Meghatározása. Hitet, megmentő hitet kell tanítanunk. A Krisztusba vetett hitet néhány szóval meg lehet határozni. A lélek lépése ez, mely által átadjuk azt Jézus Krisztus vezetése és ellenőrzése alá. Hit által Krisztusban lakik, és Krisztus, legfőbbként, őbenne. A hívő Istenre bízza lelkét és testét, s bizonyossággal mondhatja: Krisztus meg tudja tartani, amit rábíztam, ama nap ellen. Aki ezt teszi, azt az Úr megmenti az örök életre. Bizonyossága lesz, hogy lelke tisztára lett mosva a bárány vérével, s Krisztus igazságosságába, isteni jellemébe öltözött, s becses a Jézus szemében. Gondolata és reménysége Urunk második eljövetelén csüng. Ez az a nap, amikor az egész föld bírája megjutalmazza népe bizalmát. (1889, 6. kézirat)

Más meghatározások. Hit által nyerjük el Isten kegyelmét, mégsem a hit az üdvözítőnk. A hit nem érdem, hanem a kéz, amellyel megragadjuk Krisztust, átvesszük érdemeit, mint orvosságot a bűnre. (Világ reménye 175)

A hit Istenben bízás – hisszük, hogy szeret bennünket, s tudja, mi válik javunkra. Így a magunké helyett, az ő útját választjuk. Tudatlanságunk helyett az ő bölcsességét; gyöngeségünk helyett az ő erejét, bűnösségünk helyett az ő igazságosságát, szent jellemét. Életünk, mi magunk már az övé; a hit elismeri az Úr tulajdonjogát, s elfogadja áldását. Igazság, becsület, tisztaság lett kimutatva az élet sikerének titkaként. A hit helyez bennünket ezek birtokába. (Nevelés 253)

Egyszerű működés. A hit egyszerű a működésében, és hatalmas az eredményeiben. Sok hitvalló keresztény, aki ismeri a Szentírást, és hisz az igazságban, elmulasztja a gyermeki bizalmat, mely elengedhetetlen Jézus vallásához. Nem nyúlnak ki azzal a különleges érintéssel, mely gyógyulást hoz a léleknek. (6Bibliamagyarázat 1074)

Az alázat, nem hit. Az alázat, a szelídség, az engedelmesség nem hit, hanem a hit hatása, a hit gyümölcsei. (5Bizonyság 438)

A hit önbizalmat nyújt. E dolgokat (Pál Istenbe vetett bizodalmának beszámolóját), nem csupán azért írta, hogy olvassuk és csodálkozzunk rajta, hanem hogy az Isten régi szolgáiban munkálkodó hit bennünk is működhessék. Ugyanolyan jelentős mértékben, amilyennel akkor munkálkodott, most is munkálkodni fog, bárhol akad hívő szív, mely hatalmának eszköze kíván lenni.

Az önbizalom hiányában szenvedőket, akik visszariadnak a gondoktól és felelősségektől, tanítsuk Istenre támaszkodni. Így sokan, akik csak semmik, talán csak tehetetlen terhek lennének a világban, el tudják mondani Pál apostollal: „Mindenre van erőm, a Krisztusban, aki engem megerősít.” /Filippi 4:13/ (Nevelés 256)

Minden lépésnél hitre van szükség. Hitre van szükség a kisebb, s nem kevésbé az élet jelentősebb ügyeiben. Mindennapi foglalatosságunkban Isten fönntartó ereje valósággá válik számunkra a bennük élő bizalom által. (Nevelés 255)

Tanítsunk hitre. Tegyük nagyon világossá, miként gyakoroljanak hitet. Isten minden ígérete föltételektől függ. Ha készek vagyunk akaratát cselekedni, egész ereje a mienk. Bármit ígér, az ajándék benne van magában az ígéretben. „A mag az Isten igéje.” Oly biztosan, amint a tölgy benne van a makkban, úgy Isten ajándékai is az ígéretben. Ha elfogadjuk ígéretét, mienk az ajándék. (Nevelés 253)

A hitnek drága tanításai vannak gyerekeknek. A gyermek számára...aki gyorsan megsértődik, a hit drága tanításai léteznek. A gonosznak való ellenállásra és a helytelenség megbosszulására való hajlamot gyakran az igazság erős érzete, s a tevékeny, erőteljes szellem készteti. Az ilyen gyermeket tanítsuk meg, hogy az Isten az igazság, a méltányosság örök őrzője. Gyöngéd gondoskodással viseltetik azok iránt, akikért odaadta a legdrágábbat, szeretett Fiát, hogy megmentse őket. Ő fog elszámolni minden helytelent cselekvővel. (Nevelés 256)

Az értelmet neveljük hit gyakorlására. A hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket minden önzéstől. A lélek így tökéletesedik a szeretetben. Krisztus drága vére által megtalálva a kegyelmet és irgalmasságot, hogyan is lehetnénk mások, mint gyöngédek és irgalmasok. „Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai, úgy járjatok.” /Efézus 5:8/ A kétség, gyanakvás és féltékenység melengetése helyett tanítsuk, neveljük az értelmet, a hit gyakorlására. Nagyon hajlunk rá, hogy amik csupán akadályok, lehetetlenségeknek tartsuk.

Hittel bíznunk Isten ígéreteiben, előre haladni hit által, előre törni anélkül, hogy a körülmények kormányoznának bennünket, olyan lecke, melyet nehéz megtanulni. Mégis nagyon fontos, hogy Isten gyermekei megtanulják. Mindenkor becsüljük nagyra Isten Jézus Krisztus általi kegyelmét; mert ezt adta nekünk, mint az egyedüli utat Isten megközelítésére. Isten felhőoszlopból szólt szavaiba vetett hit képesítette volna Izráel gyermekeit, hogy sokkal jobb följegyzéseket hagyjanak magukról. Istenbe vetett hitük hiánya viszontagságosabb történelmet hozott rájuk. (1898, 43. kézirat)

Hit és elbizakodottság. Némelyek vallják, hogy nagy a hitük Istenben, hogy rendkívüli ajándékokban és imameghallgatásokban részesülnek, noha a bizonyíték hiányzik. Összetévesztik az elbizakodottságot a hittel. A hit imája sosem vész el. Viszont azt állítani, hogy mindig azon az úton és abban a dologban talál meghallgatásra, melyet elvárunk, elbizakodottság. (1Bizonyságtétel 231)

Sátán hamisítványa. A hit semmilyen téren sem rokon az elbizakodottsággal. Csak az lehet biztonságban az elbizakodottságtól, akinek igazi hite van, mivel az elbizakodottság a hit hamisítványa. A hit igényli Isten ígéreteit, és az engedelmesség gyümölcseit termi. Az elbizakodottság is igényli az ígéreteket, de úgy használja föl őket, ahogyan Sátán: a törvényszegés mentegetésére.

Ősszüleinket a hit az Isten szeretete iránti bizalomra vezérelte volna, engedelmességre parancsolatai iránt. Az elbizakodottság arra kész tette őket, hogy áthágják az Úr törvényét, és azt higgyék, hogy az Úr nagy szeretete megmenti őket a bűn következményétől. Nem hit az, ami az ég kegyét igényli, de ama föltételetek teljesítése nélkül, melyekhez a kegyelem kötve van. Az őszinte hit alapja a Szentírás ígéreteiben és rendelkezéseiben lelhető. (Világ reménye 126)

Ápoljuk a hitet. Akik hitről beszélnek, akik ápolják a hitet, azoknak lesz hitük. Viszont akik a kételyt ápolják és emlegetik, azoknak kételyeik lesznek. (5Bizonyságtétel 302)

Ne gondold, hogy mivel hibákat követtél el, mindig ítélet alatt állsz, mert ez nem szükségszerű. Ne engedd, hogy az igazság értékét veszítse előtted, csak, mert akik vallják, nem élnek következetes életet. Ápold a harmadik angyal üzenetének igazságába vetett hitet. Ha nem ápolod, fontossága lassan elveszti helyét értelmedben és szívedben. Olyan tapasztalatod lesz, mint a balga szüzeknek, akik nem vettek olajat lámpásukba, s fényük kialudt. A hitet ápolni kell. Ha meggyöngült, olyan, mint a fonnyadt növény, melyet a napra kellene tenni, gondosan öntözni és ápolni. (1895, 97. levél)

A hit fölülemelkedik az árnyakon. Mikor árnyék tolakodik lelked és Isten közé, mikor minden sötét és fenyegető körülötted, mikor az ellenség készen áll elrabolni becsületességedet, s a hamis tan elfogadhatónak és vonzónak tűnik, ideje imádkoznunk, s gyakorolnunk az Istenbe vetett hitet....Hitet ápolva, a lélek fölül tud emelkedni magán, s áthatol a pokoli sötétségen, melyet az ellenség vet minden halhatatlan koronáért küzdő lélek ösvényére. (Magasztos hivatásunk 126)

A hit bizonyítékon nyugszik. Sokan kételkedéssel és fönntartásokkal fogadják az Úrnak szolgáin át szóló szavát. Sokan meg halogatják, mígcsak a kétely utolsó szikráját is ki nem oltják szívükben. A tökéletes tudást követelő hitetlenség sosem fog engedelmeskedni a bizonyítéknak, amennyit Isten jónak lát nyújtani. Az Úr elvárja népétől, hogy a bizonyíték súlyán, nem pedig tökéletes tudáson nyugvó hite legyen. Krisztus követői, kik elfogadják az Isten által számukra küldött fényt, föltétlenül engedelmeskedjenek Isten hozzájuk intézett szavának, még ha számos más hang ellene szól is. Lelki látást követel fölismernünk Isten hangját. (3Bizonyságtétel 258)

Egyénenként udnunk kell, miből áll a kereszténység, mi az igazság, mi a hit, melyet elfogadtunk, mik a Biblia szabályai – a legfőbb tekintélytől nyert szabály. Sokan hisznek, anélkül, hogy érvük lenne,melyre hitüket alapozzák; elég bizonyíték nélkül a hittételek igaz voltáról. Ha olyan eszmét állítanak eléjük, mely megegyezik eleve megalkotott nézetükkel, készek elfogadni azt. Nem érvelnek az októl az okozatig. Hitüknek nincs valódi alapja, s a próba idején rádöbbennek, hogy homokra építettek. (1889, 4. levél)

A hitet ki kell fejezni. Ha jobban kifejeznénk hitünket, többet örvendeznénk az áldásoknak, melyekről tudjuk, hogy örvendezünk nekik – Isten nagy kegyelme, hosszútűrése, szeretete – naponta több erőnk lenne. Hiszen Krisztus, Isten fejedelme szólta a drága szavakat melyek bizonyosság s hatalom, s melyeknek nagy hatással kell lenni ránk, hogy mennyei Atyánk készségesebben adja Szentlelkét azoknak, akik kérik tőle, mint földi szülők adnak jó ajándékokat gyermekeiknek. (2Válogatott üzenetek 243)

Ne tévesszük össze az érzéssel. Sokaknak zavaros a fogalma, hogy miből áll a hit, s mindenestől előjogaik szintje alatt élnek. Öszszetévesztik az érzést a hittel, s szüntelen levertek és bizonytalanok. Mert a Sátán minden lehető módon kihasználja tudatlanságukat és tapasztalatlanságukat.

Fogadjuk el Krisztust személyes üdvözítőnknek, máskülönben elbukunk a győzelem megkísérelésénél. Nem jó távol tartani magunkat tőle, azt hinni, hogy noha barátunk vagy szomszédunk személyes megváltója lehet, mi mégsem tapasztalhatjuk meg megbocsátó szeretetét. Higgyük, hogy Isten választottai vagyunk, hogy hitünk gyakorlása megmentsen bennünket Krisztus kegyelme és a Szentlélek munkálkodása által. S nekünk magasztalnunk és dicsőítenünk kell őt a meg nem érdemelt kedvezés oly dicső megnyilvánulásáért.

Isten szeretete vonja a lelket Krisztushoz, hogy kegyesen fogadja, és az Atyának bemutassa őt. A Szentlélek munkája által helyreáll az isteni kapcsolat Isten és a bűnös között. Az Atya mondja: „Istenük leszek, s ők az én népem lesznek. Megbocsátó szeretetet gyakorlok irántuk, és örömömben részesítem őket. Külön kincsem lesznek, mert a nép, melyet alakítottam magamnak, hirdetni fogja hatalmas dolgaimat és dicséretemet.” (Magasztos hivatásunk 77)

A hit és az érzés nem egy. A hit és az érzés annyira különbözik egymástól, mint kelet a nyugattól. A hit nem függ érzéstől. Naponta szenteljük magunkat Istennek. Higgyük, hogy Krisztus megérti s elfogadja az áldozatot anélkül, hogy megvizsgálnánk magunkat, vajon megvane bennünk az érzésnek az a foka, mely, szerintünk, megfelel hitünknek. Nem mienke a biztosítás, hogy mennyei Atyánk, ha hittel kérjük, készségesebben részesít Szentlélekben, mint a szülők adnak jó ajándékokat gyermekeiknek? Menjünk előre, mintha Isten királyi székéhez küldött minden imára választ hallottunk volna attól, akinek ígéretei sohasem okoznak csalódást. Mikor szomorúság nyom, akkor is előjogunk dallamot zengeni szívünkben Istennek. Ha ezt tesszük, a köd és fellegek visszagördíttetnek, s a sötét árnyékból Isten jelenlétének tiszta verőfényébe lépünk. (Magasztos hivatásunk 120)

Nem ösztönzés kérdése. Sokan éveket töltenek sötétben és kétségben, mert nem éreznek úgy, mint szeretnék. Holott az érzésnek semmi köze a hithöz. A hit, mely szeretetből fakad és megtisztítja a lelket, nem ösztönzés kérdése. Hanem Jézus ígéretei alapján, szilárd hittel kimerészkedik, hogy amit az Úr mond, meg is tudja tenni. Lelkünket megtaníthatjuk hinni, Isten szavára támaszkodni, mely kijelenti, hogy az „igaz ember hitből él.” (Magasztos hivatásunk 119)

Ne támaszkodj érzésekre. Tegyünk félre minden bizalmatlansághoz s Jézusba vetett hit hiányához hasonlót. Kezdjük el a gyermeki egyszerű, bizalommal teli életet, nem érzésre, hanem hitre támaszkodva. Ne hozz gyalázatot Jézusra, drága ígéreteiben való kételkedéssel.Urunk azt akarja, hogy rendíthetetlen hittel higgyünk benne. (Magasztos hivatásunk 119 )

Cselekedjünk hitünk szerint. Jézusra rögzítve tekintetedet, ajánlj föl hittel hangtalan imát, ragadd meg erejét, ha érzel valamit, ha nem. Menj egyenesen előre, mintha minden fölajánlott ima Isten trónjánál lenne, s felelne rá az, akinek ígéretei sohasem mondtak csődöt. Menj egyenesen előre énekelve, dallamot zengve Istenhez szívedben, még mikor leterhel is a nyomás és szomorúság érzete. Úgy mondom ezt nektek, mint aki tudja, hogy világosság jön, örömteli lesz a szíved, s a köd és fellegek visszagördülnek. Átmegyünk az árnyék és sötétség nyomasztó homályából az Úr jelenlétének tiszta verőfényébe. (2Válogatott üzenetek 2423)

A hit a kereszténység bizonyítéka. Mikor segítségben és megnyugvásban részesülsz, zengjed Isten dicséretét. Beszélj Istennel; így Isten barátjává válsz; őrá fogsz támaszkodni. Olyan hitre jutsz el, mely bízni fog, akár bizodalmat érzel, akár nem. Ne feledd, hogy az érzés még nem bizonyíték, hogy keresztény vagy. Istenbe vetett fönntartás nélküli hit, ez bizonyítja, hogy az Úr gyermeke vagy. Bízzál benne. Ő sosem okoz csalódást. Ő mondja: „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé: de ti megláttok engem: mert én élek, s ti is élni fogtok.” Nem látjuk Krisztust személy szerint, de hit által szemléljük őt. Hitünk megragadja ígéreteit. Így járt Énok Istennel. (1901, 27. kézirat)

A hit valóságos. Mózes nem csupán gondolt Istenre, hanem látta őt. Isten szüntelen látomás volt előtte; sosem vesztette szeme elől az Úr orcáját.

Mózes számára a hit nem sejtés, nem találgatás – élő valóság volt. Hitte, hogy Isten irányítja életét, s minden részletben elismete őt. Benne bízott erőért a kísértések elviseléséhez. (Nevelés 63)

Krisztusba vetett hit, nem a ruha. Amint elment a beteg asszony mellett, a nő előre nyúlt, megérintette, s azonnal tudta, hogy meggyógyult. Hite nem a ruhára, hanem arra összpontosult, aki a ruhában volt. Az érintésben összpontosult egész életének hite, fájdalma – és gyöngesége azonnal elmúlt. Azonnal villamos áram bizsergését érezte, mely áthatol lénye összes szövetén. A tökéletes egészség érzete szállt rá. "Azonnal...megérzé testében, hogy kigyógyult bajából." /Márk 5:29/ (1904, 111. levél)

Tárgyakban nincs gyógyerő. Nem a ruhában volt gyógyerő. A ruhát viselő személybe vetett hit gyógyította meg. (1901, 105. kézirat)

A hit különbséget tesz. A hit az eszköz, melyen át az igazság vagy tévedés lakhelyet talál az értelemben. Az értelem azonos lépése, hogy az igazságot vagy tévedést elfogadja. Mégis jelentős különbség van, vajon Isten szavában vagy emberi beszédnek hiszünk. Mikor Krisztus kinyilatkoztatta magát Pálnak, Pál – meggyőződve, hogy szentjei személyében Krisztust üldözte – elfogadta az igazságot, amint az Jézusban van. Az igazság átalakító hatalma láthatóvá vált értelmén és jellemén, s Jézus Krisztusban új emberré lett. Olyan teljesen elfogadta az igazságot, hogy sem föld, sem pokol nem tudta megingatni hitét. (1Válogatott üzenetek 346)

A hit hatalmas gyógyító. A hit hatalmasabb hódító a halálnál. Ha rá lehet vezetni a beteget, hogy rögzítse tekintetét a mindenható gyógyítóra, csodálatos eredményeknek leszünk tanúi. A hit életet hoz a test és a lélek számára. (Nagy orvos 62)

A hit napi gyakorlása. Úgy találom, hogy minden nap harcolnom kell a hit nemes harcát. Gyakorolnom kell összes hitemet, és nem érzésre támaszkodnom. Úgy kell viselkednem, mintha tudnám, hogy az Úr hall, válaszolni fog és megáld. A hit nem boldog érzelemhullám, hanem egyszerűen szaván fognunk Istent, s hinnünk, hogy teljesíti ígéreteit, mert megígérte. (Magasztos hivatásunk 119)

A hit munkálkodik. Mikor a Kálváriára tekintesz, nem azért teszed, hogy megnyugtasd lelkedet a kötelességmulasztásban, nem meg nyugodni alvás előtt, hanem hogy hitet nyerj Jézusban, hitet, mely munkálkodni fog, megtisztítva lelkedet az önzés iszapjától. Mikor hit által megragadjuk Krisztust, munkánk éppen csak elkezdődött.

Minden embernek vannak romlott és bűnös szokásai, melyeket tüzes harccal le kell győznie. Az Úr minden lélektől elvárja, hogy harcolja meg a hit harcát. Ha valaki Krisztus követője, nem lehet csaló anyagiakban, nem lehet keményszívű, szánalom nélküli. Nem lehet közönséges beszédű. Nem lehet tele tekintélyeskedéssel és önhittséggel. Nem lehet lehengerlő, és nyers szavakat sem szólhat. Nem gáncsoskodhat és nem ítélhet el. (Magasztos hivatásunk 121)

Alakítja az életet. A hit alakítja az életünket. Ha elérhető számunkra a világosság és igazság, de elmulasztjuk az alkalmat, hogy meghallgassuk és fölismerjük, akkor valójában visszautasítjuk azt, s avilágosság helyett, a sötétséget választjuk. (Nagy küzdelem 597)

Sikert ígér. Sikeresek leszünk, ha hittel megyünk előre, eltökélve, hogy értelmesen végezzük Isten munkáját. Nem szabad megengedni magunknak, hogy olyan emberek akadályozzanak, akik a nemleges oldalon szeretnek állni, nagyon kevés hitet tanúsítva. Isten lélekmentő munkáját sok hithű embernek kell előre vinni, mely hit egyre növekszik erő és hatékonyság terén. (1904, 233. levél)

A hit megtisztítja a lelket. Hittel, élő hittel kell rendelkeznünk; hittel, mely szeretetből munkálkodik és megtisztítja a lelket. Meg kell tanulnunk mindent egyszerű, komoly hittel az Úr elé vinni. Énünk a legsúlyosabb teher, melyet az életben hordoznunk kell. Hacsak meg nem tanuljuk Krisztus iskolájában a szelídséget és alázatot, drága lehetőségeket és előjogokat fogunk elmulasztani, hogy megismerjük Jézust. Énünk a legnehezebb valami, amit igazgatnunk kell. A terhek lerakásánál ne feledjük énünket a Krisztus lábához fektetni.

Add át magadat Jézusnak, hogy alakítson, formáljon, tisztességes edénnyé alkosson. Kísértéseid, eszméid, érzeteid – mindet a kereszt lábához kell helyeznek. Akkor a lélek készen áll hallgatni az isteni tanító szavaira. Jézus inni ad az Isten folyójától áradó vízből. Lelke lágyító és csillapító hatására hidegséged, nyughatatlanságod eltűnik. Krisztus örök életre buzogó vízforrás lesz benned. (1887, 57. levél)

Az élet sikereinek titka. Igaz hit és igaz imádkozás – mily erős ez a kettő! Mint két kar, mellyel az esedező megragadja a végtelen szeretet hatalmát. A hit Istenben bízás – hinnünk, hogy szeret bennünket, s tudja, mi válik leginkább javunkra. Így a magunk útja helyett rávezet az Úr útjának választására. Tudatlanságunk helyett elfogadjuk bölcsességét, gyöngeségünk helyett erejét, bűnösségünk helyett igazságosságát, isteni jellemét. Mi magunk, életünk már most az övé. Hitünk elismeri tulajdonjogát, elfogadja áldásait. Igazságra, becsületességre, tisztaságra mutat, mint az élet sikerének titkaira. A hit juttat bennünket ezek birtokába. Minden jó ösztönzés vagy vágy az Isten ajándéka. A hit elnyeri Istentől az életet, mely egyedül terem igaz növekedést és eredményességet. (Örömhírhirdetők 259)