Megmutatta nekem az Úr, hogy kezét másodszor is kinyújtotta népe maradékának egybegyűjtésére, s hogy az egybegyűjtés ezen idején kettős erőkifejtésre van szükség. Izrael megveretett és megsebesíttetett a szétszórtságban; ám de az egybegyűjtés idején Isten meg akarja népét gyógyítani, és sebeit bekötözni. A szétszóratás alatt csak kevés eredménnyel járt az igazság terjesztésére irányuló igyekezet, csak nagyon keveset, vagy sokszor semmit sem végezhettek. Azonban az egybegyűjtés alatt, midőn Isten újra tömöríti népét, meg lesz a kívánt eredménye az igazság terjesztésének. Egyesüljön mindenki buzgón a munkában. Láttam, hogy egyesek helytelenül a szétszóratás alatti eseményekre hivatkoztak, annak bizonyítására, hogy azok most is irányadóink legyenek. Csakhogy, ha Isten most nem tenne érettünk, mint azelőtt, akkor Izrael aligha gyűjtethetne egybe. Láttam, hogy az 1843. Évi prófétai táblázat készítőit az Úr keze vezérelte munkájukban s azon ne változtassunk; adatai olyanok voltak, mint az Úr akarta; azokat kezével takarta le s úgy elrejtett a számokban egy hibát, hogy azt senki sem fedezhette fel, amíg kezét el nem vonta róla.

Ezután láttam, hogy a Dániel könyvének 8. Rész 12. Versében a „mindennapi” szó mellé az „áldozat” szót emberi bölcsesség toldotta, holott nem tartozik a szöveghez, és hogy az Úr efelől helyes nézetet csak azoknak adott, akik az ítélet óráját hirdetik. 1844 előtt, midőn még egyetértés uralkodott, mindenkinek helyes fogalma volt a „mindennapi” felől, azonban az 1844. Évi zavar óta egyéb nézetek is elfogadásra leltek, aminek sötétség és zavar lett a következménye. 1844 óta nincs többé megállapított idő és nem is lesz.

Az Úr megmutatta nekem, hogy szétszórt gyermekeivel a harmadik angyal üzenetét közölni kell, de azt időhöz kötni nem szabad. Láttam, hogy sokan az időmeghatározás miatt felesleges izgalomba jutottak; a harmadik angyal üzenete azonban felette áll az időmegállapításnak. Láttam, hogy ez az üzenet saját alapján áll; nincs szüksége arra, hogy időmeghatározással erősítsük; láttam, hogy hatalommal megy előre és az Úr művét bevégzi s igazságban megrövidíti.

Azután olyanokra lettem figyelmessé, akik abban a tévedésben vannak, hogy nekik a régi Jeruzsálembe kell menniük s ott feladat vár rájuk, mielőtt az Úr eljön. Az ily felfogás arra alkalmas, hogy a figyelmet elterelje Isten jelenkori művétől – a harmadik angyal üzenete alatt; mert akik azt hiszik, hogy Jeruzsálembe kell menniük, gondolataikat és figyelmüket odairányítják s a rendelkezésükre álló javakat elvonják a korszerű igazságtól, hogy maguk is és mások is odajuthassanak. Láttam, hogy az ilyen missziómunka nem sok jóra vezetne, hogy sok időbe kerülne, amíg néhány zsidó elhinné Krisztus első eljövetelét; mennyivel kevésbé hinné második eljövetelét. Láttam azt is, hogy Sátán ebben a tekintetben sok lelket nagyon megtévesztett. Láttam, hogy körülöttük sok lelket nyerhetnének meg és vezethettek volna az Isteni parancsolatok útjára; azonban veszni hagyták őket. Láttam azt is, hogy a régi Jeruzsálem sohasem épül fel többé; és Sátán minden erejével arra törekszik, hogy Isten gyermekeinek figyelmét most az egybegyűjtés ideje alatt ezekre a dolgokra terelje. Ezzel visszatartja őket, hogy figyelmüket és érdeklődésüket az Úr jelenlegi munkájába fektessék; befolyásolja arra, hogy elhanyagolják az előkészületet az Úr nagy napjára.

Kedves Olvasó!

Testvéreim iránti kötelességérzet, továbbá az a kívánság, hogy veszendő lelkek vére ne találtassék ruháimon, indítottak kis művem megírására. Tudom, hogy mily hitetlenség uralja a tömeget látomások iránt; azt is tudom, hogy sokan, akik vallják, hogy Jézust várják, és azt hirdetik, hogy az „utolsó napokban” élünk, Sátántól eredőnek mondják azokat; tőlük a legélesebb és legelkeseredettebb támadásokat várom, és ha nem éreztem volna, hogy az Úr tőlem megkívánja: nem is közöltem volna látomásaimat, mert valószínűleg többekből gúnykacajt és csúfolódást vált ki. Azonban én inkább Istentől félek, mint az emberektől.

Midőn az Úr először adott üzenetet népe számára, igen nehezemre esett azok hirdetése, úgy, hogy enyhén letompítva közöltem, mert attól féltem, nehogy egyeseket megsértsek. A legnagyobb megpróbáltatás volt rám nézve az üzeneteket úgy hirdetni, ahogy az Úr adta. Nem is tudtam, hogy ez hűtlenséget jelent és nem is láttam az ilyen eljárás veszedelmes és bűnös voltát, míg Jézus színe elé el nem ragadtattam. Sötéten pillantott rám s elfordult tőlem. Lehetetlen kifejeznem azt az ijedtséget és aggodalmat, amit éreztem. Arcra borultam előtte, de nem volt erőm, hogy egyetlen szót is kiejtsek. Óh, mennyire vágytam, hogy elfedeztessem e rettenetes tekintet elől. Halványan megértettem az elveszendők érzelmeit, midőn így kiáltanak: „Ti hegyek és sziklák, essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül és a Bárány haragjától.”

Azonnal megparancsolta egy angyal, hogy keljek fel s oly látvány tárult szemeim elé, amelyet lehetetlen leírnom. Embercsoportot láttam; hajuk és ruházatuk zilált volt, kinézésük félelmet és ijedtséget mutatott. Közeledtek hozzám, ruháikat hozzám dörzsölték. Ruhámra pillantottam és láttam, hogy tele van vérfoltokkal, és hogy a vér lyukakat mart rajta. Ismét élettelenül estem kísérő angyalom lábaihoz: Egyetlen mentséget sem tudtam felhozni. Nyelvem ellenállott minden erőfeszítésemnek, és csak azt kívántam, hogy eltávozhassam erről a szent helyről. Ekkor az angyal lábamra állított és így szólt: „Ez nem a te eseted; de ezt a jelenetet csak azért szemléltette veled az Úr, hogy megtudd, mily soros vár reád, ha nem vagy hajlandó az Úrtól nyert üzeneteket úgy hirdetni, ahogy neked kinyilatkoztatta. Ellenben, ha hűséges leszel mindvégig, akkor az Élet Fájáról ehetsz és az élet vizéből ihatsz. Sokat kell majd szenvedned, azonban Istennek kegyelme elégséges.” Ezután kész voltam arra, hogy mindazt megtegyem, amit az Úr kíván tőlem, hogy így kivívjam tetszését, s hogy ne kelljen többé rettenetes tekintetét éreznem.

Sokszor vádolnak meg alaptalanul, hogy oly nézeteket hirdetek, mint a spiritizmus. Azonban még mielőtt a „Day-Star” szerkesztője ebbe a tévedésbe esett, az Úr látomásban megmutatta nekem azt a szomorú és vigasztalan befolyást, melyet ő és mások az Úr nyájára – spiritiszta nézeteik tanítása által – gyakorolnak. Én sokszor láttam a szeretetreméltó Jézust, hogy Ő: személy. Megkérdeztem tőle, hogy Atyja is személy e s hogy olyan alakja van e mint Neki? Így felelt: „Én tökéletes képmása vagyok Atyámnak.”

Gyakran láttam, hogy ezek a mindent átszellemesítő nézetek az ég minden dicsőségét elrabolták, s hogy többek lelki világában Dávid király trónja s Jézus kedves személye teljesen elhamvad a spiritizmus tüzében. Láttam, hogy azok közül, akik ebbe a hibába estek, néhányat sikerült visszavezérelni az igazsághoz, azonban mégis lehetetlen, hogy teljesen megszabaduljanak a spiritizmus megtévesztő csalásainak befolyása alól.

Kedves Olvasó! Figyelmedbe ajánlom Istennek szavát, hogy az legyen hited és cselekedeteid egyedüli zsinórmértéke. Eszerint leszünk megítélve. Isten megígérte szent Igéjében, hogy az utolsó napokban látomásokat ad; nem azért, hogy a hitnek új zsinórmértékéül legyenek; hanem hogy vigaszul szolgáljanak népének és segítségére azoknak, akik eltávolodtak a bibliai igazságtól. Így járt el az Úr Péterrel is, midőn a pogányokhoz küldte.

Azoknak, akik ezt a könyvecskét terjeszteni óhajtják, még azt akarom mondani, hogy csak komoly emberek számára van szánva és nem olyanoknak, akik Isten Lelkének dolgait nevetségessé tennék.