Láttam, milyen fájdalmas csalódásban volt része Isten népének, midőn Jézus a várt időre nem jelent meg. Nem tudták, hogy miért nem jelent meg Üdvözítőjük; Bibliájukból jól látták, hogy a prófétai korszak végére ért. Az angyal azt kérdezte: „Vajon tévedett e Isten szava?” Vajon elmulasztotta e Isten ígéretét beváltani? Óh, nem; Isten mindent teljesített, amit megígért. Jézus felkelt, bezárta a mennyei templom szentélyének ajtaját s kinyitotta a szentek szentjének ajtaját és belépett oda, hogy megtisztítsa a szentélyt. Akik türelmesen várakoznak, megértik a titkot. Csak az ember tévedett, Isten nem téved. Mindaz beteljesedett, amit Isten megígért, csak az ember hitte azt, hogy ez a föld a szentély, amely a prófétai idők végével megtisztíttatik. Az emberek nem Istennek ígéretében, hanem saját várakozásaikban csalódtak.

Jézus elküldte angyalait, hogy a csalódottak figyelmét a mennyei templomban lévő szentek szentjére irányítsák, amelybe bement, hogy megtisztítsa a szentélyt, és engesztelést szerezzen Izraelért. Jézus kijelentette angyalainak, hogy akik Őt megtalálták, azok megértik azt a művet, amelyet végez. Láttam, hogy Jézus mialatt a mennyei szentek szentjében tartózkodik, eljegyzi magának az új Jeruzsálemet; és mihelyt bevégzi művét a szentek szentjében, mint király száll alá a földre, hogy magához vegye azokat a hűséges lelkeket, akik türelmesen várták visszatérést.

Láttam, hogy mi történt a mennyben, 1844-ben, a prófétai korszak lejártakor. Midőn Jézus befejezte szolgálatát a szentélyben, s a szentély ajtaját bezárta, sötétség borította el azokat, akik az eljöveteléről szóló üzeneteket hallották és elvetették, úgy, hogy ezek teljesen szem elöl tévesztették őt. Ezután Jézus drága ruhákat öltött magára. Ruhájának alsó szegélyén gránátalmák és csengők váltakoztak. Vállairól egy művészi kivitelű mellvért csüngött alá, mely midőn megmozdult, a gyémántokhoz hasonlóan csillogott s beragyogott betűket, melyek nevekhez hasonlóan voltak a mellvértbe belevésve. A fején koronához hasonló díszes föveg volt. Midőn öltözéke teljes volt, angyalok vették körül és általuk kísérve tüzes szekéren átvonult a második kárpit mögé.

Azután, utasítottak, hogy szemléljem meg a mennyei szentély két részét. Az ajtót képező függöny félrelebbent és engedélyt nyertem a belépésre. A templom első szakaszában láttam a hétágú gyertyatartót, a színkenyerek asztalát, a tömjénező oltárt és a tömjénezőt. Az összes tárgyak mintha színaranyból készültek volna és visszatükrözték a belépő képmását. A szentély két részét elválasztó kárpit, különböző színből és különböző anyagból készült, szélén gazdag szegélyezés, melyet angyalok arany szálakból beleszőtt képei díszítettek. A függönyt félrevonták s bepillanthattam a második szakaszba is. Frigyládát láttam ott, amely mintha a legfinomabb aranyból készült volna. A láda keretét pompásan készített megannyi korona képezte. A ládában kőtáblák voltak, amelyek Isten Tízparancsolatát tartalmazták.

A frigyláda két szélén kiterjesztett szárnyú, gyönyörű két kerub állott, mindkét végen egy-egy. Jézus feje felett érintették egymást, mialatt a kegyelem trónja előtt állott. Arcukkal egymás felé fordultak és a ládára tekintettek alá. Ők jelképezték az angyalok egész seregét, amely a legmélyebb érdeklődéssel tekint a törvényre. A kerubok között volt az arany tömjénező és valahányszor a szenteknek hittel mondott imái felszálltak Jézushoz, és ő azokat az Atyának bemutatta a füstölő oltárról illatfelhő szállott fel, amely a legszebb színű füsthöz hasonlított. Ahol Jézus állt, a frigyszekrény felett végtelen dicsfény honolt, úgyhogy képtelen voltam odatekinteni. Mintha Istennek királyiszéke lett volna. Midőn a tömjénező szerek illata felszállott az Atyához, Isten királyiszékének dicsősége kiáradt Jézusra, Őróla pedig átszállt a dicsőség azokra a szentekre, akiknek imái jó illat gyanánt szálltak fel. A mennyei fénynek végtelen árja áradt Jézusra, amely beárnyékolta a kegyelem trónját is és Isten dicsősége betölti a templomot. Nem sokáig nézhettem ezt a túláradó fényt. Végtelen megindultságban fordultam el ezen, fenséges jelenettől.

Láthattam a két szakaszból álló földi szentélyt is. Teljesen hasonlított a mennyeihez s azt mondták nekem, hogy hű képmása annak. A földi templom első részének edényei és berendezése minden tekintetben hasonlított a mennyeihez. A függönyt félrehúzták s bepillantottam a második részbe is és láttam, hogy annak edényei is épp olyanok, mint a mennyei szentek szentjéé. A földi szentély mindkét részében főpap szolgált. Az első részbe naponként belépett s végezte szolgálatát, de a szentek szentjébe évenként csak egyszer lépett be, hogy megtisztítsa azt azoktól a bűnöktől, amelyeket arra áthárítottak. Láttam, hogy Jézus a mennyei szentélynek mindkét részében szolgált. A földi szentélybe a papok, valamely bűnért bemutatott áldozati állat vérével léptek be. Krisztus saját vérének áldozatával lépett be a mennyei szentélybe. A földi papok szolgálatának határt vetett a halál; azonban Jézus örökkévaló főpap. A földi szentélyben hozott áldozatoknak és adományoknak kellett volna Izrael fiait rávezetni arra, hogy az eljövendő Üdvözítő érdemeit megragadják. Isten bölcsessége megőrizte számunkra a földi szentély szolgálatának részleteit, hogy abból megérthessük Jézusnak a mennyei szentélyben végzett szolgálatát.

Midőn Jézus meghalt a Golgotán, így kiáltott fel: „Elvégeztetett!” Ugyanekkor a templom kárpitja kettészakadt felülről kezdve egészen aljáig. Ez jelképezte, hogy a földi szentély szolgálata örökre bevégződött s Isten nem kívánja, és nem fogadja el többé a papok áldozatát. Akkor ömlött ki Jézus vére, melyet Ő maga mutatott be a mennyei szentélyben. A földi szentély papja évenként csak egyetlen egyszer lépett be a szentek szentjébe, hogy megtisztítsa a földi szentélyt. Jézus is, a Dániel próféta könyvének 8. Részében foglalt 2300 számmal prófétai napév végén, azaz 1844-ben lépett be a mennyei szentek szentjébe, hogy végleges engesztelést szerezzen mindazoknak, akiket megsegítetett közbenjárása által, és hogy így a szentélyt megtisztítsa.