1850. szeptember 07-én Oswego-ban megmutatta nekem az Úr, hogy népe érdekében igen nagy munkát kell végeznünk, hogy megállhassunk az Úr napján. Figyelmemet felhívták azokra, akik magukat adventistáknak vallják ugyan, de a korszerű igazságot mégis elvetik; és láttam, hogy egymás közt egyenetlenkedtek, hogy az Úrnak keze rajtuk volt, hogy az egybegyűjtés idején szétszórja őket, hogy ezáltal azoknak a „drágaköveknek”, akiket idáig tévedésbe ringattak, megnyíljanak a szemeik s felismerjék tényleges állapotukat. Ha tehát ezeknek Isten hírnökei az igazságot hirdetik, fogékonyan hallgatják azt, belátják igazi szépségét és összhangját, és engedelmeskednek neki. Elhagyják eddigi összeköttetéseiket és tévedéseiket, elfogadják a drága igazságot s álláspontjukat indokolni is tudják.

Láttam, hogy azok, akik az Úr szombatját ellenzik, nem tudják a Bibliából bizonyítani, hogy álláspontunk helytelen. Ezért rágalmazzák azokat, akik az igazságot hiszik és tanítják, sőt jellemüket is támadják. Sokan, akik valaha lelkiismeretesek voltak és Istent és Igéjét szerették, de mert később elvetették az igazság világosságát, szívük annyira megkeményedett, hogy lelkiismeret furdalás nélkül rágalmazzák meg azokat, akik szeretik az Úr szent szombatját és bátran hirdetik az igazságot. Ám de ezek a dolgok nem akadályozhatják Isten művét. A valóság az, hogy az igazság ellenségeinek eljárása gyakran legjobb eszköz arra, hogy mások szemei megnyíljanak. Isten végül megkeresi és összegyűjti összes drágakövét, mert az Úr hatalmas kezét állandóan kinyújtva tartja, hogy felüdítse népe maradékát; és munkáját dicsőségesen be is végzi.

Mi, akik az igazságot hisszük, nagyon ügyeljünk arra, nehogy alkalmat adjunk a rágalmazóknak a fecsegésre. Nagyon vigyázzunk minden lépésünkre, hogy az a Bibliával összhangban legyen. Azok, akik gyűlölik Isten parancsolatait, éppúgy örvendenek ma is tévedéseinknek és hibáinknak, mint 1843-ban a hitetlenek.

1851. május 14-én láttam Jézus szépségét és kedvességét. Miközben szépségét és dicsőségét szemléltem, nem is mertem arra gondolni, hogy valaha elszakadhatnék Tőle. Láttam, hogy fénysugár áradt ki az Atyát övező dicsfényből és midőn közelembe ért e fény, remegtem mint a falevél. Úgy éreztem, hogy azonnal meg kell halnom, ha ez a fény közelebb jönne hozzám; de elhaladt mellettem. Ekkor némi fogalmat alkothattam magamnak a mi nagy és hatalmas Istenünkről. Azt is láttam azonban, hogy mily halvány fogalmuk van az embereknek Isten végtelen szentségérő; hányszor használják hiábavalóan és haszontalanul szent nevét, anélkül, hogy ismernék a nagy és félelmetes Istent, kiről beszélnek. Ima közben is sokszor használnak meggondolatlan és tiszteletlen kifejezéseket, melyek Isten Lelkét elszomorítják és így imáikat a menny nem hallgathatja meg.

Láttam, hogy nincsenek tudatában, mivé kell lenniük, ha a szomorúság idején a mennyei Szentélyben szolgáló főpap közbenjárása nélkül Isten színe előtt akarnak megállni. Akik az élő Isten pecsétjét veszik fel, és akik ily módon a szomorúság idején biztonságban vannak, azoknak teljesen Jézus képmását kell szerte sugározniuk.

Láttam, hogy sokan elmulasztják a szükséges előkészületet és a „felüdülés” és a „késői eső” idejét várják, mely őket alkalmassá tegye, hogy az Úr napján megállhassanak, s színe előtt élhessenek. Óh, hány embert láttam minden oltalom nélkül a szomorúság idején. Elhanyagolták a szükséges előkészületet, és ezért nem nyerhették el a felüdülést sem, ami pedig feltétele annak, hogy megállhassanak a szentséges Isten színe előtt. Akik nem engedik magukat, hogy a próféták előkészítsék őket, akik elmulasztják lelküket megtisztítani azzal, hogy a teljes igazságnak engedelmeskednek, és akik állapotukat jobbnak tartják, mint amilyen a valóságban, majd ha a csapások jönnek, felébrednek s belátják, hogy szükségük lett volna az építkezésnél a megfaragásra és beillesztésre. Csak hogy akkor már nem lesz idő ennek elvégzésére és nem lesz közbenjárójuk sem, aki ügyüket a mennyei Atya előtt képviselje. Mielőtt ez az idő elkövetkezik, már elhangzott az ünnepélyes figyelmeztetés: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; aki igaz, legyen igaz ezután is s aki szent, az szenteltessék meg ezután is.” Láttam, hogy nem lehet a felüdülés részese, aki nem győzött minden bűn, büszkeség, önzés, világ szeretet, hazug szó, vagy cselekedet felett. Jöjjünk azért mind közelebb az Úrhoz és kérjük Őt teljes szívünkből, hogy megtehessük mindazon előkészületeket, melyek bennünket alkalmasakká tesznek arra, hogy megálljunk az Úr napjának nagy küzdelmében. Gondoljunk arra, hogy Isten szent és csak szent lények lakozhatnak közelében.