Nehemiás 8; Nehemiás 9; and Nehemiás 10.

Elérkezett a kürtölés ünnepe. Sokan gyűltek össze Jeruzsálemben. Szomorú jelenet volt ez. Jeruzsálem falai újjáépültek ugyan és a kapuk álltak, de a város nagy része még romokban hevert.

Egy széles utcán felállított emelvényen, amelyet mindenfelől Júda letűnt dicsőségének emlékei vettek körül, állt a megöregedett Ezsdrás. Jobb és bal oldalán levita testvérei csoportosultak. Az emelvényről letekintve, szeme átsiklott az emberek sokaságán. Az egész környező vidékről összegyűltek a szövetség gyermekei. „És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az Úr előtt.”

Izráel bűnének még itt is volt tanújele. Más népekkel való összeházasodásuk következtében a héber nyelv megromlott. A szónoknak nagy gonddal kellett a nép nyelvén magyaráznia a törvényt, hogy mindenki megértse. Ezsdrással együtt a papok és a léviták is magyarázták a törvény alapelveit. „...olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.”

„Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet.” Feszülten és tisztelettel figyelték a magasságos Isten szavait. Amint a törvény eléjük tárult, meggyőződtek bűnös voltukról, és keseregtek vétkeik miatt. De ez a nap ünnep, az öröm és szent gyülekezés napja. Az Úr megparancsolta, hogy örömmel ünnepeljék. Ezért leküzdve fájdalmukat, örvendeztek Isten irántuk tanúsított nagy irgalmán. „Az Úrnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! – mondta Nehémiás. ...Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!”

A nap első részét istentiszteletekre szentelték. A továbbiakban a nép hálásan emlékezett meg Isten áldásairól, és örvendezett adományainak. A szegényeknek, akik semmit sem tudtak készíteni, ajándékokat küldtek. Nagy volt az öröm, mert a törvény igéit felolvasták nekik, és ők megértették.

Másnap tovább olvasták és magyarázták a törvényt. A kitűzött napon pedig – a hetedik hónap tizedik napján – az Úr parancsa szerint megtartották az engesztelésnapi ünnepélyes istentiszteletet.

E hónap tizenötödik napjától huszonkettedik napjáig a nép – vezetőivel együtt – megtartotta a sátoros ünnepet. „Kihirdették... minden városban és Jeruzsálemben is: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-, vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat, meg más sűrű lombú faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva. Kiment azért az egész nép, ágakat hoztak és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy az udvarán, és az Isten háza udvarán... Igen nagy volt az öröm. Nap-nap után olvasták az Isten törvénykönyvét, az első naptól az utolsó napig.”

A nép napról napra hallgatta a törvény igéit, és meggyőződött saját és a letűnt nemzedékek bűnösségéről. Tudatára ébredt, hogy Isten elpártolásuk miatt vonta vissza oltalmazó gondviselését, és Ábrahám fiai ezért szóródtak szét idegen országokba. Elhatározták, hogy kegyelemért könyörögnek Istenhez, és kötelezik magukat a törvény megtartására. A sátoros ünnepet követő második napon, az ünnepélyes istentisztelet megkezdése előtt, elkülönítették magukat a köztük levő pogányoktól.

Az Úr előtt leboruló, bűneit megvalló és bocsánatért esedező népet vezetői bátorították: higgyenek az Úr ígéretében, Ő meghallgatja imájukat. Nemcsak bánkódni és sírni kell, nemcsak bűnbánatot kell tartani, hanem hinni is kell, hogy Isten megbocsát. Jótéteményei számbavételével és jósága dicsőítésével mutassák meg hitüket. „Jöjjetek, áldjátok Isteneteket, az Urat örökkön örökké!” – mondták a tanítók.

Ekkor a menny felé tárt karokkal álló tömegből felhangzott az ének:

„Áldják dicső nevedet, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél! Uram, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent ami bennük van. Te adsz életet mindnyájunknak. Előtted borul le az ég serege.”

Amikor a dicsőítő ének véget ért, a gyülekezet vezetői elbeszélték Izráel történetét, Isten jóságát és az ő hálátlanságukat. Majd az egész gyülekezet elkötelezte magát Isten parancsolatainak a megtartására. Bűneik miatt szenvedtek büntetést, és most elismerték: Isten igazságosan bánt velük. Megfogadták, engedelmeskednek törvényének. Hogy pedig az „írásbeli megállapodás” maradandó legyen, a papok, a léviták és a fejedelmek pecséttel látták el azt. Ennek az volt a célja: figyelmeztesse őket kötelességükre és korlát legyen a kísértések ellen. A nép ünnepélyesen megesküdött, „hogy az Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten adott szolgája, Mózes által, és megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, végzését rendelkezését.” Esküvel fogadták azt is: nem kötnek házasságot annak a földnek lakóival.

A böjtnap lezárulása előtt a nép még másképp is kifejezte azt, hogy vissza akar térni az Úrhoz. Kötelezte magát, hogy többé nem szentségteleníti meg a szombatot. Nehémiás ekkor még hatalmi szóval nem tiltotta ki a pogány kereskedőket Jeruzsálemből, ahogy azt később tette. De, hogy a népet védje a kísértéstől, ünnepélyesen megfogadtatta velük, hogy nem hágják át a szombat törvényét ezektől az árusoktól való vásárlással. Remélte, hogy ez majd a kereskedők kedvét szegi, és véget vet a kufárkodásnak.

Gondoskodás történt a nyilvános istentiszteletekről is. A gyülekezet megfogadta, hogy a tizeden kívül évenként meghatározott összeget ad a szentélyszolgálatra. „Bevisszük földünknek első termését – írja Nehémiás –, és mindenféle gyümölcsfának az első termését évről évre az Úr házába. Elsőszülött fiainkkal és állatainkkal is úgy járunk el, ahogyan elő van írva a törvényben. Marháink és juhaink elsőszülötteit bevisszük Istenünk házába...”

Izráel visszatért az Úrhoz, és mélységesen bánta bűneit. Sírva és keseregve vallották meg azokat. Elismerték, Isten igazságosan bánt velük, és törvénye iránt engedelmességet fogadtak. Most kinyilvánították Isten ígéreteibe vetett hitüket. Isten elfogadta bűnbánatukat; s örvendezhettek, tudva, hogy Isten megbocsátotta bűneiket és újra kegyelmébe fogadta népét.

Nehémiásnak az igaz Isten templomi szolgálatának visszaállítására tett erőfeszítéseit siker koronázta. Amíg a nép hű maradt fogadalmához, és engedelmeskedett Isten szavának, addig az Úr teljesítette ígéretét, és gazdagon árasztotta rájuk áldásait.

Ebből a történetből hitet és bátorságot meríthetnek a bűn legyőzöttei és azok, akiket méltatlanságuk érzete nyomaszt. A Biblia hitelesen mondja el Izráel hitehagyásának következményeit, de beszámol mély megalázkodásukról és bűnbánatukról, buzgó odaszentelődésükről és bőkezű áldozatukról is, amivel tanúsították az Úrhoz történt visszatérésüket.

Minden őszinte Úrhoz fordulás maradandó örömöt hoz az életbe. Amikor a bűnös a Szentlélek befolyása alá kerül, meglátja az emberi szív csodálatos vizsgálójának szentsége és a maga vétkes, szennyes volta közötti különbséget. Magát elítélt bűnösként látja. De nem kell kétségbeesnie, mert Krisztus megszerezte számára a bocsánatot. Örömmel töltheti el az a tudat, hogy Isten megbocsátotta bűneit, és bűnbocsátó mennyei Atyja szereti. A bűnbánó bűnöst Isten magához öleli szeretetével és körülveszi dicsőségével. Bekötözi sebeit, megtisztítja bűneitől és az üdvösség ruhájába öltözteti.