Fájdalom töltötte be a mennyet, midőn tudatára jöttek, hogy az ember elveszett, hogy a világ, amit Isten teremtett, halandókkal lesz tele, kiknek fájdalom, nyomor, betegség és halál lesz sorsuk, és hogy a bűnösök számára nincs mentség. Ádám egész családjának meg kell halna. Ezután láttam a szeretetteljes Jézust, fájdalmas aggodalom kifejezésével arcán. Láttam csakhamar, amint az Atyát övező sugárzó fényhez közeledett. Kísérő angyalom így szólt: „Bensőséges megbeszélést folytat Atyjával”. Mialatt Jézus az Atyával beszélgetett, az angyalok aggodalma a tetőpontra hágott. Három ízben zárta magába Jézust az Atyát övező fenséges fényár. Midőn harmadszor is visszatért az Atyától, mi is megpillanthattuk alakját. Arca nyugodt volt, minden aggodalomtól mentes és oly nyájasság és szelídség ömlött el rajta, melyet lehetetlen leírni. Majd tudatta az angyalok karával, hogy van mentség az elbukott ember számára, hogy Atyjához esedezett és engedélyt kapott, hogy saját életét mutassa be engesztelő áldozatul az emberiségért, bűnüket hordja és elszenvedje a halálos ítéletet. Így nyitott utat, melyen át az emberiség a múltban elkövetett bűneiért az Ő vérének érdemeiért bűnbocsánatot nyerhet, és engedelmessége által újra visszatérhet abba a kertbe, ahonnan kiűzetett. Akkor majd újra közeledhetnek az élet fájához és ehetnek annak halhatatlanságot adó gyümölcséből, amelyhez minden jogukat elveszítették.

Az angyalok eleinte nem tudtak örvendeni; mert Parancsnokuk semmit sem titkolt el előttük, hanem nyíltan feltárta a megváltás tervét. Krisztus kijelentette, hogy az Atya haragja és a bűnös emberiség közé áll, hogy elszenvedje a megvetést, gyalázatot, és hogy csak kevesen fogadják el Őt, mint Isten Fiát. Majdnem mindenki gyűlölni fogja és elvetik Őt. De Ő otthagyja a menny minden dicsőségét, emberként jelenik meg a földön, megalázza magát, mint ember, hogy személyesen tapasztalhassa mindama kísértéseket, melyek az emberre leselkednek, hogy így módjában álljon segítségére lenni azoknak, akik megkísértetnek. Miután tanítói hivatását befejezi, emberek kezébe adatik, elviseli mindazt a kegyetlenkedést és szenvedést, melyek végrehajtására Sátán és angyalai gonosz embereket felbújtathatnak. Végül a legkegyetlenebb halállal fog meghalni. Ég és föld között fog függeni, mint aljas bűnös. Rettenetes halálküzdelmet fog kiállni, melyet az angyalok sem tudnak végignézni, hanem eltakarják arcukat a rémes látvány elől. De nem csupán testi, hanem olyan lelki gyötrelmeket is el kell szenvednie, amelyhez testi kínjai nem is hasonlíthatók. Az egész világ bűnterhét viselni fogja. Kijelentette, hogy meghal, de harmadnapon feltámad, felszáll a mennybe Atyjához, hogy ott esedezzék a bűnös útra tért emberiségért.

Az angyalok arcra borultak előtte, felajánlották életüket. Jézus mondta nekik, hogy életével sokakat megment; de angyal élete nem fizethetné le a váltságot. Az Atya egyedül csak az Ő életét fogadhatja el az emberiség váltságdíjául. Jézus azt is kijelentette nekik, hogy munkájából ők is kiveszik részüket; időnként vele lehetnek, vigasztalhatják és bátoríthatják. Hisz az elbukott ember természetét veszi magára, s így ereje csekélyebb lesz az angyalokénál. Az angyalok tanúi lesznek végtelen megaláztatásának és kínszenvedésének. Ha tehát majd látják kínjait és az emberek iránta érzett gyűlöletét, akkor mélységes nagy szerelmükben meg akarnák szabadítani Őt gyilkosainak kezéből. De ne avatkozzanak semmibe, hogy bármit is megakadályozzanak, miknek szemtanúi lesznek; azonban legyen részük feltámadásában. Íme, ez volt a megváltás terve, melyet az Atya elfogadott.

Szent szomorúsággal vigasztalta és nyugtatta meg Jézus az angyalokat és kioktatta őket, hogy a jövőben mindazok, kiket megvált Vele lesznek, és örökké Vele lakoznak; és hogy halála által sokakat megvált és Sátánt, akinek a halál felett hatalma van, örökre megsemmisíti. Az Atya neki adja az országot és minden hatalmat az egész ég alatt, amit örökkön-örökké birtokolni fog. Sátán és a gonoszok örökre megsemmisülnek, hogy többé sose zavarhassák a mennynek és a megtisztult új földnek békéjét. Megparancsolta a mennyei seregnek, hogy egységesen tegyék magukévá a megváltásnak ama tervét, melyet Isten is elfogadott és örvendezzenek annak, hogy halála által az elbukott ember újból megbékélhet Istennel, és a mennynek örvendhet.

E kijelentések hallatára kimondhatatlan öröm töltötte be a mennyet, a mennyei seregek Isten dicsőítésére zsolozsmákat és hálaénekeket zengedeztek. Megpengették hárfáikat és még hangosabban énekeltek Isten végtelen jóságáról és leereszkedéséről, aki kegyelmében és szeretetében egyszülött Fiát feláldozta a lázadó nemzetségért. Majd az Üdvözítőt magasztalták és imádták önfeláldozásáért és áldozatáért, Aki kész volt Atyja ölét elhagyni, a legnagyobb szenvedéseket átélni és a legkínosabb halált vállalni, hogy másoknak életet adjon.

Az angyal így szólt: „Azt hiszed, hogy az Atya minden küzdelem nélkül adta oda szeretett Fiát? Nem! Nem!” A magas menny Istene is küzdött, midőn határoznia kellett, hogy veszni hagyja e a bűnös embert, vagy egyszülött Fiát adja e halálra érette. Az angyalok is oly végtelen részvéttel és érdeklődéssel kísérték az ember megmentésének ügyét, hogy több angyal vállalkozott volna, aki szintén kész lett volna otthagyni a dicsőséget, hogy életét feláldozza ez elveszett emberiségért. „Csakhogy – mondta kísérő angyalom – ez nem volna elégséges.” A törvényszegés oly nagy volt, hogy egy angyal élete nem lett volna elegendő váltságdíj. Egyedül Isten Fiának halála és közbenjárása fizetheti le a végtelen váltságdíjat és mentheti meg az emberiséget a reménytelen nyomorúságból.

Ám azért az angyalokra is magasztos és nemes hivatás vár a megváltás munkájában. Feladatukat képezte, hogy a dicsőség honából gyógyító és erősítő balzsamot hozzanak alá a szenvedő Emberfiának. Szolgáltak Jézusnak. Feladatukat képezte az is, hogy a kegyelem országának alattvalóit óvják a gonosz angyaloktól és attól a sötétségtől, mellyel Sátán őket elborítani akarja. Láttam, hogy Isten nem változtathatta meg törvényét, hogy az elveszett, pusztuló embert megmentse; ezért szenvedve eltűrte, hogy szeretett Fia meghaljon az ember áthágásáért.

Sátán ismét ujjongott, gonosz angyalaival együtt, hogy az embert elbuktathatta, s ezáltal Istennek Fiát a menny dicsőségének elhagyására kényszeríthette. Angyalainak mondta, hogy midőn Jézus testet ölt, legyőzi őt és megakadályozza a megváltás tervének véghezvitelében.

Láthattam Sátánt, a hajdan boldog és fenséges angyalt. Aztán pedig láthattam őt úgy, amilyen most. Alakja még most is fejedelmi. Vonásai még nemesek, mert hiszen angyal, még ha elbukott is. Ám arckifejezése aggodalommal, gonddal, bánattal, rosszindulattal, gyűlölettel, csalárdsággal van tele. Ezt az egykor oly nemes arcot különösen megfigyeltem. Homloka a szemektől kezdve hátrahajló. Láttam, hogy mindvégig annyira a gonoszra hajlott, míg minden jó tulajdonságát lealjasította s minden gonosz vonást kifejlesztett. Szemei ravaszak voltak s nagy éles elméjűségről tanúskodtak. Alakja hatalmas volt, de húsa petyhüdten lógott kezein és arcán. Midőn én őt láttam, állát balkezére támasztotta, mintha gondolatokba merült volna. Arcán oly gonosz, sátáni mosoly ült, amely megremegtetett. Így szokott mosolyogni, ha zsákmányát már biztosnak érzi s míg áldozatát csapdájához láncolja, mosolya mind iszonyúbb lesz.