Kötelesség fejleszteni a szellemi képességet. Isten elvárja a szellemi képességek fejlesztését. Az a terve, hogy szolgái nagyobb szellemi képességgel és tisztánlátással rendelkezzenek, mint a világiak. Elégedetlen azokkal, akik túl hanyagok és tétlenek, hogy eredményes, jól értesült munkások legyenek. Az Úr fölszólít, hogy szeressük őt teljes szívünkből, teljes elménkből, teljes erőnkből, és teljes értelmünkkel. Ez kötelezővé teszi számunkra, hogy kifejlesszük értelmünket a legnagyobb teljesítőképességre, hogy teljes elménkből ismerhessük és szerethessük alkotónkat. (Krisztus példázatai 333)

Munkában a boldogság. Ádámnak Isten keze alkotásaiban az elmélyedés tárgyai álltak rendelkezésre. Éden a menny volt kicsinyben. Isten nem csupán dicső alkotásairól való elmélkedésre teremtette az embert, hanem kezet adott neki, hogy fáradozzék, értelmet és szívet, hogy elmélkedhessen. Ha az ember boldogsága semmittevésből állna, a szerető Isten nem adott volna Ádámnak kétkezi munkát. Az embernek tevékenykedésben és gondolkodásban kellett megtalálni a megelégedést. (A te igéd igazság3)

Tunyaság a legnagyobb átok. A Biblia nem helyesli a tétlenséget. Ez a legnagyobb átok, mely senyveszti a világot. (Példázatok 343)

Végezd jó kedvvel a napi föladatot. Némelyek valóban áldásnak tekintik a gazdagságot és tétlenséget. Holott, akik igazán elfoglaltak, derűsen végezve napi kötelességeit, azok a legboldogabbak s legegész ségesebbek. A jól szabályozott munkában szerzett jóleső, egészséges fáradtság biztosítja nekik a frissítő alvást. Az ítélet, hogy az embernek fáradságos munkával kell megkeresni kenyerét s a jövő boldogság és dicsőség ígérete ugyanarról a királyiszékről hangzott el, és mindkettő áldás. (Életem ma 168)

Henyélés levertséghez vezet. A tétlenség időt ad képzelt bajokon borongani. Sokan, akiknek nincsenek valóságos próbáik s nehézségeik a jelenben, kölcsönveszik a jövőből. Ha igyekeznének enyhíteni má sok terheit, elfeledkeznének a magukéról. Erőteljes fáradozás, mely igénybe veszi mind a szellemi, mind a testi erőket, fölbecsülhetetlen áldás lenne az értelemnek és a testnek. (Idők jelei 1882, június 15)

Jellemfejlesztés. Ne feledjétek, hogy bármilyen tisztségben szolgáltok, kimutatjátok indítékaitokat, és jellemet alakítotok. Bármi legyen a munkád, végezd pontosan, szorgalmasan. Győzd le a hajlandóságot, hogy könnyű föladatot keress. (Nagy orvos 499)

Ne magunkra tekintsünk. Neveljük az értelmet, hogy ne magával, énjével foglalkozzék, hanem időzzék fölemelő, nemes tárgyakon. Ne pazaroljuk el az élet drága óráit valamely nagyszerű föladatról álmodozással, melyet a jövőben végzünk, miközben elhanyagoljuk a jelen apró kötelességeit. (Idők jelei 1882, június 15)

A tétlenség árt az egészségnek. A gyöngélkedők ne engedjék magukat tétlenségbe süllyedni. Ez igen árt az egészségnek. Az akarat erő vegye át a hangot. Le kell győzni a húzódozást a tevékeny testmozgástól, és a felelősségtől való rettegést. Sohasem nyerik vissza egészségüket, ha nem rázzák le a fásult, álmodozó állapotot, s cselekvésre nem ébresztik magukat. (Idők jelei 1882, június 15)

Túl tunya, hogy gyakorolja képességeit. „Akinek nincs, (aki nem használja ki a lehető legmegfelelőbben a képességeit, javait) attól azt is elveszik, amije van.” Akik túl lusták eleget tenni felelősségeiknek, hogy jóra használják képességeiket, nem nyerik el Isten áldását. Sőt azt a képességet is elveszi tőlük, mellyel rendelkeznek, s odaadja a tevékeny, lelkes munkásnak, aki folytonos használattal egyre növeli képességeit. (4Bizonyságtétel 4589)

Jól szabályozott munka elengedhetetlen a sikerhöz. Némely ifjú azt gondolja, hogy igen boldog lenne, ha semmittevéssel tölthetné életét. Melengeti a hasznos munka gyűlöletét. Irigyli az élvhajhászókat, akik szórakozásnak és vidámságnak szentelik életüket... Az ilyen gondolatok és viselkedés gyümölcse boldogtalanság és szívfájdalom. A semmittevés sok ifjút süllyesztet már kárhozatba.

Minden fiatal sikeréhez elengedhetetlen a jól szabályozott munka. Isten nem sújthatta volna nagyobb átokkal a férfiakat és nőket, mint hogy a tétlenség életére ítéli őket. A tétlenség elpusztítja a lelket és testet. Gyöngíti a szívet, az erkölcsi jellemet, a testi erőt. A szellemi képesség is megsínyli, s a szív nyitva áll a kísértések előtt, nyitott útként minden gonoszságba zülléshez. A tétlen ember kísérti az ördögöt, hogy kísértse őt. (Magasztos hivatásunk 222)

A tétlen szokások pusztításai (tanács szülőknek). Vakok vagytok a hatalom felől, mellyel az ellenség rendelkezik gyermekeitek fölött. A házimunka, mégha jól belefáradnak is, ötvened annyit sem ártott volna, mint a tétlenség szokásai. Gyermekeitek sok veszélytől megmenekültek volna, ha már korábban idejük hasznos foglalkozással való töltésére tanítottátok volna őket. Nem fejlődött volna ki bennük ilyen nyugtalan szellem, a változatosságnak ez a kívánsága, a társaság utáni vágy. Számos kísértéstől megszabadultak volna a hiúság, a haszontalan szórakozások, könnyűsúlyú olvasmányok, üres beszélgetések és nevetgélések sóvárgása terén. Kielégítőbben töltötték volna idejüket, a roppant kísértés nélkül, hogy a másneműek társaságát keressék, s gonosz módra kihúzzák magukat a munka alól. Hiúság és előkelősködés, élősdiség és tényleges vétek lett tétlenségük következménye. (4Bizonyságtételek a gyülekezet számára 978)

Használd izmaidat. Az emberre rész jutott az örök életért folyó nagy küzdelemben; engednie kell a Szentlélek munkálásának. Küzdelembe kerül áttörni a sötétség hatalmasságain; a Lélek fog munkálkodni benne, hogy elérje ezt. De az ember sem tétlen lény, hogy tunyaságban legyen megmentve. Az Úr fölszólítja, hogy feszítse meg minden izmát és használja föl minden képességét a halhatatlanságért vívott küzdelemben; noha Isten adja az erőt.

Senki sem lesz megmentve tétlenségben. Az Úr fölszólít: Küzdjetek, hogy bemenjetek a szoros kapun. Mert sokan akarnak bemenni, de nem tudnak. ”Menjetek be a szoros kapunk. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (1896, 16. kézirat)