Az Úr ismételten megmutatta nekem, hogy a Bibliával ellenkezik, ha a nyomorúság idejére, mulandó szükségleteink kielégítéséről akarunk gondoskodni. Láttam, hogyha a szentek élelmiszerkészleteket halmoznának fel házaikban vagy a mezőkön, a szomorúság idején, midőn kard, éhség és döghalál látogatja a földet, erőszakos kezek vennék azokat birtokukba, és mások aratnák le mezőik gyümölcsét. Akkor lesz itt az ideje, hogy teljes bizalommal viseltessünk Isten iránt, és Ő gondoskodik rólunk. Láttam, hogy kenyerünk és vizünk abban az időben biztosítva van és sem éhséget, sem szükséget nem szenvedünk; mert Isten a pusztában is teríthet számunkra asztalt. Ha szükség volna, hollókat küldene táplálásunkra, amint Illést is táplálta, vagy mannát hullatna az égből, mint hajdan Izrael népéért tette.

Isten népe a szomorúság idejében semmi hasznát sem veheti a házaknak és földbirtokoknak, mert a feldühödött csőcselék elől menekülniük kell; abban az időben vagyonukat nem használhatják a korszerű igazság terjesztésére. E látomásban láthattam, hogy Isten azt akarja, hogy szentjei minden javuktól elszakadva áldozattal kössenek frigyet Istennel, mielőtt a szomorúság ideje eljönne. Ha javaikat az Úr oltárára helyezték, és komolyan kérik az Urat, hogy mutassa meg kötelezettségeiket, az Úr megmutatja nekik, hogy mikor rendelkezzenek felettük. Akkor teljesen szabadok lesznek majd a szomorúság idején s többé mi sem ránthatja őket vissza.

Láttam, hogyha egyesek javaikhoz ragaszkodtak, és nem kérdezték meg az Urat kötelezettségeik felől, az Úr nem tudatta velük kötelességeiket. Az Úr megengedte nekik, hogy javaikat megtartsák, de az a szomorúság idején hegyhez hasonlóan, agyonnyomással fenyegette őket. Ekkor már túladtak volna szívesen vagyonukon, de már késő volt s erre nem voltak képesek. Hallottam amint többen panaszkodtak: „Isten népe ellankadt, Isten népe éhezte az igazságot és mi mégsem igyekeztünk ezt a hiányt pótolni; most minden vagyonunk haszontalan. Óh, bárcsak odaadtuk volna annakidején vagyonunkat, és kincseket gyűjtöttünk volna a mennyben.” Láttam, hogy az áldozat nem növekedett, hanem állandóan csökkent és megemésztetett. Láttam, hogy Isten nem kívánta azt, hogy minden gyermeke egyszerre adja el vagyonát, de ha kívánják, Isten megmutatja szükség esetén, hogy mikor és mennyit adjanak el. Az elmúltban sokan voltak kénytelenek egész vagyonukat az üdvüzenet előmozdítására felajánlani, holott másoknak megengedtetett, hogy mindaddig használják vagyonukat, amíg arra szükség nem lesz. Ha a műnek szüksége lesz vagyonukra, akkor kötelességük lesz azt eladni.

Láttam, hogy nagyon sokan félreértik az üzenetet: „Adjátok el, amitek van és adjatok alamizsnát.” Sokan hamis világításban látják a Megváltó eme szavait s nem értik meg annak igazi célját. Az eladásnak nem az a célja, hogy olyanok között osszuk szét, akik dolgozhatnak és magukat eltarthatják, hanem hogy az igazságot terjesszük. Valóságos bűn azoknak a lustaságát támogatni és elősegíteni, akik dolgozni tudnának. Sokan látogatják gyülekezeteinket, de nem azért, hogy Isten nevét megdicsőítsék, hanem a „kenyérért és a halakért”. Ezek sokkal jobban teszik, ha inkább odahaza maradnak, előteremtik családjuk létfenntartásához szükséges eszközöket és munkájukkal hozzájárulnak a fenséges igazságnak az egész világon való terjesztéséhez. Most van itt az ideje annak, hogy kincseket gyűjtsünk a mennyben, és hogy szívünket előkészítsük a szomorúság idejére. A megpróbáltatás idejében csak azok állhatnak meg, akiknek szíve és keze tiszta. Itt az ideje, hogy Istenünk törvényeit beírjuk lelkünkbe, homlokunkra és szívünkbe.

Az Úr megmutatta nekem, hogy mily veszélyes dolog lelkünket földi gondokkal és gondolatokkal foglalkoztatni. Láttam, hogy izgató könyvek olvasása által sokan elfordulnak a korszerű igazságtól és a szent Biblia iránti szeretetük kihal. Mások amiatt nyugtalankodtak és aggódtak, hogy mit egyenek, igyanak, és hogyan öltözködjenek. Sokan úgy vélték, hogy még nagyon messze van az Úr eljövetele. Az idő már hosszabbra nyúlt, mint ők remélték, ezért azt hiszik, hogy még több év fog elmúlni s ily módon gondolataik elterelődnek a jelenkori igazságtól és a világ felé fordulnak. E dolgokban igen nagy veszélyt láttam; mert ha a lélek más dolgokkal telik meg, akkor a korszerű igazságot elveti s nincs többé hely homlokukon az élő Isten pecsétje számára. Láttam, hogy Jézus a mennyei szentek szentjében csakhamar befejezi szolgálatát. Testvérek, használjuk fel szabadidőnket a Biblia kutatására, amelynek alapján az utolsó napon megítéltetünk.

Kedves Testvéreim! Legyenek állandóan Isten parancsai és Jézus Krisztus bizottsága gondolataitoknak tárgyai, és ezek űzzék el a világi gondolatokat tőletek. Midőn lefekszetek és mikor felkeltek, ezekről elmélkedjetek. Életetek és eljárástok legyen összhangban az ember Fiának eljövetelével. Az elpecsételés ideje rövid, s csakhamar bevégződik. Most, amíg a négy angyal tartja a négy szelet, itt az ideje, hogy megerősítsük és biztosítsuk elhivatottságunkat és kiválasztottságunkat.