A megbízhatóság békességet hoz. Krisztus mindenkit megkérdez, aki az ő nevét vallja. „Szeretsze engem?” Ha szereted Jézust, szeretni fogod az embereket is, kikért életét adta. Lehet, hogy valaki nem legkellemesebb külsővel rendelkezik, és sok szempontból hiányos is lehet; de ha tiszta, becsületes embernek ismerik, akkor meg fogja nyerni az emberek bizalmát. Az igazság szeretete, megbízhatósága és hogy számítani lehet rá, eltávolítja s eltakarja jellemének kifogásolható vonásait. A megbízhatóság a helyeden és hivatásodnál, a készség, hogy megtagadd önzésedet, hogy mások javára légy, belső békét terem, és kivívja Isten tetszését. (4Bizonyságtétel 353)

Bizalommal való visszaélés. Az ítéletnap előtt sosem tudjuk meg a nyájas, figyelmes viselkedésnek a következetlen, oktalan méltatlanra tett hatását. Mikor hálátlansággal és szent bizalommal való viszszaéléssel találkozunk, az indulat megvetést vagy méltatlankodást váltana ki belőlünk. A bűnös ezt is várja el. Ám a nyájas elnézés meglepetésként éri őket, s gyakran jobb érzéseket és nemesebb élet utáni vágyat vált ki belőlük. (Nagy orvos 495)

Jézus a bizalmasunk. Kevesen becsülik meg vagy aknázzák ki helyesen az ima értékes kiváltságát. Menjünk Jézushoz és mondjuk el neki minden szükségletünket. Apróbb gondjainkat és tanácstalanságunkat csakúgy, mint súlyosabb bajainkat. Bármi nyugtalanít, bármi gyötör, vigyük az Úr elé imában. Amíg tudjuk, hogy minden lépésünkhöz Krisztus jelenlétére van szükségünk, addig a Sátán kevés alkalmat talál arra, hogy kísértéseivel tolakodjék. Ellenfelünk ügyesen kigondolt mesterkedése arra irányul, hogy távol tartson minket legjobb és legmegértőbb barátunktól. Nem kellene senkit bizalmunkba fogadnunk, csakis Jézust. (5Bizonyságtétel 2001)

Intés a vallomások felől. Sose bátoríts senkit, hogy tőled várjon bölcsességet. Mikor valaki hozzád fordul tanácsért, irányítsd őket ahhoz, aki olvassa a szív indítékait. Más lelkületnek kell jönnie igehirdető munkánkba. Senki se legyen gyóntató. Senkit se tegyünk meg legfőbbnek. A mi föladatunk megalázni magunkat, s Krisztust magasz talni föl a nép előtt. Föltámadása után az Üdvözítő megígérte, hogy hatalma mindenkivel lesz, aki az ő nevében indul el. Ez a hatalom és ez a név legyen fölmagasztalva. Szüntelen tartsuk magunk előtt Krisztus imáját, mikor esedezett, hogy az én megszentelt lehessen az igazság és az igazságosság által. (2Válogatott üzenetek 170)

Ne vallj be titkos bűnt embernek, csak ha a Szentlélek késztet. Ezeket a gondolatokat tárd azok elé, akik imáidat kérik: emberek vagyunk, nem tudunk olvasni a szívben, sem életed titkait ismerni. Ezeket csak te ismerheted, és Isten.

Ha most megbánod bűnödet, ha látod, hogy ez Isten által adott világossággal ellenkezve jártál, hogy nem tisztelted testedet, Isten templomát, hanem gonosz szokásokkal megrontottad, noha a Krisztus tulajdona, tégy bűnvallomást ezekről Istennek. Hacsak a Szentlélek különleges módon erre nem késztet, hogy magánjellegű bűneidet embernek valld be, ne szólj róluk senkinek. (Egészségtanácsok 374)

Tedd Istent gyóntatóddá. Mindenkinek egyéni tapasztalatra van szüksége, hogy egyénileg Istenben bízzék. Senki se legyen gyóntatód. Isten előtt tárd ki a szívedet. Neki mondd el lelked összes titkát, s ő megmutatja a kivezető útat. Egyedül ő nyújthatja a pontos segítséget, melyre szükséged van. (Örömhírhirdetők 418)

Bevallottam Istennek, megbocsátotta bűnömet. Nem dicséretre méltó gyöngeségedről és csüggedésedről szólni. Szóljunk így: Bánt, hogy engedek a kísértésnek, hogy imáim oly gyöngék, hitem oly erőtlen. Nincs mentségem lelki életem satnya voltára. Mégis az ép jellemet keresem Krisztusban. Bűnt követtem el, de akkor is szeretem Jézust. Sokszor elestem, ő mégis kinyújtotta a kezét, hogy megmentsen. Elmondtam neki összes gyöngeségemet. Arcpirulással és szomorú szívvel, hogy szégyent hoztam rá. A keresztre néztem, s így szóltam: Mindezt értem szenvedte el. A Lélek rámutatott halálra szántságomra, bűnömre, hogy nyílt szégyennek tettem ki Krisztust. Ő, aki nem ismert bűnt, megbocsátott nekem. Magasabb, nemesebb életre hív, s én előre nyomulok, az előttem levő dolgokra. (1897, 161. kézi.)

Nem különösebb erény embernek vallani be bűnünket. Remélem, senki sem képzeli, hogy bűnvallomással kedvezést érdemelne ki Istentől. Sem, hogy különleges erény, ha embereknek teszünk vallomást. Ebben is annak a hitnek kell megnyilvánulnia, mely szeretetből fakad, és megtisztítja a lelket. Krisztus szeretete legyőzi az érzéki vonásokat. Az igazság nemcsak, hogy magában viseli mennyei eredetének bizonyítékát, hanem azt is kétségtelenné teszi, hogy Isten Lelkének kegyelme nem hiába tisztogatja a lelket. Az Úr azt szeretné, ha naponta hozzáfordulnánk bajainkkal és bűnvallomásunkkal. Mert ő tud nyugalmat adni igájának viseléséhöz, terhének hordozásához. Lelkének kegyes légköre tölti be lelkünket, s minden gondolatunkat aláveti a Krisztus iránti engedelmességnek. (5Bizonyságtétel 648)

Ne tégy bűnvallomást bukott embernek. Nem rangon aluli, ha az ember leborul alkotója előtt, bevallja bűnét, és a megfeszített és föltámadt megváltó érdemeire hivatkozva bűnbocsánatért esdekel. Sőt inkább emelkedett gondolkodásra vall, ha valaki elismeri helytelen tetteit az előtt, akit az ő gonoszsága és lázadása miatt sebeztek meg. Fölemel az emberek és az angyalok előtt, mert „aki megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

Hanem, aki bűnben született ember elé térdel, s gyónással tárja ki előtte titkos gondolatait, szíve rejtett dolgait, az gyalázatot hoz magára, mert lealjasítja férfiúságát, közönségessé teszi lelkének minden nemes hajlamát. Mikor kiteregeti bűneit a bortól és erkölcstelen élettől megromlott pap előtt, akkor alantasra teszi jellemének színvonalát, ezért beszennyezi magát. Gondolatban a bűnös emberiséghöz alacsonyítja le Istent; mert a pap Isten képviselőjeként áll előtte. Az embernek ez a bukott ember előtt tett megalázó bűnvallomá sa a felelős a világot betöltő, növekvő gonoszságért, s azért, hogy egyre érettebb a végső pusztulásra. (5Bizonyságtétel 6389)

A titkos bűn nyilvános bevallása gonoszság magvát hinti el. Az Úr tudtomra adta, hogy soksok bűnvallomásnak egyáltalán nem lett volna szabad halandók fülébe jutni; mert az lett a következményük, amit a véges lények korlátolt ítélőképessége nem láthatott előre. Gonoszság magvait vetette el a hallgatók gondolataiba és szívébe. S mikor később kísértés tör rájuk, a magok kikelnek s gyümölcsöt teremnek. Akkor pedig ugyanaz a szomorú eset ismétlődik csak meg. Mert a megkísértettek azt gondolják, hogy ezek a bűnök nem lehetnek annyira súlyosak; mert hát nem ugyanezt követték el azok is, akik bevallották, pedig már régóta keresztények. Ezért a gyülekezetben a titkos bűnöknek nyilvános bevallása életre éltető illat helyett halált hozó, halotti szagnak fog bizonyulni. (5Bizonyságtétel 645)

Titkok föltárása elkülönít Istentől. Láttam, hogy mikor azok a testvérnőink jönnek össze, akik sokat szeretnek beszélni, legtöbbször ott van közöttük Sátán is, mert ott neki is akad dolga. Résen áll, hogy lázba hozza a képzeletet és az utolsó csöppig kiaknázza a kínálkozó alkalmat. Tudja, hogy mindaz a pletyka és rossznyelvűség, a titkok kibeszélése, a jellemek vesézése elszigeteli az embert Istentől. Nem más ez, mint a lelkiség és a nyugodt vallásos légkör halála.

U. testvérnő súlyosan vétkezik a nyelvével. Bár jót kellene tennie a szavaival, sokszor mégis zagyvaságokat beszél csupán. Szavaitól olykor más értelmet nyernek a dolgok. Olykor eltúlozza, amit mond. Azt követi az elferdítés. Nincs is szándékában, hogy valótlan állítson, mégis a sok beszéd szokását, s a haszontalan dolgokról való sok beszé det annyi ideje űzi, hogy nem is vigyáz már, sőt egyre messzebb merészkedik szavaival, hogy néha maga sem tudja, mit állít. Pedig ez elpusztítja hasznavehetőségét. Ideje teljesen megváltozni e tekintetben. Ma nem keresik a társaságát, mint akkor keresnék, ha nem merült volna bele az efféle gonosz beszédbe. (2Bizonyságtétel 1856)

Emberek fülébe. Olykor emberfülbe töltjük bajainkat, mondjuk el bánatainkat, azoknak, akik nem tudnak segíteni rajtunk, s nem Jézusban bízunk meg, aki a bánatos útat az öröm és béke ösvényévé tudja változtatni. (Magasztos hivatásunk 97)

Óvakodjunk azoktól, akik nem ismerik Istent. Jézus így folytatta tanítványai nevelését: „Óvakodjatok az emberektől.” /Máté 10:17/ Ne vessék föltétlen bizalmukat olyanokba, akik nem ismerik Istent, csak tanácsokkal látnak el, mert ezzel Sátán ügynökeit juttatják előnyhöz. Az emberi kigondolások gyakran szemben állnak Isten terveivel. Az Úr templomát építőknek a hegyen bemutatott minta, az isteni hasonlatosság alapján kell építkezniük. Isten meggyalázása, az evangéliumi örömüzenet elárulása, ha szolgái olyanok tanácsától függnek, akik nem állnak a Szentlélek vezetése alatt. A világ bölcsessége balgaság Isten előtt. A világi bölcsességben bízók bizonyosan eltévednek. (Világ reménye 354)

Ne árulj el bizalmat vagy szent megbízatást. Válság köszönt majd be összes intézményünkbe. Aknamunka folyik majd ellenünk, mind a hívők, mind a hitetlenek soraiból. Nem szabad most árulóvá válni a bizalom, a szent megbízás iránt, hogy hasznunk legyen belőle, vagy a mi dicsőségünket hizlaljuk vele. Szüntelenül féltő gondoskodással őrködjünk lelki életünk fölött, nehogy rossz benyomást tegyünk a világra. Mondjátok, s cselekedjétek is: „Keresztény vagyok. Nem viselkedhetem a világ mértéke szerint. Mindenek fölött Istent szeressem, felebarátaimat, meg mint magamat. Nem mehetek bele, nem hunyhatok szemet oly megállapodás fölött, amely a legkevésbé is fenyegeti hasznavehetőségemet, szennyezné jó hírnevemet, vagy elpusztítaná az Isten eszközeibe vetett bizalmat. (5Bizonyságtétel 479)