Láttam, hogy az egész menny érdeklődéssel vesz részt abban a munkában, amely a földön folyik. Jézus egy hatalmas angyalt küldött alá földre, azzal a megbízatással, hogy figyelmeztesse a föld lakóit, hogy készülődjenek második eljövetelére. Midőn ez az angyal távozott Jézus színe elől a mennyből, rendkívül ragyogó fény sugárzott előtte. Úgy hallottam, hogy az angyal küldetésének célja: dicsőségével beragyogni a földet és figyelmeztetni az embereket Isten eljövendő haragjára. Tömegek fogadták el a világosságot. Egyesek ünnepélyesen fogadták, mások örömmel és elragadtatással. Akik elfogadták a világosságot, arcukat a menny felé emelték, és magasztalták Istent. Noha mindenkire áradt, egyesek csak hatása alá kerültek, de nem fogadták el szívesen. Sokan nagy haragra lobbantak. A prédikátorok és a nép egyesültek a gonoszokkal és együttes erővel álltak ellene a világosságnak, amelyet ez a hatalmas angyal árasztott szét. Viszont azok, akik elfogadták, visszavonultak a világtól s szorosan egyesültek egymással.

Sátán és angyalai serényen buzgólkodtak, hogy akiket csak lehet, eltérítsenek a világosságtól. Az a csapat, amely megvetette e fényt, sötétségben maradt. Láttam, hogy Isten angyala mélységes érdeklődéssel figyelte az Ő hitvalló népét, hogy feljegyezze, milyen jellemet fejlesztenek, midőn a mennyei eredetű üzenet eléjük tárul. S mialatt igen sokan vallották, hogy Jézust szeretik, haraggal, gúnnyal és gyűlölettel fordultak el a mennyei üzenettől, az angyal a kezében levő pergamenen feljegyezte e szégyenletes eljárást. Az egész menny méltatlankodva látta, hogy Jézust ily kevésre becsülik azok, akik híveinek és követőinek vallják magukat.

Láttam a hívő lelkek csalódását, midőn Uruk nem jelent meg az általuk várt időben. Istennek azonban az volt a szándéka, hogy elfedje a jövőt, hogy népét döntésre kényszerítse. Ha nem hirdettek volna határozott időpontot, akkor az Istentől elrendelt munka sem lett volna elvégezhető. Sátán többekkel elhitette, hogy azokat a nagy eseményeket, melyek az ítélettel s a kegyelmi idő végével függnek össze, a messzi távolban keressék. Szükséges volt, hogy a népet arra bírják, hogy a jelenben komolyan előkészüljön.

Midőn az idő eltelt, azok, akik a világosságot nem teljesen fogadták el, egyesültek azokkal, akik az üzenetet elvetették, és együttesen kezdték gúnyolni a csalódott lelkeket. Angyalok jegyezték fel e névleges keresztények eljárását. Az előre meghatározott idő eltelte próbára tette őket és bebizonyult, hogy megmérettek a mérlegen és könnyűnek találtattak. Erősen állították, hogy ők keresztények, azonban szinte egyetlen vonatkozásban sem követték Jézus példáját. Sátán végtelenül örült Jézus állítólagos követőinek ilyen lelki állapotán. Csapdában voltak. Már sikerült legtöbbjüket a keskeny ösvény elhagyására bírni s már más irányban keresték a menny felé vezető utat. Angyalok látták, hogy Sionban a szentek és tiszták összekeveredtek a bűnösökkel és a világot szerető képmutatókkal. Őrködtek Jézus hűséges tanítványai felett; azonban a romlottak befolyásolták a szenteket. Azoknak, akik teljes szívükből vágyakoztak Jézust látni, névleges testvéreik szigorúan megtiltották, hogy eljöveteléről beszéljenek. Angyalok tekintettek alá erre a jelenetre s együtt éreztek a „maradékkal”, amely sóvárogva várta Urának megjelenését.

Ezután, egy másik hatalmas angyal kapott megbízatást, hogy szálljon alá a földre. Jézus egy írást adott a kezébe s midőn a földre ért, így kiáltott: „Leomlott, leomlott Babilon!” Erre láttam, hogy a csalódott lelkek újra reményteljesen tekintettek fel az égre és újra várták Uruk megjelenését. Sokan azonban teljesen érzéketlenek voltak, mintha aludnának; de mégis mélységes gondredők voltak láthatók arcukon. A csalódottak látták az Írásokból, hogy a várakozás idejét éljük és türelmesen várták a látomások beteljesedését. Ugyanaz a bizonyíték, amely arra késztette őket, hogy Urukat már 1843-ban várják, arra indította őket, hogy 1844-ben is tegyék. Csakhogy láttam azt is, hogy legtöbbjüknek már nincs az a nagy lelki ereje, mint volt 1843-ban; csalódásuk tompította hitüket.

Midőn Isten népe a második angyal felhívásához csatlakozott, a mennyei követek mélységes érdeklődéssel híven feljegyezték az üzenet eredményeit. Látták, hogy sokan kik Krisztus nevét vallották, haraggal és megvetéssel fordultak azok ellen, akik várakozásaikban csalódtak. Angyalok feljegyezték a gúnyos szavakat: „Hát mégsem szálltatok fel?!” Az angyal így szólott: „Ezek Istent gúnyolják.” Az angyal figyelmeztetett rá, hogy már hajdan is elkövettek hasonló bűnt. Illés próféta elragadtatott a mennybe s köpenye Elizeusra esett. Erre istentelen gyermekek jöttek eléje, akik szüleiktől tanulták, hogy Isten emberét megvessék s így kiáltanak utána: „Jöjj fel kopasz, jöjj fel kopasz.” Midőn Isten szolgáját megbántották, Istent bántották meg és a büntetés azonnal lesújtott rájuk. Hasonló módon éri utol Isten büntetése mindazokat, akik a szentek mennybemenetelének gondolata felett gúnyolódtak, és majd akkor tapasztalni fogják, hogy mily súlyos dolog Teremtőjüket lekicsinyelni.

Isten ismét más angyalokat bízott meg, hogy gyorsan a földre szálljanak s népe kialvó hitét táplálják és erősítsék s hogy előkészítsék a második angyal üzenete és a mennyben nemsokára végbemenő fontos mozgalom megértésére. Láttam, hogy ezek az angyalok nagy erőt és világosságot kaptak Jézustól, gyorsan a földre repültek, hogy a második angyal segítségére lehessenek, megbízatása teljesítésében. Midőn az angyal így kiáltott: „Íme a vőlegény jő, menjetek eléje!” – nagy világosság áradt ki Isten népére. Majd láttam azt is, amint a csalódottak felemelkedtek s a második angyallal a legteljesebb összhangban, kiáltották: „Íme a vőlegény jő, menjetek eléje.” Az angyal világossága áthatolt mindenütt a sötétségen. Sátán és angyalai minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a világosság terjedését s annak eredményét meghiúsítsák. Vitatkoztak a mennyei angyalokkal is, és azt állították, hogy Isten megcsalta a népet és minden világosságuk és hatalmuk sem tudja többé elhitetni a világgal, hogy Krisztus eljön. De annak ellenére, hogy Sátán a mennyei világosság útját elzárni, és Isten népe figyelmét attól elterelni igyekezett, az angyalok tovább folytatták munkájukat.

Azok, akik a világosságot elfogadták, nagyon boldogoknak látszottak. Kitartóan a menny felé tekintettek s sóváran várták Jézus megjelenését. Sokan sírtak és nagy aggodalmak között imádkoztak. Ezek állandóan önmagukra tekintettek s szemeiket nem merték a menny felé emelni. Mennyei fénysugár eloszlatta körülöttük a sötétséget és szemeik, melyeket csüggedten állandóan önmagukra irányítottak, most felfelé tekintettek és örömtelt hála ragyogott le arcukról. Jézus és az angyalok seregei elégedetten tekintettek alá a hűségesen várakozó lelkekre.

Azok, akik az első angyal üzenetét elvetették, elvesztették a másodiknak világosságát is; nem örvendhettek, s nem szolgálhatott áldásukra, azaz erő és dicsőség, amely az üzenetet kísérte: „Íme a vőlegény jő!” Jézus rosszallólag fordult el tőlük; mivel lekicsinyelték és elvetették Őt. Azokat, akik elfogadták az üzenetet, a dicsőség felhője takarta be. Ezek nagyon féltek, nehogy megbántsák Istent, s állandóan vigyáztak és imádkoztak, hogy megismerjék akaratát. Láttam, hogy Sátán és angyalai el akarták zárni Isten népe elől ezen mennyei világosságot; azonban mindaddig, amíg a várakozók szerették a világosságot s amíg szemeiket hittel emelték fel Jézushoz, Sátánnak és angyalainak nem volt hatalmuk ahhoz, hogy ezen drága sugaraktól megfoszthassák őket. A mennyei üzenet haragra lobbantotta Sátánt és angyalit, s arra késztették azokat, akik állították, hogy Jézust szeretik, de eljövetelét nem várták, hogy a hívő lelkeket gúnyolják és üldözzék. Ámde angyal jegyzett fel minden gyűlöletes szót, minden sértést és gúnyt, miket Isten gyermekeinek névleges testvéreiktől szenvedniük kellett.

Sokan hirdették fennhangon: „Íme, a vőlegény jő!” Ezek elhagyták testvéreiket, akik nem óhajtották az Úr eljövetelét, s nem akarták megengedni nekik, hogy foglalkozzanak az Úr Jézus második megjelenésének gondolatával. Láttam, hogy Jézus elfordítja arcát azoktól, akik eljövetelének gondolatát megvetették, ellenben megparancsolja angyalainak, hogy népét a tisztátalanságok közül kivezessék, nehogy beszennyeződjenek. Azok, akik engedelmeskednek az üzenetnek, szabadon felléptek és egyesültek egymással; szent világosság ragyogta be őket. Ezek lemondtak a világról, megszentelték életüket, feladták földi kincseiket és szemeiket kizárólag a menny felé irányították, ahonnan szeretett Megváltójukat várták. Szentséges fény sugárzott arcukról, amely a benső örömüket és békéjüket igazolta. Jézus elküldte angyalait, hogy megerősítsék őket, mert megkísértetésük órája közelgett. Láttam, hogy ezen várakozó lelkek még mindig nem próbáltattak meg oly mértékben, ahogyan kellett volna. Még mindig nem szabadultak meg teljesen tévedéseiktől. Isten kegyelmét és jóságát különösen abban láttam megnyilvánulni, hogy a földön lakozó népét ismételten megintette, mennyei üzenetek által, hogy önszívük vizsgálatára és az Írások kutatására késztesse. Ezáltal tisztulhatnak meg azoktól a tévedésektől, amelyek a pogányságtól lopództak be a kereszténységbe. Ezen üzenetek által vezette ki Isten az ő népét oda, ahol nagyobb hatalommal munkálkodhat érte, s ahol megtarthatják minden szent parancsolatát.