Tegyétek félre a bírálgatást. Gyomláljuk ki gondolatainkból minden panaszt és bírálgatást. Ne nézzünk továbbra is bármi szemünkbe ötlő hibára....Ha helyesen akarjuk megragadni Istent, szemléljük állandóan a csodás, értékes dolgokat – tisztaságot, dicsőséget, erőt, szeretetteljességet, jóindulatot és szeretetet, mellyel Isten viseltetik irántunk. S így szemlélve, értelmünk annyira ezekre az örökkévaló dolgokra rögződik, hogy nem kívánunk hibát találni másokban. (Magasztos hivatásunk 232)

A rossz ragad meg emlékezetünkben. Tulajdonítsuk a lehető legjobb szándékot mások kétes viselkedésének...Ha valaha is rosszat gyanítunk, az a veszély fenyeget, hogy előidézzük, amire gyanakodni merünk....Nem élhetünk anélkül, hogy olykor megbántva ne éreznénk magunkat, föl ne borzolnák idegeinket. Ám a kereszténynek meg kell tanulni türelmesnek, hosszútűrőnek, elnézőnek, alázatosnak, szelídnek lenni, amint azt másoktól elvárják.

Ó, hány ezer jócselekedet és nyájas viselkedés tűnik el emlékezetünkből, mint a harmat a napon, miközben képzelt vagy valóságos sértések csaknem kitörölhetetlen nyomot hagynak bennünk. A legjobb másoknak nyújtott példa, ha helyesen cselekszünk, majd Istenre bízzuk magunkat és hírnevünket. S ha nem tanúsítunk erős hajlamot, hogy helyesbítsünk minden helytelen benyomást, és a mi viselkedésünket állítsuk kedvező megvilágításba. (Nagy orvos 231)

A tanulmányozott képmás megváltoztatja életünket. Mindennel, ami megláttatja velünk az emberi gyöngeséget, az az Úr szán déka, hogy segítsen nekünk őrá tekinteni, és semmiképpen sem emberekben bízni, vagy embert választani támaszul. Arra a képmásra változunk el, melyet szemlélünk. Mily fontos tehát az előtt tárni ki szívünket, ami igaz, szép és jó hírű. (Magasztos hivatásunk 248)

Ne feledjük az emberi gyöngeséget. Embertársainkkal érintkezve, ne feledjük, hogy hozzánk hasonló gyarlóságaik vannak, ők is azokat a gyöngeségeket tapasztalják, s olyan kísértéseket szenvednek. Velünk együtt tusakodnak az élettel, hogy fönntartsák becsületességüket ....A keresztény előzékenység egyesíti és tökéletesíti a méltányosságot és udvariasságot, s irgalmasság és szeretet egészíti ki a hézagot, megadva a legfinomabb szépítést és legbájosabb vonzást a jellemnek. (Magasztos hivatásunk 236)

Ne állíts korlátokat. Az Úr azt akarja, hogy népe más módszert kövessen, mint a helytelenség elítélését, mégha az ítélet igazságos is. Azt akarja, hogy többet tegyünk, minthogy vádakat halmozzunk ellenfeleinkre, még messzebb űzve őket az igazságtól. Krisztus sem korlátokat állítani jött a világra, és folyton az emberek fejére olvasni helytelen viselkedésüket. Aki félrevezetett népet szeretne fölvilágosítani, az húzódjék közel hozzájuk, és szeretettel fáradozzék értük. Váljanak a szent légkör gócpontjává. (Örömhírhirdetők 373)

Győzd le az érzékenységet. Sokakban élénk, megszenteletlen érzékenység él, mely szüntelen arra készteti őket, hogy valamely szóra, tekintetre, vagy tettre figyeljenek, melyre ráfoghatják, hogy tiszteletlen és lebecsülő. Mindezt le kell küzdeni. Mindenki haladjon előre Isten félelmében, a tőle telhető legjobbat végezve, anélkül, hogy dicséret nyugtalanítaná, vagy bírálás megbántaná, buzgón szolgálva Istent s tanulva, hogy a legjobb megvilágításban lásson mindent, ami másokban bántónak tűnhet. (Magasztos hivatásunk 240)

Ne keressünk panaszokot. Elítélni testvéreinket, rossz érzéseket tűrni meg magunkban ellenük, mégha úgy érezzük is, hogy nem éppen helyesen viselkedtek irányunkban, nem hoz áldást szívünkbe, s egyáltalán nem lendít az eseten. Nem merem megengedni érzéseimnek, hogy ilyen irányba forduljanak, fölidézgetve minden bántódást, elismételve azokat, a bizalmatlanság, ellenségeskedés és viszály légkörében élve. (Magasztos hivatásunk 239)

Tudatos becsületesség elvesztése. Mikor tudatosan elveszted becsületességedet, Sátán csatamezejévé válsz. Így elég kétséged és félelmed lesz, hogy megbénítsa erőidet, s csüggedésbe hajszoljon. (Magasztos hivatásunk 94)

Sátán különleges áskálódása a viszály szítása. A gyöngéd figyelmesség és elnézés ápolásának elhanyagolása egymás iránt viszályt, bizalmatlanságot, bírálgatást s általános széthúzást támasztott. Isten... fölszólít, hogy tegyük félre ezt a súlyos bűnt s törekedjünk megfelelni imájának, hogy tanítványai egyek legyenek, amint ő is egy az Atyával ...Sátán külön mesterkedése, hogy viszályt támasszon...hogy megfossza a világot, a leghatalmasabb bizonyságtételtől, melyet keresztények nyújthatnak – hogy Isten elküldte Fiát, egyetértést hozni háborgó, kevély, irigykedő, féltékenykedő, elfogult értelmekbe. (Magasztos hivatásunk 237)

Visszás érzelmi erők szétdúlják az embert. Irigység és féltékenység szétdúlják az ember összes képességét. Ezek Sátántól eredtek a paradicsomban...Akik hallgatnak hangjára, azok lebecsülnek, rosszul, torzítva állítanak be másokat, hogy magukat emeljék. Holott semmi sem léphet be a mennybe, ami beszennyez. S hacsak az ilyen szellem melengetői meg nem változnak, sosem tehetik be lábukat a mennybe, mert bírálgatnák az angyalokat; irigyelnék egymás koronáját. Nem tudnák, miről beszéljenek, ha nem hánytorgathatnák mások gyarlóságait és hibáit. (Nagy orvos 234)

A szentségtelen indulatosság veszélyezteti az örömhírhirdető értelmét és életét. Indulatosságod szentségtelen kitörései – még Isten népének gyülekezésein is – veszélyeztetik értelmedet s életedet. Tedd föl magadnak a kérdést: Megérie folytatnom a civakodást és viszályt. (1901, 21. levél)

Mikor Isten hatalma elvesztett. A férfiak és nők áron vétettek meg, s milyen áron! Isten Fia életének árán. Milyen borzasztó olyan helyzetbe hozni magukat, hogy testi, szellemi és erkölcsi erejük megromlik, ahol elvesztik erejüket és tisztaságukat. Az ilyen férfiak és nők nem tudnak Istennek tetsző szolgálatot végezni.

Az étvágyak és szenvedélyek megromlásával az ember elvesztette Isten hatalmát, és a gonoszság eszközévé vált. Az egész lény beteg – test, lélek, szellem. Ámde gyógyerőről lett gondoskodva az emberiség megszentelődése számára. A szentségtelen értelem és test megszentelődött lehet. Isten csodálatosan gondoskodott, hogy bűnbocsánatot és üdvösséget nyerhessünk. (1898, 139. levél)

Aki egyszerűséghöz tartja magát minden szokásában, féken tartva étvágyát s uralkodva indulatain és szenvedélyein, az erősnek, tevékenynek, élénknek és gyors fölfogásúnak őrzi meg szellemi képességeit mindenben, ami gondolkodást vagy tettet követel. Élesen meg tudja különböztetni a szentet a szentségtelentől, s kész belefogni minden vállalkozásba, mely Isten dicsőségét és az emberiség áldását szolgálja. (Isten fiai és lányai 86)

Aki elesik, hiányos az egészséges gondolkodás terén. Akit megejt a Sátán csapdája, még nem jutott el a helyes gondolkodásra. Szédültek, önhittek, kevélyek. Jaj, mily szomorúan tekint rájuk az Úr s hallja nagyképű, önhitt, dagályos, hiú szavaikat. Fölfuvalkodottak a kevélységtől. Az ellenség meglepetten tekint rájuk, hogy milyen köny nyen foglyul ejtette őket. (1900, 126. levél)

Túlzott önbizalom az ellenség csapdája. Milyen hiábavaló az ember segítsége, mikor a Sátán az olyan fölötti hatalmát gyakorolja, aki fölfuvalkodott, s aki nem tudja, hogy a Sátán tudományát gyakorolja. Önhittségében egyenesen belelép az ellenség csapdájába, s fogságba esik. Nem hallgatott az adott figyelmeztetésre, és Sátán áldozatául esett. Ha alázatosan járt volna Istennel, bejutott volna az Isten által elkészített nyugalom menedékhelyébe. Így a veszély idején biztonságban lett volna, mert Isten zászlót bontott volna érte az ellenség ellen. (1906, 126. levél)

A szív természettől romlott. Sohse feledjük, hogy szívünk természettől romlott, s a magunk erejével nem tudjuk követni a helyes ösvényt. Csakis Isten kegyelme által, s legkomolyabb erőfeszítésünkkel, vívhatjuk ki a győzelmet. (Magasztos hivatásunk 111)

Rossz szokások akadályozzák a fejlődést. Bármilyen szokás, gya korlat, mely gyöngíti az ideg, az agy vagy test erejét, képtelenné tesz gyakorolnunk a mértékletességet követő erényt – a türelmet. (Magasztos hivatásunk 69)

Lusta, fegyelmezetlen értelmek. Isten nem akarja, hogy megelégedjünk lusta, fegyelmezetlen értelmekkel, buta gondolatokkal és gyönge emlékezettel. (Tanács tanítóknak 506)

A világgal ütközve élni. A legtöbb ilyen félrenevelt ember úgy éli le életét, hogy sehol sem érzi otthon magát; ott is elbukik, ahol sikeresnek kellene lennie. Lassan az a meggyőződés alakul ki bennük, hogy a világ ellenük van, mert nem hízeleg nekik, és nem kényezteti őket. Azzal állnak bosszút, hogy a világ ellen fordulnak; dacolnak vele. A körülmények néha arra késztetik őket, hogy tetessék, de ne érezzék az alázatot; szerénységük azonban erőltetett, s előbb vagy utóbb valódi jellemük bukkan fölszínre. (4Bizonyságtétel 202)

Vizsgálj fölül minden szokást. Tanítsuk a férfiakat és nőket, hogy figyelmesen vizsgáljanak fölül minden szokást és gyakorlatot, s azonnal tegyenek félre mindent, ami egészségtelen állapotot teremt a testben, így sötét árnyékot vet az értelemre. (Jólét szolgálat 1278)

Mit tegyünk kételyeinkkel? Még hosszú tapasztalattal rendelkező keresztényeket is gyakran a legborzasztóbb kétség és ingadozás támadja... E miatt a kísértés miatt semmi esetre se képzeld, hogy eseted reménytelen....Bízzál Istenben, reménykedjél benne s nyugodj meg ígéreteiben. (Magasztos hivatásunk 86)

Mikor az ördög kétségekkel és hitetlenséggel jön hozzád, zárd be szíved ajtaját. Hunyd be szemedet, hogy ne időzzön pokoli árnyékán. Emeld oda, ahol örökkévalókat szemlélhet, akkor lesz erőd minden órán. Hited próbája értékesebb, mint az arany....Hőssé tesz, hogy harcold az Úr harcait.

Nem engedheted meg, hogy bármi kétség tolakodjék értelmedbe. Ne tégy az ördög kedvére – ne szólj a borzalmas teherről, amelyet hordozol. Valahányszor erről szólsz, Sátán nevet, hogy az ő lelke tud ellenőrizni, s Krisztust, üdvözítődet pedig szem elől vesztetted. (Magasztos hivatásunk 86)

Ismétlés gyöngíti az ellenállást. Senki se szentelheti Istenadta képességeit a világiasság és büszkeség szolgálatára anélkül, hogy az ellenség területére ne helyezze magát...A bűn minden megismétlése gyöngíti az ellenálló képességet, megvakítja a szemet s elfojtja a meggyőződést. (Magasztos hivatásunk 160)

Bátorítsd a csüggedőt. A gonosz szokások áldozataiért fáradozva, ahelyett, hogy rámutatnátok a kétségbeesésre és romlásra, mely felé sietnek, fordítsátok tekintetüket Jézusra. Rögzítsétek szemüket a mennyeiek dicsőségére. Ez többet ér el a test és lélek mentéséért, mint a sír borzalmai, mikor azokat tartjuk a tehetetlen és látszólag reménytelenek előtt. (Magasztos hivatásunk 623)

Meddő, időpazarló ügyek. Fordítsunk hátat a tárgykörök ezreinek, melyek magunkra terelik a figyelmet. Vannak dolgok, melyek felőrlik az időt s fölcsigázzák az érdeklődést, de semmiben végződnek. A legmagasabb érdekek követelik a gyakran viszonylag semmit mondó dolgokra fordított figyelmünket és erőnket.

Új elméletek elfogadása magában véve nem hoz új életet a léleknek. Még magukban véve fontos tények és elméletek megismerése is vajmi keveset ér, hacsak gyakorlatilag föl nem használjuk. Éreznünk kell a felelősséget, hogy tápláljuk lelkünket, de lelki életet serkentő és erősítő táplálékokkal. (Nagy orvos 456)

Legyen életcélunk. Éljünk az elkövetkező világért. Oly igen nyomorúságos összevissza, céltalan életet élni. Legyen célunk az életben – legyen szándékunk. Segítsen Isten önfeláldozóvá, kevésbé magunkkal törődővé válnunk, jobban megfeledkezni magunkról és önző érdekeinkről. Inkább jót cselekedni, nem a dicsőségért, melyet itt lenn vár nánk el, hanem mert ez életünk célja, s megfelel létezésünk szándékának. Szálljon naponta Istenhez imánk, hogy szabadítson meg minden néven nevezendő önzéstől. (Magasztos hivatásunk 242)