Az Úr megmutatta nekem, hogy a szombattartóknak érdeklődéssel kell kísérniük összejöveteleiket, és igyekezniük kell azokat érdekessé tenni. E tekintetben feltétlenül több érdeklődést és élénkséget kell tanúsítani. Legyen mondanivalója az Úrról a gyülekezet minden egyes tagjának, mert ha így tesznek, megáldatnak. Feljegyzik az emlékezés könyvébe azoknak a neveit, akik nem hagyják el a gyülekezetet, hanem gyakran intik egymást. A maradék nép a Bárány vére és bizonyságtételük szava által fog győzni. Sokan azt várják, hogy egyedül a Bárány vére által győzzenek anélkül, hogy ők maguk is iparkodnának. Láttam, hogy Isten kegyelmesen megajándékozott minket beszélőképességgel. A jó Isten adta nyelvünket is és mi felelősek vagyunk annak helyes felhasználásáért. Dicsőítsük Istent ajkunkkal, beszéljünk hódolattal igazságáról és végtelen kegyelméről és győzzünk bizonyságtételünk szava és a Bárány vére által.

Ne azért gyűljünk össze, hogy hallgatagok maradjunk; Isten megemlékezik azokról, akik összegyűlnek, hogy hatalmáról, nagyságáról és dicsőségéről beszéljenek; ezekre Isten kiárasztja áldását s felüdülnek Isten Lelke által. Ha a gyülekezet minden egyes tagja oly élénk lenne, mint kellene, akkor nem pazarlódnának el drága percek, nem lenne szükség a hosszadalmas imák miatt intelmekre és figyelmeztetésekre. Az egész időt az idevonatkozó bizonyságtételek és áhítatos imák töltenék ki. Kérjetek, higgyetek és vegyetek. Az Urat nagyon sokszor csaljuk, sok haszontalan és értelmetlen imát mondunk, melyek nem imák, és amelyekkel az Urat és a szent angyalokat csak fárasztjuk. Az ilyen ima nem tetszik Istennek. Először éreznünk kell a hiányt, azután kérjük Istentől azt, amire szükségünk van s higgyük, hogy az Úr megadja azt nekünk, mialatt kérjük. Ily módon hitünk növekszik, s mások is épülnek; a gyengék megerősödnek, s a csüggedők felfelé tekintenek és hiszik, hogy Isten megjutalmazza mindazokat, akik őt komolyan keresik.

Egyesek tartózkodóak a gyülekezetben, mert új mondanivalójuk nincsen, és mindig ugyanazt lennének kénytelenek ismételni. Láttam, hogy ennek alapja: büszkeség; mert az Úr és a szent angyalok vannak jelen a szentek bizonyságtételénél és az Úr a szenteknek hétről hétre megismételt bizonyságtétele által dicsőíttetik meg. Isten szereti az egyszerűséget és alázatosságot, azonban elszomorítja úgy őt, mint a szent angyalokat, ha látja, hogy hitvalló örökösei és Jézus örökös társai a gyülekezetek drága idejét haszontalanul töltik el.

Ha a testvérek már azon az erkölcsi színvonalon állnának, amelyen állniuk kellene, akkor nem jönnének zavarba, valahányszor mondhatnának valamit Jézus dicsőségére, aki életük megmentéséért a Golgotai kereszten csüngött. Ha Isten végtelen szeretetének megértésére törekednének, azon szeretet megértésére, amely bűneink és törvénytelenségünk váltságul szeretett Fiát adta oda, és ha megértenék Jézus szenvedéseit, aki a legnagyobb gyalázatot szenvedte el, hogy a bűnös emberiségnek utat készítsen, amelyen kimenekülhet és bűnbocsánatot, életet nyerhet, akkor áldanák és magasztalnák Jézus nevét. Óh, akkor nem hallgatnának, hanem szívük és ajkuk túláradnak az Isten iránti hála és magasztalás szavától. Akkor bizonyságot tennének hatalmáról és ajkuk végtelen dicsőségét hirdetnék. És akik ezt cselekszik: Isten áldását elnyerik. Még akkor is Istent dicsőítenénk, ha ugyanazt a történetet többször elbeszélnénk. Az angyal megmutatta nekem azokat, akik éjjel-nappal meg nem szűntek ezt kiáltani: Szent, szent, szent az Úr, a seregek Istene! „Állandó ismétlések” mondotta az angyal, de „mégis Istent dicsőítik”. Még akkor is Istent dicsőítjük, ha állandóan ugyanazt a történetet ismételjük is, mert ez is bizonyítja, hogy fogékonyak vagyunk jósága és kegyelme iránt.

Láttam, hogy a névleges egyházak elbuktak; hogy kebelükben közömbösség és halál terjeng. Ha Isten szavának engedelmeskednének: megalázkodnának; azonban föléje emelik magukat az Úr művének. Megalázó dolognak tartják, hogy gyülekezéseikkor az Isten jóságáról szóló egyszerű történeteket megismételjék. Mindig valami újat, valami nagyot keresnek, hogy szavaikkal megnyerjék az emberek tetszését; ezért elhagyja őket Isten Szentlelke. Ha a Biblia egyszerű ösvényén haladunk, elnyerjük Isten Lelkének teljességét. Ha az igazság egyszerű szavára hallgatunk, egyetértés uralja sorainkat; ha teljes bizalommal viseltetünk Isten iránt, nem kell attól tartanunk, hogy a rossz angyalok ártalmunkra lehetnek. A szent angyalok csak akkor szűnnek meg felettünk őrködni, ha magunkat Isten Lelke fölé emeljük, s ha saját erőnkben bizakodunk; ilyenkor vagyunk kitéve Sátán támadásainak.

Isten igéje oly kötelezettségeket tartalmaz, melyeknek megőrzése Isten népét alázatossá teszi, elkülöníti a világtól s megóvja a visszaeséstől. Ünnepeljük gyakrabban a lábmosás és az Úrvacsora ünnepét. Jézus adott rá példát s megparancsolta, hogy hozzá hasonlóan cselekedjünk. Láttam, hogy az Úr példáját a legpontosabban kell követnünk. A testvérek azonban a lábmosásnál nem mindig értelmesen jártak el, aminek azután zavar lett a következménye. A lábmosást újabb helyeken a legnagyobb gonddal és bölcsességgel vezessük be, különösen ott, ahol az emberek üdvözítőnk ez irányú példáját és tanítását még nem ismerik, és előítélettel vannak eltelve. Sok oly őszinte lélek van, aki szívesen követné az Úr parancsolatát, azonban régebbi tanítóik, akik iránt teljes bizalommal viseltettek, előítéletet ébresztettek fel bennük ezen kötelezettség iránt, ezért alkalmas időben és megfelelő módon kell azt velük megértetnünk.

Isten igéjében nincs rá példa, hogy férfiak a testvérnők lábát mosták volna meg. Oly példánk azonban van, hogy nők az atyafiak lábait megmosták. Mária könnyével áztatta Jézus lábait s hajával törölte szárazra. (Lásd még 1Timótheus 5,10.) Láttam, hogy az Úr megengedte, hogy testvérnők megmossák az atyafiaknak lábait, s hogy ez összhangban volt az evangéliummal. Viselkedjen mindenki értelmesen és a lábmosás ne váljék terhes szertartássá.

Az a szent köszöntés, melyet Pál apostol Jézus Krisztus evangéliumában említ meg, őrizze meg állandóan igazi jellegét. Ez a szent csók. A keresztény barátok tekintsék ezt a közösség és együvé tartozás jelének, melyet mindannyiszor gyakorolhatnak, ha egymástól elválnak, vagy ha többheti vagy hónapi távollét után egymással találkoznak. Pál apostol így inti a gyülekezeteket az 1Thesszalonika 5,26-ban: „Köszöntsétek egymást szent csókkal.” Ugyanebben a fejezetben még lelkükre köti, hogy kerüljenek minden gonosz látszatot. Ha a szent csókot a megfelelő helyen és megfelelő időben alkalmazzuk, nem kelthet rossz látszatot.

Láttam, hogy az ellenség kinyújtotta erős karját Isten műve ellen és mindazoknak a segítségét igénybe kell vennünk, akik Isten országának ügyét szeretik. Legyenek ezek minden igyekezetükkel azon, hogy támogassák azoknak kezeit, akik az igazságot hirdetik, és hogy állandóan őrködve, az ellenséget elűzhessék. Egy szívvel, egy lélekkel egyesüljünk a nagy munkában mindnyájan. Ébresszük fel és keltsük életre a léleknek minden tetterejét, mert amit teszünk, azt gyorsan kell megtennünk.

Majd a harmadik angyalt láttam. Kísérő angyalom így szólott: „Rettenetes a munkája. Félelmetes a küldetése. Angyal, aki különválasztja a búzát a polyvától, és a tiszta búzát egybegyűjti, egybekötözi, illetve elpecsételi a mennyei csűrök számára. Ezek a dolgok foglalkoztassanak minden gondolatot, ezek kössék le a teljes figyelmet.”