Sedékiás – uralkodása kezdetén – a babiloni király teljes bizalmát élvezte. Kipróbált tanácsadója Jeremiás próféta volt. Ha tisztességesen jár el a babiloniaiakkal, és megfogadja az Úr Jeremiás által küldött üzenetét, megtarthatta volna sok tekintélyes ember megbecsülését, ezáltal lehetősége lett volna az igaz Isten megismertetésére. A már Babilonban levő fogoly száműzötteknek előnyösebb helyzetük, nagyobb szabadságuk lehetett volna; az Úr nevét közelben és távolban tisztelték volna; és akik Júda földjén maradtak, megmenekülhettek volna az őket ért rettenetes csapásoktól.

Jeremiás Sedékiásnak és egész Júdának, beleértve azokat is, akiket Babilonba vittek, legyőzőik átmeneti uralma előtti csendes meghódolást tanácsolta. Különösen fontos volt, hogy a fogságban levők dolgozzanak annak az országnak békességén, ahova elvitték őket. Ez azonban ellentétben állt az emberi szív hajlamaival. Sátán pedig kihasználva a körülményeket, mind Jeruzsálemben, mind Babilonban hamis prófétákat támasztott, akik kijelentették, hogy a szolgaság igája nemsokára letörik, és a nemzet visszakapja korábbi tekintélyét.

Az ilyen kecsegtető próféciák elfogadása végzetes lépésekre és Istennek javukra készített irgalmas terveinek meghiúsítására indíthatták volna a királyt és a száműzötteket. Hogy ne szítsanak lázadást, amely súlyos szenvedést vonna maga után, az Úr megparancsolta Jeremiásnak, késedelem nélkül szálljon szembe a válsággal és figyelmeztesse Júda királyát a lázadás biztos következményeire; a foglyokat pedig intse írásban, ne hagyják magukat megtéveszteni, ne higgyék el, hogy közel van a szabadulás! „Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak” – hangoztatta (Jer 29:8). Ezzel kapcsolatban megemlítette az Úr szándékát, hogy a szolgái által megjövendölt hetvenéves fogság elteltével helyre állítja Izráelt.

Mily szerető szánalommal közölte tervét Isten fogoly népével! Tudta, helyzetük nagyon nehéz lesz Babilonban, ha a hamis próféták beszédének hitelt adva gyors szabadulásra számítanak. Tüntetéssel és zendüléssel szigorra, óvatosságra és szabadságuk további korlátozására késztetik a káldeus hatóságokat. Mindez szenvedést és szerencsétlenséget vonna maga után. Isten azt szerette volna, ha csendesen alávetik magukat sorsuknak, és szolgaságukat a lehető legkellemesebbé teszik. Így tanácsolta őket: „Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! ...Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” (Jer 29:5–7).

A babiloni hamis tanítók között volt két ember, akik magukat szenteknek mondták, noha erkölcstelenül éltek. Jeremiás elítélte gonoszságukat és figyelmeztette őket, hogy milyen veszélyben vannak. A hamis tanítókat ingerelte a dorgálás, és az igaz próféta munkáját igyekeztek lerombolni. Felbújtatták a népet, hogy kételkedjenek szavai hitelében, és Isten tanácsának ellenkezőjét tegyék, vagyis ne engedelmeskedjenek a babiloni királynak. Az Úr Jeremiás által kijelentette, hogy a hamis próféták Nabukodonozor kezébe kerülnek, és szemük láttára megölik őket. Ez a jövendölés nemsokára szó szerint teljesedett.

Az idők végéig lesznek zavart keltő emberek; lázítanak azok között, akik magukat az igaz Isten képviselőinek vallják. A hamis próféták arra bíztatnak embereket, hogy könnyen vegyék a bűnt. Amikor gonosz cselekedeteik következményei nyilvánvalókká lesznek, nehézségeikért azt igyekeznek felelőssé tenni, aki lelkiismeretesen intette őket, amiképpen a zsidók is Jeremiást vádolták balsorsukért. Ma is éppúgy tanúsítható Jahve kijelentéseinek biztos volta, mint ahogy az ősidőkben igazolódott mindaz, amit a prófétákkal üzent.

Jeremiás kezdettől fogva következetesen tanácsolta Júdának a babiloniaiak előtti meghódolást. Ezt tanácsolta számos környező népnek is. Sedékiást uralkodásának korábbi szakaszában Edom, Moáb, Tirus és más népek uralkodóitól követek látogatták meg, hogy megtudják, vajon megítélése szerint alkalmas-e az idő a közös lázadásra, és csatlakozik-e hozzájuk a babiloni király elleni csatában. Miközben ezek a követek válaszra vártak, az Úr kijelentést adott Jeremiásnak. Ezt mondta: „Készíts magadnak kötelet meg jármot, és vedd a nyakadba! Azután küldj üzenetet Edóm királyához, Móáb királyához, az ammóniak királyához, Tírusz királyához és Szidón királyához azokkal a követekkel, akik Jeruzsálembe érkeztek Cidkijjá júdai királyhoz!” (Jer 27:2–3).

Jeremiásnak ki kellett oktatni a követeket, mit mondjanak uralkodójuknak: Isten Nabukodonozornak, Babilon királyának kezébe adta őket, és hogy „fiát és unokáját szolgálja majd minden nép, amíg el nem érkezik az az idő, amikor az ő országa is szolgálni fog hatalmas népeknek és nagy királyoknak” (Jer 27:7).

Azt is el kellett mondaniuk uralkodóiknak, hogy ha nem hajlandók szolgálni a babiloni királynak, Isten „fegyverrel, éhséggel és dögvésszel” bünteti meg őket, amíg el nem pusztulnak. Különösen a hamis próféták tanítását kell elvetniük, akik más tanácsot adnak. „Ne hallgassatok azért prófétáitokra – mondta az Úr –, a jósokra és álmodókra, a jelmagyarázókra és varázslókra, akik ezt mondják nektek: Ne szolgáljatok Babilónia királyának! Mert hazugságot prófétálnak nektek, hogy eltávolítsalak benneteket földetekről, szétszórjalak benneteket, és elpusztuljatok. Azt a népet azonban, amely a nyakát Babilónia királyának az igájába hajtja, és őt szolgálja, meghagyom földjén – így szól az Úr –, hogy művelje azt, és lakjék rajta” (Jer 27:8–11). A legenyhébb büntetés, amellyel az irgalmas Isten a lázadó népet sújthatta, a babiloni uralkodó előtti meghódolás volt. De amennyiben hadakoznak a szolgasors ellen, tapasztalniuk kell Isten teljes szigorral sújtó büntetését.

A népek tanácskozó testületének megdöbbenése határtalan volt, amikor Jeremiás, nyakában a rabság igájával, ismertette velük Isten akaratát.

Az elszánt tiltakozással szemben Jeremiás szilárdan kitartott a meghódolás politikája mellett. Azok között, akik merészen állást foglaltak az Úr tanácsával szemben, elöljárt Hanániás, az egyik hamis próféta, akitől az Úr már előzőleg is óvta a népet. Gondolva, hogy megnyeri a király és udvara kegyét, felemelte tiltakozó szavát, és kijelentette, hogy az Úr megbízásából bátorítania kell a zsidókat. Ezt mondta: „Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Összetöröm Babilónia királyának az igáját. Két esztendő múlva visszahozom erre a helyre az Úr házának minden edényét, amelyeket elvitt Nabukodonozor, Babilónia királya erről a helyről... Visszahozom erre a helyre Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát és Júda foglyait is, akik Babilóniába kerültek – így szól az Úr –, mert összetöröm Babilónia királyának az igáját” (Jer 28:2–4).

Jeremiás a papok és a nép jelenlétében komolyan kérte őket, engedelmeskedjenek Babilon királyának az Úr által meghatározott időig. Júda népe előtt hivatkozott Hóseás, Habakuk, Sofoniás és mások próféciáira, akiknek dorgáló és intő tanításai megegyeztek az övével. Utalt olyan eseményekre, amelyek meg nem bánt bűnök büntetéseként történtek a meghirdetett próféciák szerint. A menny ítéletei a múltban pontosan Isten szándéka szerint sújtottak le a megátalkodottakra, ahogy azt szolgái által kinyilatkoztatta.

„Ha pedig egy próféta békességről prófétál, a prófétai ige beteljesedésekor tudódik ki, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát” – mondta befejezésül Jeremiás (Jer 28:9). Ha Izráel kockázatot akar vállalni, a fejlemények majd végérvényesen eldöntik, hogy ki volt az igaz próféta.

Jeremiás meghódolást tanácsoló szavai arra késztették Hanániást, hogy vakmerően kétségbe vonja a próféta kinyilatkoztatásának megbízhatóságát. Levéve Jeremiás nyakáról a jelképként használt igát, összetörte, és így szólt: „Ezt mondja az Úr: Így töröm le Nabukodonozor babilóniai király igáját két esztendő múlva minden nép nyakáról!

Jeremiás próféta ekkor elment útjára” (Jer 28:11). Úgy tűnt, nem tehet többet, mint visszavonul és elhagyja a vita színhelyét. De Jeremiás másik üzenetet is kapott. „Menj, és ezt mondd Hananjának – hangzott a parancs –: Így szól az Úr: Fajármot törtél össze, de vasjármot csináltál helyette! Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Vasigát teszek mindezeknek a népeknek a nyakára, hogy Nabukodonozort, Babilónia királyát szolgálják...

Majd ezt mondta Jeremiás próféta Hananjának: Hallgass ide, Hananjá! Nem küldött téged az Úr, te még is biztattad ezt a népet hazug módon! Azért ezt mondja az Úr: Eltöröllek téged a föld színéről, még ebben az esztendőben meghalsz, mert beszéded lázítás volt az Úrral szemben. Meg is halt Hananjá próféta még annak az esztendőnek a hetedik hónapjában” (Jer 28:13–17).

A hamis próféta megerősítette a népnek Jeremiással és üzenetével szembeni kételyét. Gonoszul az Úr szolgájának mondta magát, és ezért meg kellett halnia. Jeremiás az ötödik hónapban jövendölte meg Hanániás halálát, és a hetedik hónapban szava teljesedése bebizonyította, hogy igazat mondott.

A hamis próféta állítása következtében támadt nyugtalanság Sedékiást az árulás gyanújába keverte, és csak gyors, határozott intézkedése nyomán uralkodhatott tovább hűbéresként. Az alkalom, amelyet erre a lépésre megragadott, nem sokkal az után kínálkozott, hogy a követek Jeruzsálemből visszatértek a környező népekhez. Júda királya elkísérte Seráját, „a szállásmester”-t (Jer 51:59), aki fontos megbízatással ment Babilonba. A káldeai udvarban tett látogatásakor Sedékiás megújította Nabukodonozornak tett hűségfogadalmát.

Dániel és a többi héber fogoly által a babiloni király megismerte az igaz Isten hatalmát, és mindenek fölötti uralmát. Amikor Sedékiás újra ünnepélyesen hűséget fogadott, Nabukodonozor azt kívánta tőle, hogy az Úrnak, Izráel Istenének nevében esküvel tanúsítsa ígéretét. Ha Sedékiás tiszteletben tartotta volna szövetségi esküjét, hűségével nagy befolyást gyakorolt volna sokak értelmére, akik figyelték azok magatartását, akik vallották, hogy tisztelik és becsben tartják a héberek Istenének nevét.

Júda királya azonban szem elől tévesztette azt a nagy kiváltságot, hogy dicsőséget hozhat az élő Isten nevére. Ezt olvassuk Sedékiásról: „Azt tette, amit rossznak lát Istene, az Úr, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta előtt, aki az Úr parancsát hirdette. Sőt még Nabukodonozor király ellen is fellázadt, aki megeskette őt az Istenre. Kemény nyakú és makacs szívű volt, és nem tért meg Izráel Istenéhez, az Úrhoz” (2Krón 36:12–13).

Miközben Jeremiás tovább tett bizonyságot Júda országában, az Úr kiválasztotta Ezékiel prófétát a babiloni foglyok közül, hogy intse és vigasztalja a száműzötteket, továbbá erősítse meg az Úrnak Jeremiás által mondott beszédét. Sedékiás uralkodásának hátralevő éveiben Ezékiel világosan feltárta, hogy oktalan dolog azoknak a hamis jövendöléseiben bízni, akik a közeli visszatérés reményét keltik a foglyokban. Azt az utasítást is kapta, hogy különböző szimbólumokkal és ünnepélyes kinyilatkoztatásokkal jövendölje meg Jeruzsálem ostromát és pusztulását.

Sedékiás uralkodásának hatodik évében az Úr megmutatott Ezékielnek látomásban néhányat azokból az utálatosságokból, amelyeket Jeruzsálemben, az Úr házának kapuin belül, sőt még a belső udvarban is cselekedtek. A bálványcsarnokok és a bálványképek, „...mindenféle csúszómászónak és förtelmes állatnak a képe, és Izráel házának valamennyi bálványa...” (Ez 8:10) gyors egymásutánban vonultak el a megdöbbent próféta tekintete előtt.

Látta, hogy azok, akiknek lelki vezetőknek kellett volna lenniük a nép között, „Izráel háza vénei”, szám szerint hetvenen, tömjéneznek a bálványistenek előtt, amelyeket bevittek a templom udvarának szent területén levő rejtett csarnokokba. „Nem lát bennünket az Úr” – áltatták magukat Júda férfiai pogány szokásaik gyakorlása közben. „Elhagyta az Úr ezt az országot” – mondták istenkáromlóan (Ez 8:11–12).

„Még más nagy utálatosságokat” is kellett látnia a prófétának. A külső udvarból a belsőbe nyíló ajtónál „Tammúzt” sirató asszonyokat látott. „Az Úr háza belső udvará”-ban pedig „az Úr temploma bejáratánál, a csarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi volt, háttal az Úr temploma felé, arccal kelet felé fordulva, és kelet felé leborulva imádták a napot” (Ez 8:13–16).

Ezután pedig az a dicső Lény, aki végigkísérte Ezékielt a Júda földjének magaslatain folyó gonoszságról látott megdöbbentő látomásban, megkérdezte a prófétát: „Látod, emberfia? Nem volt elég az, hogy Júda háza olyan utálatos dolgokat művelt, amilyeneket itt elkövettek! Még az országot is elárasztották erőszakkal, és engem újra meg újra bosszantottak! Nézd, hogy tartják a szőlőhajtásokat az orruk előtt! De én majd elbánok velük haragomban, nem szánakozom, és nem leszek könyörületes. Kiálthatnak hozzám bármilyen nagy hangon, nem hallgatom meg őket” (Ez 8:17–18).

Azokról az elbizakodott gonosz férfiakról, akik az Úr nevében oda mertek állni a nép elé, Isten Jeremiás által kinyilatkoztatta: „Próféta és pap egyaránt elvetemült, még házamban is megtalálom gonoszságukat” (Jer 23:11). A Sedékiás uralkodásáról szóló krónika záró történetében, a Júdát érintő rettenetes vádiratban a templom megszentségtelenítése újra szerepel. „A papság vezetői és a nép is egyre hűtlenebbé vált, követve a pogány népek minden utálatos szokását – nyilatkoztatta ki a szent író –, és tisztátalanná tették az Úr házát, amelyet ő szentelt meg Jeruzsálemben” (2Krón 36:14).

Júda végzetének napja gyorsan közeledett. Az Úr nem táplálhatta tovább azt a reményt, hogy elhárítja legszigorúbb ítéletét. „...ti talán büntetlenül maradhattok? – kérdezte. Nem maradtok büntetlenül!” (Jer 25:29).

Még ezeket a szavakat is gúnnyal fogadták. „Múlnak a napok, és nem teljesül a sok látomás” – mondták a megtérni nem akarók. De Ezékiel által az Úr keményen megfeddte a biztos prófétai beszéd megtagadását. „Mondd meg nékik: Így szól az én Uram, az Úr: Megszüntetem ezt a szóbeszédet, nem példálóznak így többé Izráelben. Ezt hirdesd nekik: Közeledik az az idő, amikor valóra válik minden látomás és hízelgő jósolgatás Izráel házában. Mert ha én, az Úr, szólok, akkor az az ige, amelyet én mondok, valóra válik késedelem nélkül. Ha a ti napjaitokban mondok valamit, ti engedetlen nép, azt meg is teszem! – így szól az én Uram, az Úr.

Majd így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Izráel háza ezt mondja: Sokára teljesedik be a látomás, amelyet ez az ember lát; a távoli jövőről prófétál ő. Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok – így szól az én Uram, az Úr” (Ez 12:22–28).

A nemzetet rohamos pusztulásba vivők között élen járt királyuk, Sedékiás. Júda királya teljesen elvetette a próféták útján kapott tanácsokat. Elfelejtve, hogy hálával tartozik Nabukodonozornak, megszegte az Úrnak, Izráel Istenének nevében tett hűségfogadalmát, és fellázadt a próféták ellen, jótevője ellen és Isten ellen. Saját bölcsességével hivalkodva, Izráel jólétének ősi ellenségéhez fordult segítségért, „elküldte követeit Egyiptomba, hogy az lovakat és sok hadinépet adjon neki.

De jó vége lesz-e?” – kérdezte az Úr arról, aki ilyen becstelenül visszaélt minden szent megbízatásával. „Megmenekül-e, aki ilyet csinál? Megszegte a szövetséget: megmenekül-e? Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy ott fog meghalni Babilonban, annak a királynak a székhelyén, aki őt királlyá tette, akinek a hűségesküjét semmibe vette, és akinek a szövetségét megszegte. Mert nem fog elég nagy haderővel és elég nagy számú sereggel mellé állni a fáraó a háborúban... Nem fog megmenekülni, mert semmibe vette a hűségesküt, és megszegte a szövetséget. Bár kezet adott rá, mégis elkövette ezt!” (Ez 17:15–18)

A „...gyalázatos bűnös...” fejedelem végső számadásának napja elérkezett. „Félre a süveggel, le a koronával!” – parancsolta az Úr. Addig nem lehet Júdának ismét királya, amíg Krisztus maga fel nem állítja birodalmát. „Rommá, rommá, rommá teszem amilyen még nem volt ez – hangzott az isteni rendelet Dávid házának trónjáról –; míg majd eljön, akié az ítélet, mert neki adom!” (Ez 21:30–32).