Láttam egy királyi széket, amelyen az Atya és a Fiú ültek. Jézust szemléltem s kedves alakjában gyönyörködtem. Az Atya alakját nem láthattam, mert ragyogó fényben tündöklő felhő eltakarta. Megkérdeztem Jézust, hogy vajon Atyjának is hozzá hasonló alakja van e? Kijelentette, hogy igen, de azt én nem láthatom, mert ha személyének dicsőségét megpillantanám, azonnal meghalnék. A királyiszék előtt láttam a Jézust váró népet – Isten egyházát – és a világot. Két csoportot láttam. Az egyik mély hódolattal hajolt meg Isten trónja előtt, a másik ellenben részvétlenül és gondtalanul állt helyén. Azok, akik meghajolva álltak a királyiszék előtt, imádkoztak és Jézusra tekintettek fel. Jézus pedig Atyjára tekintett és úgy látszott, hogy könyörgött érettük. Világosság áradt szét az Atyáról a Fiúra, majd tőle az imádkozó seregre. Ezután rendkívüli fényesség áradt ki az Atyától a Fiúra és a Fiúról a királyiszék előtt álló népre. De csak kevesen fogadták el e nagy világosságot. Sokan kiléptek alóla, s azonnal ellene állottak; mások gondtalanok voltak, nem ügyeltek rá s így elhagyta őket. Néhányan azonban a legnagyobb figyelemmel kísérték, odamentek és ők is leborultak a kicsi, imádkozó sereggel. E kis csapat minden egyes tagja elnyerte a világosságot, rendkívül örültek neki, arcuk sugárzott dicsőségétől.

Láttam, amint az Atya felemelkedett a királyiszékről s tüzes szekéren a szentek szentjébe ment, a kárpit mögé és ott helyet foglalt. Jézus felemelkedett a királyiszékről és azok legtöbben, akik előtte leborultak, vele együtt felemelkedtek. Egyetlen fénysugarat sem láttam, amely Jézusról a gondtalan csapatra áradt volna szét, mikor helyéről felemelkedett. A legteljesebb sötétségben voltak. Azok, akik Jézussal együtt felemelkedtek, midőn a trónról felemelkedett, szemeiket állandóan reá irányították, és Ő egy kis darabig vezette őket. Erre felemelte jobbját és hallottuk nyájas szavát: „Várjatok itt, Atyámhoz megyek, hogy átvegyem az országot; tartsátok tisztán ruháitokat, s csakhamar visszatérek a menyegzőről, s magamhoz veszlek benneteket.” Erre egy tüzes kerekekkel ellátott, angyaloktól övezett felhőszekér jött arra a helyre, amelyen Jézus volt. Beszállt a kocsiba s a szentek szentjébe vitetett, ahol az Atya ült. Ekkor láttam Jézust, a nagy Főpapot, az Atya előtt állni. Ruhájának szegélyén csengők és gránátalmák váltakoztak. Azok, kik Jézussal együtt felemelkedtek, hitben a szentek szentjébe követték Őt és így imádkoztak: „Atyánk, add nékünk Lelkedet!” Erre Jézus kiárasztotta rájuk a Szentlelket. Jézus leheletében világosság, hatalom, sok szeretet, öröm és békesség volt.

Most ama csapat felé fordultam, amely leborultan a királyiszék előtt állott; még mindig nem tudták, hogy Jézus elhagyta őket. Úgy látszott, mintha Sátán lett volna a királyiszék mellett és megkísérelte Isten művét munkálni. Láttam, amint feltekintettek a trónhoz és így imádkoztak: „Atyám, add nekünk lelkedet!” Sátán erre rájuk árasztotta szentségtelen befolyását; leheletében sok világosság és erő volt de hiányzott belőle a mindent megédesítő szeretet, az öröm és békesség. Sátán célja az volt, hogy tévelyítsen, visszatartson és megcsalja Isten gyermekeit.