A tábori összejövetel az egyik legfontosabb tevékenységünk. Az egyik leghatásosabb mód arra, hogy felkeltsük az emberek figyelmét és elérhessük valamennyi csoportot az örömhír meghívásával. Korunk az élénk izgalmak kora. Nagyravágyás és könyökölés, élvezethajhászás és pénzszerzés köti le az embereket. A Sátán tudja, hogy rövid az ideje, azért csatasorba állítja valamennyi eszközét, hogy félrevezesse, képzelgésekre késztesse, lekösse és elbővülje az embereket mindaddig, míg a próbaidő le nem jár, míg a könyörület ajtaja örökre be nem zárul. A mi feladatunk, hogy átadjuk az egész világnak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek, és népnek a harmadik angyal megmentő igazságait. Fogas kérdés azonban az, hogy miként érjük el az embereket a népesség nagy központjaiban. A templomokba nem engednek be minket. A városokban költségesek a nagytermek, s legtöbb esetben kevesen jönnek el még a legszebb előadótermekbe is. Azok beszélnek ellenünk, akik nem is ismernek minket. Az emberek nem ismerik reménységünk okait, vakbuzgónak tartanak minket, akik tudatlanul szombatot ünnepelünk vasárnap helyett. Nem tudtuk, miként törjünk át a világiasság s előítélet korlátjain, s hogyan tárjuk az emberek elé a szemünkben annyira fontos igazságot. Az Úr utasított, hogy a tábori összejövetel az egyik legfőbb mód, amely segítségével eleget tehetünk eme kötelességünknek.

Tervezzünk bölcsen, hogy az embereknek alkalmat adjunk a maguk fülével hallani a könyörület e világnak szóló utolsó üzenetét. Figyelmeztetnünk kell őket, hogy készüljenek fel Isten közvetlen előttünk álló nagy napjára. Nincs vesztegetni való időnk. Kövessünk el mindent, hogy ott érjük el az embereket, ahol vannak. A világ most éri el az Isten kormányzatának törvényeivel szembeni megátalkodottság és semmibevevés határát. Világunk összes nagyvárosában hirdetnünk kell a figyelmeztetést. Kövessünk el mindent, amit lehet, mégpedig halogatás nélkül.

Tábori összejöveteleinknek más, előzetes céljuk is van. Népünk soraiban is fejlesztenünk kell a lelki életet. Bölcsességében a világ nem ismerte fel Istent. Nem veszi észre az isteni igazság szépségét, egyszerűségét, jóságát és szentségét. S hogy az emberek ezt megérthessék, oly módszereknek kell léteznie, melyen az igazság eljut a világhoz. Ez a közvetítés a gyülekezetre hárul. Krisztus azért jelenti ki magát nekünk, hogy kijelenthessük őt az embereknek. Népén keresztül kell testet öltenie Isten kimondhatatlan ajándéka gazdagságának és dicsőségének.

Isten ránk bízta ezt a legszentebb feladatot, ezért jöjjünk el, hogy olyan tanításokat hallgassunk, melyek képesítenek e kötelességek teljesítésére. Értsük meg, mi legyen egyéni hozzájárulásunk Isten földi ügyének fejlesztéséhez, szent törvényének igazolásához, tekintélyének helyreállításához, s ahhoz, hogy felhívjuk az emberek figyelmét az Üdvözítőre, Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűnét. Szükséges összejönnünk, hogy megérintsen bennünket az isteni szikra, hogy megértsük a családunkban ránk váró kötelességünket. A szülők tanulják meg, hogyan bocsáthatják el otthonuk védelméből fiaikat és lányaikat, mikor már úgy vannak szoktatva és tanítva, hogy a világ világosságaként tudnak fényleni. Értsük meg a munkamegosztást, és hogy miként fejlesszük a mű különböző részeit. Mindenki értse meg a ráeső részt, hogy a tervezés és kivitel összhangja uralkodjék összesített munkánkban.

A Hegyibeszédben Krisztus ezt mondta tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem, hogy a gyertyatartóba tegyék, és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:1416) Ha megfelelően vezetjük tábori összejöveteleinket, valóban világosság lesz a világban. Olyan nagy és kisvárosokban kell rendeznünk ezeket, ahol eddig még nem hirdettük az igazságot. Legalább kéthárom hétig tartsanak. Olykor tanácsos lenne ugyanott tartanunk összejöveteleket több egymást követő évben, de általában legjobb, ha évrőlévre máshol rendezzük őket. Ahelyett, hogy kevés helységben tartanánk óriási összejöveteleket, jobb eredményt érhetünk el, ha többfelé tartunk kisebb tábori összejöveteleket. Így tevékenységünk szüntelenül új területekre hatol be. Miután egy helységben kibontottuk az igazság zászlaját, s az újonnan megtérteket veszély nélkül magukra hagyhatjuk, máris készüljünk fel új területekre behatolni. Tábori összejöveteleink számottevő erőt jelentenek, és mikor ott tartjuk, ahol fel tudjuk kelteni a közösség érdeklődését, sokkal nagyobb hatásuk lesz, mintha népünk kényelmére olyan helységekben rendeznénk, ahol az előbbi összejövetelek és az igazság visszautasítása miatt lanyhult az érdeklődés.

Tévedés volt tábori összejöveteleket tartanunk eldugott helyeken, valamint évről évre ugyanott. Pénzt és munkát próbáltunk megtakarítani, de nem ezen kell takarékoskodnunk. A pénzszűke különösen új területeken nehezíti meg tábori összejövetelek tartását. Gondosan takarékoskodjunk, s álljunk elő kis költséggel megvalósítható elgondolásokkal, mert így jelentős összegeket takaríthatunk meg. Mégse hagyjuk megrokkanni a munkát. Isten terve ezúton tárni az igazságot az emberek elé. Amikor emberekről van szó, s hogy azok elé tárjuk az igazságot, akik még nem ismerik, akkor nem hagyhatjuk, hogy a takarékoskodás kerékkötővé váljék.

Úgy vezessük tábori összejöveteleinket, hogy a lehető legjobb eredményt érjék el. Akik hisznek az igazságban, kellő módon hirdessék és képviseljék azt. A világnak mennyei világosságra van szüksége, s világosság bármi, ami helyesen képviseli az Úr Jézus Krisztust.

Tábori összejöveteleink legyenek a szervezés, rend és jó ízlés szemléltető példái. Legyünk mindenben takarékosak, s kerüljük el a mutatós fogásokat. De ami a táborhelyet illeti, minden legyen rendes és szép. S minden munkánk legyen a jó szervezés és rend mintaképe.

Úgy rendezzünk mindent, hogy mind népünk, mind a világ elméjébe véssük Isten munkájának szentségét és fontosságát. Szolgáljanak példaképül számunkra az izraeliták táborának rendszabályai. Krisztus adta Izráelnek ezeket a határozott rendelkezéseket, s a mi okulásunkra írták meg, aki a végső időkben élünk. Tanulmányozzuk gondosan Isten szavának utasításait, s úgy hajtsuk végre az ott található parancsokat, mint Isten akaratát. A táborhelyen legyen minden kifogástalan, épületes és tiszta. Fordítsunk különös gondot az egészségügyi berendezésekre, s megbízható és eszes férfiak ügyeljenek, hogy semmi se vethesse el a betegség és halál csíráját.

Biztonságosan cövekeljük le a sátrakat, s ha esőre van kilátás, árkoljuk körül. Volt, aki súlyos, sőt halálos betegséget szerzett az elővigyázat elhanyagolása következtében.

Ne feledjük, hogy mennyei eredetű igazságot képviselünk. Annak dicsőségét hirdessük, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott ki minket. Sose feledjük, hogy Isten angyalai járják a tábort. Lássanak hát rendet, és alapos felkészültséget minden sátorban. A sok résztvevő előtt az uralkodó rend valamennyi ága szemléltető ábra az összejövetelt tartó nép hitelveire. Legyen hát a lehető legjobb szemléltetés. Az egész környezet legyen tanítás. Különösen a családi sátrak takarossága és rendje, a családi életbe való bepillantás legyen meg nem szűnő igehirdetés a hetediknapi adventisták viselkedéséről.

Amikor valamely nagyváros közelében, ahol kevéssé ismerték népünket, tábori összejövetelt készültünk tartani, az egyik este mintha az összejövetel előtti teendők megvitatására jöttünk volna össze. Azt javasolták, hogy szerezzünk nagy hírverést, ami súlyos költségeket hárított volna ránk hirdetésekkel és röplapok terjesztésével. Tanácsadásban bölcs valaki szólalt meg: „Előbb verjétek fel sátraitokat, kezdjétek el az összejöveteleket, s akkor hirdessetek. Ezzel többre mentek.”

„Az élőszóval közölt igazság mélyebb benyomást tesz, mintha újságokban közölnétek. De ha mindkét módszert alkalmazzátok, még több eredményt értek el. Nem a legjobb megoldás évév után ugyanazt a rendszert követni. Változtassatok rajta. Mikor időt és alkalmat adtok Sátánnak, résen áll harcba vinni seregeit, s igyekszik annyi lelket elpusztítani, amennyit csak lehetséges. Ne korbácsoljatok fel ellenállást, mielőtt lehetőséget adtok az embereknek, hogy meghallgassák az igazságot, s megtudják, mit is elleneznek. Tartalékoljátok pénzeteket, s inkább az összejövetel után szálljatok síkra. Nagy hatást érhettek el, ha nyomdát béreltek, hogy a gyülekezés tartama alatt nyomtassa a röplapokat, falragaszokat és újságokat.”

Egyes tábori összejövetelünk idején erős munkáscsoportokat szerveztek, hogy kimenjenek a városba és környékére osztogatni nyomdatermékeinket, s hívogatni az összejövetelekre. Ezúton százakat nyertek meg rendszeres hallgatónak az összejövetel második felére, akiknek talán eszükbe sem jutott volna eljárni.

Vegyünk igénybe minden ésszerű módot, hogy hirdessük a világosságot. Használjuk fel a sajtót, a hirdetés összes módját, ráterelni a figyelmet a munkára. Ne tekintsük ezt mellékesnek. Minden utcasarkon szemünkbe ötlenek az eseményeket hirdető falragaszok és jegyzékek, pedig némelyik esemény a lehető legkifogásolhatóbb. Akiknél az élet világossága, elégedjenek meg tán félszívvel végzett hírveréssel, hogy felhívjuk a sokaságok figyelmét az igazságra?

Akikben felébred az érdeklődés, azoknak szembe kell nézniük a népes egyházak lelkészeinek álokoskodásával és szócsavarásaival. Ők maguk nem tudnak megválaszolni rájuk. Ezért a lehető legtömörebben ki is kell nyomtatnunk, s mindenfelé terjesztenünk az élőszóval hirdetett igazságot. Amennyiben lehetséges, közöljük az újságokban a tábori összejövetelen elhangzó legfontosabb beszédeket. Így sokakhoz eljuthat a kevés ember elé tárt igazság. S ahol azelőtt félremagyarázták az igazságot, ott most értesülhetnek, hogy pontosan mit is mondott az igehirdető.

Helyezzétek világosságotokat a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának. Ha megismertük az igazságot, tegyük annyira félreérthetetlenné mások előtt, hogy a becsületes szívű felismerhesse s örvendezhessék ragyogó sugarainak.

Nátánael imádkozott, hogy kétségkívül megbizonyosodhasson, vajon akit Keresztelő János Messiásnak, Isten felkentjének mondott, valóban Isten Bárányae, aki elveszi a világ bűnét? Míg bizonytalanságában világosságért könyörgött, Fülöp szólította. Meggyőződésből fakadó, örömteli hangon kiáltotta: „Megtaláltuk Jézust, József fiát.” (Jn 1:45)

Nátánaelben azonban előítélet élt a Názáretivel szemben. A hamis tanítások hatására hitetlenség támadt benne, ezért megkérdezte: „Származhate valami jó Názáretből?” Fülöp nem próbált szembeszállni előítéletével és hitetlenségével, hanem így hívta: „Jöjj, nézd meg.” Ezt nagyon bölcsen tette, mert amint Nátánael megpillantotta Jézust, ő is megbizonyosodott, hogy Fülöpnek igaza van. Hitetlensége szertefoszlott, és szilárd, erős, tartós hit éledt benne. Jézus megdicsérte Nátánael bízó hitét.

Sokan élnek Nátánael lelkiállapotában. Mivel sosem találkoztak szemtőlszembe az utolsó napok igazságával, sem az ezt valló emberekkel, ezért előítélet és hitetlenség él bennük. De csak annyi szükséges hitetlenségük elsöpréséhez, hogy részt vegyenek az egyik, Krisztus Lelkével telített összejövetelen. Nem számít, mivel kell szembeszállnunk, milyen ellenállással, milyen arra irányuló próbálkozással, hogy eltérítsék az embereket a mennyei eredetű igazságtól, hirdetnünk kell hitünket, hogy a becsületesek meglássák, meghallják és maguk meggyőződjenek. A mi kötelességünk úgy szólni, mint Fülöp: „Jöjjetek, nézzétek meg.”

Nincs olyan tanításunk, melyet el kívánnánk rejteni. Akiket arra szoktattak, hogy a hét első napját tartsák szentnek, azoknak hitünk legkifogásolhatóbb vonása a negyedik parancs szombatja. De hát nem Isten szava jelenti ki, hogy a hetedik nap az Úrnak, a mi Istenünknek szombatja? Igaz, nem könnyű megtenni az átváltást az első napról a hetedikre. Keresztviseléssel jár. A tanult emberek hagyományokat tanítanak, míg csak hitetlenséggel és előítélettel nem töltenek meg mindenkit. Mégis meg kell hívnunk őket: „Jöjjetek, nézzétek meg.” Isten elvárja, hogy hirdessük az igazságot, hadd leplezze le a tévelygést.

Gyülekezeteink tagjainak fontos részt venniük a tábori összejöveteleken. Az igazság ellenségei sokan vannak. Mivel a mi számunk csekély, mutatkozzunk olyan erősnek, amilyennek csak tudunk. Személy szerint szükségetek van az összejövetel áldására, ezért Isten felszólít, hogy álljatok az igazság soraiba.

Valaki kifogást emelhetne: „Költséges az utazás. Jobb lenne az ügy égető szükségleteire adnunk a pénzt.” Ne érveljetek így. Isten hív, hogy foglaljátok el helyeteket népének soraiban. Egész családotokkal erősítsétek az összejövetelt, amennyire csak tudjátok. Kövessetek el mindent, hogy részt tudjatok venni Isten népének gyülekezésén.

Testvéreim, inkább világi ügyeitek szenvedjenek kárt, mintsem elmulasszátok a lehetőséget, mintsem ne halljátok meg Isten számotokra küldött üzenetét. Ne találjatok mentséget, hanem szerezzetek meg minden lehető lelki előnyt. Rászorultok a fény minden egyes sugarára. Mindig álljatok készen, hogy tisztességtudóan és jó lelkiismerettel megfeleljetek mindenkinek, aki reménységetekről kérdőre von benneteket. Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy elmulasszátok az alkalmat.

Az ősi korokban az Úr utasította népét, hogy évente háromszor jöjjenek össze, tartsanak istentiszteletet. Ilyenkor Izráel gyermekei összegyűltek, és magukkal hozták tízedeiket, bűn és hálaáldozataikat. Összejöttek, hogy felsorolják Isten kegyeit, hogy hirdessék csodálatos tetteit, s hogy dicsérettel és hálával áldozzanak nevének. Egyesülniük kellett az áldozat szolgálatában, mely Krisztusra, Isten Bárányára mutatott, aki elveszi a világ bűnét. Ébren kellett tartaniuk szívükben a hitet, szeretetet és hálát. S a szent szolgálatban való közös részvétellel szorosabban kötötték magukat Istenhez és egymáshoz.

Krisztus napjaiban minden országból hatalmas sokaságok gyűltek egybe az ünnepségekre. S ha megmaradtak volna az istentisztelet igaz szellemében, amint Isten tervezte, az igazság világossága elterjedt volna tőlük a világ minden nemzetéhez.

Akik távol laktak a szenthelytől, évente több mint hónapnyi időt töltöttek a szent gyülekezéseken. Az Úr tudta, hogy az összejövetelek szükségesek népe lelki életéhez. Szükséges volt hátat fordítaniuk a világi gondoknak, hogy Istennel érintkezzenek, és a láthatatlan valóságokról elmélkedjenek.

Ha Izráel fiainak szükségük volt szent összejövetelekre az ősi korban, mennyivel inkább szükségesek ma, az utolsó idők veszélyei s harcai közt! S ha a világ akkor rászorult a világosságra, melyet Isten gyülekezetének gondjaira bízott, mennyivel inkább rászorul ma!

Itt az ideje, hogy mindenki eljöjjön az Úr segítségére a hatalmasok ellen. Az ellenség erői sokasodnak, minket, népünket pedig félremagyaráznak. Tanításaink és munkánk közismertté válása a célunk. Szeretnénk, ha az emberek tudnák, mik vagyunk, s miben hiszünk. Utat kell találnunk szívükhöz. Gyűljön az Úr serege a mezőre, képviselje Isten munkáját és ügyét. Ne hozzatok fel kifogásokat. Az Úrnak van rátok szüksége, mivel nem munkálkodik emberek közreműködése nélkül. Járjatok a tábori összejövetelekre, még ha áldozatba kerül is. Tettre készen menjetek. Kövessetek el mindent, hogy barátaitok is odagyülekezzenek. De nem helyettetek, hanem veletek, hogy ti is az Úr mellett álljatok, s engedelmeskedjetek parancsainak. Ha szükséges, élelemmel és szálással segítsétek ki azokat, akik el szeretnének menni. Az üdvösség örököseinek szolgálatára kirendelt angyalok elkísérnek titeket. Isten még majd nagy dolgokat visz véghez népéért. Minden igyekezetet megáld, mely tisztességet szerez ügyének és elősegíti munkáját.

Ne feledjük, hogy két erő tevékenykedik az összejövetelen. Ember szeme előtt láthatatlan ütközet folyik. Az Úr serege a földön tevékenykedik. Menteni igyekszik az embereket. Az ellenfél serege is serénykedik, hogy minden elképzelhető módon félrevezessen és pusztítson. Az Úr szólít bennünket: „Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmaságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Eféz 6:1112) Napról napra dúl a harc. Ha megnyithatnánk szemünket, ha látnánk a jó és gonosz eszközök munkáját, nem komolytalankodnánk, nem lennénk hiúk, nem tréfálkoznánk, és nem bohóckodnánk. Ha mindenki magára öltené Isten teljes fegyverzetét, s férfiasan küzdene az Úr csatáiban, olyan győzelmeket vívhatnánk ki, miktől reszketne a sötétség országa.

Senki se menjen úgy a tábori összejövetelekre, hogy a lelkészekre és bibliamunkásokra hagyja az összejövetel áldásossá tételét. Isten nem akarja, hogy népe az igehirdetőkre támaszkodjék. Nem akarja, hogy elgyengüljenek, mivel emberektől várják a segítséget. Ne támaszkodjunk gyerek módra, másokra! Mint Isten kegyes intézőinek, minden gyülekezeti tagnak személyes kötelessége, hogy neki magának élete és gyökere legyen. Legyenek tudatában, hogy az összejövetel sikere bizonyos mértékig tőlük függ. Ne mondjátok: „Nem az én felelősségem, mert semmi beosztásom sincs az összejövetelen.” Ha így álltok ehhez, ajtót nyittok Sátán működése előtt. Telezsúfolja fejeteket a maga gondolataival, hogy az ő munkája kössön le. Ahelyett, hogy Krisztussal gyűjtenétek, csak tékozolni fogtok.

Az összejövetel sikere a Szentlélek jelenlététől és erejétől függ. Aki szereti az igazságot, mind imádkozzon a Szentlélek kitöltéséért. Amennyire csak tudjuk, távolítsuk el működésének minden akadályát. Az Úr soha ki nem tölti addig a Szentlelket, míg a gyülekezet tagjai egyet nem értenek, míg keserűséget táplálnak egymás iránt. Az irigykedés, féltékenység, az aljas gyanúsítások és megjegyzések Sátántól származnak, s hathatósan elzárják az utat a Szentlélek tevékenysége előtt. A világon semmi sem annyira becses Isten szemében, mint gyülekezete. Semmit se őriz oly féltő gondoskodással, és semmi sem sérti annyira, mint az olyan tett, mely csökkenti az Úr szolgálatát végzők tekintélyét. Elszámolásra vonja mindazt, aki bírálgatással és csüggesztéssel segíti az ellenfelet.

Akikből hiányzik a megértés, gyengédség és szeretet, az nem tudná Krisztus munkáját végezni. Mielőtt beteljesedhetne a jövendölés, hogy a leggyengébb olyan lesz, mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Úr angyala, Isten gyermekeinek előbb félre kell tenniük mindennemű gyanúsítást testvéreik ellen. Szívnek szívvel kell összedobbanni. Sokkal bőségesebben kell megnyilatkoznia a keresztény jóindulatnak. Fülembe csengnek a szavak: „Tartsatok össze, összetartsatok!” Az ünnepélyes, szent, mai igazságnak eggyé kell kovácsolni Isten népét. Vesszen ki közülük az elsőbbségre vágyás. Egyetlen versengés nyelje el a többit: Ki hasonlít a legjobban Krisztus jellemére? Ki rejti el magát Jézusban a legteljesebben?

„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek.” (Jn 15:8) Ha volt valaha hely, ahol a hívők sok gyümölcsöt teremhetnek, az a tábori összejövetel. E gyülekezéseken az emberek megjegyzik tetteinket, szavainkat, lelkületünket. Hatásuk végtelen, akár az örökkévalóság.

Jellemünk átalakulása bizonyítja a világ előtt, hogy Krisztus szeretete él bennünk. Az Úr elvárja népétől, hogy megmutassa, hogy a kegyelem megmentő ereje át tudja alakítani a hibás jellemet. Kiegyensúlyozottá és gyümölcstermővé teheti azt.

De, hogy Isten munkája megvalósulhasson, elő kell készülnünk az összejövetelekre. Az Úr felhív, hogy űzzük ki szívünkből az önzést, mert az az elidegenedés gyökere. Vágyik rá, hogy gazdagon ránk tölthesse Szentlelkét, s felszólít, hogy lemondással, igénytelenséggel egyengessük előtte az utat. Ha Isten kedvéért lemondunk jellemhibáinkról, szemünk megnyílik, s látni fogjuk a botránkozás köveit, melyeket keresztényietlenségünkkel helyeztünk mások útjára. Isten felszólít minket, hogy távolítsunk el mindennemű botránykövet. Azt mondja: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” (Jak 5:16) Akkor miénk lehet a bizonyosság, mint Dávidé volt, miután bevallotta bűnét. Így imádkozott: „Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem. Hadd tanítsam a bűnösöket a te utjaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.” (Zsolt 51:1415)

Mikor Isten kegyelme uralkodik bennünk, a bátorság, hit, és krisztusi szeretet légköre veszi körül lelkünket, s ez éltetőn hat mindenkire, aki belélegzi. Akkor úgy mehetünk a tábori összejövetelre, hogy adunk is, nem csak kapunk. Aki Krisztus szeretetében részesült, akit Isten Lelke világosított fel, s aki megtér az igazsághoz, tudatában lesz annak, hogy mindannak adósa a drága áldásokért, akivel csak érintkezik. Az Úr olyanok elérésére használja fel az alázatos szívűeket, akiket a felszentelt lelkészek nem tudnak elérni. Oly szavak szólására készteti őket, melyek feltárják Krisztus megmentő kegyelmét.

S mikor mások áldására vannak, ők is áldásban részesülnek. Isten alkalmat ad, hogy másokra is kiterjesszük kegyét, hogy még több kegyességet áraszthasson ránk. Mikor Isten eszköze felhasználja Istentől nyert talentumait és képességeit, akkor az ő hite és reménye is megerősödik. Isteni megbízottak fáradoznak vele együtt.

Amennyiben csak lehetséges, a tábori összejöveteleket szenteljük teljesen a lelkiekre. Ne tegyük őket az ügyvitel alkalmává.

A tábori összejövetelen a munkások összesereglenek a mező összes tájáról. Ezért kedvezőnek tűnik az alkalom, hogy meghányjákvessék a mű különböző ágaival és a szakterületek munkásképzésével kapcsolatos ügyeket. Mindez fontos, de ha a tábori összejöveteleken foglalkoznak velük, kevés idejük marad az igazság gyakorlati alkalmazásával foglalkozni. Eltereli a lelkészeket kötelességüktől, ami nem más, mint felépíteni Isten gyermekeiben a legszentebb hitet. Így a tábori összejövetel nem éri el kitűzött célját. Sok olyan összejövetelt tartanak, mely nem érinti az emberek többségét. Ha mindegyiken részt vennének, csak kifáradnának, ahelyett, hogy felfrissülten és lelkileg gazdagabban távoznának. Sokan csalódnak, mert várakozásuk nem válik valóra. Nem részesülnek lelki segítségben az összejövetelen. Sok világosságért és erőért jövő úgy tér vissza otthonába, hogy aligalig tudnak jobb munkát végezni családjukban és gyülekezetükben, mint az összejövetel előtt.

Az ügyvezetéssel azoknak kell törődniük, akiket ezzel bíztak meg. S amennyiben csak lehetséges, ne a tábori összejövetelen, hanem más alkalommal tárják azokat a hívők elé. A könyvterjesztés, szombatiskola, s az iratterjesztés és a lélekmentés részleteire való tanítást végezzük a gyülekezetben, vagy erre a célra összehívott gyűléseken. Ez az elv alkalmazható a főzőtanfolyamokra is. Bárha jó ügyek a maguk helyén, mégse kössük le velük összejöveteleink idejét.

Az egyházterületek elnökei és lelkészei szenteljék magukat a gyülekezeti tagok lelki épülésének. Ne vegyenek részt az összejövetellel járó testi munkákban. Álljanak készen, hogy ha az alkalom erre szólít, tanítók és vezetők legyenek. Mégse hajszolják agyon magukat. Legyenek kipihentek és derűsek, mert ez elengedhetetlen az összejövetel sikere érdekében. Álljanak készen szívet vidámító, bátorító szavakat szólni, s vetni a lelki igazságok magvát az őszinte szívek talajába, hogy azok kikelve, értékes gyümölcsöt teremjenek.

Lelkészeink tanítsák meg a gyülekezeti tagokat, miként közeledjenek az Úrhoz, s vezessenek másokat is hozzá. Olyan módszereket kell elfogadni nekik, olyan terveket megvalósítani, melyek emelik a színvonalat, s melyekből a gyülekezet tagjai megtanulhatják, miként tisztuljanak meg bűneiktől, s hogyan váljanak emelkedettebb lelkű emberré a tiszta és szent elvekhez való ragaszkodás által.

Szakítsunk időt szívvizsgálatra, lelkünk művelésére. Mikor az ügyvitel köti le gondolatainkat, lelki erőnk szükségszerűen ínséget szenved. Tartsuk gondolataink homlokterében a személyes istenfélelmet, az igaz hitéletet és szívünk megszentelődését, míg mindannyian rá nem ébredünk ezek fontosságára.

Összejöveteleinket rendelkezzük Isten hatalmával, másképp sosem kerekedünk felül az üdvösség ellenségén. Krisztus mondja: „Nélkülem semmit sem tehettek.”

A táborba jövők véssék elméjükbe, hogy a gyülekezés célja a magasabb keresztény élet, az Isten ismeretében való gyarapodás, és lelki erőnk növekedése. Ha ezt nem értjük meg, az összejövetel gyümölcstelen lesz számunkra.

A nagyvárosokban, vagy azok közelében rendezett tábori vagy sátoros összejöveteleinken álljanak bőven rendelkezésre lelkészsegítők, amennyinek csak módjukban áll. Nem okos folyton egy vagy két emberre hárítanunk az igeszolgálatot, mert testileg is, lelkileg is kimeríti őket, ezért képtelenek eleget tenni feladatuknak. Igehirdetőink, hogy elég erejük legyen a tábori összejövetelekhez, hagyják megbízható kezekben munkaterületüket. Bízzák azokra, akik bár talán nem tudnak Igét hirdetni, házrólházra járva folytathatják a munkát. Sokan hősi tetteket végezhetnek Istennel, s igyekezetük gazdag kamatja meg fogja lepni őket.

Népes összejöveteleinken különböző ajándékok szükségesek. Új tehetségeket vonjunk be itt a munkába. Adjunk alkalmat a Szentléleknek, hogy művelje gondolatainkat. Akkor majd frissen és nagy erővel fogjuk hirdetni az igazságot.

Mikor nagyváros közelében szervezünk fontos összejöveteleket, feltétlenül szükség van valamennyi munkásunk közreműködésére. Ne távolodjanak el lelkükben az összejövetel szellemétől. Amikor jönnek és mennek, ismerkedjenek meg az emberekkel. Legyenek a lehető legudvariasabbak és nyájasabbak, szeressék őket, a lelküket. Álljanak készen szólni hozzájuk, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Tartsák nyitva a szemüket, hogy mikor nyílik alkalom a lélekmentésre. Krisztus munkásai bárcsak fele olyan éberek lennének, mint Sátán, aki mindig az emberek sarkában jár, nagyon ébren van. Csapdát vagy ravasz tőrt fektet eléjük, hogy elpusztítsa őket.

Tegyünk minden napot kiemelkedővé. Az a nap, az az este talán az egyetlen alkalom, amikor valaki hallhatja a figyelmeztető üzenetet. Ezt sohase feledjük el.

Mikor igehirdetőink megengedik, hogy az összejövetelről elhívják őket gyülekezetet látogatni, nemcsak testi erejüket merítik ki, hanem megfosztják magukat a tanuláshoz, imához és Isten előtti csendes önvizsgálathoz szükséges időtől. Így alkalmatlanná teszik magukat akkor és ott végezni feladatukat, ahol, s amikor kellene.

A munkában semmire sincs nagyobb szükség, mint az Istennel való közösség gyakorlati eredményekre. Mutassuk meg mindennapi életünkkel, hogy békét és nyugalmat találunk Istenben. Akkor Isten szívünkben lakó békéje ott fog ragyogni az arcunkon. Meggyőző erőt kölcsönöz hangunknak. Az Istennel való közösség magas erkölcsi szintre emeli jellemünket és viselkedésünket. Az emberek felismerik, hogy Jézussal járunk, amint az első tanítványokról is felismerték. Ez nagyobb erőt ad az igehirdető munkásságának, mint magának az igehirdetésnek a hatása. Nem szabad megengednie, hogy megfosszák ettől az időtől. Semmi esetre se hanyagolja el az ima és az Ige tanulmányozása által Istennel fenntartott közösséget, mert ez erejének forrása. A gyülekezetért végzett egyetlen munka sem fontosabb ennél.

Túl kevéssé ragadjuk meg Istent és az örök valóságokat. Ha valaki Istennel jár, Isten elrejti őt a szikla hasadékába. Így elrejtve, megláthatják Istent, amint Mózes látta. Istentől származó hatalommal és világossággal többet érthetnek meg, és többet végezhetnek el, mint addig lehetségesnek tartották.

Az igehirdetéshez, Isten nyájának táplálásához nagyobb képességre, nagyobb tapintatra és több bölcsességre van szükség, mint sokan vélik. Az igazság száraz, élettelen hirdetése lefokozza még ezt a legszentebb üzenetet is, melyet Isten valaha az embereknek küldött.

Az Ige tanítói maguk is óráról órára álljanak kapcsolatban Istennel, tudatos, élő közösségben. Éljenek bennük az igazság és könyörület elvei. Állandóan a minden bölcsesség forrásából igyák az erkölcsi s szellemi erőt. Szívük legyen életerős Isten Lelkének mély munkálása által.

A minden hatalom forrása kiapadhatatlan, s ha égető szükségletedben a Szentlélekhez fordulsz, hogy munkálja lelkedet, ha nem hanyagolod el a titkos imát, akkor nem szárazon, lelketlenül szólsz az emberekhez. Imádkozz sokat, gyönyörködj Jézusban, akkor megszűnsz magadat magasztalni. Ha türelmesen gyakorlod hitedet, ha feltétlenül bízol Istenben, akkor felismered Jézus hangját, mikor így szól hozzád: „Emelkedj magasabbra.”

„Ő adott némelyeket apostolokul, némelyek prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.” (Eféz 4:11, 13)

Ez a szöveg széles munkatervet tár elénk, melyet tábori összejöveteleinken valósíthatunk meg. Vonjuk be ide az összes lelki ajándékot. Isten valamennyi munkása igyekezzék istenszolgálatra nevelni, tökéletesíteni a szenteket.

Akik bármilyen szakterületen tanulnak az ügy munkásává válni, ragadjanak meg minden lehetőséget, hogy tevékenyen kivegyék részüket tábori összejöveteleinkből. Valahányszor ilyen összejöveteleket tartunk, az orvostanhallgatók tartsák kötelességüknek, hogy ők is hozzájáruljanak. Buzdítsuk őket, hogy ne csak az egészség területén tevékenykedjenek, hanem vegyék ki részüket a jelen igazság hirdetéséből is. Indokolják meg, miért lettek hetednapi adventisták. E fiataloknak nagyon áldására lesz, ha lehetőséget adunk nekik együttmunkálkodni az idősebb lelkipásztorokkal.

Jut itt tennivaló mindenkinek. Minden igazságban hívő álljon a helyén, s mondja: „Itt vagyok én, küldj el engem.” Az összejövetelekbe kapcsolódva, megtanulhatják, miként fáradozzanak eredményesen helyi gyülekezeteikben.

A helyesen vezetett tábori összejövetelek iskolák lesznek, ahol a lelkipásztorok, vének és diakónusok megtanulhatják, hogyan végezzenek jobb munkát a Mesterért. Olyan iskola legyen, ahol a gyülekezet fiatal és idős tagjai előtt lehetőség nyílik tökéletesebben elsajátítani az Úr útját. Olyan hely, ahol a hívők megfelelő nevelést kapnak, mely segít nekik másokon segíteni.

A tábori összejövetelen résztvevő szülők nagyon jegyezzék meg a nekik szóló tanításokat. Majd családi életükben oktatással és példamutatással továbbítsák gyermekeiknek a tanultakat. Amikor így minden erejükkel törekednek megóvni gyermekeiket a világ megrontó hatásától, tapasztalni fogják, hogy családjukban javulás áll be.

Nem az igehirdetések a leghathatósabb segítségek, melyeket lelkészeink nyújthatnak a gyülekezet tagjainak, hanem ha megszervezik számukra a munkát. Bízzatok mindenkire feladatot, amit másokért végezhetnek. Értessétek meg velük, hogy mint Krisztus kegyelmének részesei, kötelezettség alatt állnak fáradozni érte. S tanítsunk meg mindenkit a munka módszereire. Az új hívőket neveljük rá, hogy Isten munkatársaivá váljanak. Ha munkába állítjuk őket, a csüggedők rövidesen feledik csüggedésüket, a gyengék megerősödnek, a tudatlanok értelmessé válnak, s mindnyájan készen állnak hirdetni az igazságot, amint az Jézusban él. Megbízható segítőre lelnek majd abban, aki megígérte, hogy megmenti, aki hozzá jön.

A tábori összejövetelen fáradozók gyakran gyűljenek egybe imádkozni és tanácskozni, hogy értelmesen dolgozhassanak. Az összejöveteleken nagy az elfoglaltság. Igehirdetőink ennek ellenére is gyűljenek egybe naponta imádkozni, és megbeszélést tartani. Gondoskodjatok róla, hogy minden simán menjen, hogy egymás mellett álljatok, vállváll mellett meneteljetek, egyenesen előre, nem pedig lelekanyarodva az útról – amint nekem mondták. Mikor így dolgoztok, akkor egység lesz a szívekben, s egységesek lesznek a tettek is. Az egység csodálatos eszköz lesz, hogy az emberek áldására legyünk.

Igehirdetőink, mielőtt szólnák az Igét, szakítsanak időt, bölcsességet és erőt kémi Istentől. A korábbi időkben gyakran félrevonultak, és együttesen imádkoztak. Addig könyörögtek, míg a Szentlélek válaszolt imájukra. Majd ragyogó arccal visszatértek, és szavuk hatalommal telített volt. Megérintették hallgatóik szívét, mert a Lélek, mely megáldotta őket, felkészítette az embereket az üzenet befogadására. A mennyei mindenség sokkal jobban egyengeti az emberek előtt a megtérés útját, mint gondolnánk. A mi kötelességünk összedolgozni a menny hírnökeivel. Vegyük jobban igénybe Isten segítségét. Nehogy azt képzeljük, hogy beszédeink és szónoklataink elvégezhetik a munkát. Hacsak Isten által el nem érjük, sohasem érjük el az embereket. Támaszkodjunk teljesen Istenre, esedezve ígéretéért: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! – mondja a seregek Ura.” (Zak 4:6)

Mikor azok, akikre Isten a vezetés felelősségeit bízta, félnek s rettegnek előtte a munka felelősségei miatt, akkor tudatában lesznek méltatlan voltuknak, s alázatosan keresni fogják az Urat, ha megtisztítják magukat mindentől, ami utálatos előtte, mikor könyörögnek, míg meg nem bizonyosodnak, hogy bűnbocsánatot és békességet nyertek, akkor Isten ki fogja nyilatkoztatni magát általuk. Akkor majd hatalmasan halad előre a munka.

Munkatársaim, ha eredményesen akarjuk hirdetni Jézust, akkor sokkal inkább bennünk kell élnie. Nagy szükségünk van a mennyei áldásos hatásra, Isten Szentlelkére, hogy erőt és sikert kölcsönözzön igyekezetünknek. Tárjuk ki szívünket Krisztus előtt. Sokkal szilárdabb hitre, lángolóbb odaadásra van szükségünk. Haljunk meg magunk számára, gondolatainkban és szívünkben pedig műveljük az Üdvözítő imádó szeretetét. Mikor teljes szívvel keressük az Urat, megtaláljuk őt, és szívünk izzani fog szeretetétől. Magunk és önzésünk jelentéktelenségbe süllyed, és Jézus lesz mindig mindenünk.

Akik szomjazzuk az élet vizét, Krisztus megajándékoz, hogy ingyen ihassunk. Mikor ezt tesszük, Krisztus örök életre szökő vízforrás lesz bennünk. Akkor szavunk telítve lesz üdítő itallal. Meg tudunk öntözni másokat.

Húzódjunk közel Istenhez. Váljunk munkatársaivá, másképp gyenge és hibás lesz minden, amibe fogunk. Ha ránk lenne bízva, hogy a magunk módján intézzük Isten ügyét, nem sokat várhatnánk el. De ha elrejtjük magunkat Krisztusban, akkor minden igyekezetünket Isten műveli. Higgyünk Istenben minden lépésnél. Bár ismerjük gyengeségeinket, mégse hitetlenkedjünk, hanem bizakodjunk.

Ha szaván fogjuk Istent, akkor meglátjuk szabadítását. Az örömhír, amelyet a lelkek megmentéséért hirdetünk, ugyanaz az örömhír legyen, mint ami a mi lelkünket menti meg. Fogadjunk be Isten szavát. Táplálkozzunk az Igével, és éljük is azt, ez Isten Fiának teste és vére. Ennünk kell testét, innunk a vérét – hit által befogadnunk lelki tulajdonságait.

Ismételten merítsünk a világosságból és áldásból, hogy legyen mit továbbadnunk. A munkás kiváltsága, hogy először Istennel érintkezzen titkos imával, majd szócsöveként szóljon az emberekhez. Istennel közösségben, Krisztusban élő férfiak és nők megszenteltté teszik a légkört is, mert szent angyalok fáradoznak velük. Ilyen tanúságtételre van szükség a mai időkben. Szükségünk van Isten csillapító hatalmára. A hatalomra, mely Krisztussal együtt vonzza az embereket.

Sokan zúgolódó, panaszos szívvel jönnek tábori összejövetelre. A Szentlélek közreműködésének segítségével láttassuk be velük, hogy zúgolódásuk bántó Istent előtt. Rázzuk fel lelkiismeretüket, hogy ne hagyja nyugodni őket, ha megtűrik, hogy az ellenség uralkodjék gondolataikon és ítélőképességükön. A panaszkodás változzék bűnbánatra, hogy kétségek közt hánykolódva vessék fel a komoly kérdést: „Miként maradjak hű hitemhez?”

Ha valaki részt kap Isten jelleméből, Krisztus szeretete lesz a lelkében lakó elv. Önzése és különcségei nem vetődnek a felszínre. Mert szomorú látvány, ha akiknek tisztességes edénynek kellene lenniük, megengedik maguknak, hogy kielégítsék alacsonyabbrendű természetüket, és olyan ösvényeken járjanak, melyet lelkiismeretük elítél. Némelyek, noha Krisztus követőinek tartják magukat, alacsony színvonalra süllyednek, szüntelen panaszkodnak hibáik miatt, de soha le nem győzik azokat, sosem taposnak Sátán fejére. Bűntudat és kárhoztatás terheli lelküket, és így kiálthatnának fel: „Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Rm 7:24) A bűnbemerülés elpusztítja a mások megbecsülését is. Azt gondoljuk, hogy mások is olyan becsetlenek, mint mi.

Nagy évi összejöveteleinken népünk elé kell tárni e dolgokat, s buzdítanunk őket, hogy Krisztus által találjanak szabadulást a bűn hatalmából. Ö mondja. „Kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek.” (Jer 29:13) Emeljünk a színvonalon. Az igehirdetés legyen a lehető leglelkibb, hogy rádöbbentsük az embereket gyengeségük s boldogtalanságuk okára. Sokan csak azért boldogtalanok, mert szentségtelenek. Isten akkor tud megáldani, ha szívünk tiszta, gondolatainak ártatlanok. Ha bűnt melengetünk, az végül csakis boldogtalanságot okozhat, s a legboldogtalanabb következményeket szülő bűn a büszke szív, a krisztusi szeretet hiánya.

Mindenfelé vannak Isten után sóvárgó emberek. Az egyházakban olyan igehirdetést hallunk, mely nem elégíti ki a lélek éhségét. Az ilyen igehirdetésből hiányzik az isteni kinyilatkoztatás, mely megérinti a gondolkodást, s izzásba hozza a lelkeket. A hallgatók itt nem mondhatják el: „Ugye, lángolt a szívünk, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?” A tanítások jó része erőtlen, nem tudja felrázni a vétkeseket, sem meggyőzni a bűnösöket. Akik igehirdetést jöttek hallgatni, azoknak félreérthetetlenül és világosan kell hirdetnünk az igazságot. Némelyek valamikor megízlelték ugyan Isten Igéjét, de régóta olyan légkörben élnek, ahol Isten nincs jelen. Az ilyenek Isten jelenlétére vágyakoznak.

A legelső és legfontosabb azzal lágyítani és csillapítani az emberek lelkét, hogy mint bűnbocsátó Üdvözítőt hirdetjük nekik az Úr Jézus Krisztust. Sose tartsunk igehirdetést, vagy bibliaórát, bármiről tartjuk is, anélkül, hogy fel ne hívnánk a hallgatók figyelmét „Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűnét.” Minden igaz tanítás Krisztust teszi központjává, minden hittétel az ő szavától erős.

Szüntelenül emlékeztessük az embereket a Kálvária keresztjére. Mutassunk rá, hogy a törvényszegés okozta Krisztus halálát. Ne takargassuk a bűnt, ne tekintsük azt lényegtelennek. Hirdessük a bűnt Isten Fia ellen elkövetett véteknek. Azután irányítsuk őket Krisztushoz. Mondjuk meg nekik, hogy csakis úgy nyerhetik el a halhatatlanságot, hogy személyes Üdvözítőjüknek fogadják el őt.

Döbbentsük rá az embereket, hogy belássák, mily messzire távolodtak az Úr rendelkezéseitől, mivel világi elgondolásokat tettek magukévá, és világi elvekhez szabják magukat. Ezek vezették őket Isten törvényének megszegésére.

Sok világi olyan dolgokra rögzíti szeretetét, ami magában véve nem rossz, de megelégednek ezekkel, s nem törődnek a nagyszerűbb, magasztosabb javakkal, melyet Krisztus szeretne adni nekik. Ne szakítsuk el őket durván attól, amit becsesnek tartanak. Tárjuk fel előttük az igazság szépségét és értékét. Vezessük rá őket, hogy mélyedjenek el Krisztus szépségébe, akkor hátat fordítanak mindennek, ami elvonná tőle szeretetüket. Ezt az elvet kell bevezetnünk a gyülekezetbe.

Krisztus azért jött, hogy „bekösse a megtört szívűeket, hogy hirdesse a foglyoknak szabadulását, a megkötözötteknek megoldást.” (Ésa 61:1) Az igazság napjának sugarai üdvösséget fognak árasztani. A világ tele van a bánat, szenvedés és bűn súlyos terhét viselőkkel. Isten elküldi gyermekeit, hogy kijelentsék nekik Jézust, aki leveszi vállukról a terhet és nyugalmat ad nekik. Krisztus szolgáinak az a küldetése, hogy segítsenek, áldjanak és gyógyítsanak.

Krisztus legkedvesebb tárgya Isten atyai jelleme és bővelkedő szeretete volt. Istennek ez az ismerete volt Krisztus ajándéka az emberiségnek, s eme ajándék hirdetését népére bízta.

Amikor a jelen különleges igazságának különféle tanításait és figyelmeztetéseit hirdetjük, ne feledjük, hogy nem mind egyformán legmegfelelőbbek a tábori összejövetelek hallgatósága számára. Krisztus is azt mondta tanítványainak, holott már három éve vele jártak: „Sok mondanivalóm volna hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.” (Jn 16:12) Törekedj a szerint hirdetni az igazságot, amint az emberek készek meghallgatni és megbecsülni értékét. Isten Lelke munkálkodik az emberek gondolatain és szívén, s nekünk összhangban kell dolgoznunk vele.

Az emberek már hallottak egyikmásik igazságról. Van köztük olyan, ami érdekli őket, amiről készek többet hallani. Mutassunk rá előbb ezek jelentőségére, azokkal az igazságokkal való összefüggésére, amelyeket még nem értettek meg. Ezzel felkeltjük a vágyat a nagyobb világosság után. Ez az „aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.” (2 Tim 2:15)

Hirdessük az igazságot, de ne hosszú, fárasztó előadásokban, hanem rövid igehirdetésekkel és kertelés nélkül. Ne gondoljátok, hogy ha egyszer szóltatok egy tárgyról, azonnal más pontokra térhettek, s a hallgatók megjegyzik hallottakat. Veszélyes túl sebesen haladnunk pontrólpontra. Tanítsunk röviden, félreérthetetlenül, egyszerűen s gyakran visszatérve az elhangzottakra.

Ne kövesse egyik beszéd a másikat, hanem tartsunk rövid pihenőt, hogy az igazság meggyökeresedhessék, s lehetőséget adjunk az elmélyedésre és imára, mind az igehirdetőnek, mind a hallgatóságnak. Így érjük el a vallásos ismeretekben és élményekben való növekedést.

Összpontosítsuk gondolatainkat néhány létfontosságú tárgyra. Ne keverjünk beszédünkbe lényegtelen gondolatokat. Isten nem akarja, hogy azt képzeljük, hogy Lelke hatása alatt állunk, ha tárgyról témára ugrunk, s oda nem illő dolgokat keverünk beszédünkbe, melyek nem függnek össze alaptárgyunkkal. Ha elcsatangolunk az egyenes vonaltól, ha belekeverjük, ami arról eszünkbe jut, akkor irányt vesztünk s meggyengítünk mindent, amiről eddig szóltunk. Tápláljuk hallgatóinkat tiszta búzával, szórólapáttal megtisztított eleséggel.

Ügyeljünk, nehogy elveszítsük Isten vigyázó jelenlétének tudatát. Ne feledjük, hogy nemcsak emberek gyülekezete, hanem az előtt beszélünk, akinek mindig hódolattal tartozunk. Szóljatok úgy, mintha az egész mennyei mindenséghez szólnátok.

Egyik éjjel, fontos értekezlet előtt, alvás közben mintha a testvérekkel való tanácskozáson nagytekintélyű valakit hallgattunk volna. Így szólt: „Sokan jönnek el összejöveteleinkre, akik mit sem tudnak a hirdetett igazságokról. Meghallgatják, s érdeklődés ébred bennük, mivel Krisztus vonzza őket. Lelkiismeretük tudtukra adja, hogy igaz, amit hallanak, mert a Biblia az alapja. Ezekkel a legnagyobb körültekintéssel kell bánnunk.”

„Akkora részt hirdessetek az üzenetből, amennyit meg tudnak érteni, magukévá tenni. Bár szokatlan és meglepő lesz számukra, mégis sokan örömmel ismerik fel, hogy új fényt vet Isten szavára. De ha túltápláljátok őket az új igazságokkal, ha nem tudják olyan ütemben felfogni, akkor némelyek eltávoznak, hogy soha vissza ne térjenek. Mások pedig, amikor tovább akarják adni az igazságokat, akaratlanul is félremagyarázzák. Némelyek annyira elcsavarnák a szövegeket, hogy megzavarnák az emberek gondolkodását.”

„Akik kutatás tárgyává teszik Krisztus tanításának módszerét s ránevelik magukat követésére, azok most nagy tömegeket vonzanak és kötnek le, mint Krisztus is lekötötte az embereket a maga korában. Sátán is ott lesz minden összejövetelen, hogy az ember és Isten közé ékelje pokoli árnyékát, hogy elálljon minden sugarat, mely az emberre ragyog. De ha a szeretet késztet titeket, hogy hirdessétek az embereknek az igazságot, s annak gyakorlati jellegét, akkor meg lesznek győzve, mert a Szentlélek tesz mély benyomást szívükre.”

„Fegyverkezzetek fel alázattal, imádkozzatok, hogy Isten angyalai közelebb húzódjanak hozzátok, hogy hassanak az értelmekre, mert nem ti működtetitek a Szentlelket, hanem a Szentléleknek kell titeket működtetnie. Ö teszi lenyűgözővé az igazságot.”

„Ne domborítsátok ki az igazságnak azokat a vonásait, melyek elítélik az emberek szokásait és tetteit, míg lehetőségük nem nyílt felismerni, hogy Krisztusban hívő emberek vagyunk; hogy hiszünk istenségében és előző létezésében. Foglalkozzunk a világ Megváltójának bizonyságtételével, aki így szólt: „Én, Jézus, küldöttem angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben.”

1898-ban a Királynő földjén tartott tábori összejövetelen utasításokat kaptam a bibliamunkások számára. Éjjeli látomásban mintha igehirdetők és bibliamunkások gyűltek volna össze. Majd bibliatanulmányok hangzottak el. Így szóltunk. Velünk van ma a nagy Tanító, s mély érdeklődéssel hallgattuk szavát. A következőket mondta: Komoly feladat áll előttetek e helyen. Az embereknek a jelen igazságra van szükségük, éspedig annak egyszerűségében. Vezessétek őket az élet vizére. Arról szóljatok nekik, ami leginkább érinti jelen és örök javukat. Szentíráskutatástok ne legyen se vásári, se felületes. Csak akkor szóljatok, ha bizonyosak vagytok benne, hogy megéri mind a ti, mind a hallgatók idejét. Beszéljetek létfontosságú ügyekről, melyek tanítanak, és minden egyes szóval új világosságot hoznak.”

„Tanuljátok meg ott keresni fel az embereket, ahol vannak. Ne említsetek olyan tárgyakat, melyek ellenállást váltanak ki. Tanítástok ne keltsen bizonytalanságot az emberekben. Ne aggasszátok őket olyasmivel, amit ti talán megértetek, de ők nem, csak ha feltétlenül szükséges a lélekmentéshez. Ne a magatok dicsőítésére hirdessétek az Írásokat, s abban se bátorítsatok hiú gőgöt, aki megnyitja az Igét.

Feladatunk most ránevelni a tanulókat és munkásokat, hogy félreérthetetlenül, komolyan s ünnepélyesen hirdessék a tárgyköröket. Ne pazaroljuk az időt e nagyszerű munkában. Ne lőjünk túl a célon. Nagyon rövid az idő, hogy hirdetni tudjunk mindent, ami megnyílik a mi szemünk előtt. Az örökkévalóságra lesz szükség, hogy megismerjük az Írások hosszát és széltét, mélységét és magasságát. Egyeseknek bizonyos igazságok fontosabbak, mint a többi. A Szentírásban nevelésetekhez szakértelem kell. Olvassátok és tanulmányozzátok Zsolt 40:7, 8at, Jn l:14et, 1Tim 3:16ot, Fil 2:511et, Kol 1:1417et, Jel 5:1114et.

Pátmosz szigetén Isten kijelentette Jánosnak, amit közölni kívánt az emberekkel. Tanulmányozzátok e kijelentéseket. Itt találjátok az elmélyülésre méltó tárgyakat, nagy és átfogó tanításokat, melyeket az egész angyali sereg közölni igyekszik az emberekkel. Szemléljétek Krisztus életét és jellemét, tanulmányozzátok közbenjárói munkáját. Itt találtok végtelen bölcsességet, végtelen szeretetet, végtelen igazságosságot, végtelen könyörületet. Itt a mélység és magasság, a hosszúság és a szélesség, ezekbe mélyedjetek. Számtalan toll foglalkozott már Krisztus életének, jellemének, közbenjárói munkájának hirdetésével, s mégis minden olyan értelem, melyen át a Szentlélek tevékenykedett, friss és új megvilágításban tárja fel a tárgyakat.”

Rá szeretnénk vezetni az embereket, hogy megértsék, mit jelent számukra Krisztus, és milyen felelősségek vállalására hívja fel őket. Mint képviselőinek és tanúinak, nekünk kell előbb teljesen megértenünk a megmentő igazságokat, amit tapasztalati tudásból nyerhetünk.

Hirdessétek a mélyreható gyakorlati igazságokat, melyeknek a lélekbe kell vésődniük. Hirdessétek Jézus megmentő hatalmát, „Kiben van a mi váltságunk az ő vére által, bűneinknek bocsánata.” (Kol 1:14) A kereszt a hely, ahol a könyörület és az igazság összetalálkozott, s az igazságosság és béke csókot váltottak. Minden kutató és munkás vegye újra meg újra fontolóra, hogy megfeszített Urunk hirdetésével ezt tegyék friss érdeklődéssé az emberek előtt. Mutassatok rá, hogy Krisztus élete tökéletes jellemet tár elénk. Tanítsátok, hogy „valakik befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.” (Jn 1:12) Ezt hirdessétek újra meg újra. Isten fiaivá, a királyi család tagjaivá, a mennyei király gyermekeivé válhatunk. Hirdessük, hogy ha valaki elfogadja Krisztust s a kezdettől táplált szilárd bizalmában mindvégig állhatatosan, kitart, akkor Isten örököse, Krisztus örököstársa lesz. „Romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számunkra. Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.” (1Pt 1:45)

Hirdessük erőteljesen a harmadik angyal üzenetét. A hirdetés idején fokozzuk az első és a második üzenet hatalmát. János azt írja a Jelenésekben a harmadik angyalhoz csatlakozó mennyei hírnökről: „Ezek után láttam más angyalt leszállni a mennyből, akinek nagy hatalma volt, és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiáltott teljes erejéből, nagy szóval.” (Jel. 18:12) Az a veszély fenyeget minket, hogy bizonytalankodva hirdetjük a harmadik angyal üzenetét, ezért hatástalanul pereg le az emberekről. Sok más tárgyat kevernek hozzá, ezért az üzenet, amit hirdetnünk kellene, erélytelen susogássá szelídül Összejöveteleinken hibát követtünk el. Érintettük ugyan a szombat kérdését, de nem domborítottuk ki, hogy ez lesz korunk nagy próbaköve. Az egyházak, bár vallják, hogy hisznek Krisztusban, mégis erőszakot követnek el a törvényen, melyet pedig maga Krisztus jelen tett ki a Sínairól. Az Úr felszólít minket. „Hirdesd népemnek bűneiket, és Jákob házának vétkeit.” (Ésa 58:1)

Mikor csak két hétig tudtok szólni a hallgatósához, ne ódázzátok el a szombatkérdés hirdetését, amíg minden mást eléjük nem tártok, feltételezve, hogy ezzel előkészítitek előtte az utat. Emeljétek magasra a lobogót, Isten parancsait és a Jézus hitét. Ezt tegyétek központi eszmévé. Azután erős érveitekkel fokozzátok még hatalmasabb erővé. Időzzetek tovább Jelenések könyvénél is. Olvassátok, magyarázzátok, s juttassátok érvényre tanításait.

Hadviselésünk támadó jellegű. Hallatlan jelentőségű kérdések állnak előttünk, sőt tapossák sarkunkat. Könyörögjünk Istenhez, hogy a négy angyal tartsa vissza a föld négy szelét, hogy ne ártsanak, és ne is pusztítsanak, míg nem közöltük a világgal az utolsó figyelmeztetést. Majd tevékenykedjünk imánk szerint. Semmi se gyengítse a jelen igazság erejét. Legyen a jelen igazság a felelősségünk. A harmadik angyal üzenetének meg kell tennie a magáét: Olyan népet válasszon ki az egyházakból, akik az örök igazság alapzatán vetik meg lábukat.

Üzenetünk az élet vagy halál üzenete, s hagynunk kell, hogy annak látsszon, ami: Isten nagy hatalmának. Hirdessük azt teljes elsöprő erejével, akkor az Úr majd hatásossá teszi. Kiváltságunk nagy horderejű dolgokat várni el, még Isten Lelkének megnyilvánulásait is. Ez az a hatalom, mely meggyőzi, megtéríti az embereket.

Az utolsó napok veszedelmei közvetlen előttünk állnak, ezért kötelességünk figyelmeztetni az embereket a veszélyre, melyben forognak. Ne hagyjuk érintetlenül a jövendöléskijelentette, komoly eseményeket. Ha népünk legalább félig ébren lenne, ha rádöbbennének a Jelenésekben ecsetelt események közelségére, akkor megújulás következne be gyülekezeteinkben, és sokkal többen hinnének az üzenetben. Nincs vesztegetni való időnk. Isten felhív minket, virrasszunk az emberek fölött, mint akikről számot kell adnunk. Hozzunk az előtérbe új elveket, s zsúfoljuk be a félreérthetetlen igazságot. Olyan lesz az, mint a kétélű kard. Mégse bocsátkozzunk készségesen vitákba. Lesznek alkalmak, amikor csak meg kell állnunk, s szemlélnünk az Úr szabadításait. Hadd szóljon Dániel, hadd harsogjon a Jelenések könyve, hadd mondják el ők, mi az igazság. De bármely részét is hirdetjük a tárgykörnek, mindig Jézust magasztaljátok, mint reménységünk középpontját, aki „Dávidnak ama gyökere és ága, ama fényes és hajnali csillag.” (Jel 22:16)

Tábori összejöveteleinken énekeljünk, és zeneszámokat is adjunk elő. Az ősi időkben hangszereket is használtak az istentiszteleteken. Isten tisztelői hárfával és cimbalommal dicsőítették őt, ezért a mi istentiszteleteinken is helyt kell adnunk a zenének. Változatosabbá teszi az igeszolgálatot. Azonkívül, minden nap tartsunk dicsőítő tiszteletet, a hálaadás egyszerű szolgálatát. Ha igazán megértenénk Isten jóságát, könyörületét és hosszútűrését, ha több dicséret áradna ajkunkról nevének tiszteletére és dicsőségére, tábori összejöveteleink is sokkal hathatósabbak lennének. Ápoljuk jobban lelkünk buzgalmát. Az Úr szava ez: „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.” (Zsolt 50:23)

Sátán szeret magáról beszélni, s nagyon szájíze szerint van, ha hatalmáról beszélnek, mellyel az emberek gyermekein át tevékenykedik. Ha belemerülünk az efféle beszélgetésekbe, borúsak, keserűek és kellemetlenek lesznek gondolataink. Az ellenfél szócsövévé válhatunk, akiken át olyan szavak áradnak, amelyek senki szívébe se ragyogtatnak napsütést. Határozzuk el, hogy nem hagyjuk ezt bekövetkezni. Tökéljük el, hogy nem válunk Sátán eszközeivé, akiken át borús, kellemetlen gondolatokat terjeszt. Beszédünk ne legyen halált jelentő halotti szag, hanem életre éltető illat.

Szavainkon és imáinkon át Isten kétségbevonhatatlanul be akarja bizonyítani, hogy lelki életet élünk. Azért is nem örvendezünk az áldás teljességének, melyet az Úr készített számukra, mert nem hittel kérjük. Ha gyakorolnánk az élő Isten szavába vetett hitünket, a leggazdagabb áldásokban lenne részünk. Hitetlenségünk gyalázatot hoz Istenre, ezért nem tudunk életet közvetíteni erőteljes, felemelő bizonyságtételünkkel Nem adhatjuk át, ami nekünk sincs.

Ha alázatosan járunk Istennel, ha Krisztus szellemében dolgozunk, egyikünk sem fog súlyos terhek alatt görnyedni. Rávetjük terheinket a terhek mindenható hordozójára. Akkor Isten jelenlétében, szeretetének mély, bensőséges kapcsolatában elvárhatjuk a nagy diadalokat. A tábori összejövetel elejétől a végéig a szeretet ünnepe lehet, mivel Isten jelenléte népével van.

Az egész menny szívén viseli üdvösségünket. Isten megbízta ezerszer ezer és tízezerszer tízezer angyalát, hogy szolgálják azokat, akik az üdvösség örökösei lesznek. Óvnak minket a gonosztól, visszaszorítják a sötétség hatalmait, melyek elpusztításunkra törnek. Van hát okunk minden percben hálásnak lenni, még ha látszólag nehézségek állják is el ösvényünket!

Maga az Úr a segítőnk. „Énekelj, Sionnak lánya, harsogj Izráel, örvendj, és teljes szívvel vigadj Jeruzsálem lánya! Az Úr, a te Istened, közötted van, erős Ő, megtart, örül terajtad örömmel hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.” (Sof 3:14, 17) Az Úr azt akarja, hogy ezt a bizonyságtételt adjuk át a világnak. Legyen az Úr dicsérete szüntelen szívünkben és ajkunkon.

Az ilyen bizonyságtétel hatni fog az emberekre. Mikor igyekszünk elterelni az embereket a boldogságra csörtető, magukat kényeztető erőlködéseiktől, akkor bizonyítsuk be nekik, hogy mi jobbal rendelkezünk, mint amire ők törekszenek. Mikor Jézus a samáriai asszonnyal beszélgetett, nem rótta meg, amiért Jákob kútjához jött vizet meríteni, hanem sokkal komolyabb értéket tárt elé. Jákob kútja helyett az élő vizek forrását ajánlotta. „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: Adj innom, te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. ... Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.” (Jn 4:1014)

A gyülekezet rászorul azon tagjainak üdítő, életerős lelki életére, akik szokás szerint élnek meghitt közösségben Istennel. A száraz, áporodott bizonyságtételek és imák, ha Krisztus nem nyilvánul meg bennük, nem segítik az embereket. Ha aki Isten gyermekének vallja magát, telve lenne hittel, világossággal és élettel, mily csodálatos tanúság lenne ez azok számára, akik az igazságot jönnek el meghallgatni! Hány lelket nyerhetnének meg Krisztusnak!

Tábori összejöveteleinken nem eléggé törekszünk lelki újjáéledésre. Túl kevéssé keressük az Urat. A tábori összejövetelek kezdetétől a végéig újjáélesztő szolgálatokat kellene tartanunk. A legeltökéltebben törekedjünk az emberek lelki felrázására. Tegyétek nyilvánvalóvá, hogy komolyan veszitek a dolgot, mert csodálatos égi üzenetet hirdettek. Mondjátok meg nekik, hogy az Úr eljön ítélni, és sem királyok, sem fejedelmek, sem gazdagság, sem tekintély nem elég elhárítani a rövidesen bekövetkező csapásokat. Minden összejövetel végén hívjuk fel az embereket a döntésre. Álljatok tántoríthatatlanul az érdeklődők mellett, míg meg nem szilárdulnak a hitben.

Vegyük sokkal határozottabban és komolyabban a dolgot. Szóljunk az igazságról négyszemközt és nyilvánosan, sorakoztassunk fel minden érvet, a létfenntartás minden ösztönét, hogy a megfeszített Üdvözítőhöz vonzzuk az embereket. Isten azt kívánja, hogy mindenki elnyerje az örök életet. Figyeljük meg, hogy Isten szaván végighúzódik a sürgető kérlelés, hogy az emberek jöjjenek Krisztushoz, vessék el a lelküket kifosztó étvágyaikat és szenvedélyeiket. Minden erőnkkel sürgessük őket, hogy tekintsenek Jézusra. Az ő igénytelen, áldozatos életét tegyék példaképükké. Hozzuk tudomásukra, hogy nagyon szeretnénk, ha megörvendeztetnék Krisztust, ha Krisztus nevének dicsőségére használnák tehetségeiket.

Az összejövetelekre megfáradt és bűnnel terhelt emberek járnak. Nem érzik magukat biztonságban vallásos hitükben. Tegyük lehetővé, hogy a nyugtalan és lelki pihenésre vágyó emberek segítséget találjanak. Az igehirdetés után hívjuk fel a hallgatóságot, hogy akik követni kívánják Krisztust, juttassák kifejezésre e kívánságukat. Hívjuk azokat, akik tudják magukról, hogy nincsenek felkészülve Krisztus eljövetelére, a fáradtakat és megterhelteket, hogy előadás után maradjanak vissza. Lelki beállítottságú testvéreink beszélgessenek el velük. Imádkozzatok értük és velük. Töltsetek sok időt imában és az Ige gondos kutatásával. Mindenki győződjék meg lelkében a hit tényei felől, azon a meggyőződésen át, hogy mivel igazán éhezik és szomjazzák az igaz tetteket, részesülni fognak a Szentlélekben. Tanítsátok őket, miként adják át magukat Istennek, hogyan higgyenek, miként igényeljék az ígéreteket. A bátorítás, a közbenjárás szavaival fejezzétek ki Isten iránti mélységes szereteteket.

Tusakodjunk sokkal többet Istennel a lelkek megmentése érdekében. Dolgozzatok önzetlenül, eltökélten, sohasem lankadó lélekkel. Kényszerítsétek be az embereket a Bárány menyegzős lakomájára. Imádkozzunk, higgyünk, nyeljünk több áldást, és szorosabban működjünk együtt Istennel.

A legkétségbeejtőbb közönyt és hanyagságot látunk a nagy mentés iránt. Rázzuk fel a hanyagokat, máskülönben elvesznek. Mivel Isten odaadta Fiát, a vétkét beismerő bűnösért, ezért az a célja, hogy eszközein át ellenálljon az emberi és sátáni ügynökségek arra törő egyesült igyekezetének, hogy pusztítsák a lelkeket. Az Úr gondoskodott valamennyi módszerről, melyeken át kinyilatkoztassa a bűnösöknek a megfeszített Üdvözítőt. Bár törvénytaposásban és bűnökben halódnak, rázzuk fel őket. Hirdessük nekik Krisztust, s kereszthalálát. Győzzük meg az embereket a bűn borzalmas voltáról. Gyújtsunk világot a törvénytaposók szeme előtt. Hirdesse Krisztus szeretetének történetét mindaz, akit Krisztus már magához vonzott. Aki már érezte Krisztus átalakító hatalmát, az Úr nevében tegyen meg minden tőle telhetőt.

A megmentésünkhöz szükséges áldozat végtelen értéke bizonyítja, hogy a bűn borzalmasan gonosz. Isten kitörölhette volna teremtett mindenségéből ezt az undorító foltot, ha elsöpörte volna a bűnöst a föld színéről. De „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem hogy örök élete legyen”. Az Isten szeretetét igénylő emberek miért nem törekednek hát felvilágosítani szomszédjaikat, ismerőseiket, hogy ők se mellőznék többé a nagyszerű, életmentő üdvösséget?

Krisztus szégyenletes, kínos halálra adta magát, hogy lelke gyötrelmével megmentse a pusztulókat. Ó, Krisztus képes, Krisztus akarja, Krisztus vágyódik megmenteni mindazt, aki hozzá jön! Szóljatok a veszedelemben forgókhoz, vegyétek rá őket, hogy emeljék tekintetüket a kereszten haldokló Jézusra. Azért halt meg, hogy lehetővé tegye számunkra a bűnbocsánatot. Szóljatok a bűnösökhöz Krisztus gyengéd, szánakozó szeretetével. Vegyük nagyon komolyan a dolgot, még se hallatsszon durva, hangos szó azok ajkáról, akik rá igyekeznek venni az embereket, hogy tekintsenek fel s éljenek. Először magatokat szenteljétek Istennek. Amikor felnéztek a mennyei közbenjáróra, szívetek törjön össze. Majd mikor meglágyult és lecsillapodott, akkor szólhattok úgy a bűnbánó vétkesekhez, mint aki már ismeri a megmentő szeretet hatalmát. Imádkozzatok velük, vezessétek őket hit által a kereszt lábához. Emeljétek gondolataikat a gondolataitokkal, s rögzítsétek hitük tekintetét oda, ahova ti néztek: Jézusra, a bűnök hordozójára. Vegyétek rá őket, hogy fordítsák el tekintetüket szegény bűnös magukról, szemléljék inkább Jézust, s akkor megnyerték a csatát. Akkor már a maguk szemével látják Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűnét. Látják az utat, az igazságot és az életet. Az igazság napja ragyogja be fényes sugarait szívükbe. A megváltó szeretet erős árja ömlik kiégett, szomjas lelkükbe, s az Üdvözítőhöz menti a bűnöst.

Beszéljetek, imádkozzatok, énekeljetek a megfeszített Krisztusról, ez majd megtöri és megnyeri az embereket. Ez Isten hatalma és bölcsessége – lelkeket gyűjteni Krisztus számára. Az alakias, megcsontosodott mondatok, a csupán vitát kipattantó tárgyak hangoztatása nem sok jót ér el. Isten tevékenykedő hívők szívében élő, csillapító szeretetét fel fogják ismerni azok, akikért fáradoznak. Lelkek epekednek az élet vize után. Ne legyetek üres víztárolók. Ha felfeditek előttük Krisztus szeretetét, Jézushoz vezethetitek az éhezőket, szomjazókat, s ő majd ellátja őket az élet kenyerével és az üdvösség vizével.

Isten szolgája ne csak a szószékről hirdesse az Igét, hanem érintkezzék közvetlenül az emberekkel. Beszédével értékes magokat hint el. De ha nem műveli személyes igyekezettel a talajt, a mag nem fog gyökeret ereszteni. Ha Isten Lelke nem lágyítja és csillapítja szívüket, a beszéd javarésze kárba vész. Figyeljétek meg a hallgatóságban azokat, akikben fel látszik ébredni az érdeklődés, és beszéljetek velük a szolgálat után. Néhány négyszemközt mondott szó gyakran több jót ér el, mint az egész igehirdetés. Kérdezd meg hallgatóidtól, mint vélekednek az előadott tárgyról, világose előttük a kérdés. Szeretetteljesen és udvariasan bizonyítsd be, hogy igazán a szíveden viseled sorsukat, és aggódsz értük. Sokan abba a tévhitbe estek, hogy népünk nem hisz a megtérésben. Mikor kérleljük őket, hogy jöjjenek Krisztushoz, szívük meglágyul, előítéletük elpárolog.

Amikor csak lehetséges, minden igehirdetést kövessen bibliaóra. Itt gyakorlatilag alkalmazhatjuk a hallottakat, a hallgatók kérdéseket tehetnek fel, s bevéshetjük az emlékezetükbe a helyes gondolatokat. Több időt kell szentelnünk az emberek nevelésére, alkalmat nyújtani nekik, hogy kifejezzék gondolataikat. Tanításra van szükségük. Sort sor után, elvet elv után.

Szervezzünk külön összejöveteleket azok számára, akikben felébredt az érdeklődés a hallott igazság iránt, s tanításra van szükségük. Hívjuk meg ide az embereket, s nyújtsunk lehetőséget a hívőknek és hitetleneknek, hogy kérdéseket tegyenek fel a homályosabb pontokról. Adjatok alkalmat szellőztetni bizonytalanságaikat, mert lesz bennük ilyen is. Minden igehirdetésünk és bibliatanulmányunk félreérthetetlenül hirdesse, hogy a hit és tanítás minden pontján mi csakis a világos így szól az Úrra támaszkodunk.

Ez volt Krisztus módszere is. Miután szólt az emberekhez, kérdéseket vetettek fel a hallottak értelméről. Akik alázatosan keresték az igazságot, azoknak mindig készségesen megmagyarázta szavait. Mégse bátorította a bírálgatást és gáncsoskodást, ezért mi se tegyük. Ha valaki kihívón feszegeti a tanítás kétségbevont pontjait, mondjátok meg neki, hogy nem ez az összejövetel célja.

Ha valamely kérdésre válaszoltok, bizonyosodjatok meg, hogy hallgatóitok belátják és elismerik, hogy megfeleltetek kérdésükre. Ne ejtsetek el kérdéseket, azzal, hogy más alkalommal vessék fel újra. Tapogassátok ki utatokat lépésrőllépésre, hogy tudjátok, mire haladtatok.

Az ilyen összejöveteleken, akik már megértették az üzenetet, kérdéseket vethetnek fel, melyek világot vetnek az igazság egyes pontjaira. Némelyek nem elég okosak ehhez. Ha valaki olyan kérdéseket vet fel, melyek csak megzavarják az emberek gondolatait és elvetik bennük a kételkedés magjait, azoknak mondjuk meg, hogy tartózkodjanak a kérdések feltevésétől. Tanuljuk meg, mikor szóljunk, mikor hallgassunk. Tanuljuk meg vetni a hit magjait, s világosságot árasztani, ne sötétséget.

Akik imádkozó lelkülettel gondolkodnak, azok alkalmas időben szólni tudnak a hatáskörükbe jöttekhez, mert Isten bölcsességet ad, hogy így szolgálják az Úr Jézust. „Bölcsesség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz. Meggondolás őrködik feletted, és értelem őriz téged.” (Péld 2:1011) Ha kinyitja száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás árad a nyelvéről.

Ha akik kereszténynek vallják magukat, engedelmeskednek Krisztus szavának, aki érintkezik velük, el fogja ismerni róluk, hogy Jézussal voltak és tőle tanultak. Krisztust fogják képviselni, s örökkévaló dolgokról társalognak. Közelebb hozzák az örök valóságokat. Virrasztani fognak az emberek fölött, mint akikről számot kell adniuk. Ez sokkal többet ölel fel, mint sokan gondolják. Azt jelenti, hogy menjünk, kutassunk az elveszett juhok után.

Senki se használja ki a tábori összejöveteleket, amikor nagyszámú embert elérhetnek, hogy más tárgyat vessen fel, vagy pénzt gyűjtsön a különféle, igen elszaporodott jótékony célokra. Isten munkája az igeszolgálat, az igazság hirdetése a túlnan fekvő területeken, a nagyfontosságú iskoláink megalapítása az új területeken, s az örömhír szolgálatával összekapcsolt kórházak felállítása – ezeket kell népünk elé tárni az összejöveteleken.

Komoly feladat vár tábori összejöveteleinkre. Az Úr különlegesen megtisztelte, szent gyülekezetének nevezte őket. Emberek ezrei özönlöttek ide, sokan csak kíváncsiságból, valami újat látni, hallani. De mikor meghallják az igazság üzenetét, s érintkezésbe lépnek a hívőkkel, sokakra mindez mély benyomást tesz. Látják, hogy a hívők nem olyanok, amilyen hírüket keltik. Elpárolog az előítélet, az ellenállás és közöny, s érdeklődéssel hallgatják az elhangzó szavakat.

Az Úrnak minden egyházban vannak képviselői. Nekik még nem hirdette senki az utolsó napok különleges, vízválasztó igazságait oly körülmények közt, amelyek meggyőzték volna őket. Így nem is szakadtak el Istentől a világosság elvetése által. Sokan hűségesen járnak az ösvényükre ragyogó világosságban. Éhezik a több tudást Isten útjairól és munkáiról. A világ minden részén vannak, akik csendes vágyódással tekintenek az égre. Imák, sóhajok s kérdések szállnak a menny felé a világosság, kegyelem és a Szentlélek után sóvárgóktól. Sokan állnak a menny határán, készen, hogy begyűjtsék őket.

Mikor azután eléjük tárják Krisztus tanításait, a Biblia egyszerű igazságait, akkor megértik és örvendeznek neki. Az igazság világosságának hatására elpárolognak kétségeik, akár a harmat a felkelő nap előtt. Kitágul a Biblia igazságairól szóló felfogásuk, Istennek Krisztus általi kinyilatkoztatása költözik beléjük. Ez megmutatja nekik az isteni, lelki titkok mélységét, széltét és magasságát, melyet azelőtt nem értettek meg, amit nem lehet megmagyarázni, hanem csak a keresztény jellem példájával szemléltetni.

Sok, Isten követelményei iránt közömbösnek tűnő felekezeten kívüli nem annyira közönyös a szívében, mint amilyennek látszik. Még a legvallástalanabbaknak is megvannak a maguk meggyőződéses órái, amikor sóvárogni kezdenek valami után, ami hiányzik életükből. Minden városban akad, aki nem jár semmilyen istentiszteletre. Ezek közül sokat vonz a tábori összejövetel. A bűn rabjai, a káros szokások tehetetlen áldozatai közül is sokan eljönnek. Jó néhányan meggyőződnek, s meg is térnek. Mikor hit által megragadják Isten bűneik bocsánatára tett ígéretét, lefoszlanak róluk a szokás kötelékei. Elhagyják a bűnös kielégülést, Krisztus Jézusban szabaddá válnak, s Isten fiai szabadságának örvendeznek. Ez a feladatunk a tábori összejövetelünkön. Ezúton ezreket nyerünk majd meg Krisztus számára.