Most Jézus a szent angyaloknak és a megváltott szenteknek társaságában elhagyta a várost. Az angyalok körülvették parancsnokukat és elkísérték útjára. Utánuk haladt a megváltott szentek menete. Jézus most félelmetes fenséggel szólította elő a gonoszokat. Ugyanazzal a gyenge, beteg testtel jöttek elő, amellyel a sírba szálltak. Óh, mily látvány! Óh, mily jelenet! Az első feltámadás alkalmával viruló halhatatlansággal jöttek elő mindnyájan. Ellenben a második feltámadásnál mindegyik magán hordja az átok bélyegét. Együtt jönnek elő a föld királyai és hatalmasai a szolgákkal és koldusokkal s a tudósok a tudatlanokkal. Mindnyájan az ember Fiát nézik. S most, akik egykor megvetették és üldözték Jézust, akik töviskoszorút helyeztek fejére, és pálcákkal verdesték, királyi fenségében pillantják meg Őt. Azok, akik kihallgatásakor arcába köpdöstek, most ijedten fordulnak el mindent átható pillantásától és színének dicsőségétől. Akik egykor átszögezték kezeit és lábait, most meglátják rajta a szögek helyeit. Akik lándzsájukat oldalába szúrták, most meglátják testén kegyetlenségük nyomát. Tudják, hogy ő az, akit felfeszítettek, és akit rettenetes lelki gyötrelmeiben kigúnyoltak. S azután felhangzik egy hosszú halálhörgés, midőn menekülnek, hogy elrejtőzzenek a királyok Királya és, urak Ura színe elöl.

A sziklahasadékokba és a barlangokba akarnak menekülni annak dicsősége elöl, Akit egykor megvetettek. Fenségétől és végtelen dicsőségétől elragadtatva, hirtelen egy ütemben s félelmetes értelmességgel kiáltják: „Áldott, aki jő az Úrnak nevében!”

Jézus és a szent angyalok az összes szentek kíséretében visszamennek a szent városba, s a levegőt betölti a halálraítélt gonoszok keserves jajveszékelése. Azután láttam, hogy Sátán újra munkájához fogott. Sorra járta alattvalóit, a betegeket és gyengéket megerősítette s biztosította, hogy ő és angyalai rendkívül hatalmasak. Rámutatott a halálból feltámadtak megszámlálhatatlan millióira. Ezek között voltak hatalmas hadvezérek és királyok, akik rendkívül ügyes harcosok voltak s kik birodalmakat hódítottak meg valaha. Voltak közöttük hatalmas óriások s oly erős és ügyes férfiak nagy számmal, akik soha egyetlen csatát sem veszítettek. Ott volt a büszke, becsvágyó Napóleon, akinek közeledtére országok remegtek meg. Voltak magas, kiváló tehetségű emberek, akik a győzelemért vívott küzdelemben estek el. Midőn a sírból előjönnek, folytatják gondolatmenetüket ott, ahol a sírba szállás pillanatában megszakadt. Ugyanolyan sóváran vágyakoznak ma is a győzelem után, mint abban a pillanatban, midőn elestek. Sátán előbb angyalaival, azután pedig eme hatalmas királyokkal, hadvezérekkel és harcosokkal tanácskozik. Sátán most végigszemléli óriási hadseregét s kijelenti embereinek, hogy a városban csak kevesen vannak és azok is gyengék, úgy, hogy ők bátran megtámadhatják a várost, és lakóit kidobhatják, mert a győzelem biztos. Könnyűszerrel a város birtokába juthatnak és övék lesz annak minden dicsősége, minden kincse és drágasága.

Sátán csábítása sikerrel jár és mindnyájan azonnal készülődnek a harcra. A nagy seregben igen sok ügyes ember is van, akik buzgón látnak hozzá a hadfelszerelési cikkek készítéséhez. Sátán vezetése mellett megindul a sereg. A királyok és hadvezérek közvetlenül Sátán mögött haladnak, őket pedig a harcosok követik, szakaszokba osztva. Minden egyes szakasz élén parancsnoka halad, miközben a földnek szétrepedezett felületén a szent város felé menetelnek, a legteljesebb rend uralkodik soraikban. Jézus bezárja a város kapuit, s az istenteleneknek serege körülzárja a várost. Most rajvonalban állnak fel, nagyon heves ütközetre várnak. Jézus, a megdicsőült szenteknek és a mennyei angyalok seregeitől kísérve – kiknek fejét ragyogó koronák díszítik – megszállja a falakat. Jézus fenséggel szól: „Bűnösök, lássátok meg az igazak jutalmát! És ti megváltottaim, lássátok meg az istentelenek bűnhődését!” Az óriási tömeg megpillantja a dicső sereget a város falain. Midőn látják a csillogó koronák dicsfényét s látják a megváltottak arcának fenséges sugárzását, mely Jézus képmását tükrözi vissza, s végül midőn látják a királyok Királyának végtelen dicsőségét, bátorságuk lelohad. Az elvesztett kincsek és boldogságtudata most ébred fel bennük és belátják, hogy a bűn zsoldja a halál. Látják az üdvözültek boldog, szent seregét, melyet egykor megvetettek és üldöztek, hogy sorsuk dicsőség, tisztesség és halhatatlanság – míg ők a városon kívül maradtak, velük együtt minden közönséges dolog és tisztátalanság.