Az emberrel született erőről szóló elméletek veszedelme. Ha Sátán annyira be tudja ködösíteni, ámítani az ember értelmét, hogy arra a nézetre vezeti, hogy képesség van benne nagyszerű és jó cselekedetek végzésére, akkor nem támaszkodnak többé Istenre, hogy meg tegye értük, amiről úgy vélik, hogy maguk megtehetik. Nem adják meg Istennek a dicsőséget, melyre igényt tart, s mely megilleti nagy és dicső kitűnőségét. Sátán így elérte célját, s ujjong, hogy a bukott ember elbizakodottan magasztalja magát. 1Bizonyságtétel 294)

Az ember a maga jellemmértéke. Sátán most is azzal szedi rá az embereket – amint Édenben is hízelgéssel vette rá Évát – hogy szítja bennük a tiltott tudás utáni vágyat, az önmagasztalás nagyravágyását. Ezeknek a gonoszságoknak a melengetése okozta bukását, s ezekkel igyekszik nyélbe ütni az emberek romlását is. „Olyanok lesztek, mint az istenek”, állítja ellentmondást nem tűrőn, „jónak és gonosznak tudói.” /1Mózes 1:3, 5/ A spiritizmus azt tanítja, „hogy az ember fejlő dő lény. Az az ember hivatása, hogy születésétől fogva előrehaladjon,az istenség felé, egészen az örökkévalóságig”. S ismét: „Mindenki magát fogja meg ítélni és nem a másikat.” „Az ítélet igaz lesz, mert az ember magát ítéli meg...A trón benned van.” Egyik spiritiszta tanító mondta, mikor fölébredt benne az úgynevezett lelki tudatosság: „Embertársaim, mindnyájan el nem bukott félistenek vagyunk.” Másik meg ezt: „Minden igaz és tökéletes lény – Krisztus.”

Így a végtelen Isten igazságosságának és tökéletességének helyébe – ami az imádat igazi tárgya – törvényeinek tökéletes igazságossága helyébe – ami az emberi előrehaladás igazi mértéke, Sátán az ember bűnös és tévelygő természetét csempészi be. Azt hirdeti meg az imádat egyedüli tárgyának, a jellem egyedüli mértékének. Haladás ez, de nem föl, hanem lefelé. (Nagy küzdelem 5545)

Nincs Krisztus tanításai közt. Az Úr erre a mai spiritizmusra különösen alkalmazható szövegre hívta föl figyelmemet. „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés, és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való.” Maibb szavakkal: Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen bölcselettel és hamis tanítással, ami emberi hagyományon s e világ elemein alapul, nem pedig Krisztuson. (Kolossé 2:8)

’Üres csalás,’ hamis tanítás tölti meg szegény halandók értelmét. Azt képzelik, hogy olyan hatalom van bennük csodás tetteket végezni, hogy nem érzik szükségét a magasabb, fölsőbb hatalomnak. Elveik és hitük „emberek rendelése (hagyomány) szerint, a világ elemi tanításai szerint és nem Krisztus szerint való.”

Jézus nem tanította nekik ezt a bölcseletet. Semmi efféle nem található tanításaiban. Nem irányította a szegény halandók értelmét magukra, sem a képességre, mellyel rendelkeznek. Istenre irányította értelmüket, a mindenség alkotójára, mint erejük és bölcsességük forrására. Külön figyelmeztetést nyújt a 18. vers: „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tiszteletében, amelyeket nem látott, olyanokat tudakozván, ok nélkül fölfuvalkodván az ő testének értelmével.” Hozzánk közelebb levő szavakkal: „Senki se mondjon titeket méltatlannak a jutalomra. Főleg az nem, aki alázatoskodásban, s az angyalok tiszteltében tetszeleg magának, aki látomásokkal hivalkodik, s érzéki gondolkodásban akaratlanul fölfuvalkodik.”(1Bizonyságtétel 297)

Magunknak kell elszámolni elmélete. (Sátán) ezreket pusztított s pusztít el a szenvedélyekbe merüléssel. Így állatiasítja el az ember egész természetét. S munkája betetőzéséül a szellemeken át jelenti ki, hogy „az igazi tudás a törvény fölé emeli az embert;” hogy „ami van, az helyénvaló is,” hogy „Isten nem kárhoztat”; s hogy „minden elkövetett bűn ártatlan.”

Amikor ráveszi az embereket a hiedelemre, hogy a kívánság a legfőbb törvény, hogy a szabadság nem más, mint szabad szerelem, s hogy az ember csak magának tartozik elszámolással, ki csodálkozhat, hogy minden országban burjánzik a romlottság és züllés? Sokaságok habzsolják tanításait, mivel megengedi, hogy érzéki szívük sarkallásai után loholjanak. Szenvedélyeik közé dobják a gyeplőt, s az állati vonások uralma alá kényszerítik értelmi és lelki erőiket. A Sátán meg ujjongva söpör hálójába ezreket, akik pedig Krisztus követőinek vallják magukat. (Nagy küzdelem 5556)

Lucifer kívánta Isten hatalmát, de nem jellemét. Lucifer Isten hatalmát kívánta, de nem jellemét. A legmagasabb helyre vágyott, s akit az ő lelke ihlet, ugyanazt fogja tenni. Így elkerülhetetlen az elidegenedés, az összhang hiánya, a viszály. Az uralkodás a legerősebbnek jut. Sátán országa az erőszak országa, hol mindenki akadálynak tekinti a másikat előrejutása útjában, vagy lépcsőnek, mely segítségével magasabb polcra juthat. (Világ reménye/Jézus élete 4356)

Konokság elvágja az isteni segítséget. Mikor Isten a fáraóhoz küldte Mózest, de fáraó ellenszegült, s minden ellenszegülés merevebb csökönyösséget szült, Isten akadályozta volna meg őt, hogy ne forduljon a világossághoz? Nem, hanem a bizonyíték semmibevevése. (1894, 15. kézirat)

Csökönyösség és lelkiismeretesség. (konok, önáltató emberhez) Oaklandba írt leveleimet olvasva fogalmat alkothatsz e férfi konokságról s eltökéltségről, hogy azt teszi, amit ő akar. Nem hallgat az Úr tanácsaira, hanem biztonságosnak véli, hogy a maga csiholta szikrák fényében járjon. Bármit megtenne, hogy az ügy szolgája legyen, csak arra nem hajlandó, amit az Úr mond, hogy helyes megtenni. Ha árulóvá válik, mint X, kétségkívül a lelkiismeretességre hivatkozva teszi.

A lelkiismeretesség színlelése alaposan próba és vizsga alá került. Értve szólok erről, mikor azt mondom, hogy nagyon kis bizalmam van lelkiismeretessége iránt. Van jó és van rossz lelkiismeret, s ez az ember nagyon áltatja magát. Ez alatt az ámítás alatt sok mindent a maga szellemében, de nem az Isten Lelke szerint tesz. Mégis olyan rendíthetetlen lesz, mint a szikla, a tanács vagy bármi más út iránt, kivéve a maga útját. (1892, 48. levél)

Az önámítás félelmetes hatalma. Valóban szomorú híjával lenni Isten Lelke kegyességeinek. De még ennél is borzalmasabb állapot, ha bár a lelkiség és Krisztus hiányában élünk, mégis igazolni próbáljuk magunkat azok előtt, akik féltenek minket, hogy nem kell aggódniuk és sajnálkozniuk rajtunk. Félelmetes az öncsalás gondolkodás fölötti hatalma! Micsoda vakság, ha világosságnak tesszük meg a sötétet, a sötétet meg világosságnak! Az igaz tanú javasolja, hogy vegyünk tőle tűzben próbált színaranyat, fehér ruhát és szemkenőcsöt. Az itt javasolt, tűzben próbált arany – a hit és a szeretet. Gazdaggá teszi a szívet; mert addig tisztították, míg salakmentes nem lett. S minél inkább próbára teszik, annál ragyogóbb a csillogása. (4Bizonyságtétel 88)

Sátán hatalma a beképzelt fölött. Milyen hiábavaló az ember segítsége, mikor a Sátán gyakorolja hatalmát az fölött, aki önhitt lett, saki nem tudja, hogy a Sátán tudományában vesz részt. Önhitten egyenesen az ellenség csapdájába lép és kelepcébe esik. Nem hallgatott az adott figyelmeztetésre; Sátán prédája lett. Ha alázatosan Istennel járt volna, a menedékhelyre futott volna, melyről Isten gondoskodott számára. Így veszély idején biztonságban lett volna, mert Isten zászlót bontott volna érte az ellenség ellen. (1906, 120. levél)

Öngyilkossághoz vezetve. A világ, mely úgy viselkedik, mintha nem lenne Isten, belemerülve önző céljaiba, rövidesen hirtelen pusztulást fog tapasztalni, s meg nem menekül. Sokan addig folytatják felelőtlen kielégüléseiket, míg úgy meg nem undorodnak az élettől, hogy megölik magukat.

Táncolva és duhajkodva, részegeskedve, dohányozva, állati szenvedélyeket kielégítve mennek, mint ökör a vágóhídra. Sátán összes bűvészetével és mesterkedésével ügyködik, hogy az embereket vakon tartsa menetelni, míg csak az Úr föl nem áll helyén, s meg nem bünteti a föld lakóit gonoszságukért – mikor a föld nem rejti tovább a vért, s nem takarja el megölötteit. Az egész világ halálba látszik menetelni. (Evangéliumi eszmék, vagy szemlélet 26)

Az én észlel minden érintést. Mily csodás győzelmet aratsz majd, amikor megtanulod hálás szívvel követni az Úr útat nyitó gondviselé sét, s eltökéled, hogy egyedül az ő dicsőségével törődve fogsz élni, akár betegen, akár egészségesen, bőségben vagy ínségben. Önzésünk nagyon is él, visszaborzad minden érintéstől. Mégis meg kell feszítened magadat, mielőtt Jézus nevében győzni tudnál. Mielőtt elnyernéd a hűségesek jutalmát. (4Bizonyságtétel 221)

A leggyógyíthatatlanabb bűn. Isten nem tud kapcsolatra lépni a kedvtelésükért élőkkel, akik magukat emelik első helyre! Az ilyenek végül utolsók lesznek! A véleményére büszke, az öntelt olyan bűnt melenget, mely csaknem teljesen reménytelen, gyógyíthatatlan, s minden növekedés útjában áll. Ha valaki nem veszi észre jellemfogyatékosságait, ha annyira átitatja az önhittség, hogy nem látja hibáját, miként tisztuljon meg? „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” Hogyan javulhat meg, aki tökéletesnek képzeli magát? Ha akit állítólag Isten vezet és tanít, letér az útról, mert magabízó, példáját sokan követik. Helytelen lépését ezrek félrevezetése követheti. (7Bizonyságtétel 199200)

Az önhitt megaláztatása. Akik azt hiszik, hogy ezen a tanácskozáson énjük megalázása nélkül Isten áldásában részesülhetnek, úgy fognak távozni innét, ahogy jöttek. Olyan tanácstalanok lesznek, mint eddig. Testvéreim, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Alázzuk meg hát magunkat Isten előtt. Engedjünk Krisztusnak, hogy megkenjen a szemkenőccsel, hogy lássunk. Nem akarunk vakok lenni; mindent tisztán akarunk látni. Nem akarunk egyik nap Kánaán felé menetelni, másnap meg vissza Egyiptom iránt. Naprólnapra haladjunk kitartóan előre. Megfájdítja a szívemet, s a legélesebb bánattal tölt el a gondolatra, hogy drága áldásokat veszítünk, mert mesze a fény mögött késlekedünk. (1904, 56. kézirat.)

Önismeret alázatra vezet. Fontos és komoly tudás ismerni magunkat. Igaz önismeret alázatra vezet, mely kitárja az ajtót az Úr előtt, hogy fejlessze az értelmet és alakítsa, fegyelmezze a jellemet. (Tanács szülőknek, tanítóknak és diákoknak 419)

Legtávolabbra állva a kevélységtől és önmagasztalástól. „Aki  azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.” „Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.” Ez a Jézushoz igazodás nem marad rejtve a világ előtt. Az emberek fölfigyelnek, és megjegyzéseket tesznek rá. A keresztény talán észre sem veszi a nagy változást, mert minél jobban hasonlít Krisztus jellemére, annál szerényebb lesz a magáról alkotott véleménye; a körülöttük élők azonban mind látni és érzékelni fogják a változást.

Akik a legmélyebb élményre tettek szert Isten dolgaiban, azok állnak a legmesszebb a büszkeségtől s önigazultságtól. Szerényen vélekednek magukról, s Krisztus dicsőségéről, kitűnőségéről a legmagasabb a fogalmuk. Úgy vélik majd, hogy szolgálatában a legalacsonyabb hely is túl megtisztelő a számukra. (5Bizonyságtétel 223)

Biztonságos emlékezni gyöngeségünkre. Az emberek próbára és vizsgára kerülnek, nem csupán emberek, hanem a mindenség előtt is. Ha nem félnek és reszketnek maguk miatt, hacsak eszükbe nem veszik gyöngeségüket és törekednek őrizkedni múlt hibáiktól, ugyanazokat a hibákat fogják elkövetni, melyek olyan következményekkel jártak, melyeket nem engedhetnek meg másodszor. (1898, 43. kézirat)

Magunk legyőzése élethosszig tartó föladat. A helytelenségeket nem lehet helyesbíteni, sem magaviselet javulásokat elérni kevéske gyönge, habozó erőfeszítéssel. A jellemépítés sem egy nap vagy év, hanem egy élet munkája. A küzdelem az énünk fölötti győzelemért, szentségért és mennyért élethosszig tartó küzdelem. Folytonos erőfeszítés s szüntelen munkálkodás nélkül nem lehet előrehaladás az isteni életben, nem lehet elérni a győzelmi koronát. (Nagy orvos 452)

Az isteni lenyomat. Ne engedjük énünket nagyra növekedni, nehogy az egész ember szennyes legyen. Egyetlen lék elsüllyesztheti a hajót, egy hibás szem elszakítja a láncot. Így lehet bennünk is valamely örökölt, vagy fölvett jellemvonás, mely működni akar a szívben, és olyan szavakban jön elő, melyek kitörölhetetlen benyomást tesznek a rosszra. Valamennyien az örökkévalóságra építünk. Hadd nyerje hát el jellemünk az isteni lenyomatot tiszta, nemes szavak és igaz tettek által. Akkor az egész mennyei mindenség látni fogja, s így szól: Jól vagyon, jó és hű szolga. (1899, 91. levél)