Láttam, hogy Sátán megparancsolja angyalainak, hogy különösen azokra vessék ki hálójukat, akik Krisztus második eljövetelére várnak s megtartják Isten minden parancsolatát. Sátán kijelentette angyalainak, hogy az egyházak alszanak. Ő azonban még jobban terjeszteni akarja hazugságait, és csalását s hatalmában akarja tartani őket. Csakhogy – mondotta nekik – „a szombatosok szektáját gyűlöljük, mert állandóan ellenünk dolgoznak s elrabolják tőlünk alattvalóinkat, hogy Isten gyűlöletes parancsolatait megtartsák. Menjetek és kábítsátok el gondokkal a földet és pénzösszegek tulajdonosait. Ha rávehetitek őket arra, hogy ezeket a dolgokat szeressék, akkor mégis csak a mieink lesznek. Valljanak akármit, ami nekik tetszik, csak többet törődjenek a pénzzel, mint Krisztus országának ügyével vagy az igazság terjesztésével – melyet gyűlölünk. Mutassátok be nekik a világot a legvonzóbb színekben, hogy szeressék és bálványozzák azt. Tartsuk meg szilárdan sorainkban mindazokat az anyagi javakat, melyek felett rendelkezhetünk. Minél több vagyont tudnak Krisztus hívei ügyének előmozdítására szentelni, annál többet ártanak nekünk, s annál több alattvalónkat hódítják el. Valahányszor nyilvános gyülekezeteket tartanak, a különböző helyeken, mi veszélyben vagyunk. Ilyenkor nagyon vigyázzatok. Ha lehet, idézzetek elő zavart és fejetlenséget. Egymás iránti szeretetüket bontsátok meg. Vegyétek el prédikátoraiknak kedvét és bátorságát; mert mi gyűlöljük őket. Súgjatok minden lehető mentséget azok fülébe, akiknek vagyonuk van, nehogy adjanak belőle. Ha lehet, irányítsátok a pénzügyeket és a gazdálkodást és taszítsátok nyomorba és szegénységbe prédikátoraikat. Ez majd lelohasztja lelkesedésüket és buzgalmukat. Harcoljatok minden talpalatnyi területért. Oltsatok szeretetet szívükbe a vagyon és a földi javak után. Legyen az legfőbb jellemvonásuk. Amíg ezek a jellemvonások uralják őket, addig háttérbe szorul az üdvösség és szentség. Vonzzátok őket mindenfélével s meglássátok, hogy a mieink lesznek. S nem csupán ők lesznek hatalmunkban, hanem átkos befolyásukkal másokat sem terelhetnek a menny felé vezető útra. Ha pedig néhányan mégis adni akarnak, legalább annyira hassatok rájuk, hogy zúgolódjanak, és szűkkeblűek legyenek.”

Láttam, hogy Sátán nagy eréllyel hajtja végre terveit. Ha Isten szolgái gyülekezeteket tartanak, akkor Sátán és angyalai mindannyiszor ott vannak, hogy munkájukat megakadályozzák. Ő állandóan dolgozik, hogy Isten szolgáinak gondolatvilágát befolyásolja. Az egyiket ilyen, a másikat amolyan úton akarja a kárhozatba vinni. A testvéreknek helytelen jellemvonásait kihasználja, s természetes ösztöneiket folyton izgatja és ingerli. Ha önzésre és kapzsiságra hajlamosak, Sátán melléjük szegődik, és minden erejével bűnük kielégítésére készteti őket. Isten kegyelme, és az igazság világossága egy ideig eloszlathatja ezen kapzsi, önző érzelmeiket, ám ha nem képesek teljes győzelmet aratni, ha nem állnak állandóan Istennek szentséges befolyása alatt, Sátán besurran, elsorvasztja bennük a nagylelkűség és bőkezűség nemes érzelmeit és az illetők azt hiszik, hogy túl sok áldozatot követelnek tőlük. Elfáradnak a jócselekedetekben és megfeledkeznek arról a végtelen áldozatról, amelyet Jézus hozott, hogy megszabadítsa őket Sátán hatalmából és a reménytelen nyomorúságból.

Sátán kihasználta Júdás önző és kapzsi természetét és arra indította, hogy zúgolódjék, mikor Mária Jézusra öntötte a drága kenetet. Júdás nagy pazarlást látott a dologban és kijelentette, hogy sokkal helyesebb lett volna a kenetet eladni, és az árát a szegények között szétosztani. A valóság az volt, hogy nem is annyira a szegényekkel törődött, mint inkább fényűzésnek vélte a bőkezű ajándékot. Júdás csak annyira becsülte Mesterét, hogy néhány ezüstpénzért eladja. És láttam, hogy azok között, akik vallják, hogy Uruk eljövetelére várakoznak, szintén sokan vannak: Júdások. Sátán irányítja őket, anélkül, hogy tudnák. Isten elítéli az önzésnek és fösvénységnek legcsekélyebb fokát is és utálja még az imáját és tanítását is azoknak, akik ápolják magukban gonosz jellemvonásaikat. Sátán látja, hogy csak nagyon kevés ideje van, és ezért minden igyekezetével azon van, hogy az embereket önzőbbé és kapzsibbá tegye, és azután ujjong, ha látja, hogy sikerült tervét keresztül vinni. Ha az illetők szemei megnyílnának, akkor látnák Sátán pokoli győzelmét, mint ujjong felettük, és hogy nevet azok ostobaságán, akik csábításának engednek, és csapdájába esnek.

Sátán és angyalai a leghívebben feljegyzik ezen emberek minden önző és fösvény eljárását, s szemrehányóan tárják jegyzeteiket Krisztus elé és angyalai elé, miközben így szólnak: „Íme, ezek Krisztus követői! Ezek készülnek az elváltozásra!” Sátán összehasonlítja eljárásukat oly Bibliai helyekkel, amelyek azt világosan kárhoztatják, és az angyalokat gúnyolva így szólnak: „Ezek követik Krisztust és Igéjét! Íme, ezek Krisztus áldozatának és megváltásának gyümölcsei.” Az angyalok elfordulnak ettől a jelenettől. Isten állandó tevékenykedést kíván népétől; és ha népe megrestül jót cselekedni, akkor Isten sem fárad velük többé. Láttam, hogy Istennek nagyon fáj, ha hitvalló népe részéről csak a legcsekélyebb önzést is észleli, holott Jézus nem sajnálta drága életét áldozni érettük. Az önzők és fösvények még útközben mind kiesnek. Ezek Júdást utánozzák, ki eladta Urát; ők pedig csekély földi nyereségért eladják a jó elveket, erkölcsüket és a nagylelkűséget. Ezek kirostáltatnak Isten népe közül. Azok, akik a mennybe akarnak jutni, minden erejükkel azon legyenek, hogy a mennyei elveket ápolják. Ahelyett, hogy az önzés elsorvasztaná őket, inkább törekednének nagylelkű jótékonyságra. Minden egyes alkalmat ragadjanak meg arra, hogy egymással jót tegyenek, mert ily módon ápolják keblükben a mennyei alapelveket. Jézust tárták elém, mint tökéletes példaképet. Az Ő életét nem homályosította el az önzésnek legcsekélyebb árnyéka sem, állandóan a mások iránti önzetlen jóakarat jellemezte.