„Megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzettségek pusztaságait… És neveztetsz romlás építőjének, ösvények megújítójának.” (Ésa 61:4, 58:12) Az ihletésnek e szavai megszabják a jelen igazságban hívők feladatát gyermekeink és ifjaink nevelése terén. Mikor az utolsó idők igazsága a földre jött az első, második és harmadik angyal üzenetének hirdetésével, az Úr már akkor tudtunkra adta, hogy vezessünk be más rendet gyermekeink nevelése terén. Mégis hosszú időbe telt, míg megértettük, hogy milyen változásokat kell foganatosítanunk.

A mi kötelességünk a feljavítás. Isten célja nevelőintézeteink kitűnő munkájával felhívni a figyelmet a pusztulók megmentéséért folyó utolsó nagy erőfeszítésre. Nem szabad hagynunk, hogy a nevelés színvonala alacsonyabbra süllyedjen. Ellenkezőleg. Magasabbra s még magasabbra kell emelnünk, messze a jelen színvonal fölé. A tanításnak nem szabad a tankönyvekre szorítkozni, mert az magában nem adja meg a tanulóknak a szükséges fegyelmet, sem az igazi bölcsességet. Iskoláink célja, hogy az Úr családjának ifjú tagjait Isten növekedés és fejlődés terve szerint neveljük.

Az ellenfél lángeszű módszereket agyalt ki, hogy beleszője terveit és elveit a nevelés rendszerébe, így egyeduralkodhasson a gyermekek és fiatalok gondolatain. Az igazi nevelő kötelessége meghiúsítani mesterkedéseit. Ünnepélyes, szent szövetség köt minket Istenhez, hogy neki, ne pedig a világnak neveljük gyermekeinket. Tanítsuk meg őket, hogy ne a világgal fogjanak össze, hanem Istent féljék és szeressék, és az ő parancsolatait tartsák meg. Véssük elméjükbe, hogy Teremtőjük a maga képmására alkotta őket, s Krisztus mintájára kell alakulniuk. Szenteljük a legkomolyabb figyelmet a nevelésre, ami a megváltás ismeretét terjeszti, s az Isten hasonlatosságára neveli az életet és jellemet. Az Isten szeretete az igazi érték, az életbe aranyfonálként beleszőtt lelki tisztaság. Ma még el sem tudjuk képzelni a magasságot, melyet ilyenformán elérhetünk.

Széles alapokat kell lefektetnünk a cél elérése érdekében. Új lendületet kell bevezetnünk s helyet szorítanunk annak. Segítenünk kell a tanulókat, hogy mindenben a Biblia elveit alkalmazzák. Ami csak fonák, ami csak a helyes vonalaktól eltér, világosan mutassunk rá, s kerüljük el, hogy ne állandósítsuk a gonoszságot. Minden tanítónak fontos helyes elveket és tanításokat táplálnia szívében, mert ezt a fényt kell a tanulók útjára vetni.

A Jelenések könyvében olvasunk a különleges feladatokról, melyeket az utolsó időkben Isten az ő népétől elvár. Az Úr kijelentette nekik törvényét, s eléjük tárta az utolsó időknek szóló igazságot. Ez az igazság szüntelenül szélesebbre tárul. Isten értelmes felfogást kíván tőlük, hogy különbséget tudjanak tenni a helyes és a helytelen, az igaz tettek és a gonoszságok között.

A harmadik angyal üzenetét – időnk nagy vízválasztó igazságát – összes iskolánkban tanítanunk kell. Isten terve, hogy terjesszük e különleges figyelmeztetést iskoláinkban, így a fény ragyogó sugarai világítanak a világba. Az idő rövid. Fejünk fölött tornyosulnak az utolsó napok veszedelmei. Virrasszunk tehát és imádkozzunk. Tanulmányozzuk és engedelmeskedjünk is a Dániel és Jelenések könyvéből nyert tanításoknak.

Mikor Jánost száműzték szerettei köréből a kietlen Pátmoszra, Krisztus tudta, hol találja meg hű tanúját. János mondta: „Én, János, aki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten voltam, amely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. Lélekben ott voltam az Úrnak napján.” Az Úr napja a hetedik nap, a teremetés szombatja. Azon a napon, melyet Isten megszentelt és megáldott, „elküldte angyalát, s úgy jelentette ki szolgájának, Jánosnak” az eseményeket, melyeknek be kell következniük a világ történelmének lezárása előtt. S most az a szándéka, hogy értelmes emberek módjára megértsük ezeket. Nem hiába jelenti ki: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit.” (Jel 1:910, 1:13) Ez az a nevelés, melyet türelmesen folytatnunk kell. Tanításunk legyen megfelelő ezekre a napokra, mikor vallásoktatásunk is álljon összhangban az Istenküldte üzenetekkel.

Isten törvényei iránti elkötelezettségünkért bíróságok elé állítanak majd, hogy indokoljuk meg hitünket. A fiatalok értsék meg ezeket a dolgokat. Tudniuk kell, mi történik a történelem lezárása előtt, hisz ezek határozzák meg örök jólétüket. A tanítók és tanulók fordítsanak erre nagyobb figyelmet. Terjesszük a tudást szóval és tollal, hogy idején enni adjunk, nemcsak fiataloknak, de idősebbeknek is.

E veszedelmes idők záró eseményei között élünk. Az Úr előre látta az eljövetele küszöbén uralkodó hitetlenséget. Ezért ismételten figyelmeztetett, hogy eljövetele váratlan lesz. „Mintegy tör, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak.” (Lk 21:35) Két csoport él a földön. Az apostol így szól az egyikhez: „De ti, atyámfiai, nem jártok a sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lepjen meg titeket.” (1Thess 5:4) Lesznek, akik készen várják a vőlegény érkezését, s vele együtt bemennek a menyegzőre. Mily becses ez a gondolat azoknak, akik várják és vigyázzák megjelenését! „Krisztus szerette az egyházat, és önmagát adta azért, hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az Ige által. Hogy majd maga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy ne legyen rajta szeplő, vagy sömörkőzés, vagy valami afféle, hanem legyen szent és feddhetetlen.” (Eféz 5:2527) Akiket Isten szeret, azért nyerik el tetszését, mert szépséges a jellemük.

El kell végeznünk a nagyszerű, fenséges munkát, hogy népet vezessünk ki, akiknek krisztusi a jelleme, s akik helyt tudnak állni az Úr napján. Míg a világ árjával úszunk, nem kell se vitorla, se evező. Hanem amikor szembe fordulunk az árral, akkor kell nekigyürkőznünk. Az ellenfél becsempész mindenféle és fajta elméletet, hogy elferdítse az igazságot. A munka nehezen halad majd, mert Ádám bukása óta a világ divatja a bűn. Krisztus azonban a tettek mezején van. A Szentlélek is munkálkodik. Az isteni eszközök összefognak emberi eszközeivel, hogy a tökéletes mintára alakítsák újjá a jellemet. S az embereknek meg kell valósítani, amit Isten beléjük ültet. Népünknek el kell végeznie ezt az Isten által kiszabott feladatot. Lelkiismeretesen engedelmeskednünk kell az összes kapott világosságnak. Szüntelen tartsuk szem előtt az egyedüli célt – embereket készíteni fel Isten országára. Ha hit által lépésrőllépésre a helyes irányban haladunk, követve mindenható vezetőnket, akkor világosság ragyog ösvényünkre, s úgy alakulnak a körülmények, hogy eltávolítják a nehézségeket. Isten jóváhagyása reményt kelt bennük, s a szolgáló angyalok együtt munkálkodnak velünk, világosságot és kegyességet, bátorságot és örömöt hozva.

Ne pazaroljunk hát több időt nélkülözhető dolgokra, s arra, aminek semmi köze Isten népe közvetlen szükségleteihez. Ne vesztegessünk időt olyanok dicsőítésére, akik nem ismerik az igazságot, mert közel az idő. Nem fecsérelhetjük el időnket úgynevezett magasabb műveltséggel tömni tele fejünket. Teljesen elfecsérelt az arra szentelt idő, ami nem segíti lelkünket Krisztus képmására, sem az örökkévalóság számára alakulnunk. Nem engedhetjük ezt meg magunknak, mert minden pillanat örök érdekekkel terhes. Most, mikor elkezdődött az élők ítéletének sorsdöntő tevékenysége, megengedhetjüke magunknak, hogy meg nem szentelt nagyravágyás töltsön el, s elhanyagoltassa velünk a veszedelemnek e napjához szükséges nevelést?

Minden esetben nagy horderejű határozat születik. A fenevad vagy képének jelét vesszüke magunkra, vagy az élő Isten pecsétjét. S most, amint az örökkévaló világ határán állunk, mi lehetne oly becses számunkra, mint hűnek és igaznak találtatni az élő, mennyei Isten iránt? Mit becsülnénk többre az ő igazságánál és törvényénél? Milyen nevelésben részesíthetjük iskoláink tanulóit, mely annyira fontos lenne, mint annak ismerete, hogy mit mond az Írás?

Tudjuk, hogy sok iskola lehetőségekkel kecsegtet a tudományos képesítés terén, de mi ennél többet kívánunk. Az igaz nevelés tudománya az igazság, melyet olyan mélyen kell belevésnünk a lélekbe, hogy a mindenfelé burjánzó tévedés ki ne törölhesse. A harmadik angyal üzenete igazság, világosság és erő. Ezért úgy tárjuk az emberek elé, hogy a helyes benyomást tegye szívükre. Ez legyen iskoláink, gyülekezeteink, tanítóink és lelkészeink célja. Akik elfogadják a nevelők tisztjét, értékeljék egyre nagyobbra Isten kijelentett akaratát, melyet oly világosan s megrázón hirdet Dániel és Jelenések könyve.

A sürgős szükségletek, melyek most éreztetik magukat, megkövetelik az Isten Igéjére való szüntelen nevelést. Ez a jelen igazság. Tökéletesítsük a Biblia tanulmányozását szerte a világon, mert nagyobb szükség van rá, mint valaha. Amint ez a tökéletesítés előrehalad, hatalmas munkát fog elvégezni, mert Isten komolyan gondolt mindent, amit mondott, mikor kijelentette, hogy Igéje nem tér hozzá vissza üresen. Isten, és akit elküldött, Jézus Krisztus ismerete a legmagasabb műveltség. Ez özönli el majd a világot, csodálatos világosságával, amint a víz borítja a tengert.

A Biblia tanulmányozása különösen az iskolákban elengedhetetlen. A tanulókat gyökereztessük, alapozzuk meg az isteni igazságban. Ne emberek állításaira tereljük a figyelmünket, hanem Isten szavára. Minden más könyv felett az Isten Igéje legyen tanulmányunk tárgya, a legfőbb tankönyvünk, minden nevelés alapja. Neveljük gyermekeinket a Biblia igazságaira, tekintet nélkül előző szokásaikra. Ha ezt tesszük, a tanítók és a tanulók meglelik majd a rejtett kincset, a magasabb műveltséget.

Tegyük a Biblia szabályait mindennapi éltünk irányítójává. Krisztus keresztje a téma, mely olyan leckéket jelent ki, melyeket meg kell tanulnunk, és gyakorolnunk kell. Vigyük Krisztust az összes tantárgyba, hogy a tanulók ihassanak Isten ismeretéből, s jellemükkel is őt képviselhessék. Tanulmányaink tárgya legyen Isten jellemének nagyszerűsége már most, a jelenben csakúgy, mint majd az örökkévalóságban. Isten szava a mennyből leszállt kenyér, amit Krisztus jelentett ki az Ó és Újszövetségben. Annak jórésze viszont, amit tudománynak neveznek, nem más, mint emberek által kitalált, hamisított étel. Nem igazi manna.

Isten szavában megtámadhatatlan, kimeríthetetlen bölcsességet találunk, mely nem véges, de végtelen értelemből származik. Isten kijelentései közül azonban sok minden homályos, sötét az emberek előtt, mert az emberi bölcsesség és hagyomány szeretete eltemette az igazság ékköveit. Az Ige kincsei sokak elől rejtve maradnak, mert nem kutatnak fáradhatatlanul, míg meg nem értik az arany elveket. Kutassuk az Írásokat, hogy megtisztíthassa és előkészíthesse elfogadóit, s ezzel a királyi család tagjaivá, Isten gyermekévé válhassanak.

Isten szavának tanulmányozása lépjen azoknak a könyveknek helyébe, melyek homályba burkolták az Igét s elvezették az emberek gondolkodását az igazságtól. Az Ige elvei, ha életünkbe szőjük, megőriznek minket a kísértésekben és a próbákban. Utasításai pedig az egyetlen sikerre vezető út. Amikor minden lélek próbára kerül, lesznek, akik hitelhagyóvá válnak. Néhányról kiderül, hogy árulók, gőgösek, nagyképűek és önelégültek. Elfordulnak majd az igazságtól, hitük pedig hajótörést szenved. Miért? Mert nem „élnek minden igével, mely Isten ajkáról való”. Nem ástak mélyre, hogy biztos alapjuk legyen. Mikor a választott hírnökökön át az Úr szava hozzájuk érkezik, mormogni kezdenek, s azt gondolják, hogy túl keskeny az út. János evangéliuma hatodik fejezetében olvasunk azokról, akik Krisztus követőinek tartották magukat, de mikor meghallották a félreérthetetlen igazságot, nem tetszett nekik. Attól kezdve nem jártak többé vele. Így fordulnak el tőle most is a felületes tanítványok.

Aki Istenhez tért, használattal növelje képességeit. Lemetszik, és a szemétre vetik az élő szőlőtőke minden hajtását, mely nem növekedik. Milyen iskoláinkban a nevelés? A világ bölcsessége szerinti legyen, vagy kövesse az isteni bölcsességet? Tanítóink ráébredneke felelősségükre. Belátjáke, hogy Isten szavának fontosabb szerepe van az oktatásban?

Iskoláink egyik célja intézményeinkben, és az örömhír munkaterületeire, szolgálatra nevelni a fiatalokat. Meg kell nyitnunk a Bibliát mindenfelé az emberek előtt. Eljött az idő, amikor feltárják a világ előtt Isten hírnökeinek tekercseit. Az első, második és harmadik angyal üzenetében foglalt igazságoknak el kell jutni minden nemzethez, törzshöz, nyelvhez és néphez. Minden földrészen, s a tenger összes szigetén be kell világítanunk a sötétséget. Ne hátráltassa ezt semmi emberi kitalálás. Művelt és megszentelt képességekre van szükségünk, hogy elvégezhessük ezt. Olyan emberekre, akik kitűnő munkát tudnak végezni Krisztus szelídségével, mert benne rejtették el magukat. Újoncok nem végezhetik elfogadhatóan az elrejtett kincsek feltárását, hogy lelki dolgokkal gazdagítsák az embert. „Értsd meg, amit mondok, adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.” „Igyekezzél [tanulj], hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.” (2Tim 2:7, 15) Ez az utasítás legyen a nevelő erő minden családban, minden iskolában.

Buzgó erőfeszítésekre hívunk fel intézményeinkben mindenkit – nemcsak iskoláinkban, de kórházainkban és kiadóinknál is – hogy megfelelő képesítéssel lássanak el férfiakat, nőket és fiatalokat, hogy Isten munkatársaivá váljanak. Arra oktassuk növendékeinket, hogy értelmesen fáradozzanak Krisztus ügyében, hogy nemes, emelkedett, keresztény jellemet tárhassanak azok elé, akikkel érintkeznek. Olyanok legyenek a fiatalok nevelésének irányítói munkánk bármely területén, akik ismerik a lélek értékét. Ha nem merítenek mélyen a Szentlélekből, a gonosz résen áll, kellemetlen körülményeket támaszt. A nevelő legyen bölcs, mert a hűség és szeretetreméltó viselkedés lelkeket nyer meg, a szigorú bánásmód viszont elriaszt. A kényúri szavak és tettek csak a szív legrosszabb indulatait korbácsolják fel. Ha a hitvalló férfiak és nők nem tanulnak meg uralkodni gyerekes kitöréseiken, nem várhatják el, hogy tiszteletet keltsenek.

Legyünk tehát nagyon körültekintőek, hogy helyesen válasszuk meg oktatóinkat, akik nemcsak munkájukat végzik megbízható módon, de helyes beállítottságúak is. Aki megbízhatatlannak bizonyul, el kell bocsátani. Isten felelősnek tart minden intézményt, ahol elhanyagolják a helyénvaló szívélyességet és szeretetet. Sose feledjük, hogy maga Krisztus intézményeink vezetője.

Iskoláinkban a legtehetségesebb igehirdetők a Bibliát tanítsák. Ismerjék alaposan a Szentírást, éljenek mély lelki életet, fizessük őket a tizedből. Isten terve, hogy intézményeink eszközzé váljanak olyan munkások nevelésére és fejlesztésére, akikkel Isten nem vall szégyent, akiket képzett hittérítőként küldhetünk végezni a Mester szolgálatát. Idáig nem tartottuk szem előtt ezt a szempontot. Sok mindenben lemaradtunk e téren. Az Úr sokkal nagyobb lelkesedést vár el ebben az eddiginél. Azért hívott ki a világból, hogy igazságának tanúi legyünk, hogy fiatal férfiakat és nőket képezzünk ki soraink közül, hasznos és áldást árasztó tisztségekre.

Az örömhír mezején nagy szükség van munkásokra. Ehhez fiatal férfiakra és nőkre van szükség. Isten hívja most őket. Iskoláinkban elsődleges fontosságú a nevelés. Sose tekintsük azt másodlagosnak, sose hanyagoljuk el. Igen helytelen, ha a tanítók elirányítják, más foglalkozásokat javasolnak a fiataloknak, holott a lelkészi hivatásban Istennek tetsző szolgálatot végezhetnének. Ezek a tanítók Isten tervét keresztezik. Akik akadályokat gördítenek a fiatalok lelkészi hivatásra felkészülése elé, azoknak el kell számolni eljárásukkal. Aránylag sok nagytehetségű ember akad köztünk. Ha ezek igába hajtanák képességeiket, húsz lelkészünk lehetne ott, ahol ma egy van.

A lelkész pályára készülő ifjak, ne töltsenek éveket pusztán a műveltség megszerzésével. A tanítók értsék meg a helyzetet, s szabják oktatásaikat e csoport szükségleteihez. Adjanak rendkívüli előnyöket nekik, hogy röviden, de átfogóan tanulmányozhassák a hivatásukhoz legszükségesebb tudományokat. Idáig nem követték ezt a munkatervet. Nem szenteltünk kellő figyelmet a lelkészképzésre. Nincs sok évünk hátra a munkából. A tanítókat Isten Lelkének kell átitatnia. A maguk tervének megvalósítása helyett Isten kijelentett akaratával kell összhangban dolgozniuk. Ezen a téren minden évben sokat veszítünk, mert nem fogadjuk meg az Úr tanácsát.

Hittérítő ápolónőinknek jól képzett orvosoktól kell tanulni iskoláinkban. Töltsék tanulóéveik egy részét a betegség elleni küzdelem, s a természetes gyógymódok elsajátításával. Igen nagy szükség van erre. Bár a városok bűnbe s erkölcsi romlásba merülnek, mégis akadnak Lótok minden Sodomában. A bűn mérge tönkreteszi a társadalom szívét. Isten ezért egészségújítókat hív, akik testünk törvényeinek védelmére keljenek. Ugyanakkor tartsuk magas színvonalon a gondolkodás nevelését és a szív művelését, hogy a nagy orvos közreműködhessék az emberi segítő kezekkel az irgalom és ínség munkájában, a szenvedések enyhítésében.

Az is az Úr tervében szerepel, hogy a fiatalok olyan nevelésben részesüljenek, mely képesíti őket a szombatiskola bármely osztályán fáradozásra, vagy bármelyik ágban való alkalmazásra. A helyzet rohamosan megváltozna, ha néhány megszentelt életű fiatal a szombatiskolánknak szentelné idejét. Ha igyekeznének megtanulni, hogy mik is az emberek Krisztushoz vezetésének legjobb módszerei, s aztán másokat oktathatnának. Ez olyan munkaterület, mely eredményeket hoz.

Neveljünk tanítókat lélekmentésre. Mindenfelé lehetőségek nyílnak a lélekmentésre, s lehetetlen alig kéthárom országból toborozni munkásokat, hogy eleget tehessünk az összes segélykérésnek. Amellett, hogy a régebbi területekről nevelünk s küldünk ki hittérítőket, képezzünk ki embereket a világ minden táján, akik majd honfitársaikért és szomszédiakért fáradoznak. Ahol csak lehetséges, biztonságosabb és előnyösebb azokon a területeken képezni ki őket, ahol majd dolgozni fognak. Akár a munkásra, akár a munkára nézve, csak ritkán jobb, ha a munkás messzi országba megy kiképzésért. Az Úr azt akarja, hogy tegyünk meg mindent e szükségletek kielégítésére. S ha a gyülekezetek tudatában vannak felelősségüknek, bármely kényszerhelyzetben tudni fogják, mi a teendő.

A kellő számú munkás előteremtése terén az Úr azt kívánja, hogy hozzuk létre a nevelés központjait a különböző országokban, ahol megfelelőnek ígérkező fiatalokat nevelhetünk a bibliai igazságok ismeretének gyakorlati ágazataiban. Mikor ezek munkába lépnek, az új munkaterületeken szilárd jelleget kölcsönöznek a jelen igazságnak. Felkeltik a hitetlenek érdeklődését, és segítik őket kimenteni lelküket a bűn szolgaságából. A különböző országokba, ahol iskolákat alapítunk a nevelés végzésére, küldjük a legjobb munkásokat.

Nagyon is megtörténhetik, hogy túl sok iskolát zsúfolunk egyetlen helyre. Sokkal áldásosabb lenne, ha prófétaiskolák mintájára vezetett kisebb iskoláink lennének. Sokkal jobban költöttük volna a pénzt, ha a battle creeki főiskola bővítése – a lelkészképző befogadása – helyett vidéki városokban, s a túlnan fekvő területeken alapítottunk volna iskolákat Battle Creeken nem volt szükség több épületre. Elég hely és felszerelés állt ott rendelkezésre, annyi tanuló neveléséhez, ahányat tanácsos lenne egyetlen helyre toboroznunk. Nem a legszerencsésebb elgondolás, hogy sok tanuló járjon ebbe az iskolába, az ott található tehetség és bölcsesség ugyanis csak bizonyos létszám tanításához elégséges. A lelkészképző befért volna a már ott levő épületekbe. Ezért a főiskola bővítésére költött pénzt jobb lett volna más helységekben fordítanunk iskolák építésére.

A battle creeki új épületekkel még több családot serkentünk az odaköltözésre, hogy ott neveltessék gyermekeiket a középiskolán. Holott sokkal nagyobb áldást lett volna mindenkire nézve, ha más helységekben, és sokkal kisebb létszámú tanulót neveltünk volna. Az emberek Battle Creekbe áramlása olyan mértékben a vezetők hibájából történik, mint azokéból, akik oda költöznek. Vannak Battle Creeknél jobb területek a lélekmentő vállalkozásra, a vezetők mégis azt tervezik, hogy ott legyen minden a legkényelmesebb. S a sok épület és felszerelés kifejezetten hívják az embereket: Költözzetek Battle Creekbe, gyertek családostól, s itt neveltessétek gyermekeiteket.

Ha néhány nagyméretű nevelőintézetünket kisebb egységekre osztanánk, s több helységben alapítanánk iskolákat, nagyobb fejlődést érnénk el a testi, szellemi és erkölcsi művelődésben. Az Úr nem azt mondta, hogy kevesebb épületünk legyen, hanem, hogy az épületek ne összpontosuljanak egy helyre. Az egy helységben beruházott tetemes összegeket szélesebb területeken kellene beruháznunk, s így sokkal több tanulót fogadhatnánk be.

Eljött az idő, hogy sok helységben tűzzük ki az igazság lobogóját, hogy felkeltsük az érdeklődést, s kiterjesszük a lélekmentés mezejét, míg körül nem öleli a világot. Eljött az idő, amikor sokkal több ember figyelmét kell felhívnunk a világosság üzenetére. Sokat tehetnénk ez irányban, amit most nem teszünk. Egyrészt a gyülekezetek felelősek, hogy megigazítva és égve tartsák lámpásaikat, másrészt odaadó fiatalokat kell nevelnünk, hogy országaikban fejlesszék e munkát. Alapítsunk iskolákat, de nem olyan választékosat, mint Battle Creeken és College Viewben, hanem egyszerűbbeket, szerényebb épületekkel és olyan tanítókkal, akik követik a prófétaiskolák elgondolásait. A fény egyetlen helyre zsúfolása helyett, ahol sokan nem becsülik meg, s nem használják ki, ami rendelkezésükre áll, inkább a föld számos területére kellene eljuttatnunk a világosságot. Ha jól kiegyensúlyozott gondolkodású és gyakorlati ötletekben gazdag, odaadó istenfélő tanítók mennének a hittérítés mezőire s dolgoznának alázatosan, adnák tovább, amit kaptak, Isten Szentlelkét adná sokaknak, akik most ínséget szenvednek kegyességének hiánya miatt.

A megújulás munkájában a tanítóknak és a tanulóknak össze kell dolgozniuk, mindkét csoport a lehető legjobban kihasználva a lehetőségeket, hogy olyanná tegyék iskoláinkat, amit Isten jóváhagyhat. Az egységes tettek feltétlen szükségesek a sikerhez. A csatát vívó sereg összezavarodna, és vereséget szenvedne, ha a katonák a maguk ötletei szerint harcolnának, ahelyett, hogy együttesen, összhangban viaskodnának egyegy rátermett tábornok vezetése alatt. Néhány megtért ember, ha egyetlen vezető alatt, egyetlen nagyszerű cél érdekében összefogna, akkor győzelmet aratna minden csatában.

Ha a széthúzás uralkodik azok közt, akik állítják, hogy hisznek az igazságban, a világ arra a következtetésre jut, hogy nem lehetnek Isten népe, mert egymás ellen dolgoznak. Amikor egyek vagyunk Krisztussal, akkor egyek leszünk egymással is. Akik nem Krisztus igáját viselik, azok mindig a rossz irányban húznak. Vérmérsékletük az ember érzéki természetével hangolódik össze, és a legjelentéktelenebb ürügy is lángra lobbantja bennük az indulatosságot, hogy bőszültséggel csapjon össze. Ebből veszekedés születik. Hangos szóváltás hallik a bizottságok értekezletein, az igazgatók ülésein s a nyilvános gyűléseken, a megújulás, a javulás módszerei ellen.

Isten minden szava iránti engedelmesség – ez a siker másik feltétele. Nem szertartásokkal vagy feltünéskeltéssel aratunk győzelmeket, hanem szerény engedelmességgel a legnagyobb hadvezér, a mennyek Úristene iránt. Aki ebben a vezérben bízik, sosem ismeri meg a vereséget. A vereség emberi módszerekben, emberi kitalálásokban bízásból származik, és az isteni másodsorba szorításából. Engedelmesség volt a lecke, melyet az Úr seregeinek vezére Izráel hatalmas seregeibe igyekezett nevelni. Engedelmesség olyan dolgokban, melyekben nem ismertek fel a győzelmet. Amikor engedelmeskedni fogunk vezetőnk hangjának, Krisztus úgy irányítja csatáit, hogy a föld legnagyobb hatalmasait is meglepi.

Krisztus katonái vagyunk, s akik besorozzák magukat seregébe, azoktól szívós igyekezetet vár el. Olyan igyekezetet, mely végsőkig igénybe veszi erejüket. Értsük meg, hogy a katona élete a támadó hadviselés, kitartás és szívósság. El kell viselnünk Krisztusért a próbákat. Nem játékcsatákban veszünk részt. A leghatalmasabb ellenfelekkel kell szembeszállnunk. „Nem a vér s a test ellen van tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Eféz 6:12) Úgy kell megszereznünk az erőt, mint az első tanítványoknak: „Mindnyájan egy szívvellélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban és a könyörgésben.” „Beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólták. A hívők sokaságának pedig szívelelke egy volt.” (Csel 1:14; 4:3132)