Nem ajánlatos a keresztényeknek azok társaságát választani, akik nem állnak összeköttetésben Istennel, akiknek életmódja nem tetsző Neki. Mégis, hány hitvalló keresztény lép tiltott területre. Sokan meghívják otthonaikba rokonaikat, akik hiúk, értéktelenek és istentelenek. Gyakori eset, hogy az ilyen hitetlen, vallástalan látogatók példája és rossz befolyása maradandó nyomot hagy a gyermekek lelkében. Az ilyen befolyás hasonlít ahhoz, ami a héberek és az istentelen kánaániták összefonódását követte.

Sokan úgy érzik, engedményeket kell tenniük, hogy megnyerjék vallástalan rokonaik és barátaik tetszését. Nem mindig lehet pontosan megvonni a határvonalat, így azután az egyik engedményt a másik követi, míg azok, akik életükben Krisztus igaz követői voltak, jellemükben alkalmazkodnak a nagy tömeg szokásaihoz. Megszűnik a kapcsolatuk Istennel, már csak névleg keresztények. Amikor eljön a megpróbáltatás órája, reményük szertefoszlik. Eladták magukat és gyermekeiket az ellenségnek. Nem tisztelték Istent, és igazságos ítéleteinek kinyilatkoztatásakor azt kell aratniuk, amit vetettek. Krisztus azt mondja majd nekik, amit valaha a régi izraelitáknak: „Nem hallgattatok az én szavaimra. Miért cselekedtétek ezt?”