Amint az egészségügyi lélekmentő tevékenység egyre inkább kiterjed, betör a kísértés, hogy egyházterületeinktől függetlenné tegyük. Nekem viszont azt mondták, hogy ez nem helyes. A munka ágazatai csak a nagy egész részei. Egyetlen középpontjuk van.

A Kolossébeliekhez írt levélben ezt olvassuk: „Csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, melyeket nem látott, olyanokat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.” (Kol 2:1719) Munkánk összes ágának az a feladata, hogy nyilvánvalóvá tegye a kereszt hatását. Isten megváltás tervén belüli munkája ne történjék összefüggéstelenül. Ne dolgoznunk rendszertelenül. A kereszt hatásáról gondoskodó terv, gondoskodott e hatás terjesztésének módszereiről is. Ez egyszerű elven alapul, világos, áttekinthető, ágazataiban pedig átfogó. A részek tökéletes rendben, jól kapcsolódnak egybe.

Isten azért gyűjtötte össze népét a gyülekezet keretén belül, hogy feltárja a világ előtt e szervezet alkotójának bölcsességét. Nagyon jól tudta, milyen szervezetet hozzon létre, hogy népe eredményes legyen. Ha ragaszkodnak e tervhez, akkor be tudják bizonyítani, hogy Isten a szerzője a világ helyreállítása csodálatos tervének.

Isten legyen azok vezetője, akik részt vesznek az Úrnak ebben a munkájában. Minden emberi nagyravágyást Krisztusba kell olvasztanunk. Ö az Isten által létrehozott összes intézmény fölött a fej. Tudja, hogyan állítsa munkába, s hogyan működtesse helyesen az eszközöket. Tudja, hogy a keresztnek kell elfoglalnia a központi helyet, mert ez az emberrel való megbékélés eszköze, de a ráhatás miatt is, melyet az isteni kormányzat valamennyi részére gyakorol. Az Úr Jézus, aki végigélte földünk egész történelmét, ismeri a módszereket, melyeket az emberek gondolkodása fölötti hatalommal kell felruházni. Ismeri az összes eszköz fontosságát, s tudja, hogyan kell a különféle eszköznek egymáshoz kapcsolódni.

„Senki sem él magának.” (Rm 14:7) Ez Isten törvénye mennyen, de a földön is. Isten a hatalmas középpont. Tőle indul ki minden élet. Öt illet minden szolgálat, tisztelet és engedelmesség. Az összes teremtett lényeknek egyetlen legfőbb életelvük van: az Istentől függés és az Istennel való együttműködés. Annak a kapcsolatnak kellett volna uralkodnia Isten földi családjában is, amely a tiszta, mennyei családokban uralkodik. Isten után Ádámnak kellett volna a földi család élén állni, érvényt szerezni a mennyei család elveinek. Ez békét és boldogságot hozott volna az emberiségre. Sátán azonban eltökélte, hogy ellenezni fogja a törvényt, mely szerint senki sem él magának. Mert ő magának akart élni. Igyekezett magát tenni a hatalom központjává. Ez bujtatott lázadásra a mennyben, s ennek elfogadása hozott bűnt a földre. Ádám bűnbeesésével az ember kitépte magát a menny elrendelte központból. A földön az ördög lett a központi hatalom. Ahol Isten trónjának kellene állni, Sátán helyezte oda a trónját. A világ önkéntes áldozatként mutatta be hódolatát az ellenségnek.

Ezek után ki tudná visszaállítani az Isten által rendelt uralkodás és kormányelvet, hogy ellensúlyozza Sátán elgondolását, s visszatérítse a világot a hűséghez? Isten szólt: „Elküldöm Fiamat.” „Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta oda, hogy valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” (Jn 3:16) Ez a bűn gyógyírja. Krisztus mondja: „Ahova Sátán trónját helyezte, ott áll majd a keresztem. Az ellenfelet ki fogják vetni, engem pedig felemelnek, hogy magamhoz vonjak mindenkit. Én leszek a megváltott világ központja. Az Úr Istent fogják dicsőíteni. Akiket most emberi nagyravágyás, emberi szenvedélyek uralnak, azok az én munkatársaim lesznek. Gonosz hatalmak esküsznek össze, hogy ellenezzenek minden jót. Szövetkeznek, hogy az emberek igazságos tettnek tartsák, ha ellenzik az Úr törvényét. Seregem azonban össze fog csapni az ellenfél hadával. Lelkem összefog az összes mennyei eszközzel, hogy ellenálljanak a gonosznak. Csatasorba állítom a mindenség összes emberi eszközét. Egyetlen képviselőm sem maradhat távol. Feladatot tartogatok minden egyes szerető lény számára, foglalkozást mindannak, aki kész irányításom alatt dolgozni. Az ellenfél seregének tevékenysége, a veszély, mely körülveszi az embert, megköveteli az összes munkás erőfeszítését. Kényszert azonban nem alkalmazok, Isten szeretetének, türelmének kell szembeszállnia az ember romlottságával. Feladatom megmenteni az ellenfél uralma alatt álló embereket.”

Isten Krisztus által azon fáradozik, hogy visszaterelje az embert az Alkotóval való eredeti kapcsolatához, s hogy helyesbítse az ellenféltől jövő züllesztő hatást. Krisztus egyedül volt szennyezetlen az önzés világában, ahol az ember képes pusztulásba dönteni barátját, testvérét, csakhogy elérjen valamely, ellenfél által kezébe adott elgondolást. Emberi testtel takarva el istenségét, Krisztus eljött világunkba, hogy ember volta megérinthesse az embert, istensége pedig istenséget ragadhasson meg. Az önzés lármája közt így tudott szólni az emberhez: „Térj vissza középpontodhoz, Istenhez.” Ö tette ezt lehetővé az embernek, mert a földön valósította meg a menny elveit. Ember voltában élte Isten törvényét. Minden nemzet, minden ország, minden égöv lakosainak odaajándékozza a menny legkívánatosabb ajándékait, ha elfogadják Istent Teremtőjüknek, Krisztust pedig Megváltójuknak.

Egyedül Krisztus teheti ezt meg. A követői szívében és kezében lévő örömhír az a hatalom, melynek el kell végeznie ezt a felelősségteljes feladatot. Mekkora „Isten gazdagságának bölcsességének és tudományának mélysége!” Krisztus az ellenfél félremagyarázásának célpontjává tette magát, így lehetővé tette a megváltás tervének megvalósítását. Az ellenfél ezzel Isten mindenségében a hűtlenség okozójának bizonyítja magát. Így kellett örökre eldőlni a Krisztus és Sátán közt folyó, életrehalálra menő nagy vitának.

Sátán egyre tüzeli az ember természetének pusztító hajlamait. Behozza közénk az irigységet, féltékenységet, önzést, telhetetlenséget, versengést, s a legmagasabb tisztségbe törekvést. A gonoszság eszközei az ellenfél áskálódásain át megteszik a magukét. Az ellenség elgondolása, pusztító hajlamaival együtt, bekerül a gyülekezetbe. Krisztus elhozza megmentő hatalmát, Lelke által felkínálja az emberek hatékonyságát, s eszközeiül használja őket. Munkatársaiul, hogy visszatérítsék a világot hűséghez.

Az embereket egymáshoz köti a közösség, az egymásrautaltság. A szeretet láncának aranyszemeivel eltéphetetlenül oda kell láncolnunk őket Isten trónjához. Ez csak akkor lehetséges, ha Krisztus ráruházza az emberre azokat a tulajdonságokat, melyekkel az ember, ha hű és igaz maradt volna Istenhez, mindig is rendelkezett volna.

Akik a Szentírás értelmes felfogása által a helyes megvilágításban látják a keresztet, akik igazán hisznek Jézusban, azok hite biztos alapon nyugszik. Olyan hitük van, mely szeretetből fakad és megtisztítja valamennyi örökölt és belénevelt gyarlóságtól a lelket.

Isten azért vonja össze gyülekezetbe a hívőket, hogy erősíthessék egymást jó és igazságos igyekezetükben. A földi egyház akkor lenne valóban a mennyei egyház jelképe, ha a tagoknak egy lenne az akarata és a hite. Azok csúfítják el Isten tervét, akiket nem Isten Lelke vezet. Más lelkület veszi birtokába őket, ezért a sötétség erőit segítik. Akiket Krisztus drága vére szentel meg, azok nem segítenek tönkretenni az Isten nagyszerű tervét. Nem hozzák magukkal az emberi romlottságot sem az apró, sem a komoly ügyekben. Semmit sem tesznek, ami állandósítaná a gyülekezetben a viszályt.

Igaz, akad konkoly is a búza között, gonoszságokat is találhatunk a szombattartók testületében, de a gyülekezetet kell ócsárolnunk ezért? Intézményeink összes igazgatói, gyülekezeteink összes vezetői lássanak a megtisztulás munkájához, hogy a gyülekezetnek ez az átalakulása ragyogó fénnyé tegye azt a sötétség közepette.

Mit el nem érhet akár egyetlen hívő is, ha a tiszta, mennyei elveket gyakorolja, ha távol tartja magától a világ szennyét, s ha sziklaszilárdan ragaszkodik az így szól az Úrhoz? Isten angyalai fognak segítségére sietni, ők egyengetik előtte az utat.

Pál írta a rómaiaknak: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Kérlelem mindazokat, akik Krisztus teste tagjainak vallják magukat, hogy tanulmányozzák az egész fejezetet. Pál írja a következőket is: „Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is. Es ha a gyökér szent, az ágak is azok. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának, ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedsz, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van, hitetlenség miatt törettettek ki, te pedig hit által állasz. Fel ne fuvalkodjál, hanem félj. Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt, akik elestek, keménységét, irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben, különben te is kivágatsz.” (Rm 11:1622) Ezek a szavak világosan fejtegetik, hogy nem szabad becsmérelnünk az Isten által a gyülekezetbe helyezett eszközöket.

A megszentelt szolgálat igénytelenséget követel. A keresztet kell dicsőítenünk, s kimutatnunk kulcshelyzetét az örömhír munkájában. Az ember attól kapja eredményességét, aki meg tudja menteni és megmentett állapotban tartani meg azokat, akik elismerik tőle függésüket. A gyülekezet tagjai Krisztussal és egymással való egysége által terjesszék a világon az örömhír átalakító hatalmát.

Az örömhír munkájában az Úr különféle eszközöket használ, s nem szabad megengednünk semminek, hogy elidegenítse egymástól eme eszközöket. Sose alapítsunk független kórházat. Orvosaink legyenek egyek az örömhírhirdetők munkájával. Igyekezetük lelkeket mentsen meg, hogy Isten neve dicsőítve legyen.

Ne különítsük el az orvosi hittérítést az örömhír igeszolgálatától. Az Úr kifejezetten meghatározta, hogy a kettőnek oly szorosan kell összefüggnie, mint a kéznek a testtel. Eme egység nélkül egyik rész sem teljes egész. A gyógyító lélekmentés az örömhír szemléltetése.

Isten nem tervezte, hogy az orvosi lélekmentés elhomályosítsa a harmadik angyal üzenetének hirdetését. A kar ne váljon testté. A harmadik angyal üzenete az utolsó időkre szóló örömüzenet, ezért semmi körülmények között se homályosítsák el más érdekek. Ne igyekezzünk úgy tüntetni fel a dolgokat, mintha ez mellőzhető lenne. Amikor intézményeinkben bármit is a harmadik angyali üzenet fölé emelnek, akkor ott nem az evangéliumi örömhír a fő vezérlő erő.

Minden vallásos intézmény középpontja a kereszt. Ezek az intézmények álljanak Isten Lelkének ellenőrzése alatt. Egy intézményben se legyen egy valaki a fő. Isten embereket rendelt ki minden helyre.

A Szentlélek hatalma által legyen minden Isten által elrendelt tevékenységünk emelkedett, nemes, és az Úr tanúja. Az ember helyezze magát az örök értelem ellenőrzése alá. Az ő parancsainak engedelmeskednie kell, a parancsok minden egyes részletében.

Igyekezzünk megérteni, hogy kiváltság, ha Istennel járhatunk és dolgozhatunk. Az örömhír, bár Isten kifejezett akaratát tartalmazza, mit sem ér az embernek, ha nem veti alá magát Istennek. Aki embertársaihoz továbbítja a bűn gyógyírját, először maga álljon Isten Lelkének hatása alatt. Ne az legyen az ügyek rendezője, aki nem áll Isten irányítása alatt. Az ilyen nem dolgozhat eredményesen, nem teljesítheti Isten akaratát Isten elgondolásával összhangban, csak ha megérti – nem emberi forrásból, hanem a végtelen bölcsességtől – hogy Istennek tetszők a tervei.

Isten jótékony terve felöleli művének valamennyi ágazatát. Ismerjük a kölcsönös egymásrautaltság és ráhatás törvényét, s engedelmeskedjünk annak. Egyikünk sem él önmagának. Az ellenség mindig kihasználja az egymásrautaltság láncát, hogy közelebb vonja magához az embereket. Egyesek összefognak, hogy elpusztítsák az emberben Isten hasonlóságát, s azzal ellensúlyozzák az örömhírt, hogy megrontják az örömhír elveit. Isten szava úgy ecseteli őket, mint akiket kévébe kötnek, készen a tűzre. Sátán egybegyűjti seregeit a kárhozatra. Isten választott népének egysége ijesztően megrendült, Isten gyógyírt javasol. Ez a gyógyír nem csupán a sok más hatás közül az egyik, és nem is áll azonos szinten velük. Az összes földi befolyás fölött áll: javít, felemel, nemesít. Az örömhír munkáját végzők legyenek emelkedettek és megszenteltek, mert Isten nagyszerű elveivel foglalkoznak. Krisztussal húznak egyazon igát, és így Isten munkatársai. Így kívánja az Úr összekapcsolni követőit, hogy jóra törő hatalom legyenek, mind megtegye a maga kötelességét, s mégis valamennyien egyaránt ápolják a főre való utaltság szent elvét.

Krisztus részt vett, és részt vesz Isten munkájának valamennyi ágában. Nem osztotta meg őket. Mikor gyógyított, nem gondolt arra, hogy megsérti az orvos hatáskörét. Hirdette az igazságot, s amikor a betegek hozzá jöttek gyógyulásért, ugyanolyan szívesen rájuk tette a kezét, mint amilyen szívesen az igazságot hirdette. Ugyanolyan otthonosan mozgott ezen a síkon, mint az igazság hirdetésében.