért. Minden őszinte imára felelet jön. Talán nem úgy, ahogyan te szeretnéd, vagy amikorra várod. De a választ megkapod, amikor az számodra a legkedvezőbb. Imáidra, amelyeket elhagyatottságodban, gyengeségedben, vagy a megpróbáltatások idején küldesz fel a magasságba, Isten választ ad, ha nem is mindig a várakozásodnak megfelelően, de mindig a te javadra.