Ezt se hanyagoljuk el. Isten népe túl kevéssé ápolja a keresztény barátságosságot. A nevelésnek ez az ága ne legyen elhanyagolva vagy szem elől veszítve iskoláinkban. (6Bizonyság 172)

A társadalmi előnyök: talentumok. Akiknek nagy szívük van, kötelezettség alatt állnak Istennek, hogy ne csupán barátaikra árasz szák szeretetüket, hanem mindenkire, aki segítségükre szorul. A társas előnyök talentumok. Azok áldására kell használnunk, akik hatáskörünkben vannak. (Krisztus példázatai 353)

Nem független részecskék. Tanítsuk meg tanulóinkat, hogy senki se független részecske, hanem mindnyájan szálak vagyunk, melyeknek más szálakkal összefogva, kell alkotniuk a szövetet. Sehol sem oktathatjuk ezt olyan hathatósan, mint bennlakó iskoláinkban. Itt minden nap olyan körülmények veszik körül a tanulókat, melyek, ha kihasználjuk őket, nagyon elősegítik jellemük társas vonásait. Módjukban áll úgy aknázni ki idejüket és lehetőségeiket, hogy kiegyensúlyozott és hasznavehető jellemük fejlődjék.

Akik magukba zárkóznak és nem hajlandók baráti kapcsolatok útján mások áldására lenni, sok áldást veszítenek. A baráti érintkezések csiszolják és finomítják gondolataikat. Ismeretségeket kötnek, barátságok fejlődnek, melyek a szívek egységét s a szeretet légkörét teremtik meg, ami a menny tetszése szerint való. (6Bizonyságtételek 172)

A társas kapcsolatok fontossága. A keresztény a társas érintkezé sen át kerül kapcsolatba a világgal. Isten elvárja minden férfitől vagy nőtől, aki megízlelte Krisztus szeretetét, s szívébe fogadta az isteni megvilágosodást, hogy fényt vessen azok sötét ösvényére, akik nem ismerik a jobb utat. Kórházunk minden alkalmazottja váljék Jézus tanujává. Használjuk ki a társas érintkezést, hogy embereket nyerjünk meg Megváltónknak. (4Bizonyságtétel 555)

Ápoljuk a társas elemet. Veszteség ér bennünket, mikor elhanyagoljuk a testvéreinkkel való közösséget, hogy erősítsük és bátorítsuk egymást az Isten szolgálatában. Isten igéjének igazságai elvesztik előttük élénkségüket és fontosságukat. Szívünket nem világítja meg, nem serkenti többé az ige megszentelő hatása, így lelki hanyatlásnak indulunk. Keresztény közösségünkben sokat veszítünk az egymás irán ti szeretet hiánya miatt. Aki magába gombolkozik, az nem tölti be az Isten által neki szánt helyet. A társas hajlamok helyes ápolása egyetértésre hangol minket másokkal, és eszközül szolgál, hogy fejlődjünk és erősödjünk az Isten szolgálatában. (Jézushoz vezető út 101)

Jézus barátságos volt. Az Üdvözítő egész életét az önzetlen jóindulat és a szentség szépsége jellemezte. Ő a mi jóság példaképünk. Szolgálata elejétől kezdve az emberek világosabban megértették Isten jellemét. Krisztus megvalósította életében a tanításait. Következetesvolt, de merevség nélkül. Nagyon barátságos volt, mégis tartózkodás élt benne, mely elhárította a bizalmaskodást. Mértékletessége sosem vezetett túlzásokra vagy önsanyargatásra. Nem szabta magát a világhoz, de a legszegényebbek szükségleteire is fölfigyelt. (Tanács tanítóknak 262)

Társas szeretetreméltóság és emberi méltóság. A vámszedő asz talánál tisztelt vendégként, szeretetével s nyájasságával mutatta, hogy elismeri az emberi méltóságot. Az emberek vágytak méltóvá válni bizalmára. Szomjas szívükre áldott, éltető erővel hullottak szavai. Új vágyak támadtak bennük, s a társadalom eme kivetettjei előtt új élet reménye nyílt meg. (Nagy orvos 26)

A tanítványokat megtanította a társas kötelességekre. Krisztus megtanította tanítványait, miként viselkedjenek társaságban. Oktatta őket az igaz társas élet kötelességeire és szabályaira. Példájával tanította őket, hogy társas érintkezésnél ne szűkölködjenek mondanivaló híján. Beszélgetése a díszebédeknél gyökeresen különbözött a más lakomákon elhangzó beszélgetésektől. Minden kiejtett szava életre éltető illat volt. Világosan és egyszerűen beszélt; szava aranyalma volt, ezüst tányéron. (Életem ma 190)

Ne vessük el a társas közösséget. Krisztus példáját, hogy összekapcsolta a maga és az emberiség javát, követniük kell mindazoknak, akik igéjét hirdetik és elfogadták kegyelmének örömüzenetét. Nem szükséges lemondanunk a társas kapcsolatokról. Nem kell elhúzódnunk másoktól. Úgy közelíthetünk meg bárkit, ha ott keressük föl, ahol van. Az emberek ritkán keresnek föl bennünket önszántukból. Azisteni igazság nemcsak szószékről érintheti az emberi szíveket. Van más munkaterület is, lehet, hogy szerényebb, de ugyanolyan ígéretes. Ez az alacsony sorsúak otthona, a gazdagok palotája, a vendégszeretők asztala és az ártatlan társas örömet nyújtó összejövetelek helye. (Világ reménye 152)

A közösség szükségessége. Jelentős a hiány, a megfosztottság érzete, mikor emberek távol maradnak Isten népének gyülekezéseitől. Mint Isten gyermekei, vegyünk részt Isten minden gyülekezésén, ahol népének megbízatása jelen lenni, s az élet igéjét nyújtani. Mindenkinek fényre van szüksége és minden segítségre, melyre szert lehet tenni, hogy mikor hallották és elfogadták a mennyből Isten kijelölt eszközein át küldött drága üzeneteit, álljanak készen továbbadni a nyert világosságot. (1896, 117. levél)

A nevelés átalakítja a társadalom szövetét. A fiatalok nevelése alakítja a társadalom egész szövetét. A világon mindenfelé bomlik a társadalom, ezért alapos átalakulásra van szükség. Sokan azt képzelik, hogy az iskolában a jobb fölszerelés, nagyobb szakképzettség és a korszerűbb módszerek pótolják a hiányt. Hangoztatják ugyan, hogy hiszik és befogadják az élő igét, Isten szavának mégis alantas helyet jelölnek ki a nevelés széles keretében. Azt rendelik az emberi kitalálások alá, aminek a legelsőnek kellene lennie. (6Bizonyságtétel 150)

A családi kör társadalmi hatása. A családi kör küldetése tagjain túlra is kiterjed. A keresztény családi kör szemléltető ábra hivatott lenni, bemutatva az élet igazi elveinek kitűnőségét. Ez a szemléltetés hatalom lesz a jóra a világon. Sokkal hatalmasabb, mint az igazi családi körnek az emberi szívekre és életekre tett áldásos hatásáról elhangzott bármely igehirdetés. Amint a fiatalok kilépnek az életbeaz otthon tanult leckéket továbbadják. Az élet nemes elvei eljutnak más családokba, s fölemelő hatás munkálkodik a társadalomban. (Nagy orvos 352)

A barátságosság erős tényező. A keresztény nyájas szeretetteljesség és barátságosság erős tényezők az ifjúság szeretetének megnyerésére. (Tanács szülőknek, tanítóknak, diákoknak 208)

Megingott a társadalmi élet kerete. Az a tanítás, mely fölment az Isten törvénye iránti engedelmesség alól, már eddig is gyöngítette az erkölcsi kötelékek erejét, s megnyitotta a bűn zsilipjei. Mindent elsöprő áradatként zúdul ránk a törvénytelenség, kicsapongás és romlottság. Sátán ügyködik a családban. Az ő lobogója leng az állítólagos keresztények házán is. Tanyát ver náluk az irigység, gonosz gyanúsítás, kétszínűség, elidegenedés, vetélkedés, viszály, a szent megbízatások elárulása, a kéjvágyba menekülés. A vallásos elvek és tanítások egész rendszere, melynek a társas élet alapját kellene képeznie, tántorgó toronynak tűnik, kész összeomlani. (Nagy küzdelem 585)

Isten szabályai megelőzik a társadalmi igazságtalanságot. Féken kívánta tartani az értelmetlen és jogtalan birtok és hatalomvágyat is. Mert tömérdek baj származhat a vagyon egyoldalú fölhalmozásából, másfelől a nyomorból és nélkülözésből. S ha nem korlátozza a gazdagok hatalmát, a szegények, noha Isten előtt mindenki egyaránt méltó, csakhamar a gazdagok alárendeltjeivé válnak.

Az ilyen elnyomás fölbőszítené a szegényebb rétegeket, ami új veszedelmeknek, új bajoknak volna okozója. A hébereknek védekezniük kellett minden ellen, ami társadalmuk erkölcsét lezülleszthetné, vagy ajtót nyithatna a gonosz cselekedeteknek. Isten rendelkezéseinek célja tehát a társadalmi egyenlőtlenség felé tett lépés volt. Mert hisz a szombatévek, dekülönösen a harsonák esztendeje javarészt rendezte a vagyoni s hatalmi rend helytelenségeit. (Ősatyák és látnokok 534)

A társadalmi osztályok kipróbálják s fejlesztik a jellemet. Isten szándéka nem az volt, hogy a nyomor valaha is megszűnjön a világon. A társadalom sorait soha nem akarta egyenlővé tenni, hiszen a sokféle állapot, mely fajunkat jellemzi, az egyik eszköz, mellyel Isten fejleszti és vizsgálja jellemünket.

Sok ember tüzes lelkesedéssel hirdeti, hogy minden embernek egyenlő rész jusson Isten világi áldásaiból, pedig nem ez az Alkotó célja. Krisztus mondta, hogy mindig is lesznek közöttünk szegények. A szegény, akár a gazdag, Jézus vérének megvásároltja; s hitvalló követői közül legtöbb esetben az előbbiek szolgálják őt teljes szívükkel, míg az utóbbiak egyre csak világi kincsükre tapasztják szeretetüket, Krisztust pedig feledik. Az élet gondjai és a gazdagság mohó vágya eltakarják előttük az örökkévaló világ dicsőségét. A legsúlyosabb szerencsétlenség lenne, ami valaha érte az emberiséget, ha mindenkit egyenlő szintre helyeznének a világi dolgok birtoklásában. (4Bizonyságtétel 5512)

A szeretet egyenlő tárgyai. Krisztus vallása a cselekvés és gondolkodás magasabb szintjére emeli befogadóját; miközben Isten szeretetének tárgyaiként egyenlőnek hirdeti az egész emberiséget, akiket Fiának vére megváltott. Jézus lábánál összetalálkozik a gazdag a szegénnyel, a tanult a tanulatlannal, nem gondolva társadalmi osztályra vagy világi felsőbbségre; minden földi különbség feledve, amint őt szemléljük, akit bűneink vertek át.

A mennyben magas tisztséget betöltő Krisztus lemondása, leereszkedése és kimondhatatlan szánakozása megszégyeníti az ember kevélységét, önhittségét, társadalmi rétegződését. A tiszta, romlatlan val lás mennyei elvekben tűnik elő, egységbe vonva az igazság által megszentelteket. Mind véren megváltott lelkekként találkoznak, egyaránt őrá utalva, aki visszaváltotta őket Istenhez. (Örömhírhirdető 330)

Társadalmi bajok orvossága. Josafát uralkodásának eredményeiből sok tulajdonítható annak, hogy bölcsen gondoskodott alattvalói lel ki szükségleteiről. Az Isten törvénye iránti engedelmesség sok áldást hoz uszályában. Az Úr kívánalmaihoz alkalmazkodás átalakító erőt je lent, mely békét teremt az emberek között – jóakaratúvá teszi őket egy más iránt. Ha mindenki Isten igéje tanításait emelné élete irányítójává, gondolatai és érzelme mértékévé, megszűnnének a nemzeti és társadalmi bajok. Minden családból olyan áldásos hatás áradna, mely erősítené mások lelki látását és erkölcsiségét. Ez mind a nemzeteknek, mind az egyéneknek előnyt jelentene. (Próféták és királyok 192)

A társas kapcsolatok művelése boldogságot hoz. A szentélytől távolabb lakóknak egy hónapnál is többet kellett idejükből az ünnepekre áldozni. Ám a közös istentisztelet gondolata annyira becses volt előttük, hogy szívesen áldoztak rá időt és javakat. Ezen a téren is sokat tanulhatunk Izráeltől. De mindenekelőtt megtanulhatjuk, hogy önző, ideiglenes érdekeinket mindenkor alá kell rendelnünk az örök lelki szükségleteknek.

Sokat veszítünk, ha elhanyagoljuk a közös istentiszteleteket és egymás szolgálatra serkentését. Hisz magunkra hagyatva, Isten nagy és szent igazságai veszítenek elevenségükből és fontosságukból. Szívünkben lassan meggyöngül az isteni hatás, és szomorú lelki hanyatlásnak leszünk kitéve. Az egymással való érintkezés hiánya pedig elidegenít egymástól. Az önként elzárkózó nem tölti be Istenrendelte helyét. Mindnyájan egy Atya gyermekei vagyunk, s boldogságunk egymástól függ. Nemcsak Isten, de az emberiség is követelményeket támasz irántunk. A belénk oltott, helyesen gyakorolt társaság utáni vágy bensőséges kötelékké lesz közöttünk és testvéreink között. Másokat boldogítva, magunk is boldogok leszünk. (Ősatyák és látnokok 541)

Ne kormányozzák emberi mértékek. Szüntelen elétek tártam annak szükségét, hogy minden ember a tőle telhető legjobbat tegye. Mint keresztény, tanítsa magát, hogy megvalósítsa a növekedést: az értelem tágulását, a jellem nemességét, mely mindenkinek elérhető. Amit teszünk, mindennel, tartsuk fönn egymással a krisztusi kapcsolatokat. Vegyünk igénybe, használjunk föl minden lelki erőt, hogy buzgó munkával megvalósítsuk a bölcs terveket. Isten ajándékait használjuk lélekmentésre. Egymással való kapcsolatainkat ne emberi mértékek, hanem isteni szeretet szabályozza. Az a szeretet, melyet Isten a világunknak adott ajándékkal fejez ki. (Tanács tanítóknak 256)

Fejlesszük baráti adottságainkat lélekmentésre. Különösen azok fejlesszék társas hajlamukat, akik megízlelték Krisztus szeretetét. A társas érintkezéssel lelkeket nyerhetünk meg az Üdvözítőnek. Ne rejtsük el Krisztust a szívünkbe, ne zárjuk be, féltett szent, édes kincs ként, melynek csak mi örvendezünk. Ne csak azok iránt tanúsítsuk Krisztus szeretetét, akik megfelelnek ízlésünknek.

Tanítsuk fiataljainkat, hogy Krisztus példáját követve tanúsítsanak nyájas érdeklődést, együttérzést és szeretetet ifjú társaik iránt, s igyekezzenek Krisztushoz vonzani őket. Krisztus örök életre buzgó forrás legyen szívükben, fölüdítve mindenkit, akivel érintkeznek. (6Bizonyságtétel 172)

Mindannyian legyünk Jézus tanúivá. Fejlesszük a Krisztus kegyelme által megszentelt társas adottságainkat, hogy lelkeket nyerjünk meg a Megváltónak. Hadd lássa a világ, hogy nem kötnek le önző érdekeink, hanem arra vágyunk, hogy másokkal is megosszuk áldásainkat és kiváltságainkat. Lássák, hogy vallásunk nem tesz közömbössé vagy akadékoskodóvá. Akik vallják, hogy megtalálták Krisztust, szol gáljanak úgy, mint ő szolgálta az emberek javát. (Világ reménye 152)