A keresztség és az úrvacsora szertartása két hatalmas oszlop, egyik a gyülekezeten kívül, a másik belül. Krisztus írta fel e két szertartásra az igaz Isten nevét.

Krisztus a lelki országába való belépés jelképévé tette a keresztséget. Kifejezett feltétellé, melynek mindenkinek eleget kell tennie, ha azt kívánja, hogy elismerjék, mint az Atya, a Fiú és Szentlélek fennhatósága alatt állót. Mielőtt valaki otthonra lelne a gyülekezetben, mielőtt átlépné Isten lelki országának küszöbét, fel kell vennie Isten nevének pecsétjét: „Az Úr a mi igazságunk.” (Jer 23:6)

A keresztség ünnepélyes lemondás a világról. Akik keresztény életük legelején az Atya, a Fiú és a Szentlélek hármas nevében megkeresztelkednek, nyilvánosan kijelentik, hogy elhagyták Sátán szolgálatát, a királyi család tagjaivá, Isten gyermekeivé lettek. Engedelmeskedtek a parancsnak: „Menjetek ki közülük, szakadjatok el tőlük, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek.” Beteljesedett számukra az ígéret: „Leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiammá és lányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.” (2Kor 6:1718)

A barátkozók alaposabban készüljenek a keresztségre. Pontosabb oktatásra van szükségük, mint részesülnek. A keresztény élet elveit tegyük világossá az újonnan az igazsághoz tértek előtt. Senki sem támaszkodhat kizárólag a hitvallásra, mint annak bizonyítékára, hogy megmentő kapcsolatban áll Krisztussal. Ne csak mondjuk, hogy hiszünk, hanem gyakoroljuk is az igazságot. Szavainkkal, magaviseletünkkel s jellemünkkel bizonyítjuk Istennel való kapcsolatunkat. Ha valaki elveti a bűnt – ami a törvény áthágása – élete összhangba kerül a törvénnyel, a tökéletes engedelmességgel. Ez a Szentlélek munkája. A világosság gondosan tanulmányozott Igéje, a lelkiismeret hangja, a Lélek buzdításai valódi szeretetet keltenek a szívekben Krisztus iránt, aki tökéletes áldozatul adta magát, hogy teljesen megváltsa az embert: testét, lelkét, szellemét. A szeretet próbaköve az engedelmesség. Világossá és kivehetővé válik a határvonal azok között, akik szeretik Istent és megtartják parancsait, s akik nem szeretik őt, és semmibe veszik előírásait.

A hűséges kereszténynek szívén kell viselni, hogy eljuttassák a meggyőzött embereket a Krisztus Jézus általi megigazulás helyes ismeretére. Akik megengedik maguknak, hogy az önző kielégülés kerekedjék felül életükben, azok fölött a hűséges hívőknek kell virrasztani, mint akikkel el kell számolniuk. Nem szabad elhanyagolniuk az újonnan megtértek számára elengedhetetlen gyengéd, szeretetteljes oktatást. Ne végezzünk lagymatag munkát. A legelső élménynek helyesnek kell lennie.

Sátán nem akarja, hogy bárki is felismerje az Istennek való teljes átadás szükségét. Ha valaki nem teljesen adja át magát, a bűn nem távozik el tőle. Erős vágyak és szenvedélyek küzdenek az uralomért, s a kísértések annyira megzavarják lelkiismeretét, hogy nem köszönt be valódi megtérés. Ha világosan látnánk a küzdelmet, mellyel az újonnan megtértnek szembe kell nézni, a sátáni eszközöket, melyek csapdába ejteni, csalogatni és megcsalni akarják öt, akkor sokkal szorgalmasabban tevékenykednénk a hitben ifjakért.

Ha magukra hagyjuk őket, gyakran kísértésbe esnek, és nem látják eléggé a kísértések gonosz voltát. Értessük meg velük, hogy előjoguk a tanácskérés. Keressék azok társaságát, akik segíteni tudnak rajtuk. Ha azokkal tartanak, akik szeretik és félik az Istent, megerősödnek.

Ha beszélgetünk velük, tegyük azt lelki, bátorító módon. Az Úr szeme nyugszik minden gyenge, kétségektől körülvett, küzdő ember tusáin, és segítségére siet annak, aki segítségül hívja. Látni fogják, megnyílni az eget és Isten angyalait le és feljárni a ragyogó fényes létrán, melyen felfelé igyekeznek.

A szülők kötelessége. Fontos kötelesség vár a keresztelkedni készülők szüleire, mind az önvizsgálatban, mind gyermekeik pontos oktatásában. A keresztség nagyon szent és fontos szertartás, s alaposan meg kell érteniük a jelentését. Azt jelenti, hogy bűnbánatot tartanak és új életre lépnek Jézus Krisztusban. A keresztelkedést ne siessük el. A szülők is, a gyerekek is fontolják meg a következményeket. Ha a szülők beleegyeznek gyermekeik keresztségébe, azzal szent fogadalmat tesznek, hogy gyermekeik megbízható, hű felvigyázói lesznek s irányítani, fogják őket jellemük építésében. Megfogadják, hogy különös figyelemmel őrzik majd a nyáj e bárányait, nehogy szégyent hozzanak vallott hitükre.

A legifjabb kortól oktassuk gyermekeinket vallásosságra. Nem gáncsoskodva, hanem derűs, boldog lélekkel. Az anyák szüntelen őrködjenek, nehogy a kísértés úgy közelítse meg gyermekeiket, hogy fel se ismerjék. A szülők irányítsák, vezessék gyermekeiket. Mint a tapasztalatlanok legjobb barátai, segítsék őket győzedelmeskedni, mert ez mindent jelent gyermekeik számára. Gondolják meg, hogy drága gyermekeik, az Úr családjának legifjabb tagjai, igyekeznek helyesen cselekedni. Odaadó érdeklődéssel segítsék őket az engedelmesség királyi útján. Naponta tanítsák gyermekeiket szeretettel, hogy mit is jelent Isten gyermekeivé lenni, hogy az Isten iránti engedelmességgel, mondjanak le akaratukról. Naprólnapra, órárólórára folytassuk ezt a fáradozást. Szülők, virrasszatok és imádkozzatok, tegyétek gyermekeiteket barátaitokká.

Mikor elérkezik életük legboldogabb időszaka, és – szívükben Jézus szeretetével – meg kívánnak keresztelkedni, bánjatok velük felelősségteljesen. Mielőtt felvennék a keresztség szentségét, kérdezzék meg maguktól, vajon Isten szolgálatae életük legfőbb célja. Mondjátok meg nekik, hogyan fogjanak hozzá. Az első leckék igenigen fontosak. Tanítsátok őket egyszerűen, miként végezzék első szolgálatukat Istenért. Tegyék a feladatot a lehető legkönnyebben érthetővé. Magyarázzátok meg nekik, mit jelent feladni önzésüket az Úrnak, pontosan úgy tenni, amint az Ige irányít, a keresztény szülők tanácsa segítségével.

Komoly oktatás után – ha a szülők meggyőződtek, hogy gyermekeik megértették, mit jelent megtérni, megkeresztelkedni, és ha valóban meg is tértek – hadd keresztelkedjenek meg. De – ismétlem –legelőször ti magatok készüljetek fel, hogy megbízható pásztorként irányítsátok gyakorlatlan lábukat az engedelmesség keskeny ösvényén. A szülőkben Istennek kell munkálkodni, hogy helyes példát mutassanak gyermekeiknek szeretetben, udvariasságban, keresztény alázatban és a maguk teljes, Krisztusnak való átadásában. Ha beleegyeztek gyermekeitek keresztségébe, majd hagyjátok azt tenni, amit akarnak – ha nem tartjátok külön kötelességeteknek az egyenes ösvényen igazgatni lábukat, akkor ti vagytok felelősek, ha elveszítik hitüket, bátorságukat s az igazság iránti érdeklődésüket.

A lelkész kötelessége. A felnőttek ugyan könnyebben megértik kötelességüket, mégis a gyülekezet lelkipásztorára is feladat hárul velük kapcsolatban. Vannake helytelen szokásaik? A lelkész kötelessége külön tanítani őket. Olvassa velük a Bibliát, beszélgessen, imádkozzon velük, és félreérthetetlenül mutasson rá az Úr követelményeire, Olvassa fel nekik a Biblia megtérésről szóló tanítását. Mutasson rá előttük a megtérés gyümölcseire, Isten szeretetének bizonyítékaira, és hogy a valódi megtérés a szív, a gondolatok és a szándékok megváltozása. A barátkozóknak fel kell adni rossz szokásaikat. Félre kell tenniük a hamis beszédet, irigységet és engedetlenséget. Hadat kell üzenni jellemük összes gonosz vonásának. Ha megteszik, akkor a hívők magukra vonatkoztathatják az ígéretet: „Kérjetek és adatik néktek.” (Mt 7:7)

Nem vesszük elég szigorúan a keresztelkedni szándékozók tanítványságának kivizsgálását. Győződjünk meg, hogy csupán a hetediknapi adventista nevet veszike fel, vagy valóban átállnake az Úr oldalára, elkülönülneke a világtól, eltávoznake attól s illetneke tisztátalant! Alaposan vizsgáljuk meg a barátkozók lelki életét. Kérdezzük ki őket, de ne hidegen és vállveregetőn, hanem szeretetteljesen és gyengéden, Isten Bárányához irányítva őket, aki elveszi a világ bűnét. Hassatok oda, hogy a keresztelkedők komolyan vegyék az örömhír követelményeit.

Az öltözködés az az egyik tárgy, melyről oktatnunk kell az újonnan megtérteket. Magyarázzuk meg nekik pontosan a dolgot. Hiú módra öltözködnek? Büszke szívet melengetneke? A ruha bálványimádása erkölcsi betegség, melyet nem szabad átmenteni az új életbe. Aki alá kívánja vetni magát az örömhír kívánalmainak, legtöbb esetben határozottan meg kell változtatni ruházkodását.

Másrészt ne legyünk rendetlenek a ruházatban. Krisztus kedvéért, akinek tanúi vagyunk, tegyük megjelenésünket a lehető legjobbá. A szentsátor szolgálatában az Úr a legapróbb részletekig előírta az előtte szolgálók ruháját. Nagyon is pontosan megszabta Áron ruházatát, mert a ruha jelképes volt. A keresztények ruházata is legyen jelképes. Legyünk mindenben Krisztus képviselői. Jellemezze megjelenésünket minden tekintetben a takarosság, a szemérem és az erkölcsösség. Isten szava nem szentesíti a divat kedvéért történő változtatásokat, hogy a világiak megjelenését utánozzuk. A keresztények ne díszítgessék magukat költséges pompával és drága díszekkel.

Gondosan szívleljük meg a Szentírásnak a ruházkodásról szóló tanítását. Értsük meg, hogy az egek Ura mit tart elfogadhatónak a ruházkodás területén. Aki igazán keresi Krisztus kegyét, az megfogadja Isten ihletett szavának értékes tanításait. Ruházkodásunk is az örömhír igazságát fogja kifejezni,

Aki tanulmányozza Krisztus életét, és átülteti az életébe tanításait, olyanná válik, mint Krisztus. Jó hatásuk is az övéhez hasonló lesz. Szilárd jellemet fog kifejezni. Amint az engedelmesség szerény ösvényét járják, Isten akaratát teljesítve, légkörük elő fogja segíteni Isten népének fejlődését, s Isten munkájának egészséges tisztaságát, erkölcsösségét. A teljesen megtért emberek bizonyítják a világ előtt, hogy az igazság megszentelő hatalmat gyakorol a jellemre.

Istennek s Jézus Krisztusnak jellemükben kifejezett ismerete mindaz fölé emeli őket, amit a földön és a mennyben becsesnek tartanak. Ez a legmagasabb műveltség. Ez az a kulcs, mely megnyitja a mennyei város kapuit. Ez az a tudás, melyre Isten terve szerint mindannak szert kell tennie, aki a keresztségben magára veszi Krisztust. S Isten szolgáinak az a kötelessége, hogy e lelkek elé tárják Jézus Krisztusban való magas hivatásuk jutalmát.

Ahol lehetséges, végezzék a keresztséget tiszta tóban, vagy folyóban. Tegyük ezt az alkalmat olyan jelentőssé s ünnepélyessé, amilyenné csak tudjuk. Isten angyalai mindig jelen vannak az ilyen szertartáson.

Tegyük a keresztséget a szent, ünnepélyes benyomás alkalmává az összes szemlélőre nézve. Szervezzük a gyülekezet összes szertartását felemelő hatást keltővé. Semmi se legyen közönséges, vásári, vagy a mindennapi dolgokkal egy szintre helyezett. Neveljük gyülekezeteinket nagyobb tiszteletre szent szolgálata iránt. A lelkészek példaadással nevelik a gyülekezetet. Igen fontosak azok az apró tettek, melyek az örökkévalóságra készítik elő, nevelik és fegyelmezik az embert.

Készítsünk minden gyülekezetben keresztelő ruhákat. Ne tekintsük azt felesleges kiadásnak. Ez az egyik ügy, melynek a következő utasítás követel engedelmességet: „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.” (1Kor 14:40)

Helytelen, ha a gyülekezet kölcsönvett ruhákra bízza magát. Mert amikor szükség lenne rájuk, nem találják sehol, mivel valamely hanyag kölcsönkérő nem adta vissza. Minden gyülekezet lássa el magát a szükséges ruhákkal. Gyűjtsünk rá, s ha az egész gyülekezet összefog, nem lesz súlyos a terhelés.

Varrjuk a ruhákat erős, sötét színű anyagból, melynek nem árt a víz, s erősítsünk nehezéket az aljukba. A ruhák legyenek takarosak, jól szabottak, valamely elfogadott mintára. Mégse díszítsük, fodrozzuk és csipkézzük ki azokat. Nincs itt helye semmi hivalkodásnak, se a ruhán, se a személyen. Ha a keresztelkedők megértették szertartásuk jelentőségét, nem kívánják felcicomázni magukat. Mégse legyen semmi rendetlen vagy csúnya, mert az sérti Istent. A szertartás összes előkészülete legyen a lehető legtökéletesebb.

A kereszteléssel vállalt ígéret sok mindent magában foglal. Eltemetnek az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében Krisztus halálának hasonlatosságára, s feltámadása hasonlatosságában támadunk fel, és új életet kell élnünk. Életünknek össze kell forrni a Krisztus életével. A hívő ne feledje, hogy ettől kezdve Istennek, Krisztusnak s a Szentléleknek szentelte magát. Ehhez az új kapcsolathoz mérten tekintse másodlagosnak az összes világi meggondolásokat. Nyilvánosan kijelentette, hogy nem él többé a büszkeségnek és vágyai kielégítésének. Nem él könnyelmű, közömbös életet. Szövetséget kötött Istennel. Meghalt a világnak. Az Úrért kell élnie, érte használnia összes rábízott képességét. Sose veszítse szem elől, hogy Isten kezének jegyét viseli, hogy Krisztus országának alattvalója, az isteni természet részese. Teljesen Istennek adja át magát és mindenét, amije van, összes ajándékát Isten nevének dicsőítésére.

A keresztséggel vállalt lelki egyezség kötelezettségei kölcsönösek. Ha az ember tökéletes engedelmességgel megteszi a magáét, joga van így imádkozni: „Hadd tudják meg, hogy te vagy Isten az Izráelben.” Mivel az Atya, Fiú és Szentlélek nevében keresztelkedtél meg, ez biztosíték, hogy ha segítségüket kéred, a három hatalom megsegít minden veszedelemben. Az Úr hallja kérésünket, s válaszol minden őszinte követőjének, aki Krisztus igáját viseli, s az ő iskolájában tanulja az alázatot és szelídséget.

„Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafent valókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafent valókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.” (Kol 3:13)

„Öltözzétek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést. Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna, miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is. Mindezek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben, és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék tibennetek gazdagon, minden bölcsességben, tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekszetek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának őáltala.” (Kol 3:1217)