Isten kiegyensúlyozott értelemmel teremtette az embert. Kezdetben Isten igaznak teremtette az embert. Tökéletesen kiegyensúlyozott értelemmel teremtette őt, összes szervének mérete és ereje tökéletesen kifejlett volt. Ádám tökéletes férfipéldány volt. Értelme összes tulajdonsága arányosra alkotott, másmás fölad végzésére, s mégis mind egymásra támaszkodott, az összes teljes és helyes használata végett. (3Bizonyságtétel 72)

Az értelem törvényeit az alkotó rendelte el. Aki megalkotta az értelmet, s elrendelte törvényeit, gondoskodott a törvények szerinti fej lődéséről. (Nevelés 41)

Isten főfontosságú törvényei. A természet világát csodálatos törvények szabályozzák. Ugyanígy a lelki dolgokat is biztos elvek igazgatják. Ha el akarjuk érni a kívánt eredményt, eszközöket kell latba vetnünk. Isten mindenkinek képességei szerint jelölte ki föladatát. A tanulás és a gyakorlat tesznek szakemberré, hogy szembenézhessünk minden elképzelhető kényszerhelyzettel. S bölcs tervezés kell ahhoz, hogy mindenkit megfelelő környezetbe helyezzünk, hogy oly tapasztalatra tegyenek szert, mely alkalmassá teszi őket e felelősségek hordozására. (9Bizonyságtétel 2212)

Bűn áthágnunk a természet törvényeit. A természet törvényeinek szakadatlan megszegése nem más, mint Isten törvényének folyamatos megrontása. A szenvedés és gyötrelem jelenlegi tömkelege, aminek útonútfélen tanúi vagyunk – a jelen nyomorékság, rokkantság, betegség és gyöngeelméjűség egyetlen kórházzá teszik a világot, ahhoz képest, ami lehetne, és amit Isten szeretett volna. Azonfölül jelen nemzedékünknek gyönge a szellemi, erkölcsi és testi ereje. Mindez a nyomorúság azért halmozódott föl nemzedékről nemzedékre, mert a bukott ember szántszándékkal megszegi Isten törvényét. A romlott falánkság kielégítése következtében a legégbekiáltóbb bűnöket követik el. (4Bizonyságtétel 30)

Az áthágás megrontja az összhangot. A természetet fönntartó törvények az emberben is munkálkodnak. A csillagokat és parányi részecskéket irányító ugyanazon fontos törvények ellenőrzik az ember életét. A szívműködést kormányzó törvények, melyek a testben az élet áramlását szabályozzák, a mindenható értelem: Isten törvényei, aki a lélek fölött is törvénykezik. Őtőle ered minden élet. A cselekvés, viselkedés igaz területe csak vele egyetértésben található meg, hiszen a teremtés összes alanyának ugyanaz az állapota. Az életet Isten életének befogadása tartja fönn, melyet az Isten akaratával egyetértve gyakorolunk. E törvény áthágása – akár testi, szellemi, vagy erkölcsi – nem más, mint kitépni magunkat a mindenség összhangjából, viszályt, zűrzavart és romlást vezetni be. (Nevelés 99, 100)

Az okozat kétségkívül követi az okot. Isten természeti törvényei révén az okozat változatlan bizonyossággal követi az okot. Az aratás tanúskodik a vetésről. Itt lehetetlen az áltatás. Az ember elámíthatja embertársát, dicséretben és jutalomban részesülhet nem végzett szolgálataiért. A hűtlen gazdáról azonban az aratás kimondja a kárhoztató ítéletet. S a legmagasabb lelki értelemben is igaz ez.

A gonoszság látszólag, mégsem valóságosan sikeres. Az iskolakerülő diák, a hanyagul tanuló ifjú, az írnok vagy ipari tanuló, aki elmulasztja, hogy alkalmazója javára munkálkodjék, a bármi szakmában, vagy foglalkozásban levő ember, aki hűtlen legmagasabb felelősségéhöz, áltathatja magát, hogy amíg hanyagsága rejtve van, előnyre tesz szert. De ez nem igaz. Csupán magát ámítja el. Az élet aratása a jellem, s ez határozza meg sorsunkat, mind erre, mind az eljövendő életre. (Nevelés 1089)

Az önámítás hatalma. Félelmetes az önámítás hatalma az értelmen. (4Bizonyságtételek a gyülekezet számára 88)

A megkülönböztetés képessége. Az emberi értelemnek megadatott a képesség, hogy különbséget tegyen jó és rossz között. Isten terve szerint az embernek nem ösztönei alapján kell döntenie, hanem a bizonyítékok súlya szerint. Vessen össze gondosan Írást Írással. Ha a zsidók félretennék előítéletüket, és az írott jövendölést összehasonlítanák a Jézus életét jellemző tényekkel, fölismernék a jövendölések és beteljesedésük közti összhangot a szerény galileai életében és szolgálatában. (Világ reménye 458)

A fegyelmezett gondolkodás jobb emlékezetet terem. A hanyagság szokásait határozottsággal le lehet győzni. Sokak szerint a feledékenységre hivatkozás elég mentség a legsúlyosabb tévedésre is. Holott szellemi képességekkel rendelkeznek. Fegyelmezzék hát értelmüket az emlékezésre. Bűn a felejtés, bűn a hanyagság. Ha hanyag szokásokat veszel föl, elmellőzheted üdvösségedet, s végezetül rádöbbenhetsz, hogy nem készültél föl Isten országára. (Példázat 3589)

Az agy a megszokott méretére alakul. Az értelem egyik törvénye, hogy azok méretére szűkül, vagy tágul, amikkel megszokottá, ismerőssé válik. A szellemi képesség bizonyosan leszűkül, s elveszti képességét, hogy megértse Isten szavának mély jelentéseit és jelentőségeit, hacsak erőteljesen és kitartóan az igazság után kutatás szolgálatába nem állítják. (Szemle 1888, július 17)

Az értelem arra alakul, amin időzik. Az értelem törvénye, hogy amin időzni szoktatják, fokozatosan ahhoz alkalmazkodik. Ha közönséges dolgok kötik le, maga is elsatnyul, eltörpül. Ha sosem állítják fogas kérdések elé, idővel elveszti a növekedés képességét.

A Szentírás páratlan nevelő eszköz. Isten igéjében az értelem a leg mélyebb gondolatokra, s a legmagasztosabb törekvésre talál tárgyat. A Biblia a legtanulságosabb történelem az emberek számára. Közvetlenül az örök igazság forrásából fakad, s isteni kéz óvta meg tisztaságát a korokon át...

Az Ige kifejti a kötelesség s a sors nagy kérdéseit. Föllebbenti a látható világot a láthatatlantól elválasztó fátylat. S szemlélhetjük a jó és gonosz tusáját, a bűn első behatolását, az igazság és jóság végső diadaláig; s az egész nem más, mint Isten jellemének kinyilatkoztatása. Az igében föltárt igazságok alázatos kutatása közben a kutató a végtelen értelemmel lép érintkezésbe, közösségbe. Az ily tanulmány nem csupán finomítja és nemesíti a jellemet, hanem egyre növeli, erősíti a szellemi képességet. (Ősatyák és látnokok 5969)

Szemlélet által elváltozunk. Mind a szellemi, mind a lelki élet törvénye, hogy szemlélet által változunk el. A gondolkodásunk fokozatosan ahhoz a tárgyhoz idomul, amelyen sokat hagyjuk vesztegelni. Abba olvad bele, melynek szeretetéhöz és tiszteletéhöz hozzászokik. Az ember sohasem emelkedik magasabbra, mint a tisztaságnak, a jóságnak vagy az igazságnak arra a mértékére, melyhöz szabja magát.Ha maga a legmagasztosabb eszményképe, akkor semmi magasztos hoz soha el nem ér. Inkább csak mélyebbre süllyed. Egyedül Isten kegyelme hatalmas, hogy fölemelje az embert. Ha magára marad, elkerülhetetlenül csak süllyedni fog. (Nagy küzdelem 555)

A helyettes kívánság törvénye. A szilárdság és határozottság hiányával súlyos károkat okozunk. Hallottam szülőket így szólni: Nem lehet a tied, vagy nem teheted, majd meggondolom, úgy vélve, hogy túl szigorúak. Majd megadják, megengedik a gyermeknek, amit először megtiltottak. Ezzel élethosszig tartó kárt okoznak bennük. Az értelem fontos törvénye – melyről sohasem szabad elfeledkezni – hogy mikor a kívánt valamit olyan határozottan megtagadják, hogy semmi remény az elérésére, az értelem hamar megszűnik kívánni azt, s mással köti le magát. De míg bármi remény van megszerzésére, erőfeszítéseket tesz, hogy elnyerje. (Gyermekvezetés 2834)

A meggyőződés kifejezést keres. Isten törvénye, hogy aki csak hisz az igazságban, amint az Jézusban van, közölni fogja másokkal. Az értelem eszméi s meggyőződései kifejezésre akarnak jutni. Aki hitetlenkedést és bírálatot melenget, aki képesnek érzi magát a Szentlélek munkája fölötti ítélkezésre, az őt ihlető szellemet fogja terjeszteni. A hitetlenség, a kételkedés és az Isten kegyelmének ellenállás természete, hogy éreztessék magukat és beleszóljanak. Az ilyen elvek által indíttattak mindig törekednek helyet szerezni maguknak, s követőket toborozni. Aki csak a hitehagyó mellett menetel, a gonosz lelkületével lesz átitatva, hogy megossza másokkal gondolatait, fürkészése eredményeit és az eszméket, melyek tetteiket késztetik. Mert nem könnyű elnyomni az elveket, melyek alapján cselekszünk. (Bizonyság lelkészeknek 2901)

A kifejezés megerősíti a meggyőződést. A természet törvénye, hogy gondolataink s érzéseink megerősödnek, ha kimondjuk őket. A szavak gondolatokat fejeznek ki, s az is igaz, hogy a szavak gondolatokat szülnek. Ha jobban kifejeznénk juttatnánk hitünket, többet örvendeznénk az elnyert áldásoknak, több hitünk, több örömünk lenne. Nyelv ki nem fejezheti, véges értelem föl nem foghatja azt az áldást, mely Isten jósága s szeretete értékelésének eredménye. A földön is az öröm forrásaival rendelkezhetünk, melyek sosem fogynak ki, mert az Isten királyi székétől áradó patakok táplálják.(Nagy orvos 2513)

Az értelem választani képes. Isten a választás képességében részesített; mienk az, hogy gyakoroljuk. Nem tudjuk megváltoztatni szívünket, nem tudjuk ellenőrizni gondolatainkat, ösztöneinket, hajlamainkat. Nem tudjuk tisztává, Isten szolgálatára alkalmassá tenni magun kat. Mégis Isten szolgálatát választhatjuk, neki adhatjuk át akaratunkat; akkor maga műveli bennünk mind az akarást, mind a véghözvitelt jókedvéből. Így egész természetünk Krisztus ellenőrzése alá kerül. (Nagy orvos 176)

(Világ reménye 125)

Szabad erkölcsi lény. Hogy lázadást szíthasson az emberek között, Sátán igazságtalannak állította be Istent, mivel megengedte törvénye áthágását. „Isten tudta előre, hogy mi lesz a következmény, mondta az álnok kísértő. Miért engedte meg, hogy az ember próbára legyen állítva, hogy bűnözzön, s nyomorúságot és halált hozzon?”....

Ma is ezrek visszhangozzák ezt a lázadó vádat Isten ellen. Nem látják be, hogy a szabad akaratától megfosztott ember, mint szabad erkölcsi lény, meg lenne fosztva előjogától. Puszta géppé süllyedne. Istennek nem szándéka kényszeríteni az ember akaratát. Mint a többi világok lakóinak, neki is alá kell vetnie magát az engedelmesség próbájának. Mégsem hozható olyan helyzetbe, mikor engedelmeskedni kénytelen a gonosznak. Az Úr nem engedi, hogy olyan csábítás vagy próba érje, melynek ne bírna ellenállni. Bőségesen gondoskodott, hogy az ember sose kényszerüljön vereséget szenvedni Sátántól. (Ősatyák és látnokok 3312)

A jellem kihat a jövő döntéseinkre. Egész jövődre kihat, a jóra vagy rosszra, az ösvény, melyet most választasz. (1891, 41. levél)

A magukra támaszkodásra nevelés. Isten sohasem tervezete, hogy az egyik ember gondolatai teljesen a másik uralma alatt álljanak. Azok a leghasznosabb és mindig eredményes tanítók, akik célkitűzése úgy nevelni tanítványaikat, hogy azok lássák és érezzék, hogy bennük, magukban rejlik az erő tántoríthatatlanul elvhű férfiakká és nőkké cseperedjenek föl, az élet bármilyen helyzetére fölkészülten. Lehet, hogy a fölületes megfigyelő előtt nem a legjobb megvilágításban tűnik föl munkájuk, s az is lehet, hogy nem tartják olyan nagyra fáradozásukat, mint azét a tanítóét, aki tejhatalommal uralkodik tanítványai gondolkodásán és akaratán, ám a tanulók jövő élete bizonyítja a jobb nevelés gyümölcseit. (3Bizonyságtétel 134)

A szabadjára engedett értelem elgyöngül. A lehető legjobban ki kell fejlesztenünk szellemi adottságainkat; erősítsük és nemesítsük azokat lelki igazságokról való elmélkedéssel. Ha hagyjuk, hogy gondolataink jelentéktelen semmiségeket, a mindennapi élet közönséges ügyeit őröljék, akkor megmásíthatatlan törvény értelmében elgyöngül,sekélyes lesz és hiányozni fog belőle a lelki erő. (5Bizonyság 272)

Az előítélet kizárja a fölvilágosodást. Akik hagyják, hogy előítélet torlaszolja el értelmüket az igazság befogadásától, nem részesülnek isteni megvilágosodásban. Mégis, mikor véleményt nyilvánítanak az írásokról, nem kérdezik, igaze, egyezike Isten szavával. Hanem, hogy ki javasolja. S ha csak nekik tetsző úton nem jön, nem fogadják el. Annyira elégedettek eszméikkel, hogy nem vizsgálják meg tudásszomjjal a Szentírás bizonyítékát. Előítéleteik miatt nem hajlandók tudakozódni. (Bizonyság lelkészeknek 1056)

A boldogság az Isten törvényével való tökéletes egyetértéstől függ. Mivel Isten kormányának alapja a szeretet törvénye, az összes teremtmény boldogsága attól függött, hogy tökéletesen egyetértenek a törvény igazságosságának semmivel sem helyettesíthető elveivel. Ez szeretetből fakadó szolgálatot vár el összes teremtményeitől – hódolatot, mely jellemének értelmes nagyrabecsüléséből fakad. Nem telik öröme a kényszerű engedelmességben, ezért mindenkinek szabad akaratot ad, hogy önként szolgálhasson neki. (Nagy küzdelem 493)