Sátán már Éden kertjében megkezdte csalását. Így szólott Évához: „Bizony nem haltok meg!” Íme, ez volt Sátán első leckéje a lélek halhatatlanságáról, amely tanítást egészen a mai napig folytatta és folytatni is fogja, amíg csak Isten gyermekei fogságának vége nem szakad. Ádám és Évára lettem figyelmessé a paradicsomban. Kinyújtották kezüket a tiltott fa gyümölcse után. Ezután elhelyeztetett a villogó kard az élet fája körül és kiűzettek a paradicsomból, nehogy az élet fájának gyümölcséből egyenek; mert akkor örökkön élő bűnösök lettek volna. Ennek a fának gyümölcse ugyanis halhatatlanságot örökített át. Hallottam, amint egy angyal ezt kérdezte: „Ádám családjából ki hatolt át a villogó kardon és részesedett az élet fájának gyümölcséből?” Majd hallottam a másik angyal válaszát: „Ádám családjából senki sem hatolt át a villogó kardon, és senki sem evett az élet fájának gyümölcséből, ezért nincsen egyetlen halhatatlan bűnös sem. A léleknek, aki vétkezik, örök halállal kell halnia, oly halállal, amelyből nincs remény a feltámadásra; így engeszteltetik ki Isten haragja.”

Csodálkoztam azon, hogy Sátán oly eredményesen hitetheti el az emberekkel azt, hogy Istennek eme világos kijelentése: „Az a lélek, amely vétkezik, haljon meg”, annyit jelent: „Az a lélek, amely vétkezik, nem hal meg, hanem örök gyötrelemben él.” Az angyal így szólt: „Az élet: élet, akár fájdalmas, akár gyönyörűséges. A halálban nincsen fájdalom, sem öröm, sem gyűlölet.”

Sátán megparancsolta angyalainak, hogy különös gonddal és buzgalommal terjesszék azt a hazugságot, amellyel ő Évát a paradicsomban félrevezette: „Bizony, nem haltok meg.” Midőn az emberek ezt a csalást elfogadták, és midőn már mindnyájan elhitték, hogy halhatatlanok, Sátán azt is elhiteti velük, hogy a bűnös örök gyötrelemben él tovább. Ez a hiedelem előkészítette a kellő módon Sátán számára az utat, ez tette lehetővé, hogy helyettesei dolgozhassanak és a nép előtt úgy tüntessék fel Istent, mint bosszúvágyó zsarnokot, aki azokat, akik nem élnek tetszésére, a pokolba taszítja és ott örök gyötrelmek által érezteti haragját; és mialatt kimondhatatlan kínokat szenvednek és gyötrődnek az örök tűzben, az Atya kielégülve tekint le rájuk. Sátán jól tudta, hogyha ezt a csalást elhiszik, igen sokan fogják gyűlölni Istent, ahelyett, hogy szeretnék és imádnák; és hogy arra a meggyőződésre jutnak, miszerint az Isten igéjében foglalt fenyegetések nem fognak szó szerint beteljesedni, mert hiszen ellentmondana Isten jóságának és szeretetteljese jellemének, hogy az általa teremtett lényeket örökkévaló, sohasem végződő gyötrelembe taszítsa.

Másik túlzás, amit szintén Sátán akar elhitetni az emberekkel, abból áll, hogy egyáltalában túltehetik magukat Isten igazságszolgáltatásán és Igéjének fenyegetésein; Istent úgy képzelteti el, mint aki kizárólag a teljes kegyelem és szeretet, aki soha senkit sem büntet meg, hanem gonoszokat és igazakat, rosszakat és jókat, végül egyaránt befogad országába.

A lélek halhatatlanságáról és az örök gyötrelemről elterjedt népszerű tévedések következtében Sátán az emberek egy másik részével azt akarja elhitetni, hogy a Biblia nem Isten által sugallt könyv. Hiszik ugyan, hogy sok jó dolgot tanít, de nem bízhatnak benne, és nem is szerethetik, mert úgy tanulták, hogy a bűnös lelkek örökké tartó gyötrelméről szóló tant is hirdeti.

Van azután az embereknek még egy osztálya, kiket Sátán még tovább visz; ezek Isten létezését is tagadják. Nem tudják összeegyeztetni a Biblia Istenének jellemével azt a tényt, hogy Isten teremtményeinek egy részét egy örökkévalóságon át kínozza. Ezért megtagadják inkább a Bibliát és Szerzőjét is, és a halált örök álomnak tekintik.

Van azután az embereknek még egy osztálya, az, amely félénk és csüggedt. Sátán ezeket bűnre csábítja, s miután vétkeztek, elhiteti velük, hogy a bűn zsoldja nem a halál, hanem szörnyű gyötrelem, az örökkévalóságon keresztül. Ilyen emberek kedélyét az örökké tartó pokol rettenetes gondolata teljesen hatalmába ejti, úgy, hogy ezek a szerencsétlenek egészen elvesztik értelmüket. Sátán és angyalai öröm ujjonganak, mikor ezt látják, a hitetlenek és istentelenek pedig minden elképzelhető szemrehányással illetik a kereszténységet. Az istentagadók azt állítják, hogy ezek a bajok természetes következményei a Bibliába és a Szerzőjébe vetett hitnek, holott a valóságban népszerű tévtanok elfogadásának a következményei.

Láttam, hogy a mennyei sereg igen méltatlankodott Sátán eme arcátlan eljárása felett. Megkérdeztem, mi az oka annak, hogy mindezek a csalások ily nagy mértékben félrevezethetik az embereket, holott a mennyei angyalok hatalmasak, és ha megbízatnak, könnyen megtörhetnék az ellenség erejét. Később azután láttam, hogy Isten jól tudja, hogy Sátán mindent elkövet az emberiség megsemmisítésére; ezért foglalta Isten írásba igéjét és ezért nyilatkoztatta ki akaratát oly világosan, hogy a leggyengébbnek sem kell tévednie. Istennek volt rá gondja, hogy egyetlen nemzedékben se sikerüljön Sátánnak, vagy angyalainak, vagy eszközeinek, vagy képviselőinek, szent Igéjét megsemmisíteni. Minden más könyvet megsemmisíthetnek az emberek, ámde a Biblia örökkévaló. S éppen a végidőben, midőn Sátán csalásai szaporodnak, oly számos példány fog közkézen forogni, hogy mindenki megszerezheti, aki csak akarja, felfegyverkezhet Sátán megtévesztései és hazug csodái ellen.

Láttam, hogy Isten különösen megőrizte a Bibliát, de abban a korszakban, midőn csak kevés példányban volt meg, egyes tanult férfiak a Biblia némely szavát megváltoztatták, abban a hitben, hogy ezáltal könnyebben érthető lesz. A valóságban azonban inkább titokzatossá tették a Bibliát, mert változtatásaiknál hagyományos felfogásaiknak megfelelő kifejezéseket használtak, amelyek az addig begyökeredzett nézeteikhez alkalmazkodtak. Isten Igéje, mint egész, tökéletes lánc, melynek egyik szeme a másikba kapcsolódik és azt magyarázza. Az igazság hűséges kutatóinak nem kell tévedniük, mert Isten szava nemcsak érthetően és világosan ismerteti az élet útját, hanem Isten Szentlelke a vezetője az őszinte lelkeknek, hogy megérthessék az élet útját, mely abban foglaltatik.

Láttam, hogy Isten angyalai sohasem uralják az ember akaratát. A jó Isten az emberek elé tárja az életet és a halált s rájuk bízza a választást. Sokan választanák az életet, csakhogy mégis a széles úton haladnak. Ezek lázonganak Isten uralma ellen, ámbár az Úr végtelen kegyelmében egyszülött Fiát áldozta fel érettük. Akik nem hajlandók az oly drága áron kieszközölt megváltást elfogadni, azokat büntetés éri. Ámde láttam, hogy Isten nem taszítja ezeket sem a pokolba, hogy ott vég nélküli kínokat szenvedjenek, sem a mennyben nem fogadja magához; mert ezek az emberek lennének a legszerencsétlenebbek, ha a szentek tiszta, mennyei seregéhez kellene csatlakozniuk. Isten a bűnösöket megsemmisíti, és olyanná teszi őket, mintha sohasem léteztek volna; ily módon kielégül Isten igazságossága. Isten a föld porából alkotta az embert, a szentségteleneket és engedetleneket tűz emészti meg, és újra porrá lesznek. Láttam, hogy Isten jó volta és részvéte ebben is arra indítson mindenkit, hogy jellemét csodáljuk, és szent nevét imádjuk. Ha majd a gonoszok mind kiirtatnak a föld színéről, a mennyei seregek „Áment”-t mondanak.

Sátán nagy elégtétellel tekint azokra, akik Krisztus nevét vallják ugyan, de azért Sátán téveszméinek a rabjai. Célja, hogy mindig újabb és újabb csalásokat eszeljen ki, s e tekintetben ereje és ügyessége állandóan fejlődik. Képviselőit arra ösztönözte, hogy önmagukat magasztalják, és a népet izgassák, hogy üldözzék és irtsák azokat, akik nem hajlandók elfogadni tévtanait. Óh, mily sok gyötrelmet és lelki fájdalmat kellett Krisztus hűséges követőinek kiállni! Az angyalok mindezt hűségesen feljegyezték. Sátán és angyalai ujjongva jelentették ki a jó angyalok előtt, akik a szenteknek szolgáltak, hogy minden szentet kiirtanak a föld színéről, úgy, hogy végül egyetlen igaz keresztény sem lesz többé. Láttam, hogy ekkor egészen tiszta volt Krisztus gyülekezete, akkor nem forgott fenn az a veszély, hogy romlott szívű emberek is betolakodnak oda; mert az igaz keresztény, aki bátran megvallotta hitét, állandóan ki volt téve annak a veszélynek, hogy kínpadra, vértanúságra jut, s hogy végig kell szenvednie mindama gyötrelmeket, amire Sátán embereit felbíztatja.