A helyesen vívott harc fejleszti az állhatatosságot. A küzdelem megerősíti a lelki életet. A jól elviselt próbák állhatatos jellemet s értékes lelki kegyességet fejlesztenek. A hit, szelídség és szeretet tökéletes gyümölcsei gyakran viharfellegek és sötétség közepette érlelődnek. (Krisztus példázatai 61)

Hadviselés. Nem játékcsatákat vívunk, hanem olyan háborút, melyen örök életünk fordul. Láthatatlan ellenséggel kell harcba szállnunk. Gonosz angyalok hadakoznak, hogy kivívják az emberek fölötti uralmat. (Nagy orvos 128)

A viszályt nem Krisztus teremti. Testvéreim, komoly időket élünk. Fontos tennivalót kell elvégeznünk lelkünkért és mások üdvösségéért, máskülönben végzetes veszteség ér. Isten kegyelmének kell átalakítani bennünket, különben elveszítjük a mennyet, s másokat is magunkkal sodrunk a kárhozatba.

Tudjátok meg, hogy nem Isten teremti a bajokat és aggodalmakat, melyeket kötelességetek végzése közben vagytok kénytelenek elviselni, az önmegtagadásokat és az áldozatokat, melyeket hoznotok kell, ha hűek akartok maradni Krisztushoz. Nem önkényes és szükségtelenparancs kényszeríti rátok; nem az élet szigorúságából származnak, melyet elvár, hogy folytassatok szolgálatában. Súlyosabb és több próba törne ránk, ha nem Krisztusnak engedelmeskednénk, hanem a Sátán szolgái, a bűn rabszolgái lennénk. (4Bizonyságtétel 5578)

Harc az élet. Az élet harc, s olyan ellenségünk van, aki sosem alszik, aki folyton figyel, hogy elpusztítsa értelmünket, s elcsábítson drága Megváltónktól, aki életét adta értünk. (Életrajz 291)

Az Úr megengedi a harcot, hogy elkészítse a lelket a békére. (Nagy küzdelem 663)

Vallásos tapasztalat csak küzdelmen át érhető el. Fiataljaink erő teljesen és hűséggel tegyenek eleget a velük szembeni követelményeknek. Ez szavatolja a sikert. Az ifjak, akik sosem vitték sikerre földi kötelességeiket, a magasabb kötelességek végzésére is készületlenek lesznek. Vallásos tapasztalatot csak küzdelemmel lehet elérni, csalódásokon, szigorú önfegyelmen, és buzgó imán át. A mennybe vezető lépcsőket egyenként lehet megtenni, s minden megtett lépés erőt ad a következőhöz. (Tanácsok tanítóknak 100)

Légy boldog most. Nem a végtől várom az összes boldogságot. Már az úton is boldogságban részesülök. A próbák és bajok dacára Jézusra tekintek. A szorult, súlyos helyzetek azok, ahol az Úr közvetlen mellettünk áll. Érintkezhetünk vele, őrá, a terhek hordozójára vethetjük terheinket, s így szólhatunk. Itt van Uram, nem bírom tovább vinni. S ő ezt feleli: Az én igám könnyű, terhem gyönyörűséges. Hisziteke? Én kipróbáltam. Szeretem őt, szeretem. Páratlan bájakat látok benne. S magasztalni fogom őt Isten országában. (Életrajz 292)

Két ellentétes elv. Isten országa nem külső fitogtatással jön el. Isten kegyelmének evangéliuma, a lemondás szelleme sosem állhat összhangban a világ lelkületével. A két alapelv homlokegyenest ellenkezik egymással. „Érzéki ember nem foghatja föl Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.” (Világ reménye 509)

Ne alkalmazkodjatok elveikhez és szokásaikhoz. Mint régen az izraeliták, úgy Krisztus követői is sokszor engednek a világ befolyásának, alkalmazkodnak szabályaihoz, hogy kiérdemeljék az istentelenek barátságát. Holott mindig az derül ki, hogy az álbarátok a legveszedelmesebb ellenségek.

A Biblia világosan tanítja, hogy Isten népének semmi közössége a világgal. „Ne csodálkozzatok, ha gyűlöl titeket a világ.” Jézus Krisztus is ezt mondja: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, engem előbb gyűlölt nálatoknál.” Sátán megkísérli, hogy az istentelenek barátságával tőrbe ejtse, majd elválassza a kegyeseket Istentől. Mikor elvonta őket Isten védő szárnyának árnyékából, fölbújtatja eszközeit, hogy ellenük törjenek, és megkíséreljék kiirtásukat. (Ősatyák és látnokok 559)

Közönséges és szent tűz. Isten igazsága nem dicsőül meg hívő népében, mert nem ültették át lelki életükbe. A világhoz igazodnak, és a világra támaszkodnak tekintélyért. Hagyják, hogy a világ magához édesgesse őket, s behozzák a közönséges tüzet, hogy elfoglalja a szent tűz helyét; hogy munkájukban a világ mértékét üssék meg.

Nem szabad erőfeszítéseknek történni, hogy a világ szokásait majmoljuk. Az élő kenyeret nemcsak csodálni, hanem enni kell. A menny ből alászállt kenyér életet ad a léleknek. Ez a kovász magába szívja, sKrisztus jellemével teszi eggyé a jellemvonásait, s az örökölt és fölvett rossz hajlamokat az isteni képmásra alakítja. (1898, 96. levél)

Krisztus és a világhoz igazodás. Mily csodálatos a kegyelem munkája az emberi szíven! Értelmi képességet, bölcsességet ad, hogy ne önző gyönyörűségre, hanem, lemondóan, a lélekmentés fejlesztésére fordítsuk javaink talentumát. Krisztus, az Isten Fia, lélekmentő volt. Ő mondja: „Aki követni akar, mondjon le mindenről; hagyjon el mindent.” Nem szerethetjük őt, amíg a világ divatjait követjük, vagy jól érezzük magunkat a világiak társaságában. (1907, 238. levél)

A világhoz igazodás leszállítja a mértéket. Ha a gyülekezet a világhoz szabja magát, akkor a világhoz csatlakozik – de sosem téríti Krisztus hoz a világot. Ha a bűn közelségére szoktatjuk magunkat, az elkerülhetetlenül arra vezet, hogy kevésbé visszataszítónak tartsuk azt. Aki a Sátán szolgáival mer barátkozni, rövidesen mesterüktől sem riad viszsza. Amikor kötelességünk teljesítése közben próbába kerülünk, mint Dániel a király udvarában, bizonyosak lehetünk, hogy Isten megvéd bennünket. De ha magunk megyünk a kísértések közelébe, akkor előbbutóbb el is fogunk bukni. (Nagy küzdelem 509)

Világhoz igazodás megrontja a helyes elveket. A világhoz igazodás az oka, hogy emberek elveszítik tájékozódásukat. A helyes elvek megromlása nem egyszerre történik. Isten angyala jelképekben tárta elém ezt a folyamatot. Mintha tolvaj lopakodna közelebb, s lassan, de biztosan ellopná Isten munkájának azonosságát azzal, hogy ráveszi vezető testvéreinket a világi elgondolásokhoz igazodásra.

Emberek értelme foglalta el a helyet, mely jogosan Istené. Bármilyen tisztsége legyen valakinek, bármilyen magas polcon ül, viselkedjék úgy, amint Krisztus viselkedne helyében. Minden munkamozzanatával, szavaival és jellemében legyen krisztusi. (1902, 96. kézirat)

Egység, de nem a hasonulás árán. Némelyek, noha vallják, hogy hűek Isten törvényéhez, a hittől elpártoltak, s porba alázták Isten népét, egynek állítva be őket a világgal. Isten látja, és megjegyzi ezt. Eljött az idő, mikor bármi áron is, el kell foglalnunk az Isten által kijelölt helyet.

A hetediknapi adventisták álljanak most külön, megkülönböztethető népként, az Úr magáénak nevezett népeként. Míg nem ezt teszik, nem dicsőülhet meg általuk. Igazság és tévedés nem lehetnek társak. Helyezkedjünk most oda, ahol Isten szerint állnunk kell...Törekedjünk az egységre, de nem a világi beállítottsághoz igazodással, sem a népszerű egyházakkal való egység alantas szintjén. (1903, 113. levél)

Válaszvonal. A hetediknapi adventista egyházban mély és alapos javulásra van szükség. Nem szabad megtűrni, hogy a világ megfertőzze Isten parancsolattartó népének elveit. A hívők gyakoroljanak olyan áldásos hatást, mely tanúságot tesz a mennyei elvek hatalmáról. A gyülekezethez csatlakozók nyújtsanak elvitathatatlan bizonyítékot megváltozott életükre. Ha csak ezt nem teszik, ha gondosan meg nem őrzik a gyülekezet és a világ közti válaszvonalat, világhoz hasonulás, világba olvadás lesz a következménye.

Üzenetünk az egyházhoz és intézményeinkhez ez: Térjetek meg, mert elközelített Isten országa. Ápoljátok Krisztus jellemvonásait, ezek váljanak erőforrássá Isten népének életében. (1905, 78. kézirat)

A szokás harcban áll a természettel. Mesterséges életmódunk megbízható elveket aláásó gonoszságokat bátorít. A szokás, a divat ellenkezik a természettel. A gyakorlatok, melyeket előír, a bűnös kielégülések, melyeket pártfogol, fokozatosan csökkentik mind a testi, mind a szellemi képességet, s elviselhetetlen terhet hárítanak az emberiségre. Mértéktelenség és bűnözés, betegség és nyomorúság uralkodik mindenfelé. (Nagy orvos 1256)

Ha elvet nem szegünk meg, kövessük a szokást. Mikor a szokás nem ütközik Isten törvényével, akkor követhetitek. Ha a munkások mást tesznek, akadályozzák a maguk munkáját, és botlás kövét helyezik azok útjába, akikért fáradoznak, és hátráltatják őket az igazság elfogadásában. (Advent szemle 1911, április 6)

Kérlelem népünket, járjanak elővigyázattal és körültekintőn Isten előtt. Kövessétek az öltözködés szokását, amennyiben megfelelnek az egészség elveinek. Nővéreink öltözködjenek egyszerűen, mint sokan teszik, jó tartós anyagból, koruknak megfelelően, s a ruhakérdés ne álljon gondolataink homlokterében. Nővéreink öltözködjenek egyszerűen, tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítve magukat. Isten kegyelme benső ékességére nyújtsunk élő szemléltetést a világnak. (Gyemekvezetés 414)

Különüljünk el a világi szokásoktól. Amint Isten ismertté tette akaratát a héber foglyoknak, akik a fertőben fetrengő világ szokásaitól legelkülönültebbek voltak, ugyanígy Isten fényt fog hirdetni azoknak, akik nagyra becsülik az így szól az Úrt. Ki fogja előttük fejezni értelmét. Akik legkevésbé szolgálnak világi eszméket, akik legjobban elkülönültek a hiúságtól, kevélységtől, a föltűnés szeretetétől, s az Úr különleges, jócselekedetekben buzgó népeként tűnnek ki, azoknak fogja kinyilatkoztatni igéje jelentését. (Tanács íróknak 101)

A nem alkalmazkodás oka. (üzenet hívőknek) Mint hitvalló keresztények, miért vagyunk úgy elelegyedve a világgal, míg csak szemelől nem veszítjük az örökkévalóságot, Jézus Krisztust s az Atyát? Miért van oly sok család híjával a Szentléleknek? Miért rendelkeznek sokan oly kevéssel Krisztus életéből, szeretetéből és hasonlóságából? Azért, mert nem ismerik Istent. Ha ismernék, s hit által szemlélnék őt Jézus Krisztusban, aki eljött a világra meghalni az emberért, akkor oly páratlan vonzerőt látnának a Fiúban, hogy szemlélet által ugyanarra a képmásra változnának el. Látjátok tehát a világhoz alkalmazkodás helytelen voltát. (1894, 12. kézirat)

Igaz elvek keringnek az egész szervezeten át. A világhoz való alkalmazkodást meg lehet előzni az igazsággal, az Isten igéjéből táplálkozással, a jellemünkben az Ige kimunkálásával, az Ige elveinek az egész életáramlaton való keringésével. Krisztus küldöttjén, Jánoson át int: „Ne szeressétek a világot, sem ami a világban van. Mert aki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.” Ez világos beszéd – ez Isten jellemmértéke. (1896, 37. kézirat)