Legfőbb ideje, hogy a gyülekezet tagjai határozott erőfeszítéseket tegyenek eltartani azokat, akik a kegyelem utolsó üzenetét hirdetik. A gyakorlati vallásosság cselekedeteivel tegyék nyomatékossá a figyelmeztető üzenetet, melyet Isten hírnökei visznek a világnak. A világ kilátásai megriasztják az értelmes embereket. Ha az igazság ismerői gyakorolni fogják a Biblia elveit, ha bebizonyítják, hogy az igazság megszentelte őket, s hogy a szelíd és alázatos Üdvözítő követői, akkor lelkületük embereket nyer majd Krisztus oldalára.

Ami kevesebb, mint a Mester tevékeny, buzgó szolgálata, az meghazudtolja hitvallásunkat. Csak az a kereszténység tesz mély benyomást a törvényszegésben és bűnökben halottakra, mely buzgó, gyakorlati munkálkodásban nyilvánul meg. Lelkek gazdag aratását takarítják be a Mester számára azok az imádkozó, alázatos, hívő keresztények, kik tetteikkel bizonyítják, hogy fő• vágyuk közölni az emberekkel a megmentő igazságot, mely mindenkit próbára fog tenni.

Törjük meg vallásos tevékenységünk egyhangúságát. Végezzük ugyan a munkát, de hiányzik belőlünk a tevékenység s buzgalom kellő lelkülete. Ha buzgóbbak lennénk, meggyőznénk az embereket üzenetünk igaz voltáról. Istenszolgálatunk lanyhasága és sivársága sok kiváló embert elriaszt, mert mélyenszántó, odaadó, megszentelt lelkesedést kellene látniuk. A külsőségekben kimerülő vallás manapság nem felel meg. Végezhetjük ugyan a szolgálat összes külsőségét, mégis oly híjával lehetünk a Szentlélek éltető hatásának, mint Gilboa hegyei az esőnek, harmatnak. Mindnyájunknak szükségünk van lelki nedűre és az igazság napjának ragyogó sugaraira, hogy meglágyuljon és megszelídüljön a szívünk. Mindig sziklaszilárdan ragaszkodjunk az elvekhez. Tanítsuk a Biblia elveit, majd támasszuk alá istenfélő életünkkel.

Az Isten szolgálatát végzők mutassanak lendületet és eltökélt szándékot a lelkek megnyerésének munkájában. Ne feledjük, hogy némelyek elvesznek, ha mi, Isten eszközei, nem fáradozunk olyan eltökélt szándékkal, mely nem lankad el, és kedvét sem veszti. Minden időben Isten trónja legyen a támaszunk.

Nincs mentségünk, hogy gyülekezeteink hite miért oly gyenge és esendő. „Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai.” (Zak 9:12) Krisztusban erő vár ránk. Ö a közbenjárónk az Atyánál. Birodalmának minden részébe elküldi követeit, hogy népe tudomására hozza akaratát. Krisztus a gyülekezetek között jár. Meg kívánja szentelni, felemelni és nemesíteni követőit. Akik igazán hisznek benne, életmentők lesznek. Urunk jobbjában tartja a csillagokat, s terve, hogy ezeken át ragyogtassa világosságát a földre. Így kívánja előkészíteni népét a magasabb szolgálatra a mennyei templomban. Komoly munkát bízott ránk. Végezzük azt pontosan és eltökélten. Életünkkel mutassuk meg, mit tett értünk az igazság.

„Aki a hét gyertyatartó között jár.” (Jel 2:1) Ez a kép szemlélteti Krisztus kapcsolatát a gyülekezettel. Krisztus a föld széltében és hosszában mindenfelé gyülekezetei között jár. Élénk érdeklődéssel figyeli őket, hogy megfelelő lelkiállapotban vannake országa ügyének előbbre viteléhez. Krisztus jelen van a gyülekezet minden összejövetelén. Mindenkit ismer, aki kapcsolatban van szolgálatával. Tudja, kiknek szívét töltheti meg szent olajjal, hogy másoknak továbbítsák. Akik hűségesen végzik Krisztus munkáját, akik szavaikkal és tetteikkel Isten jellemét képviselik, akik betöltik a szerepet, melyet az Úr kijelölt számukra, azok igen értékesek az Úr szemében. Krisztus örömét leli bennük, mint az ember örömét leli gondozott kertjében, s a maga ültette virágok illatában.

Lemondásba, önfeláldozásba, fáradhatatlan igyekezetbe és sok imába került felépítenünk különböző hittérítő vállalkozásainkat, míg eljutottak jelen fejlődési fokukig. Fennáll a veszély, hogy a most munkába állók némelyike megelégszik eredménytelenségével, úgy vélekedve, hogy ma már nincs szükség oly nagyfokú önfeláldozásra és szorgalomra, oly kemény és küzdelmes igyekezetre, mint az üzenet vezetői végeztek, hogy megváltoztak az idők, s mivel több anyagi forrás áll rendelkezésre, nem szükséges oly nehéz körülmények között élniük, mint amelyben sokan az üzenet létrejöttének idején éltek.

Ám ha ugyanolyan igyekezet és önfeláldozás élne a munka jelen szakaszán, mint az elején, százszor annyi eredményt látnánk, mint eddig elértünk.

Ha a mű a tettek olyan magas szintjén kíván maradni, mint amin elindult, akkor nem szabad csökkentenünk a lelki erőforrásokat. El kell érnünk az erkölcsi erő új, állandó gyarapítását. Ha a most munkába lépők azt gondolják, hogy csökkenthetik erőfeszítéseiket, hogy a lemondás s az idővel és az anyagiakkal való legszigorúbb takarékosság most nem elengedhetetlen, akkor a mű csak hanyatlani fog. A mai munkásoknak az istenfélelem, erőfeszítés és állhatatosság olyan mértékét kell megütniük, mint az úttörőknek.

A mű ma már annyira kiterjedt, hogy széles területeket ölel fel. Megnőtt a hívők száma is. Ennek ellenére komoly a hiányosság, mert jobb eredményeket érhettünk volna el, ha a korábbi lélekmentő lelkület élne közöttünk. Enélkül a lelkület nélkül a munkások csak elcsúfítják és megrongálják Isten ügyét. A mű valójában csak elkorcsosul, ahelyett, hogy előretörne, amint Isten tervezte. Jelenlegi létszámunkat és munkaterületünk méretét ne a kezdettel vessük össze. Gondoljunk inkább arra, hogy mi lehetett volna, ha minden munkás lélekben, testben Istennek szentelte volna magát.

Gyülekezeteink dolgozzanak össze a lelki szántásban, azzal a reménnyel, hogy idővel aratni fognak. A hitetlenségre hajló gonosz szívek miatt sok visszássággal, a szent tervek, és a megszentelt igyekezet számos kudarcával kell szembenézniük. Mégis el kell végeznünk a munkát. A talaj kemény, mégis fel kell törnünk az ugart, belevetnünk az igaz tettek magját. Isten által szeretett tanítók, meg ne torpanjatok, mintha kételkednétek, hogy elvégezzéteke a munkát, mely aszerint növekedik, amint végzitek. Ne lankadjatok, és kedvetek se veszítsétek. Akik könnyek közt vetnek, örömmel aratnak majd. „Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” Ne feledjétek, hogy nem bízhattok magatokban.

Nemcsak azért kell imádkoznunk, mint még soha, hogy küldjön munkásokat az aratás hatalmas területére, hanem hogy világosan megértsük az igazságot, hogy mikor az igazság hírnökei hozzánk jönnek, el tudjuk fogadni az üzenetet, s tisztelni tudjuk a hírnököket is.