Isten azt kívánja, használjunk fel minden alkalmat, hogy munkájára előkészüljünk. Teljes erőnkből jövő igyekezetet és teljesítményt vár tőlünk, és azt, hogy szívünkben-lelkünkben állandóan ott éljen elhívásunk szentsége és hatalmas felelősségünk tudata.

Sokan vannak, akik nagyszerű munkát volnának képesek végezni, azonban teljesítményük csak jelentéktelen, mert kevésre vállalkoznak. Sok ezren járják végig az élet útjait úgy, mintha semmilyen magasabb rendű céljuk nem volna. Ennek egyik oka, hogy túl kevésre becsülik önmagukat. Krisztus végtelen nagy árat fizetett értünk, megkívánja tehát tőlünk, hogy mi is ehhez a nagy árhoz mérten becsüljük meg önmagunkat.

Ne elégedjünk meg alacsony színvonallal! Sajnos nem vagyunk azok, akik lehetnénk, vagy akiknek Isten látni szeretne. Isten nem azért adott nekünk értelmet, hogy tétlenül hevertessük vagy visszaéljünk vele, amennyiben silány földi dolgokkal törődünk, hanem azért adta, hogy a legmagasabb szintre fejlesszük, csiszoljuk, szenteljük Őneki, s felhasználjuk drága oszágának építésére.

Senki se engedje, hogy valamely emberi akarat eszközévé váljon, s úgy tegye dolgait, mint egy gép. Isten gondolkodó- és cselekvőképességet ruházott ránk, s ha meggondoltan cselekszünk, ha Istenre tekintünk fel bölcsességért, akkor képesek leszünk terhek hordozására. Istentől kapott egyéniségeteket őrizzétek meg, ne legyetek mások árnyékai! Várjátok bizalommal, hogy bennetek és általatok munkálkodjon az Úr.

Sohase gondoljátok, hogy már eleget tanultatok és csökkenthetitek igyekezeteteket! Az ember értékmérője a művelt elme. A nevelés munkája egy élet műve, mindennap tanulni és az elnyert tudást a gyakorlatba átültetni, ez legyen legfőbb célotok.

Tartsátok emlékezetben, hogy bármi legyen is a hivatásotok, szolgálatotokkal mindig kimutatjátok benső indítékaitokat és fejleszthetitek jellemeteket. Bármilyen legyen is munkád, végezd pontosan és szorgalmasan! Győzd le magadban a könnyű munka utáni vágyat!

Ugyanaz a lelkület, amelyet az ember belevisz mindennapi munkájába, egyúttal beleszövődik egész életébe. Azok, akik csak meghatározott mennyiségű munkát kívánnak végezni, s ezért meghatározott összegű fizetést akarnak, anélkül, hogy alkalmazkodniuk vagy fáradozniuk kellene, nem tartoznak azok közé, akiket Isten elhív, hogy Ővele együtt munkálkodjanak. Akik csak azon gondolkoznak, hogy fizikai, szellemi és erkölcsi erejükből minél kevesebbet adjanak, azok nem olyan munkások, akikre Ő bőséges áldását áraszthatná. Példájuk ragadós. Mozgatórugójuk az önérdek. Akikre ügyelni kell, mert csak akkor dolgoznak, ha minden kötelességüket kiszabják, azok sohasem fogják hallani, hogy jó és hűséges munkások voltak. Olyanokra van szükség, akik erélyt, feddhetetlenséget és szorgalmat tanúsítanak, akikben megvan az akarat, hogy válogatás nélkül elvégezzenek minden munkát, amire szükség van.

Sokan azért válnak hasznavehetetlenné, mert a kudarctól való félelmükben kibújnak a felelősségvállalás alól. Így elszalasztják az alkalmat, hogy tanuljanak tapasztalataikból, amelyeket sem olvasás, sem tanulás, sem más egyéb nem nyújthat nekik.

Az ember alakíthatja a körülményeket, de sohasem szabad megengednie, hogy a körülmények alakítsák őt. A körülményeket lehetőségeknek tekintsük, amelyek által munkálkodhatunk. Nekünk kell uralnunk azokat, sohase engedjük, hogy fölébünk kerekedjenek.

Azok az erős emberek, akik akadályt, ellenállást, kudarcot győztek le, azáltal, hogy megfeszítették erőiket. Így szolgáltak áldásukra az akadályok. Önbizalomra tettek szert. A küzdelem és nyomorúság megtanít Istenben bízni, megedz, fejleszt és erősít.

A jó nevelés nagy áldás, ha az ember Istennek szenteli életét. Azonban azok, akik nem szerezhették meg maguknak a magasabb műveltséget, ne gondolják, hogy emiatt lélekben és értelmi képességekben nem fejlődhetnek. Ha tőlük telhetőleg felhasználják meglévő tudásukat, mindennap gyűjteni akarnak tudásuk tárházába, és ha a keresztény jellemvonások ápolásával legyőzik minden rossz hajlamukat, Isten megnyitja számukra a bölcsesség forrását. Róluk is elmondhatják majd mindazt, amit hajdan a héber ifjakról: „Isten adott nekik bölcsességet és értelmet.”