„Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” – ez az Üdvözítő parancsa munkásaihoz. Ezt a világos utasítást azonban semmibe veszik. Bár ismételten világosságot kaptunk, mégis behívják munkamezejükről a férfiakat, hogy heteket töltsenek továbbképző tanfolyamokon. Volt idő, amikor szükség volt erre, mert népünk is ellenezte Isten munkáját, mert visszautasította a világosságot, a hit általi megigazulás tanításait. Holott be kellett volna fogadniuk, s szívből hirdetni szóval és tollal, mert ez az egyetlen hathatósságuk. A Szentlélek irányítása alatt kellett volna dolgozniuk, hogy világosságot árasszanak az emberekre.

Nem bölcs túl sok bibliai továbbképző tanfolyamot tartani népünk közt. A cél ugyan helyes, de sürgősebb munka vár ránk. El kell juttatnunk a világosságot olyan területekre, ahová még nem hatolt be. Ha lekötjük a munkásokat, hogy az igazságot ismerőkért fáradozzanak, visszatartjuk őket azoktól, akik még nem ismerik. Mikor évév után sok időt szentelnek lelkésztovábbképző tanfolyamokra, elhanyagolják az aratásra érett mezőket. Figyelmeztetés nélkül hagyják az igazság félremagyarázói miatt előítéleteket tápláló lelki vakokat. Jaj, mekkora hanyagsággal vádolnak majd egyéneket, szervezeteket és gyülekezeteket ama napon, amikor mindenkit tettei szerint ítélnek meg. Akkor kitűnik, mily nagy volt a felelősségük, mert nem terjesztették ki a művet a túlnan fekvő területekre.

Nem az szolgálja legjobban a lelkészek javát, ha számos továbbképző tanfolyamon vesznek részt. Ott fejlődik leginkább a tehetségük, ahol a legnagyobb szükség van rá. A területekről a továbbképző tanfolyamokra behívott igehirdetők nem lesznek annyira képzettek, mintha a puszta mezőkön adnák át magukat a megszentelt munkának. Ott, ahol ki kell bontanunk az igazság lobogóját. Ha készséges lelkülettel, imával, virrasztva kutatnák Isten szavát, s olyan jól tevékenykednének, mint imádkoznak, Isten angyalai megnyitnák értelmüket, hogy megértenék az igazságot, annak szépségében.

Amikor magukévá tették az igazság ismeretét, adják tovább azoknak, akik Isten és reménység nélkül vesztegelnek a sötét világban. Az ilyen tevékenység során sokféle gondolkodású emberrel kell vesződnünk Isten igen megáldja szolgáit, amikor emiatt hozzáfordulnak bölcsességért. A Szentlélek eljön mindenkihez, aki könyörög az élet kenyeréért, hogy továbbadhassa felebarátainak.

A továbbképző tanfolyamok helyett, ott bízzatok rájuk munkát, ahol nemrégiben tartottunk tábori összejöveteleket. Miután Isten könyörületének csodájából ti az élet kenyerével táplálkoztok, igyekezzetek másokat is táplálni.

A továbbképző tanfolyamokra költött jelentős összegek sokkal jobban kamatoztak volna, ha a hittérítés mezején lelkészeink eltartására fordítottuk volna.

Vannak igehirdetőink közt hívő és imádkozó emberek, akik hirdetni tudják: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezünkkel illettünk, az életnek Igéjéről… Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek.” (1Jn 1:13) Nekik kell tehát másokat tanítaniuk. Képezniük a munkásokat, a tapasztalt munkások keze alatt végzett tényleges tevékenységgel.