A bűntudat lankasztja az életerőt. Bánat, aggodalom, viszály, önvád, bűntudat, bizalmatlanság – mind arra hajlik, hogy letörje az életerőt, meghívva a romlást és halált. (Nagy orvos 1905)

Hogyan szabadulhat az ember a bűntudattól. A bűntudatot fektessük a kereszt lábához, mert megmérgezi az élet forrását és az igaz boldogságot. Jézus most így szól: „Vessétek rám. Elkérem bűneiteket, békét adok nektek. Ne pusztítsd többé önbecslésedet, mert megváltottalak véremmel. Enyém vagy. Megerősítem meggyöngült akaratodat, eltávolítom önvádadat.”

Majd fordítsd bizonytalanságtól reszkető, hálás szívedet, s ragadd meg a fölkínált reményt. Isten elfogadja megtört szívedet. Ingyen bűn bocsánatot ajánl. Családjába való fogadást kínál, kegyelme erejével segíti gyöngeségedet, s drága Jézus lépésrőllépésre vezetni fog, ha kezébe teszed kezedet, s hagyod, hogy ő vezessen. (1887, 38. levél)

Jézus bűnbocsánatról beszél. A Sátán törekszik elvonni gondolatainkat a mindenható segítőről. Azt akarja, hogy lelkünk romlásán emésztődjünk. Noha Jézus látja a múlt bűnét, mégis bocsánatról beszél.Ne hozzunk szégyent rá szeretetében való kételkedéssel. (Bizonyság lelkészeknek 518)

Szeretete megszabadít a bűntudattól. A szeretet, mellyel Krisz tus átitatja az egész lényt, működésre éleszti életerőit. Az összes fontos részt – agyat, szívet és idegeket – gyógyítással érinti. Megszabadítja a lelket a bűntudattól és bánkódástól, aggodalmaktól és gondoktól, melyek összezúzzák életerőit. (Nagy orvos 115)

A bűnösnek van szüksége megváltóra. Ha a legnagyobb bűnösnek érzed magad, Krisztusra van szükséged, a legnagyobb üdvözítőre. Emeld föl fejedet s vedd le magadról, bűnödről a tekintetedet, s emeld a fölemelt Megváltóra; a kígyó bűnös, mérgező harapásától, Isten bárányára, aki elveszi a világ bűnét. (1893, 98. levél)

Nyugalmat ad. Ő hordozta bűneink terhét. Most leveszi a terhet a megfáradt vállról. Nyugalomban részesít bennünket. A gondok és bánatok terheit is ő akarja viselni. Szólít, hogy vessünk minden gondunkat rá, hiszen a szívén hordoz bennünket. (Nagy orvos 71)

Nem minden bűn egyaránt súlyos. Isten nem tekint minden bűnt egyenlőn súlyosnak. Az emberek becsülésében fokozatok vannak. De bármily jelentéktelennek is tűnik valamely cselekedet az emberek szemében, Isten előtt egyetlen bűn sem elenyésző. Az ember ítélete részrehajló, tökéletlen. Isten viszont mindent úgy ítél meg, amint valóban van. Az iszákost megvetik; azt mondják, hogy bűnei kizárják a menny ből; miközben a kevélység, az önzés, és az irigység nagyon gyakran dorgálás, helytelenítés nélkül ússza meg. Holott ezek különösen sértők Isten szemében, hiszen ezek állnak legélesebb ellentétben jellemének jóságával, az önzetlen szeretettel, mely az el nem bukott mindenség éltető levegője. Aki valamilyen durvább bűnbe esik, az átérzi bűne gyalázatát, nyomorult voltát, s hogy Krisztus kegyelmére s kegyességére, szent erényeire szorul. A kevélység viszont nem érez hiányt, ezért bezárja szívét Krisztus és a kimondhatatlan áldások előtt, melyeket osztani jött. (Jézushoz vezető út 30)

A bűntudatoshoz bátorítón közelíts. Senkit sem teszünk jobbá kárhoztatással és vádolással. Ha a megkísértett bűnét szemére hányjuk, ez nem készteti, hogy jobb életre tökélje el magát. Irányítsd a tévelygő csüggedőt ahhoz, aki legvégsőkig meg tudja menteni a hozzá fordulót. Mutasd meg, hogy mivé válhat. Mondd meg, hogy noha sem mi sincs benne, ami Istennek ajánlaná, de Krisztus meghalt, hogy szeretett Fiában elfogadja őt. Ihlesd őt reménységgel, rámutatva, hogy Krisztus ereje által jobban élhet. Tárd elé, hogy mivé válhatna. Mutass a magaslatokra, melyeket elérhet. Segíts neki megragadni az Úr irgalmát, hogy megbocsátására támaszkodjék. Jézus várja őt, hogy kézen fogja, s nemesebb, erényesebb életre adjon erőt. (1903, 2. kézirat)

A Sátán bűntudattal szorongat. Zakariás harmadik fejezete Isten népét, mint bíróság előtt álló gonosztevőt ábrázolja. Józsua, a főpap, áldásért esedezni jött súlyos nyomorúságban levő népe számára. Míg Isten előtt esedezik, Sátán a jobbjánál áll. Vádolja Isten gyermekeit, s végképp reménytelenek állítja ügyüket. Az Úr elé teregeti gonoszságukat és gyarlóságaikat. Rámutat hibáikra és botlásaikra, remél ve, hogy olyannak fognak tűnni Krisztus szemében, hogy nem siet segítségükre nagy ínségükben. Józsua, mint népének képviselője, szeny nyes ruhába öltözve, kárhoztatás alatt áll. Tudatában van népe bűneinek, s csüggedés terheli. Sátán lelkére erőlteti a bűntudatot, hogy csak nem reménytelennek látja helyzetét. Mégis esedezőként áll ott, amint Sátán vádolja őt. (Krisztus példázatai 1667)

Nem igényelték Isten ígéreteit. Visszatekintve, úgy érzem, hogy az elmegyógyintézet sok betegét az enyémhez hasonló élmény juttatta ide. Lelkiismeretüket lesújtotta a bűntudat, s reszketeg hitük nem merte igényelni Isten bűnbocsánatra tett ígéreteit. Hallgatták a pokol hagyományos leírásait, míg a vért is meg nem dermesztette ereikben, s rá nem vésődött emlékezetük tábláira. Ébren és alva, a félelmetes kép örökkön előttük volt, míg a valóság bele nem veszett a képzeletbe; míg nem láttak mást, mint a költött pokol lobogó lángjait, s nem halllottak mást, csak a kárhozottak sikongását. Az ész elvesztette királyi székét, s az agy megtelt a borzalmas álom vad képzeletével. Akik az örökké égő pokol tételét tanítják, jól tennék, ha utánanéznének, hogy ki e kegyetlen hit szerzője. (1Bizonyságtétel 256)

Válság az erő forrásához űz. Isten válsághoz vezeti az embereket, hogy megmutassa gyöngeségeiket, s az erő forrásához irányítsa őket. Ha imádkoznak és vigyáznak, bátran küzdve, gyönge pontjaik erőssé válnak. Jákob élménye sok értékes tanítást rejt magában. Isten megtanította Jákobot, hogy a maga erejével sose vívja ki a győzelmet; hogy fölülről jövő erőért Istennel kell viaskodnia. (1903, 2. levél)

Emlékezzetek Krisztus kegyelmére. Jákobnak, miután bűnös módon megcsalta Ézsaut, menekülnie kellett apja házából, s vétke miatt bűntudat terhelte lelkét. Egyes egyedül és menekültként kellett hátrahagynia mindazt, ami addig kedvessé tette előtte az életet. Most mégis egyetlen gondolat terhelte le lelkét minden más fölött – az a rettegés, hogy a menny magára hagyta őt.

Mély szomorúsággal tért hát nyugovóra a puszta földön, körülötte csupán magános halmok, fölötte pedig a csillagokkal ékes égboltozat. Alvás közben szokatlan fény ütötte meg szemét. Íme, a síkról, melyen feküdt, mintha csak roppant valószerűtlen létra vezetne föl közvetlenül Jákobtól a menny kapujáig. A létrán Isten angyalai jártak föl s alá. Föntről dicső fény tündöklött, s Isten hangja hallatszott, amint a vigasz és reménység üzenetét közli.

Az Úr így adta Jákob tudtára, amire lelkének szüksége volt, amire lelke vágyott – a Megváltó létezését. Jákob ekkor boldogan és hálásan ismerte föl a most így kinyilatkoztatott útat, melyen őt, a bűnöst, vissza lehet állítani az Istennel való közösségbe. Álmának rejtélyes létrája Jézust ábrázolta, az egyedüli közbenjárót Isten és ember között. (Jézushoz vezető út 19, 20)

A bűntudat sok betegség alapja. A gutaütött testilelki gyógyulásra lelt Krisztusban, amit testi fölépülés követett. Ne feledkezzünk meg e tanulságról. Ma is ezrek szenvednek testi betegségekben, akik a gutaütötthöz hasonlóan vágyakoznak az üzenetre: „Megbocsátattak néked a te bűneid.” A bűn terhe, nyughatatlan s kielégítetlen vágyaik, ez betegségük alapja. Nem találnak megnyugvást, míg el nem jönnek a lélek gyógyítójához. A béke, amelyet egyedül ő nyújthat, élénkíti az értelmet és egészséget ad a testnek. (Világ reménye 270)

Tudatlanság nem távolította el a bűnt. Ha kínzói tudták volna, hogy azt kínozzák, aki azért jött, hogy megmentse a bűnös emberiséget az örök pusztulásból, lelkiismeret furdalás és rémület szállta volna meg őket. Tudatlanságuk mégsem érvényteleníti bűnüket. Hiszen épp az ő kiváltságuk volt megismerni s elfogadni Jézust üdvözítőjüknek. (Világ reménye 744)

Ne mentegessük a bűnt. Ne igyekezzünk a bűn mentegetésével kisebbíteni vétkeinket, bűnösségünket, hanem fogadjuk el Isten bűnszemléletét, azt, hogy a bűn súlyosan megterhel. Egyedül a Golgota fényénél érthetjük meg a bűn borzalmas súlyát. Ha magunknak kellene hordoznunk bűneinket, megsemmisülnénk a teher alatt. A bűntelen Isten Fia vállalja át mindezt helyettünk – bár mi érdemlünk büntetést, ő hordja vétkeinket. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (Gondolatok Krisztus hegyibeszédéről 116)

A megalázkodók elismerik bűneiket. Akik nem alázkodnak meg bűnvallomással Isten előtt, azok még nem teljesítették az Isten általi elfogadás legfontosabb föltételét. Aki nem élte át a megbánást, melyet nem szabad megbánnunk, s nem vallotta be bűnét valódi megalázkodással, megtört lelkülettel, visszaborzadva a gonoszságtól, az még sosem kereste igazán a bűnbocsánatot. S ha sosem kerestük, soha meg nem leljük Isten békéjét. Az egyetlen akadály, amiért régi bűneinkért nem nyerünk bűnbocsánatot, mert vonakodunk megalázni büszke szívünket, nem teszünk eleget az igazság igéje föltételeinek.

Holott pontos utasításokat kaptunk ezek felől. A bűnvallomás, akár nyilvános, akár nem, legyen szívből fakadó és önkéntes. Nem szabad bűnbánatot kierőszakolni. Nem szabad nyeglén, félvállról tartani bűnbánatot. Nem szabad kisajtolni olyanokból, akik nem iszonyodnak el a bűn gondolatára. Az a bűnvallomás, mely könnyekkel és szomorúsággal vegyül, mely a legbensőbb lélek kitárása, megtalálja az útat a végtelen szánalom Istenéhez. A zsoltáros írja: „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, s megsegíti a sebhedt lelkeket.” (5Bizonyságtétel 636)

El kell hagyni. Ott váltasz ki ismét kárhoztatást, hogy folytatod a bűnt. Krisztus ereje által hagyjuk abba a vétkezést. Az Úr mindenről gondoskodott, hogy kegyelem lakozzék bennünk, hogy a bűn annak látsszék, ami – bűnnek. S ha valaki bűnt követ el, ne essék kétségbe. Ne beszéljen úgy, mint aki elvesztette Krisztust. (1893, 41. levél)

Isten mindenkinek megbocsát, aki hozzá jön. Isten méltán kárhoztat mindenkit, aki nem fogadja el Krisztust személyes üdvözítőjének. Másrészt megbocsát mindenkinek, aki hittel hozzá jön. Képesíti őt Isten cselekedeteire, s hit által eggyé lenni Krisztussal... Az Úr mindenről gondoskodott, ami által az ember teljes és ingyenes megváltásban részesülhet, s teljes lehet őbenne. Isten terve, hogy gyermekei az igazságosság, a krisztusi jellem napjának tündöklő sugaraival rendelkezzenek, hogy mindenki az igazság fényében részesülhessen. Isten végtelen áron szerezte meg az üdvösséget, egyszülött Fiának vére által. Krisztus küldöttje megkérdezi: „Ki tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem föláldozta őt valamennyiünkért, miként ne adna vele együtt mindent minékünk?” Ha mégsem üdvözülünk, nem Isten a hibás, hanem mi, mert nem működünk együtt a mennyel; mert akara tunk nem egyezik Isten akaratával. (Szemle 1892, november 1)

Remény mindenki számára. Senkinek sem kell átadni magát a csüggedésnek és kétségbeesésnek. Sátán kegyetlen javaslattal jöhet hozzád, hogy reménytelen az eseted, menthetetlen vagy. Mégis reménységed lehet a Krisztusban. Isten nem szólít föl, hogy a magunk erejével győzzünk. Hanem jöjjünk közelebb oldalához. Bármilyen nehézségek alatt görnyedünk, melyek leterhelik lelkünket, testünket, az Úr várja, hogy szabaddá tegyen bennünket. (Nagy orvos 249)