Minden családban jeligeként kellene értékelni az elveszett juh példázatát. A pásztor otthagyja a kilencvenkilencet és elmegy a vadonba megkeresni az elveszettet. Bozótok, ingoványok között kutat, veszélyes szakadékok és sziklák között. A pásztor tudja, hogy ha a juh ezek közé tévedt, feltétlen szüksége van a baráti kézre, hogy kisegítse onnét. Mikor a távolból bégetni hallja, szembeszáll minden veszedelemmel, hogy megmentse elveszett juhát. S ha meglelte, nem árasztja el szemrehányásokkal, hanem csak örül, hogy élve találta. Biztos, de gyengéd kézzel szétválasztja a tüskés bozótot, vagy kiemeli a mocsárból. Majd gyengéden vállára emeli, s viszi vissza a nyájhoz. A tiszta, bűntelen Üdvözítő viszi a bűnöst, a tisztátalant.

A bűn hordozója viszi a szennyes juhot, mégis oly becses neki a teher, hogy örvendezve énekli: "Megtaláltam az én juhomat, amely elveszett.” (Lk 15:6) Mindenki vegye eszébe, hogy személy szerint őt hordozta, hordozza Krisztus a vállán. Senki se tápláljon fellengzős, önelégült, bíráló lelkületet, mert egyetlen juh sem tért volna vissza a nyájhoz, ha a pásztor nem vállalja a veszedelmes kutatást a vadonban. A tény, hogy egyik juha elveszett, elegendő felkelteni a pásztor részvétét, s elindítani őt a kutatásra.

Ez a porszem világ volt színtere Isten Fia testet öltésének és szenvedésének. Krisztus nem az el nem bukott világokhoz ment, hanem ide jött, az átoktól eldurvított, tönkretett földre. Kilátása nem volt kecsegtető, hanem a lehető legcsüggesztőbb. Mégsem lankad el, s kedvét sem veszti, míg meg nem szilárdítja a földön az igazságot. (Ésa 42:4) Ne feledjük a pásztor nagy örömét, hogy megtalálta az elveszettet. Összehívja szomszédjait: „Örüljetek velem, megtaláltam elveszett juhomat.” S az egész menny visszhangozza az öröm hangját. Maga az Atya énekkel örvendezik egyetlen egynek megmentésén. Az öröm mily szent elragadtatását fejezi ki ez a példázat! Kiváltságod, hogy részt vegyél ebben a szent örömben.

Te, aki előtt ott áll a példa, együttműködsze vele az elveszett megmentéséért? Krisztus munkatársa vagye? Kész vagye szenvedni, áldozatot hozni, megpróbáltatást elviselni Krisztus kedvéért? Előttünk a lehetőség, jót tenni az ifjak és tévelygők üdvözüléséért. Ha látsz valakit, akinek szavai és beállítottsága azt bizonyítják, hogy Istentől elszakadtan él, ne hibáztasd. Nem a te dolgod kárhoztatni a tévelygőt, hanem, hogy megközelítsd, és segíts neki. Gondolj Krisztus alázatára, szelídségére, lemondására, s dolgozz, amint ő dolgozott, szent gyengédséggel telt szívvel. „Abban az időben – mondja az Úr – Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők meg az én népem lesznek. Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talál a pusztában a fegyvertől megmenekült nép, az Isten őelőtte menvén, hogy megnyugtassa őt, az Izráelt. Messzünnen is megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.” (Jer 31:13)

Feszítsük meg magunkat, hogy úgy dolgozhassunk, mint Krisztus dolgozott. Kínos halál ez, mégis élet, élet a léleknek. „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ésa 57:15)