Az aggodalom öl. Nem a munka, az aggodalom öl. Az aggodalom elkerülésének egyedüli útja minden bajunkat Jézushoz vinnünk. Ne nézzük a dolgok sötét oldalát. Ápoljunk derűs lelkületet. (1903, 208. levél)

Nehézségeken rágódás. Némelyek örökkön rettegnek, s képzelt, előre vetített, félt bajokkal küzdenek. Pedig minden nap az Úr szeretetének bizonyítékai veszik körül őket; minden nap gondviselésének ajándékaiban részesülnek. Csakhogy ők figyelmen kívül hagyják az ajándékokat. Értelmük örökkön valamely kellemetlen üggyel foglalkozik, mely, szerintük, még majd beköszönt hozzájuk; vagy tényleg gondjuk lehet, s ha bár jelentéktelen, mégis megvakítja őket sok minden felől, amiért hálásnak kellene lenniük. A nehézségek, melyekkel szembekerülnek, ahelyett, hogy Istenhez, a segítség egyedüli forrásához űznék őket, elválasztják őket Istentől, mivel nyugtalanságot és panaszt váltanak ki belőlük. (Jézushoz vezető út 1212)

Az aggódás nehézzé teszi a terhet. Aggódásunkkal veszély fenyeget, hogy igákat gyártunk nyakunkra. Ne aggódjunk, mert a terhet súlyosabbá, s az igát nehézzé tesszük. Végezzünk mindent az Úrbanbízva, aggodalom nélkül. Kutassátok igéjét: „Amit csak kértek imában, elnyeritek, ha hittel kéritek.” Ígéret ez, melyet mindenható Megváltónk megadhat, megad a benne bízóknak. Mint a menny kegyelmének intézői, kérjünk hittel, majd bizakodva várjunk Isten szabadítására. Ne lépjünk közbe a magunk erejével az Úr előtt, hogy elérjük, amit óhajtunk. Kérjük Jézus nevében, majd viselkedjünk úgy, minthahinnénk imánk eredményességében. (1904, 123. levél)

Nem Isten akarata, hogy népét gondok, aggodalmak terheljék. (Jézushoz vezető út 122)

Aggodalom betegséghöz vezet. Mikor a helytelenségeket helyesbítettük, a beteg szükségleteit higgadt bizalommal az Úr elé tárhatjuk, amint a Lélek sugallja. Az Úr mindenkit név szerint ismer, s úgy aggódik mindenkiért, mintha nem élne más a földön, akiért szeretett Fiát halálra adta. Mivel Isten szeretete ily nagy, s ily megbízható, a beteg merítsen bátorítást a benne bízásra, s legyen derűs. A magunkért aggódás gyöngeséget és betegséget okoz. Ha fölülemelkednek a levertségen és borún, jobb lesz a kilátásuk gyógyulásra, mert az Úr szeme az irgalmasságában bízókon nyugszik. (Nagy orvos 229)

Ne aggodalmaskodjál. (Halál előtt álló barátnak) Előttem tartom esetedet, s nagyon bánt, hogy nyugtalankodsz. Megnyugtatnálak, ha tudnálak. Nem volte Jézus sok ízben jelen segítséged a szükség idején? Ne szomorítsd meg a Szentlelket, hanem szűnj meg aggodalmaskodni. Erről szóltál sok ízben másoknak. Vigasztaljanak meg azok szavai, akik nem betegek, mint te, és segítsen meg téged az Úr, ez imám. (1904, 365. levél.)

Kiaggódva magunkat Jézus karjából. Ha ránevelnénk értelmünket, hogy az élet küzdelmein áthaladva több hitünk, több szeretetünk, nagyobb türelmünk, tökéletesebb bizalmunk legyen mennyei Atyánk iránt, akkor több békénk és boldogságunk lenne. Az Úr nem helyesli, hogy kinyugtalankodjuk, kiaggódjuk és kinyűgösködjük magunkat Jézus karjából. Ő minden kegyelem és képesség egyedüli forrása, minden ígéret beteljesedése, minden áldás megvalósulása....Ha Jézus nem lenne, zarándok utunk valóban elhagyatott lenne. „Nem hagylak titeket vigasztaló nélkül”, mondja. Becsüljük hát nagyra, öleljük keblünkre szavait, higgyük ígéreteit, ismételjük el nappal, elmélkedjünk rajtuk éjjel, s legyünk boldogok. (Magasztos hivatásunk 120)

Megnyugodva Krisztus szeretetében. Forduljunk el az élet poros, fülledt útjaitól. Pihenjünk meg Krisztus szeretetének árnyékában. Itt részesülünk erőben a küzdelemre. Itt tanulhatjuk meg, hogyan is csökkentsük fáradozásunkat és aggodalmunkat, mint szóljunk, s mint zeng jük Isten dicséretét. A megfáradtak s megterheltek tanulják meg Krisz tustól a csöndes bizalom leckéjét. Ha Jézus békéjét és nyugalmát akarják elnyerni, telepedjenek az ő árnyékába. (7Bizonyságtétel 69)

Isten felelőssége és az enyém. Mikor magunk vesszük kezünkbe ügyeink igazgatását, és a magunk bölcsességére támaszkodunk, olyan terhet veszünk magunkra, melyet nem Isten hárít ránk, amelyet az ő segítsége nélkül próbálunk hordozni. Azt a felelősséget vállaljuk magunkra, mely Istené, vagyis magunkat állítjuk Isten helyébe. Méltán aggódhatunk, méltán várhatunk veszélyt és veszteséget, hiszen bizonyosan elérnek bennünket. Amikor viszont valóban elhisszük, hogy Isten szeret bennünket, és jót akar tenni velünk, nem aggódunk többé a jövőnkért, s úgy megbízunk benne, miként a gyermek szüleiben. Ak kor bajaink és gyötrelmeink elmúlnak, hiszen Isten akarata magába fogadja akaratunkat. (Gondolatok 100, 101)

Kölcsönvett gond s aggodalom. Ha lankadatlanul Istenben bízunk, akkor biztonságban leszünk, nem kell szüntelenül rettegnünk a jövő bajaitól. Akkor egyszeriben megszűnnek e fölösleges gondok és aggodalmak. Hiszen van Atyánk a mennyben, aki gondot visel gyermekeiről, aki elégségessé akarja és fogja tenni kegyelmét a szükség bármely idején. (2Bizonyságtétel 72)

Istenre bízva a jövőt. Jóllehet, pillanatnyilag nem szenvednek szükséget, a jövőt mégsem hajlandók az Úrra bízni, hanem állandóan rettegnek a szegénységtől, attól, hogy gyermekeik szükséget látnak majd. Többen a jövőt mindig sötétnek, gonosznak látják, vagy a jelen próbáit annyira fölnagyítják, hogy sok áldást észre sem vesznek, melyekért pedig hálásak lehetnének. S így a bajok, ahelyett, hogy Istenhez, az erő egyedüli forrásához vezetnék őket, elválasztják tőle, mert szívükben nyugtalanságot és zúgolódást ébresztenek...

Jézus Krisztus a barátunk; az egész menny szívén viseli jólétünket. Jövőtől való rettegésünk megszomorítja Isten Szentlelkét. Ne adjuk át magunkat olyan aggodalmaskodásnak, amely nem segít, csak nehezíti próbánkat. Ne adjunk helyet Isten iránti bizalmatlanságnak, azzal, hogy minden időnket az élet, a jövő felőli gond kösse le, mintha a földi javak képeznék üdvösségünket. (Ősatyák és látnokok 2934)

Indokolatlan aggodalom. Isten nem ítéli el, ha valaki körültekintő és előrelátó az élet dolgaiban; viszont a földiek miatti aggodalom és nyugtalanság ellenkezik akaratával. (Szemle 1887, március 1)

Nyugtalanság gyöngíti a testi erőt. A Pál által elviselt megpróbáltatások és aggodalmak gyöngítették testi erejét. (Apostolok 488)

Nyugtalan lelkű keresztények. Sokan, noha Krisztus követőinekvallják magukat, aggódó, nyugtalan szívvel élnek, félnek Istenre bíznimagukat, Istenre hagyatkozni. Nem adják teljesen át magukat, mert visszariadnak az átadás következményeitől. Holott míg át nem adják magukat, nem találhatnak békét. (Nagy orvos 4801)

Percrőlpercre. Egyre szeretnélek figyelmeztetni: Ne háborogj, ne aggódj, ez nem fizeti ki magát. Ne próbálj túl sokat végezni, mintha sok mindent próbálnál megvalósítani. Ne feledd Krisztus szavait: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” Krisztus a személyes megváltód. Hidd, hogy megmentő hatalma percrőlpercre, órárólórára fáradozik érted. Ő melletted áll a szükség minden óráján. (1903, 150. levél)

Ne robogj előre. Úgy akarunk viselkedni, mint akiket Krisztus megváltott. Örvendezzünk Krisztus vérének s a bűnök bocsánatának. Ez a föladatunk. Segítsen Isten levenni tekintetünket a sötét képekről, s olyanokról elmélkednünk, melyek világosságot nyújtanak. Hadd olvassak másik szöveget. ”Semmi felől ne aggódjatok.” Ez azt jelenti, hogy ne vegyük magunkra a jövő gondjait. Ne teremtsünk nyomorúság idejét, mielőtt eljönne. Eljön az elég hamar, testvérek. Gondoljunk a mával, s ha a mai nap jól végezzük föladatainkat, holnap készek leszünk kötelességeinkre. (1888, 7. kézirat)

Világi mértékekre törve. Sokak szíve meggörnyed a gondok súlya alatt, mert a világ mértékét akarják elérni. A világ szolgálatát választják. Vállalják gondjait, átveszik szokásait. Így jellemük elcsúful, s életük csupa gond. A nagyravágyásért, s világi vágyak kielégítéséértmegsebzik lelkiismeretüket, s az önvád többlet terhét rántják magukra. A szüntelen aggodalom elnyüvi életerejüket. (Világ reménye 330)

A hit győzhetetlen lehet. Ne aggodalmaskodjatok. Ha látszatra tekintetek, és panaszkodtok, mikor nehézségek támadnak, s nyomás nehezedik rátok, akkor eláruljátok, hogy beteges és gyönge a hitetetek. Szavaitok és tetteitek tükrözzék legyőzhetetlen hiteteket. Az Úr forrásai gazdagok. Övé a világ. Őrá tekintsetek, aki a világosság, erő s eredményesség. Az Úr mindenkit megáld, aki világosságot és szeretetet ad tovább. (7Bizonyságtétel 212)

A növények sem nőnek gondtól és tudatos erőfeszítéstől. Ahelyett, hogy aggódnál, hogy nem növekedsz a kegyességben, egyszerűen végezd kötelességedet, amint eléd jönnek. Hordozd a lelkek üdvösségének terhét szíveden, s minden elképzelhető módon törekedj menteni az elveszettet. Légy szeretetteljes, előzékeny és szánakozó. Szólj alázattal az áldott reménységről és Jézus szeretetéről. Szólj jóságáról, irgalmasságáról, krisztusi jelleméről. S ne aggódj, vajon növekedsze vagy sem. A növények sem tudatos erőlködéssel nőnek...A növény nem aggódik szüntelenül, hogy növekszike, hanem egyszerűen nő, Isten fölügyelete alatt. (Életem ma 103)

Gyógyír az aggodalomra. Isten mindenről gondoskodik, mindent fönntart, amit teremtett...Nem hull ki könny, melyet Isten észre ne venne.

Egyetlen mosoly sem kerüli el figyelmét. Ha teljesen hinni tudnánk ebben, összes aggodalmunk szertefoszlana. Életünk nem lenne csalódásokkal tele; akkor minden, akár apró, akár súlyos ügyet Isten kezében hagynánk, akit nem ejt zavarba a gondok sokasága, se a gondok terhe le nem nyűgöz. Olyan lelki nyugalomnak örvendhetnénk, amilyet sokan régóta nem ismernek. (Jézushoz vezető út 86)

A hit eloszlatja az aggodalmat. Mindnyájan vágyunk a boldogságra. Sokan mégis ritkán találják meg, mert hibás módszerrel keresik, ahelyett, hogy törekednének. Törekednünk, küzdenünk kell a legkomolyabban, s elegyítsük hittel összes kívánságunkat. Mikor csak lehet, levéve szemünket a kellemetlen körülményekről, nyugodjunk meg az Úr szeretetében, zárjuk magunkat be vele, békésen, derűsen, együtt érző szeretetébe, akkor jelenlétének tudata mély, békés örömre ihlet. Ez a tapasztalat olyan hitet ér el számunkra, mely képesít, hogy ne nyugtalankodjunk, ne aggódjunk, hanem támaszkodjunk a végtelen hatalomra. (Életem ma 184)

Az egy elv. Akik elfogadják az elvet, hogy Isten szolgálatát és becsületét teszik legfőbbnek, észreveszik, hogy aggodalmaik eltűnnek, és sima az ösvény a lábuk előtt. (Világ reménye 330)

Legfontosabb elv egyszerre egy napot vennünk. A mai kötelességek hű teljesítése a legjobb előkészület a holnapi próbákra. Ne gyűjtsd egyebe a holnap aggodalmait és gondjait, ne add azokat a ma terheihez. Elég minden napnak a maga baja. (Nagy orvos 481)

Csak egyetlen nap a mienk. Ma éljünk Istennek. Erre az egy naprategyük kezünket Krisztus kezébe odaadó szolgálatra, minden célunkattervünket, őrá vetve minden gondunkat, mert ő gondot visel rólunk. „Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolatai.” „Meg térvén és megnyugodva meg lesztek mentve; csöndességben ésreménységben erőtök lesz.” /Jeremiás 29:11; Ésaiás 30:15/

Ne legyen nyomott hangulatunk a holnap terhei miatt. Hordozzuk bátran és derűsen a ma terheit. Mára legyen meg bizalmunk és hitünk. Az Úr nem kér, hogy egyszerre egy napnál többet éljünk. Aki mára erőt ad, erőt ad holnapra is. (Mennyei helyeken 269)

Erő minden megpróbáltatásra. Mennyei Atyánk lemér minden próbát, mielőtt a hívőre engedi nehezedni. Figyelembe veszi a körülményeket, s a próba és vizsga alatt álló erejét, és sosem engedi, hogy a kísértés súlyosabb legyen, mint a megkísértett ereje. Ha enged a kísértésnek, ha lelke vereséget szenved, ez miatt sose vádolhatják Istent, hogy nem adott kegyelmet és erőt. A megkísértett nem volt éber, ő nem imádkozott, nem tette magáévá hit által a gondoskodást, melyet Isten bőségesen készen tartott számára. A tusa óráján Krisztus sosem hagyja cserben a lelket. A hívőnek kell igényt tartani az ígéretekre, s Krisztus nevében szembeszállni az ellenféllel. Akkor hírből sem fog ismerni elbukást. (1889, 6. kézirat)