Erő az egyéniség. Az Isten képmására teremtett ember teremtőjéhez hasonló képességgel fölruházott – egyénisége van. Akikben ez a képesség fejlett, azok a felelősségek hordozói, vállalkozások vezetői; ezek befolyásolják a jellemet. (Nevelés 17)

Mindenkinek külön egyénisége van. Az örömüzenet egyénekkel foglalkozik. Minden embernek üdvössége van, melyet elnyerhet vagy elveszthet. Mindnek egyénisége van, másoktól külön s megkülönböztethető. Mindet külön kell meggyőzni, egyedenként megtéríteni. Mind nek magának kell befogadni az igazságot, bűnbánatot tartani, megtérni, hinni s engedelmeskedni. Neki kell gyakorolnia akaratát sorsa felől. Senki sem teheti meg ezt helyette. Senki se süllyesztheti az egyéniségét más egyéniségébe. Mindenki a maga lépésével és az istenfélelem titkaként adhatja át magát Istennek. (1898, 28. kézirat)

Egység a sokféleségben. Az Úr terve, hogy a sokféleségben egység uralkodjék. Nincs ember, aki mérték lehet a másik számára. Különböző megbízatásunk változatos képességeinkhöz szabott. Az Úr kimondottan arról tanított, hogy Isten másmás fokú képességekkel ruházza föl az embereket, majd odahelyezi őket, ahol végezhetik a képes ségüknek megfelelő föladatot. A munkások adják meg munkatársaiknak a tiszteletet. (1903, 111. levél)

Az emberek értelme változatos. Miért van szükségünk Mátéra, Márkra, Lukácsra, Jánosra, Pálra, s más szerzőkre, hogy tanúságot tegyenek az Üdvözítő életéről, földi szolgálata idején? Miért nem írhatta meg egy tanítvány a teljes beszámolót, összefüggő följegyzést hagyva Krisztus életéről és munkájáról?

Az evangéliumok különböznek, beszámolójuk mégis egyetlen öszszefüggő egésszé tevődik össze. Az egyik szerző olyan pontokat említ, melyeket a másik nem jegyez le. Ha ezek a pontok fontosak, miért nem hozta föl a másik, mindegyik? Azért, mert az emberek értelme változatos, s nem pontosan egyformán értenek meg dolgokat. Némely igazságok sokkal erősebben érintenek egyeseket, mint másokat; némely dolgok jóval fontosabbnak tűnnek egyeseknek, mint más embereknek. Ugyanaz az elv vonatkozik az igehirdetőkre. Némelyek sok időt tölt egyes pontok kifejtésével, míg mások gyorsan átsiklanak rajtuk, vagy meg sem említik. Így az igazságot is több ember világosabban kifejti, mint egy. (1907, 87. kézirat.)

Ne pusztítsd el az egyéniséget. Az Úr nem kívánja egyéniségünk pusztulását. Nem célja, hogy két személy pontosan egyforma legyen ízlésben és beállítottságban. Mindenkinek megvannak az egyéni jellemzői, hogy nevelje, alakítsa a Krisztus mására. Az Úr a velünk született képességeket, tehetségeket és hajlamokat hasznos területekre tereli. Az Istentől nyert képességek fejlesztésénél a tehetség és képesség kifejlődik, ha az ember elismeri, hogy Isten adományozta összes képességét. S nem önző célokra, hanem Isten dicsőségére és embertársai javára. (Magasztos hivatásunk 90)

A gyermeknek legyen egyénisége. A gyereket annyira agyon lehet fegyelmezni, hogy mint az állatnak, nincs külön akarata. Egyénisége beleolvadt a tanítóéba. Amennyire csak lehet, neveljük önállóvá a gyermeket. A különböző képességek életre hívásával megtanulja, hol a legerősebb, és hol van hiányossága. A bölcs tanító különös figyelmet szentel a gyöngébb vonások kifejlesztésére, hogy a gyereknek jól kiegyensúlyozott jelleme legyen. (Szemle és hírnök 1882, január 10)

A házasság nem öli meg az egyéniséget. Egyik házastárs se kísérelje meg, hogy erőszakosan uralkodjék. Ne próbáljátok kényszeríteni a másikat, hogy engedjen kívánságotoknak. Nem tehetitek ezt, ha meg akarjátok őrizni a másik szeretetét. Légy szeretetteljes, hoszszútűrő, figyelmes és előzékeny. Isten kegyelmével boldoggá tehetitek egymást, amint eskütökben ígértétek. (Nagy orvos 361)

Férj és feleség tartsa meg egyéniségét. Segítsétek elő egymás boldogságát. Törekedjetek egymás boldogítására; ez az Isten akarata.

Mégis, mikor egybeolvadtok, egyikőtök se veszítse el egyéniségét. Egyéniségetek Isten tulajdona. Tőle kérdezzétek meg, mi helyes, mi nem. Miként tölthetnétek be életetek célját. „Nem vagytok a magatokéi. Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg Istent testetekben és lelketekben.”

Emberi szereteteteket rendeljétek alá Isten szeretetének. Szeretetetek gazdagsága arra áradjon, aki életét adta értetek. Éljetek Istennek, és őrá áradjon szeretetetek zsengéje. Azt szeretiteke legjobban, aki meghalt értetek? Ha igen, akkor egymás iránti szeretetetek a mennyei rend szerint való lesz. (7Bizonyságtétel 4546)

Mindnyájunknak van egyéniségünk, s a feleségé sohse olvadjon bele férje egyéniségébe. (1895, 12. kézirat)

A megszentelődés megszépíti az egyéniséget. Az Isten szolgálatára szentelt élet egyéniségében lesz kifejlett és megszépült. Senki se süllyesztheti máséba egyéniségét, mégis mindnyájunknak, mint egyéneknek, be kell legyünk oltva az egy szőlőtőkébe, s a sokféleségben egység uralkodjék. A mindenható mesterművész két falevelet sem alkotott egyformára; így teremtő hatalma nem teszi egyformává az öszszes értelmet. Azért alkotja őket, hogy végeérhetetlen korszakon is éljenek, s teljes egység uralkodjék, értelem értelemmel összhangban, de kettő se legyen egyforma. (1898, 116. kézirat)

Isten egyéni föladatot ad. A természet világában levő dolgokat meg kell figyelni, s a tanulságot a lelki életre, lelki növekedésre vonatkoztatni. Minden embernek Isten – s nem ember – szabta ki kötelességét. Egyéni föladat ez – a jellem isteni másra való alakítása. A liliom ne akarjon minden áron rózsa lenni. Különbségek vannak a virágok és gyümölcsök közt, de mind Istentől nyeri külön változatosságát. Valamennyi az Úré. Ugyanúgy Isten terve, hogy a legkitűnőbb emberek se legyenek mind egyforma jelleműek. (1898, 116. kézirat)

Tiszteljük egymást. Mindnyájunknak föladata van. Más nemzetiségűek lehetünk, Krisztusban mégis egynek kell lennünk. Ha megtűrjük, hogy különlegességeink a jellem és beállítottság terén elválasszanak minket itt, hogyan remélhetjük, hogy együtt éljünk a menny ben? Ápoljunk szeretetet és tiszteletet egymás iránt. Az az egység éljen köztünk, melyért Krisztus imádkozott. Áron vétettünk meg. Dicsőitsük hát Istent testünkben és lelkünkben.

Teljes csőd az utánzás. Aki más jellemének mintájára akar alakulni, teljes csődöt mond. Mindenki tekintsen Istenre, lelkiismeretes hűséggel kereskedve az Istentől nyert tehetségekkel. „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket; mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a megvalósítást jókedvéből.” /Filippi 2:12, 13/ Bennetek, testvérem, bennetek, nem másban számotokra. Neked kell lelki életet élned. Akkor magadban fogsz örvendezni, nem más valakiben. (1898, 116. kézirat)

Minden értelemnek sajátos képessége van. Fáj látnom a kicsiny értéket, melyet embereknek tulajdonítanak, akiket az Úr fölhasznál, és föl akar használni. Isten őrizzen, hogy egyik ember értelme azon a vonalon haladjon, mint a másiké. Egy ember értelmét egyesek fölmagasztalhatják, mint minden tekintetben fölsőbbet, holott minden értelemnek megvannak a maga gyöngeségei és ereje. Az egyik pótolja a másik hiányosságát. De ha egyazon értelemben dolgoznak, s bátorítva vannak, hogy ne emberre, hanem Istenre tekintsenek, akkor a Szentlélek irányítása alatt kifejlődnek, s egységben fáradoznak testvéreikkel. Az egyik pótolni fogja a másik hiányosságát. (1897, 50. levél)

Ne alakíts más értelmeket. Isten mindenkire egyéni felelősséget bízott. Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket. Az ember ne munkálja más ember üdvösségét. Ne legyen senkinek a mintája. Neki kell cselekedni, Istentől nyert képessége szerint. Bármi legyen valaki tapasztalata s tisztsége, sohse képzelje, hogy csodálatosat tesz, mikor másik ember értelmét formálja a magáéra, és arra tanít,hogy az ő gondolatait fejezze ki. Ez ismételten megtörténik – az emberek kárára. (1898, 116. kézirat)

Ne legyünk mások árnyéka. Jaj, a munkásoknak mennyire szükségük van Jézus szellemére, hogy ő változtassa és alakítsa őket, mint az agyagot a fazekas keze! Mikor ez a szellem lesz bennünk, nem él majd köztünk a viszálykodás szelleme. Senki sem lesz olyan szűklátókörű, hogy mindent a maga elképzelése szerint akarjon intézni. Nem lesz ellenséges érzület közte és testvérei között, akik nem ütik meg az ő mértékét. Az Úr nem akarja, hogy gyermekei közül bárki mások árnyéka legyen. Hanem, hogy mindenikünknek az egyedülálló énje legyen megfinomulva, megszentelve, nemesedve, az örök példakép életét s jellemét követve. A szűk, korlátolt, kizárólagos szellem, mely mindent a maga határain belül tart – Isten ügyének átka, s mindig is az lesz, ahol érvényesülni hagyják. (Szemle és hírnök 1886, április 13)

Senki se süllyessze másba az értelmét. Isten megengedi, hogy mindenki gyakorolja egyéniségét. Azt akarja, hogy senki se süllyeszsze értelmét halandó társa értelmébe. Akik értelmükben és jellemük ben alakulni akarnak, ne tekintsenek emberekre, hanem az isteni példaképre. Isten meghív: ”Az az indulat legyen bennetek, ami volt a Jézus Krisztusban.” Megtérés és átalakulás által az ember fogadja be Krisztus értelmét. Mindenki álljon Isten előtt egyéni hittel, egyéni lelki élettel, tudva, hogy Krisztus alakul ki benne a dicsőség reménységeként. Számunkra más ember példájának követése – még olyané is, akit csaknem tökéletes jelleműnek tartunk – azt jelentené, hogy bűnös emberbe vetjük bizodalmunkat, aki morzsányi tökéletességben sem részesíthet bennünket. (Idők jelei 1902, szeptember 3)

Szabályok az erős értelmeknek. Rendjén, hogy X testvér és testvérnőnek, valamint Y. testvérnek s testvérnőnek erős az értelme. Mindenki tartsa meg a maga egyéniségét. Mindegyik őrizze meg egyéniségét, mely nem süllyed el a másik egyéniségébe. Senki se legyen a másik árnyéka. Isten szolgái fáradozzanak együtt értelmet értelemmel egybeolvasztó egységben. (1903, 44. levél)

Egyéni mérték. Senki sem nőhet teljes férfiúságra más helyett.Mindenki maga érjen el egyéni mértéket a maga számára. Mindenki Isten fölügyelete alatt növekedjék. (1898, 116. levél)

Senki se osztja meg teljesen benső életét. Emberi szemszögből az élet mindenki számára próbálatlan ösvény. Olyan ösvény, hogy ami mélyebb lelki életünket illeti, mindenki egyedül járja. Benső életünkbe senki sem léphet be teljesen. Mikor a gyerek elindul az úton, melyen előbb vagy utóbb, maga kell, válasszon irányt, maga döntve el az élet kérdéseit az örökkévalóságra, milyen komolyan kell törekednie, hogy biztos vezetőre és segítőre irányítsa bizodalmát! (Nevelés 255)

A jellem egyéni. A jellem egyéni. Mindenikünknek föladata van a jelenre és örökkévalóságra. Isten gyűlöli a jellem alakulásával szembeni közönyt. (1903, 223. levél)

Fölismerve az ember jogait. Ez elvek egyik legmagasztosabb alkalmazását abban találjuk, ha elismerjük az egyén önrendelkezési jogát, értelmi képességeihöz való jogát, tehetségei fölötti rendelkezési jogát, hogy ő kapja meg, s ő ossza szét munkája gyümölcsét. Intézményeink csak akkor lesznek erősek és nagy hatásúak, ha minden emberközti kapcsolatban elismerik eme elveket. Csak ha ügyeikben követik Isten szavának utasításait.

Krisztustól függjünk. Minden léleknek egyénisége van. Minden léleknek óráról órára közösségben kell élni Krisztussal, hiszen ő mondja: Nélkülem mit sem tehettek. Az ő elvei legyenek a mi elveink, mert ezek az elvek az igazságossággal, irgalmassággal és szeretettel hirdetett örök igazság. (1901, 21. levél.)

A keresztény tapasztalatban őrizzük meg az egyéniséget. Tanítsunk mindenkit erősen a mindenható hatalomra támaszkodni. Egyéniesség van a keresztény tapasztalatban, melyet az embernek meg kell őriznie, s a felelősséget nem lehet eltávolítani a lélektől. Mindenkinek megvannak a maga küzdelmei, hogy megharcolja, a maga keresztény tapasztalatai, hogy megszerezze azokat, némely dolgokban más lelkektől függetlenül. S Isten tanításokat tartogat mindenkinek, hogy elsajátítsa a maga számára, melyeket senki sem vehet át tőle. (1889, 6. kézirat)