A bírálat következménye. Testünk abból épül, amit eszünk és iszunk. Lelki életünk mineműsége is attól függ, hogy értelmünk mivel táplálkozik s mit szív magába. Ha szüntelen mások hibáin és gyöngeségein rágódunk, sokan vallásos gyomorrontást szenvednek.

Az Úr utasított bennünket: „Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jóhírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicsé ret, ezekről gondolkodjatok.” /Filippi 4:8/

Akik örökkön mások szavait és tetteit boncolgatják, hogy fölfedezzenek minden visszataszítót, azok nem veszik észre a jó, szép és kellemes dolgokat. Nem táplálkoznak a helyes étellel, hogy elősegítsék a lelki életerőt és egészséges növekedést. (1893, 4a. kézirat) Tiszteljük és szeressük egymást. Ha a mások kellemetlen és méltatlan viselkedését tartjuk gondolkodásunk homlokterében, akkor lehetetlen lesz úgy szeretnünk őket, amint Krisztus szeretett minket. De ha gondolatban Krisztus irántunk való csodálatos szeretetével és irgal masságával foglalkozunk, belőlünk is ez a lelkület fog áradni. Szeres sük és tiszteljük hát egymást, ama hibák és tökéletlenségek ellenére is, amelyet akaratlanul is észreveszünk egymásban. Ápoljuk magunkbanaz alázatot, szerénységet, és a mások hibái iránti türelmes elnézést. Ez kiöl belőlünk minden szűkkeblű önzést, ehelyett melegszívűvé és nemeslelkűvé emel bennünket. (Jézushoz vezető út 121)

Képzelt világ. Valótlan világot alkothatsz értelmedben. Elképzelhetsz egy eszményi gyülekezetet, ahol a Sátán kísértései nem késztetnek többé a rosszra, de a tökéletesség csak képzeletedben él. Bukott világ ez a mi világunk, s a gyülekezetet úgy ábrázolja az ige, mint a mező, ahol konkoly és búza nő. Együtt kell növekedniük az aratásig. Nem a mi dolgunk emberi bölcsesség szerint tépni a konkolyt, nehogy Sátán sugallatára a búzát szaggassuk ki, konkolynak nézve a gabonát. A fölülről jövő bölcsesség nem pusztításra, hanem Isten népének fölépítésére vezet. (1893, 63. levél)

Gyógyíts. Ne tekintsük mások hibáit kárhoztatással, hanem javító, gyógyító szándékkal. Virrasszatok és imádkozzatok, nyomuljatok előre és fölfelé, többet és többet átvéve Jézus lelkületéből, ezt hintve minden vizek mellé. (Magasztos hivatásunk 185)

Sátán élesztgeti a bírálatot. Az én mindig jó véleménnyel van az énről. Amint az emberek elveszítik első szeretetüket, nem tartják meg Isten parancsolatait, és elkezdik bírálgatni egymást. Ez a szellem foly vást föltörni igyekszik, hogy a testvérek, tudatlanságukban, föl akarják falni egymást. Isten nem dicsőül meg, hanem mély gyalázat éri; s ezzel Isten Lelkét is megszomorítják.

Sátán ujjong, mert tudja, hogy ha testvért testvérrel tud szemmel tarttatni a gyülekezetben és az igeszolgálatban, egyesek annyira kedvüket vesztik és elcsüggednek, hogy elhagyják kötelességük őrhelyét. Ez nem a Szentlélek munkája, hanem alulról jövő hatalom ügyködikaz értelem kamráiban és a lélek templomában, hogy az ő tulajdonságait helyezze oda, ahol Krisztus tulajdonságainak kellene lenni. (Világtanács közlönye 1895, február 25)

Szétszórás Krisztustól. Sokan, noha vallják, hogy Krisztussal gyűjtenek, szétszórnak. Ezért olyan gyönge a gyülekezet. Sokan gátlástalanul bírálnak és vádolnak. Gyanakvásnak, féltékenykedésnek és elégedetlenségnek adva hangot, a Sátán eszközeivé adják át magukat. ...Léhaság, önző kielégülések, s hanyag közömbösség a hitvalló keresztényeknél, sok lelket elfordít az élet ösvényétől. (Példázatai 340)

Emberre támaszkodva. Az Úr tudja, hogy ha emberekre tekintünk, emberekben bízunk, akkor emberkarra támaszkodunk. Ehelyett ő kéri bizalmunkat. Az ő hatalmának nincs határa. Gondoljunk az Úr Jézusra, érdemeire, szeretetére, mégse törekedve megtalálni mások hibáin, és mások tökéletlenségén időzni. Arra emlékezünk, ami méltó elismerésünkre és dicséretünkre. S ha éles eszű vagy másokban észrevenni a tévedéseket, légy élesebb eszű fölismerni és dicsérni a jót. Magadat véve szemügyre, ugyanolyan visszataszító dolgokat találhatsz, mint amit másokban látsz. Fáradozzunk szüntelenül egymás legszentebb hitben való megerősítésén. (1898, 151. kézirat)

Támadással védekezve. Senki se törekedjék mások tévedéseinek leleplezésével elfödni a bűneit. Isten nem reánk rótta ezt a föladatot. Hagyjuk másokra, hogy alázzák meg szívüket, hogy eljussanak Isten ismeretének fényére. (1904, 56. kézirat)

Idegek kívül viselése. Az egymást gáncsoló és elítélő emberek megszegik Isten parancsolatait és bűnt követnek el Isten ellen. Nem szeretik sem Istent, sem felebarátaikat. Testvéreim, takarítsuk el a bírálgatás, gyanakvás és panasz szemetjét, és ne viseljük érző idegeinket bőrünkön kívül. Némelyek annyira érzékenyek, hogy lehetetlen érvelni velük. Arra vonatkozón lehetnek érzékenyek, hogy mit jelent megtartanunk Isten törvényét, hogy vajon megtartjuk vagy megszegjüke a törvényt. Isten ezen a téren szeretne érzékenynek látni bennünket. (A te igéd igazság 222)

Aki összetéveszti a kevélységet a tisztalelkűséggel. Érzékenységgel, mélyen megsértettséggel mentegeted magadat. Láttam, hogy ez nem mentség Isten szemében. A büszkeséget a kifinomult érzékenységgel téveszted össze. Ilyenkor földies természeted domborodik ki. Majd mikor megfeszíted magad, akkor ez az érzékenység, vagyis a büszkeség is el fog halni Hanem addig nem vagy keresztény.

A keresztény Krisztusra hasonlít. Alázatos, szerény, csöndes lelki nyugalommal rendelkezik, ami elviseli, ha ellentmondanak neki, anélkül, hogy dührohamot kapna, vagy őrültségbe siklana át. Ha a csaló leplezést, mely téged takar, le lehet tépni, hogy úgy lásd magad, amint Isten lát, akkor nem törekednél többé, hogy megmagyarázd a bizonyítványodat, hanem teljesen összetörve Krisztusra zuhannál, az egyet lenre, aki meg tud szabadítani jellemhibáidtól, majd pedig bekötözni. (2Bizonyságtétel 573)

Becsületes önvizsgálat. Egészségesebb állapotok uralkodnának a gyülekezetben ma, ha minden hitvalló keresztény a mások helytelen tettein lovagolás helyett a maga helyesbítésre váró oldalainak fölfedezésére használná nyomozó tehetségét.

Akadnak, akik mindaddig becsületesek, amíg semmibe sem kerül. De ha kifizetőbb a csalás, félre vetik a becsületességet. A becsület és csalárdság nem fér össze. Előbb vagy utóbb a csalárdságnak távoznia kell, s akkor az igazság és becsület válik egyeduralkodóvá. Vagy ha a csalárdságot melengetjük, el fogjuk feledni a becsületet. Ez a kettő összeférhetetlen, nincs közösségük egymással. Az egyik Baál, a másik az igaz Isten prófétája.

Mikor Isten összeállítja ékszereit, gyönyörködve tekint az igazra, nyíltra és becsületesre. Angyalokra bízták az ilyenek koronájának elkészítését. Az Isten trónjáról áradó fény ezeken a tündöklő koronákon tükröződik majd ragyogóan vissza. (5Bizonyságtétel 96)

A keserűség gyökere. Míg olyan készségesen szóltok és gondoltok gonoszt másokról, míg engeditek, hogy a keserűség gyökere fölszökkenjen, és melengetve legyen, befolyásotok szétszór Krisztustól; megkeményítitek a szíveket, hogy ellenálljanak az egység és béke édes lelkületének. Szeressétek egymást, mondja Krisztus, amint én szerettelek titeket. (1890, 33. levél)

A hit szaván fognunk Istent. Ne feledjétek, hogy a hit szaván fognunk Istent. Isten Fia helyet készít számotokra a mennyben. Fejezzük ki hálánkat ezért. Ne gondold, hogy mivel nem érzed emelkedettnek magadat, ne lennél Isten gyermeke. Ragadd meg alázattal és buzgón a munkát, melyre megkér. Értékelj minden lehetőséget, hogy oly munkát végezz, mely áldássá tesz környezetednek. Legyen eltökélt szándékod, hogy megtegyed a rád eső részt, hogy a helyet, ahol vagy olyanná tedd, amilyet Isten jóváhagy és megáld. (1898, 246. levél)

A bűnös bizonyossága az elfogadásra. Krisztus jósága s irgalmassága által a bűnös vissza lesz állítva Isten kegyeibe. Isten Krisztusban naponta kérlel embereket, hogy béküljenek meg Istennel. Krisztus tárt karral kész elfogadni, és szívesen látni nemcsak bűnöst, hanem a tékozlót. A Kálvárián bebizonyosodott, halálra is kész szeretete a bűnös biztosítéka az elfogadásra, békére, szeretetre. Tanítsátok ezeket a legegyszerűbben, hogy a bűn elsötétítette lélek megláthassa a Kálvária keresztjéről ragyogó fényt. (1Válogatott üzenetek 1789)

Nyugalmat találtok lelketeknek. Az Úr üzenetet bízott rám számotokra, de nem csak tinektek, hanem mások számára, akiket kételyek és félelmek nyugtalanítanak az Úr Jézus általi elfogadottságunk felől. Ez az ő szava hozzátok: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy. Isten kedvére kívántok tenni, s lehettek ígéretének elhívésével. Az Úr várakozik, hogy a kegyelmes tapasztalat kikötőjébe vigyen, s fölszólít: „Álljatok meg és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.” Nyugtalan időszakban volt részed, de Jézus így szól hozzád: „Jöjj énhozzám...s megnyugosztlak téged.” Mindent megér az öröm, hogy Jézus a lélekben van. „Akkor örvendeznek”, mert előjoguk az örökkévaló karban nyugodni. (Bizonyságtételek lelkészeknek 516