Láttam Istennek végtelen szeretetét és leereszkedését, hogy egyszülött Fiát halára adta, hogy az ember bűnbocsánatot nyerjen és éljen. Láttam Ádámot és Évát, akik abban a magasztos kiváltságban részesültek, hogy Éden kertjének tökéletes szépségében gyönyörködhettek, és akiknek megengedte Isten, hogy a pompás kert minden fájáról ehessenek, egyetlen fa kivételével. Ám a kígyó megkísértette Évát, és ez megkísértette férjét és mindketten ettek a tiltott fáról. Az első emberpár megszegte Isten parancsát és bűnössé lett. A rettenetes esemény híre bejárta a mennyet s minden hárfa elnémult Az angyalok attól tartottak, hogy Ádám és Éva kinyújtja kezét és eszik az élet fájának gyümölcsétől és akkor halhatatlan bűnösökké lesznek. Azonban Isten kijelentette, hogy kiűzi a törvényszegőket Éden kertjéből és az élet fáját lángpallosú kerubbal őrizteti, nehogy az ember kinyújthassa kezét gyümölcse után, amelynek élvezete halhatatlanná tenné.

Fájdalom töltötte be a mennyet, midőn tudatára jutott, hogy az ember elveszett, hogy a világ, melyet Isten teremtett halandókkal lesz tele, kiknek fájdalom, nyomor, betegség és halál lesz sorsuk, s hogy a bűnözők számára nincs mentség. Ádám egész családjának meg kell halnia. Ezután láttam a szeretetteljes Jézust, fájdalmas aggodalom kifejezésével arcán. Láttam csakhamar, amint az Atyát övező sugárzó fényhez közeledett. Kísérő angyalom így szólt: „Bensőséges, megbeszélést folytat az Atyával”. Mialatt Jézus az Atyával beszélgetett, az angyalok aggodalma tetőfokra hágott. Három ízben zárta magába az Atyát övező fényár Jézust s midőn harmadszor visszatért az Atyától, mi is megpillanthattuk alakját. Arca nyugodt volt, minden aggodalomtól mentes és oly nyájasság és szelídség ömlött el rajta, melyet szavakkal lehetetlen leírni. Majd tudatta az angyalok karával, hogy találtak mentséget az elbukott ember számára; hogy Atyjához esedezett és engedélyt kapott, hogy saját életét mutassa be engesztelő áldozatul az emberiségért, bűneiket hordja és elszenvedje a halálos ítéletet. Így nyitott utat, melyen át az emberiség az elmúltban elkövetett bűneiért az Ő vérének érdemeiért bűnbocsánatot nyerhet, engedelmessége által újra visszatérhet abba a kertbe, amelyből kiűzetett. Akkor az emberek majd újra közeledhetnek az élet fájához és ehetnek abból halhatatlanságot adó gyümölcséből, amelyhez minden jogukat elveszítették.

E kijelentések halltára kimondhatatlan öröm töltötte be a mennyet, a mennyei seregek Isten dicsőítésére zsolozsmákat és háladalokat zengedeztek. Megpengették hárfáikat és még hangosabban énekeltek Isten végtelen jóságáról és leereszkedéséről, aki kegyelmében és szeretetében egyszülött Fiát feláldozta a lázadó nemzetségért. Majd az Üdvözítőt magasztalták és imádták önfeláldozásáért és áldozatáért.

Az angyal így szólt: „Azt hiszed, hogy az Atya minden küzdelem nélkül adta oda szeretett Fiát? Nem! Nem!” Maga a menny Istene is küzdött, midőn határoznia kellett, hogy veszni hagyja e a bűnös embert, vagy egyszülött Fiát adja e halálra érettük. Az angyalok is oly végtelen részvéttel és érdeklődéssel kísérték az ember megmentésének ügyét, hogy több angyal vállalkozott volna, aki kész lett volna otthagyni a dicsőséget, hogy feláldozza életét az elveszett emberiségért. „Csakhogy – mondta kísérő angyalom – ez nem lenne elégséges.” A törvényszegés oly nagy volt, hogy egy angyal élete nem lett volna elegendő váltságdíj. Egyedül Isten Fiának halála és közbenjárása fizetheti le a végtelen váltságdíjat és mentheti meg az emberiséget a reménytelen nyomorúságtól.

Ám azért az angyaloknak is magasztos és nemes munka jutott. Feladatukat az képezte, hogy a dicsőség honából gyógyító és erősítő balzsamot hozzanak alá a szenvedő Emberfiának. Jézusnak szolgáltak. Feladatukat képezte továbbá, hogy a kegyelem országának alattvalóit óvják és őrizzék a gonosz angyaloktól és attól a sötétségtől, mellyel Sátán őket elborítani akarja. Láttam, hogy Isten nem változtatta meg törvényét, hogy az elveszett, pusztuló embert megmentse; ezért szenvedve tűrte, hogy szeretett Fia meghaljon az ember áthágásáért.