A hasznosság nem ér véget. Az idősnek is szüksége van a család áldásos légkörére. A Krisztusban testvérek családi körében lehet legmegközelítőbben pótolni otthonuk elvesztését. Ha bátorítják őket, hogy vegyenek részt a család érdeklődési köreiben és foglalkozásaiban, ez segít fönntartani bennük a hasznosság érzetét. Éreztessétek velük, hogy értékelitek segítségüket, hogy még mindig van tennivalójuk mások szolgálatában, s ez fölvidítja szívüket, és hasznossá teszik életüket. (Nagy orvos 204)

Ismerős környezet kívánatos. Amennyire csak lehet, mutassátok meg az őszülő üstökűeknek és gyöngülő léptűeknek, hogy jóbarátok és ismerősök közt haladnak a sír felé. Hadd járjanak istentiszteletre azokhoz, akiket ismernek és szeretnek. Gondozza őket gyöngéd, szere tetteljes kéz. (Nagy orvos 204)

Öregek otthona nem megoldás. Folyton sürgetjük a hajléktalan idős testvérek ellátásának ügyét. Mit is tehetnénk értük? Az Úr elismételte a velem közölt világosságot. Nem a legjobb módszer, ha otthonokat alapítunk az öregeknek, hogy együtt lakjanak. Hazulról se küldjük el őket, hogy másutt gondoskodjanak róluk. Minden család lássa el a maga rokonait. Ha ez nem lehetséges, a gyülekezetre vár a föladat. Fogadják el ezt kötelességként és kiváltságként. Akiben Krisz tus lelkülete él, különleges tisztelettel és gyöngédséggel tekint a gyöngékre és öregekre. (6Bizonyságtétel 272)

Az élet édessége és kifinomultságai. Családi körünkben egy ilyen tehetetlen jelenléte drága alkalom együttműködni Krisztussal az irgalom szolgálatában, s az övéhez hasonló jellemet alakítani. Az öregek és fiatalok érintkezésében áldás rejlik. Fiatalok napsugarat hoznak az idősek szívébe s életébe. Akiknek gyöngül az életereje, a fiatalok reményteljessége és ruganyossága áldására lesz. A fiataloknak az idősek bölcsessége és tapasztalata segítségül szolgálhat. Mindenek fölött meg kell tanulniuk az önzetlen szolgálat leckéit. Sok családi körben mindennél értékesebb lesz olyan valaki jelenléte, akinek megértésre, türelemre s önfeláldozó szeretetre van szüksége. Megédesítené s finomítaná a családi életet, életre keltené az idősben, fiatalban a krisztusi bölcsességet, mely széppé tenné őket isteni szépséggel, és gazdaggá a menny romolhatatlan kincseivel. (Nagy orvos 2045)

Az ifjúság és vénség egyesíti erejét. Milyen megható látni az ifjúságot és az öregkort egymásra támaszkodni. A fiatalok föltekintenek az idősre tanácsért és bölcsességért, s az öreg a fiatalra tekint segítségért és rokonszenvért. Ez így is helyes. Isten azt akarja, hogy a fiatalok ilyen jellemvonással rendelkezzenek, hogy örömüket leljék az öregek barátságában, hogy a szeretet drága kötelei által egyek lehessenek azokkal, akik sírjukhoz közelegnek. (Isten fiai és lányai 161)

Idős szülőkről gondoskodás. A szülők a szeretet és tisztelet olyan mértékére jogosultak, mint senki más. Isten a nekik ajándékozott lelkeket tőlük kéri számon. Ő rendelkezett úgy, hogy a gyermekek első éveiben a szülők Isten helyett álljanak gyermekeik mellett. Aki tehát mellőzi, vagy éppen megveti a szülők jogos tekintélyét, Isten tekintélyét veti meg. Az ötödik parancs nemcsak azt rendeli el, hogy a gyermekek adózzanak szüleiknek tisztelettel és engedelmességgel, hanem arra is kötelezi a gyermekeket, hogy szüleiket szeressék, gondjaikat enyhítsék, tekintélyüket óvják, öregkorukban támogassák és vigasztalják őket. De tiszteletet követel ez a parancsolat a lelki pásztorok, sőt az uralkodók számára is, mindenki számára, akire Isten tekintélyt ruházott. (Ősatyák és látnokok 308)

Évek múlásával hanyatlik az életerő. Az idősekről gondoskodók ne felejtsék, hogy meleg, kényelmes szobákra van szükségük. Évek múlásával hanyatlik az életerő, mely segítene ellenállni az egészségtelen hatásoknak. Ezért az időseknek nagyobb szükségük van bőséges napfényre, friss, tiszta, kinti levegőre. (Nagy orvos 275)

Hanyatló értelmi erőkhöz alkalmazkodva. Az idősek gyakran nem hajlandók tudomásul venni és elismerni, hogy szellemileg gyöngülnek. Megrövidítik napjaikat olyan gondok vállalásával, mely gyermekeikre hárulna. Sátán gyakran fölajzza képzeletüket, arra az érzetre vezeti, hogy folyton aggódjanak pénzük felől. A pénz a bálványuk, s kapzsi zsugorisággal gyűjtik. Olykor megfosztják magukat az élet sok kényelmétől, és erejüket meghaladva dolgoznak, a már meglevő anyagiak igénybevétele helyett. Attól rettegve, hogy a jövőben valamikor ínségbe jutnak, örökös ínségbe taszítják magukat.

Ezek a félelmek Sátántól erednek. Ő izgatja föl a rabszolga félelemre s féltékenykedésekre vezető érzeteket, és ezzel megrontják lelkük nemességét, elpusztítják az emelkedett gondolatokat és érzéseket. Ami a pénzt illeti, az ilyenek elmebajosak.

Ha arra az álláspontra helyezkednének, melyet Isten elvár tőlük, utolsó napjaik a legjobbak és legboldogabbak lehetnének. Akiknek olyan gyermekeik vannak, akik becsületességben és okos igazgatásában okuk van megbízni, engedjék, hogy azok boldogítsák őket. Különben a Sátán kihasználja szellemi gyöngeségüket, ő igazgat helyettük. Tegyék félre az aggodalmat, terheket, töltsék a lehető legboldogabban idejüket s érlelődjenek a mennyre. (1Bizonyságtétel 4234)

Múlik a közelmúltra emlékezés. Aki Isten szolgálatában öregedett meg, üresnek találhatja emlékezetét a körülötte levő dolgokról, s a közelmúlt eseményei hamar kieshetnek emlékezetéből. Másrészt jól emlékszik gyermekkori jelenetekre és eseményekre. Bárcsak a fiatalok megértenék, milyen fontos tisztán és szennyezetlenül őrizni az értelmet a megrontó gondolatoktól, s megőrizni a lelket az elaljasító, lealacsonyító gyakorlatoktól, mert az ifjúkor tisztasága vagy tisztátalansága az öregkorban visszatükröződik. (Isten fiai és lányai 78)

Idős korban erősödnek a jellemvonások. Láttam, hogy Dávid esedezik az Úrnak, hogy ne hagyja el őt öreg korában, s hogy mi váltotta ki buzgó imáját. Látta maga körül, hogy a legtöbb öreg boldogtalan s hogy a boldogtalan vonások különösen megnövekednek a korral. Ha valaki természettől szűkmarkú és zsugori volt, a legvisszataszítóbban vénségükre lettek azok. Ha féltékenyek, zsörtölődők és türelmetlenek, különösen azok voltak vénségükben. (1Bizonyságtétel 422)

Féktelen irigység és elhalványuló ítélőképesség. Dávid bánkódott, mikor látta, hogy királyok s nemesek, akik erejük teljében látszólag Isten félelmét tartották maguk előtt, féltékenyek lettek legjobb barátjukra és rokonaikra, mikor megöregedtek. Szüntelenül attól tartottak, hogy barátaik önző indítékkal érdeklődnek irántuk. Idegenek célzásaira és álnok tanácsaira hallgattak azok felől, akikben meg kellett volna bízniuk. Féktelen féltékenységük olykor lángra lobbant, mert barátaik nem értettek egyet hanyatló ítéletükkel. Rémítő volt az irigykedésük. Gyakran azt gondolták, hogy gyermekeik s rokonaik halálukat kívánták, hogy helyükre állhassanak, örököljék javaikat és fogadják az eddig őket illető hódolatot. Némelyeken annyira féltékenységük uralkodott, hogy megölték gyermekeiket. (1Bizonyság 4223)

Dávid imája öregkoráért. Dávid fölfigyelt rá, hogy noha némelyek férfikoruk erejében igazak voltak, vénségükre látszólag elvesztették önuralmukat. Sátán lépett be, irányította gondolataikat, nyugtalan ná és elégedetlenné téve őket. Látta, hogy sok időst mintha Isten elhagyott volna, kitették magukat ellenségük gúnyának és gyalázkodásának.

Dávid mélyen megrendült. Aggódott, amint előre tekintett öregkorára. Félt, hogy Isten elhagyja őt, hogy ő is olyan boldogtalan lesz, mint más idős személyek, akiknek életét látta, s az Úr ellenségeinek gyalázkodására lesz hagyatva. Ezzel a szorongással esedezett: „Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem.” „Óh, Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudacsolgaidat. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, ó Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.” Dávidszükségét érezte óvakodni az öregkor vétkeitől. (1Bizonyságtétel 423)

Rendezzék a rájuk bízott anyagiak mire fordítását. L. testvér az Úr intézője. Az Úr javakat bízott rá, ezért rá kellene ébrednie kötelességére, és megadni Istennek, ami Istené. Értse meg, hogy Isten igényeket támaszt vele szemben. Amíg él, és amíg ép ésszel tud gondolkodni, addig használja ki a lehetőséget, addig adományozza oda a birtokot, melyet Isten az ő kezére bízott, ahelyett, hogy másokra hagyná, hogy azok legyenek haszonélvezői, azok sajátítsák ki maguknak élete vége után. (2Bizonyságtétel 675)

Ne hagyjanak rendezetlen ügyeket. L. testvérnek rendeznie kell anyagi ügyeit, hogy ne maradjanak rendezetlen dolgai. Előjoga gazdagodni a jótettekben, hogy biztos alapot gyűjtsön a jövőre s elnyerhes se az örök életet. Nem biztonságos, ha a maga ködösülő belátása szerint intézkedik. Beszélje meg dolgait tapasztaltabb testvéreivel, keresse Isten bölcsességét, hogy jól rendezze ügyeit. Vegye nagyon komolyan a dolgokat, gondoskodjék „ki nem merülő erszényekről, kifogyhatatlan kincsről a mennyben.” (2Bizonyságtétel 676)

Idős munkásokat ne tolják félre. A leggyöngédebben viseljük szívünkön azokat, akiknek egész élete egybefonódott Isten munkájával. Számos betegségük ellenére még mindig megvan a képességük, alkalmassá téve őket helyükön állni, megállni helyüket. Isten azt akarja, hogy vezető helyet töltsenek be munkájában. A múltban hűen helyt álltak a viharokban, megpróbáltatásokban, s ők a legértékesebb tanácsadóink közül valók. Legyünk nagyon hálásak, hogy képességeiknek még mindig hasznát láthatjuk az Úr szolgálatában!

Ne feledjük, hogy ezek a buzgó harcosok mindent föláldoztak a mű fejlesztése érdekében. Igaz, megőszültek már, de Isten szolgálatában. Idős voltuk nem ok, hogy megszűnjön áldásos hatásuk, mely magasztosabb, mint akik sokkal kevésbé ismerik a munkát, és sokkal kevésbé jártasak Isten dolgaiban.

Bár fáradtak már, noha nem bírják a sú lyosabb terheket – melyeket fiatalabb férfiak hordozhatnak, s kellene is hordozniuk – tanácsadó értékük legmagasabb rendű. Régen hibákat követtek el, ám bukásaikból bölcsességet tanultak. Megtanulták elkerülni a tévedéseket, a veszélyeket, s most bölcs tanáccsal szolgálhatnak. Elviselték a próbákat, s noha erejük megcsappant, mégse tolják félre őket a tapasztalatlanabb munkások, akik keveset tudnak az úttörők fáradozásairól és önfeláldozásáról. Az Úr nem taszítja félre, hanem különleges kegyelemben és tudásban részesíti őket. (7Bizonyságtétel 2878)

Tiszteljék és becsüljék. A még életben levő idős zászlóvivőket ne tegyük megerőltető tisztségekbe. Tiszteljük, becsüljük azokat, akik már akkor Mesterüket szolgálták, mikor a munka nehezen haladt; akik elviselték a nyomort, s hűségesek maradtak az igazsághoz, mikor kevesen voltak. Utasítottak, hogy így szóljak: A hívők tiszteljék az idős úttörőket, akik megpróbáltatásokat, nehézségeket és nagy nyomort álltak ki. Isten munkásai ők, akik vezető szerepet töltöttek be munkája építésében. (7Bizonyságtétel 289)

Mint apákkal és anyákkal. Míg az idős zászlóvivők a mezőn van nak, akiknek áldására voltak tevékenységükkel, gondoskodjanak róluk és tiszteljék őket. Ne terheljétek le őket súlyosan. Értékeljétek tanácsaikat. Bánjatok velük, mint apákkal és anyákkal, akik előzőleg a munka terhét hordozták. A munkások, akik a múltban előre gondoltak a mű szükségleteivel, nemes munkát végeztek, most ahelyett, hogy maguk hordoznák a terheket, helyezzék fiatalabbak vállára, s tanítsák őket, mint Illés Elizeust. (2Válogatott üzenetek 227)

Tanács idős és kipróbált örömhír munkások. Az Úr áldja és tartsa meg idős, kipróbált munkásainkat. Segítse őket bölcsen őrizni testi, szellemi és lelki erőiket. Az Úr utasított, hogy így szóljak azokhoz, akik az üzenet kezdetén hordoztak bizonyságot: „Isten az érvelés képességével ruházott föl benneteket. Azt karja, hogy megértsétek az egészség törvényeit s engedelmeskedjetek is azoknak. Ne legénykedjetek. Ne erőltessétek túl magatokat. Szakítsatok időt a pihenésre. Isten elvárja, hogy helyeteken álljatok, s kivegyétek részeteket azok mentésének munkáiból, akiket a gonoszság hatalmas árja alásodor. Azt kívánja, tartsátok magatokon a fegyverzetet, míg csak föl nem szó lít levevésére. Rövidesen elnyeritek jutalmatokat. (7Bizonyság 289)

A legnagyobb veszély. Az Úr lelkemre kötötte, hogy így szóljak az idős testvérekhez: „Járjatok alázatosan Istennel. Ne legyetek testvéreitek vádlói. Végezzétek kötelességeteket Izráel Istenének irányítása alatt. Sokak legnagyobb veszélye a bírálgatás hajlama. Akik bírálgatására az ördög kísért, azokat Isten hívta el felelősségek hordozására, melyekre ti sehogy sem lennétek képesek. Segíteni viszont tudtok nekik. Komoly szolgálatot végezhettek az ügynek, ha elmondjátok mások munkájával kapcsolatos régebbi tapasztalataitokat. Az Úr egyikőtökre sem bízta a testvérek helyesbítésének s bírálgatásának föladatát. (Örömhírhirdetés 1067)