Amikor a pusztában az Úr felszólította Izráelt, hogy adakozzanak a szenthely építésére, szívesen engedelmeskedtek. „És eljött mindenki, akit a szíve indított, és akit lelke hajtott, és hoztak áldozatot az Úrnak, a gyülekezet hajlékának készítéséhez.” Férfiak jöttek ezüst és arany ajándékaikkal, választékos szöveteikkel és értékes fájukkal. A fejedelmek drágaköveket, költséges fűszereket, és olajat a lámpásoknak. „És jöttek férfiak és asszonyok együtt, mind, akit szíve indított, hoztak… Az asszonyok közül pedig mind, akik ahhoz értettek, saját kezükkel fontak, és felvitték azt, amit fontak. Önkéntes ajándékokat hoztak minden reggel, míg csak nem jelentették Mózesnek: Többet hord a nép ajándékba, mint amennyi kell a munka elkészítésére, amelyet az Úr parancsolt. Ez a nagylelkű készséges szolgálat, tetszett az Istennek. S mikor a szentsátor elkészült, jelezte, hogy elfogadja az áldozatot. És a felhő befedezte a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsősége betöltötte a hajlékot.” (2Móz 35:2125; 36:3, 5; 40:34)

Ezzel a példával rokon önkéntes áldozat volt az iskoláinkért végzett tevékenységünk, mely a Krisztus példázatai kiadásában és terjesztésében nyilvánult meg. Örvendezünk, amiért népünk közül olyan sokan adták magukat erre, s hogy erőfeszítéseik eredményesek voltak. Örvendezünk, mert egyházterületeink és az irattársulat tisztviselői tekintélyükkel s igyekezetükkel támogatták ezt a nagyszerű vállalkozást, s mert lelkészeink, bibliamunkásaink, könyvterjesztőink és gyülekezetünk tagjai teljes szívvel részt vettek az iskolák segélyezésére végzett munkában. Az a nagylelkűség és szívesség, mellyel kiadóink és testvéreink túlnyomó része részt vett a vállalkozásban, igen kedves az Úr előtt, egyezik tervével.

Isten gondviselésében vannak rendkívüli időszakok, mikor fel kell kelnünk, s engedelmeskednünk Isten hívásának, követelményeinek megvalósítására fordítanunk javainkat, időnket, értelmünket, teljes valónkat, lényünket, testünket, lelkünket, szellemünket. Most érkezett el ilyen időszak. Isten ügyének jóléte forog kockán. Az Úr intézményeit fenyegeti veszély. A munka akadozik minden oldalon, az iskoláinkat terhelő rémes adósság miatt. Súlyos szükségünkben Isten utat készített a nehézségen át, s meghív, fogjunk össze vele szándékának kivitelezésében. Az ő terve volt, hogy a Krisztus példázatait iskoláink segélyezésére fordítsuk, s felhívja népét, vegye ki részét a könyvterjesztéséből. Ezzel vizsgálja népét és intézményeit, hogy lássa, készeke együttesen munkálkodni, egy akaraton lenni a lemondásban és önfeláldozásban.

Jól láttunk hozzá a Krisztus példázatai árusításához. Arra van most szükség, hogy komoly, egyesült erővel fejezzük be a jól elkezdett munkát. Az Írásban olvassuk: „Az igyekezetben ne legyetek restek, lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok.” (Rm 12:11) Isten ügyének minden ága méltó a szorgalomra, de egyik sem lehet méltóbb most, mint ez. Fejtsünk ki most szívós igyekezetet, hogy megvalósítsuk az Úr elgondolását. Az árusításnál tett minden mozdulat segítse a Mestert. Aki csak tud, csatlakozzon a munkához.

Az eddigi erőfeszítések sikeréből láthatjuk, hogy sokkal jobb ma engedelmeskednünk Isten követelményeinek, mint arra várnunk, amit kedvezőbb időszaknak vélünk. Váljunk Isten lehetőségeinek eszközévé, mert nagy felelősségeket és lehetőségeket érhetnek el, akik egész életükre elszegődtek szolgálatra Krisztus zászlaja alatt.

Isten tettekre hív, hogy nevelőintézeteink megszabaduljanak az adósságtól. Hajtsuk hát végre Isten tervét az ö elgondolása szerint.

Olyan alkalom ez, melyet nem szabad elszalasztanunk. Felhívjuk egész népünket, segítsenek képességük legvégső határáig, halogatás nélkül. Az említett könyv megvásárlásával végezzenek Isten szemében kedves tetteket. Felhívjuk egyházterületeink titkárait, gondolkozzanak rajta, miként segíthetik elő ezt a vállalkozást. Felhívjuk lelkészeinket, hogy mikor sorra látogatják gyülekezeteinket, buzdítsák testvéreinket, hogy menjenek könyvterjesztőként, és tegyenek határozott lépést a lemondás ösvényén. Adják keresetük bizonyos részét iskoláink segélyezésére.

Általános megmozdulásra van most szükség, és kezdjük el ezt az egyén megmozdulásával. Az összes gyülekezetben minden család összes tagja igyekezzék igénytelen lenni és fellendíteni ezt a munkát. A gyermekek is vegyék ki részüket. Fogjanak össze valamennyien. Tegyünk meg most minden tőlünk telhetőt, adjuk az Úrnak áldozatunkat, hogy végrehajtsa kifejezett akaratát, így lehetőséget teremtsünk, hogy a sötétség világában tanúságot tegyünk mellette és az igazság mellett. A lámpa a mi kezünkben van. Hadd ragyogjon fénye.

Ti ifjak, akik arra gondoltok, hogy az igeszolgálatba léptek, karoljátok fel a megmozdulást. Az a könyvárusítás legyen a nevelőtők, melyet az Úr helyez most kezetekbe. Ha kihasználjátok az alkalmat, kétségkívül fejlődni fogtok Isten ismeretében és az emberek megközelítésének legmegfelelőbb módszereiben.

Az Úr fiatal férfiakat és nőket hív, lépjenek szolgálatába. A fiatalok fogékonyak, frissek, törekvők és bizakodók. Ha megízlelték az önfeláldozás áldásos voltát, nem elégíti ki őket más, csak ha szüntelenül a nagy Tanítótól tanulnak. Az Úr utakat nyit azok előtt, akik engedelmeskednek hívásának.

Hozzatok magatokkal komoly kívánságot, hogy megtanuljátok a felelősség hordozását. Erős karral és bátor szívvel menjetek előre a küzdelembe, mely a záró ütközethez közeledve egyre elkeseredettebb lesz.

Akik ehhez a munkához fognak, előbb fenntartás nélkül adják át magukat Istennek. Oda helyezkedjenek, ahol tanulni tudnak Krisztustól, és követni tudják a példáját. Jézus szólítja őket: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű.” (Mt 11:2830) Jézus angyalokat bízott meg, hogy elkísérjék útjukon azokat, akik igaz alázattal vállalják ezt a munkát.

Szüntelenül imádkozzunk, és éljünk imánknak megfelelően. Hitünk, ha gyakoroljuk, nagyon megnövekszik. A Krisztus példázatait terjesztők sajátítsák el a könyv tanításait. Tanuljatok Krisztustól. Higgyétek, hogy hatalmában áll megsegíteni és megmenteni titeket. A hit a lélek éltető ereje. A hit melegséget, egészséget, következetességet és megbízható gondolkodást ad. Életereje és elevensége mély benyomást tesz, bár öntudatlanul. Krisztus élete örök életre buzgó kútforrás lesz bennünk, hogy szüntelenül műveljük a mennyei kegyességet, és készséggel alávessük magunkat az Úr dolgainak.

Szólok a munkásokhoz, az ifjakhoz és az idősekhez, akik most eme könyvvel foglalkoznak, különösen, akik terjesztik a könyörület küldetését végző könyvet: Életetekkel mutassatok példát a tanításokra, melyeket Krisztus az Olajfákhegyén közölt. Ez majd mélyebb benyomást tesz és tartósabban is hat az emberek gondolkodására, mint a szószékről mondott igehirdetések. Talán nem is tudsz ékesen szólni azokhoz, akiket segíteni kívánsz, de ha szerényen szólsz, ha Krisztusban rejted el magadat, akkor a Szentlélek szólja majd helyetted a szavakat, s Krisztus, akivel összefogtál, hatni fog a szívükre.

Gyakoroljátok ezt a hitet, mely szeretetből fakad, s megtisztítja a lelket. Senki se hozzon szégyent az Úrra hitetlenségével. A hanyagság és az elkeseredés nem végeznek el semmit. Isten néha azért engedi meg anyagi ügyeink kuszáltságát, hogy komolyabb tettekre serkentse lanyha képességeinket, és a gazdag áldások adományozásával tüntesse ki a hitet. Ez az egyik mód, mellyel ügyét fejleszti. Tekintsünk Jézusra, nemcsak mint példaképünkre, hanem mint hitünk szerzőjére s bevégzőjére. Haladjunk előre, benne bízva, hogy erőt ad valamennyi kötelességünk elvégzésére.

A mű felelősségét viselőktől nagyon lelkiismeretes munkát vár el, mert helyénvaló utasításokat kell adniuk, hogy a munkások szemük előtt tartsák a mű fontosságának tudatát, és hogy mindenki ápolja a lemondó szerénység és áldozatkészség lelkületét, melyre Megváltónk élete a példa. Krisztus minden egyes lépésnél áldozatokat hozott. Oly áldozatokat, melyekre egyetlen követője sem képes. Minden megkövetelt igénytelenség közepette, az összes előforduló kellemetlenségek közt se feledjük, hogy Krisztussal húzunk egyazon igát, részesei vagyunk szeretetteljes, türelmes, magát felejtő lelkületének. Ez a lelkület utat nyit majd előttünk, és sikerekhez segít, mert Krisztus az ajánlólevelünk az emberek előtt.

Minden országban népünknek kellene átvenni iskoláink segélyezését. Ausztráliai gyülekezeteink is csatlakozzanak ehhez. Ottani iskolánk is segítségre szorul, s ha népünk egyesült erővel nekilát a feladatnak, sokat tehet az adósságteher könnyítésén. Bátoríthatják azok szívét, akik sokat fáradoznak az Úr eszközének felépítésén, segédkezet nyújthatnak az eszközök áldásos légkörének kiterjesztésére a messzi pogány országokba és a tenger szigeteire.

Reméljük, hogy ausztráliai könyvkiadónk bőkezű feltételeket szab a Krisztus példázatai kiadásához. Az Úr igen megáldotta ezt az intézményt, ezért hálaáldozatot mutatna be Istennek, ha nagylelkűen adományozna az iskola adósságainak eltörlésére. Biztosak vagyunk benne, hogy a kiadó vállalja, nekilát, s nemesen elvégzi ezt a feladatot. S az Istennel való összefogás komoly áldásnak bizonyul majd az Ausztrál kiadó számára, amint annak bizonyult amerikai kiadóinknak is.

Ausztrál testvéreim, álljatok az élre ebben a munkában. „A hit a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid 11:1) Hát nem bizonyítottuk be ezt már a múltban? Isten ígéreteiben bízva hozzáfogtunk, s a láthatatlan dolgok, amit csak a hit szeme észlel, láthatóvá váltak. Mikor hit által jártunk és dolgoztunk, Isten teljesítette minden kimondott szavát. Ígéretei megbízhatóságának rendelkezésünkre álló bizonyítékai szorítsák háttérbe a kételkedés összes gondolatát. Bűn a kételkedés, de mi nem hisszük, hogy ausztrál testvéreink ebbe fognak esni.

Az Úr sokat tett értetek területeitek széltébenhosszában. Emeljétek hát fel szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra. Dicsérjük Istent, mert Igéje minden képzeletünkön felül bebizonyosodik.

Felhívom népünket, lássanak komolyan és önzetlenül hozzá, hogy megszabadítsák az iskolákat adósságuktól. Nyomdánk is tegye meg a magáét a könyv kiadásával. Népünk lásson Ausztrália széltébenhosszában a Krisztus példázatai árusításához. Isten meg fogja őket áldani igyekeztükben.

A munkások Angliában is tegyenek meg mindent, hogy árusítsák ezt a könyvet, hogy ott is iskolát alapíthassunk. Angliában, Németországban és az összes európai országokban élő testvéreink – ahol már ragyog az igazság világossága – fogjatok ehhez a munkához. Fordítsátok le a könyvet a különböző nyelvekre, és terjesszétek országaitokban. Buzdítsuk európai könyvevangélistáinkat, segítsenek az árusításban. Ennek az árusítása sokkal többet tesz intézményeink adósságmentesítésénél. Utat nyit nagyobb könyveink előtt. Az igazság így majd sokakat elér, akik másképp nem fogadnák be.

Külön felhívom skandináv testvéreinket: Ragadják meg az Isten által nyújtott feladatot. Dolgozzatok képességeitek végső határáig, hogy felszabadítsátok mezőtökön az anyagi zavarokkal küzdő intézményeiteket. Ne szóljatok így, csüggedezve: Mit sem tehetünk. Némuljon el a gyáva szó. Ragadjátok meg a végtelen hatalom karját. Ne feledjétek, hogy más országokban élő testvéreitek is csatlakoznak hozzátok a segélynyújtásban. Ne lankadjatok és kedveteket se veszítsétek. Az Úr támogatni fogja skandináv munkásait, ha megteszik a magukét a hitben, imában, reményteljességben, ha mindent elkövetnek ügyéért, s eljövetelének siettetéséért.

Népünk Angliában is tegyen komoly erőfeszítést, hogy hittel és bátorsággal ihlessék skandináv testvéreiket. Testvéreim, siessünk az Úr segítségére, az Úr segítségére a hatalmasok ellen.

Ne feledjétek, hogy minél inkább közeledünk Krisztus eljövetelének napjához, annál buzgóbban és rendíthetetlenebbül kell fáradoznunk, mivel Sátán egész zsinagógája ellenünk van. Nem lázas izgalomra, hanem a valódi hitből születő bátorságra van szükségünk.

Az iskolánk segélyezésén át sokrétű áldásban lesz részünk. Áldás lesz iskoláink a világ, a gyülekezet és a munkások számára.

Míg javakat gyűjtünk az iskolák segélyezésére, egyúttal sok olyan ember kezébe is eljuttatjuk a lehető legjobb olvasnivalót, akik ha ez a megmozdulás nem született volna, sohasem látnák meg a Krisztus példázatait. Akadnak lelkek elhagyatott helyeken, akiket ez a megmozdulás ér el. Az Üdvözítő példázataiból vett tanulságok száma olyan nagy lesz, mint az élet fájának leveleié.

Az Úr szándéka, hogy a Krisztus példázatainak értékes tanításai által egyesítse a hívőket. Tagjaink önfeláldozó igyekezete az egység eszközének fog bizonyulni, hogy megszentelődhessenek testükben, lelkükben és szellemükben, mint tisztességes rendeltetésű edények, melyek készen állnak a Szentlélek befogadására. Akik igyekeznek Isten akaratát végezni, bölccsé válnak az Isten országáért végzett munkában. Igen értékes leckéket tanulnak meg, s az ésszerű gondolkodás leggyönyörűbb kielégülésében lesz részük. Békében, kegyességben és az értelem erejében részesülnek.

A munkások, amikor bennfoglalt tanításokra szorulókhoz viszik a könyvet, értékes tapasztalatokra tesznek szert. Ez a tevékenység nevelni fogja őket is. Akik az Úr segítőkezeként megtesznek minden tőlük telhetőt a Krisztus példázatai terjesztésében, olyan tapasztalatot nyernek, mely képesíti őket, hogy Isten eredményes munkásai legyenek. A munkában nyert tapasztalat segítségével igen sokan megtanulják, miként terjesszék nagyobb könyveinket, melyekre az embereknek égető szükségük van.

Aki helyes beállítással, jókedvvel és reményteljesen fog hozzá, igen bőséges áldásnak találja azt. Az Úr senkit sem kényszerít részt venni munkájában. De aki határozottan az ő oldalára áll, annak készséges értelmet ad. Megáldja mindazt, aki az életébe ülteti át a lelkületet, melyet beléjük helyez. Az ilyeneket kedvezésében és sikerben részesíti. Mikor mező után mezőre hatolnak be, az új körülményekből új módszerek és elgondolások bontakoznak ki. Új gondolatokkal gazdagodunk majd az új munkások révén, akik erre a tevékenységre adják magukat. Az Úr, amikor segítségét keresik, érintkezni fog velük. Olyan terveket közöl velük, melyeket maga az Úr gondol ki. Emberek fognak megtérni és beárad a pénz is. A munkások parlagokra bukkannak az Úr szőlőjében, közvetlenül a megművelt területek mellett. Minden mező új, megmentésre váró helyeket mutat meg. Minden elvégzett rész világra hozza, hogy milyen sok vár még elvégzésre.

Amikor a mindenható Tanítóval fogunk össze, szellemi képességeink kifejlődnek. Lelkiismeretünk Isten irányítása alatt áll. Egész lényünket Krisztus veszi ellenőrzése alá.

Senki sem forrhat igazán össze Krisztussal, senki sem gyakorolhatja tanításait vagy vetheti alá magát igája fegyelmének anélkül, hogy rá ne eszmélne, meg ne valósítaná, amit soha szavakkal ki nem tud fejezni. Új, gazdag gondolatok ötlenek eszébe. Gondolkodása kivilágosodik, akarata megacélosodik, lelkiismerete érzékeny, képzelete pedig tiszta lesz. Szíve gyengédebbé, gondolatai lelkibbekké, szolgálata krisztusibbá válik. Meglátszik életében, ami kifejezhetetlen – szívének, gondolatainak, lelkének igaz, megbízható szerető odaadása, és a Mester munkájához szükséges erő.

Miután megszentelt igyekezetünkkel és imánkkal megtettünk minden tőlünk telhetőt az iskolákért, meglátjuk Isten dicsőségét. Amikor a próbákon teljesen átestünk, áldásos lesz az eredmény.

Ha önként, szívesen végezzük, Isten sikeressé teszi az iskolák segítésére tett megmozdulásunkat. Képesít lemosnunk a nevelőintézeteinket érő gyalázatot. Ha Krisztusért és az igazságért való önfeláldozás szellemében ragadjuk meg ezt a munkát, rövidesen elénekelhetjük országainkban a szentév szabadságdalát.

Örülök, hogy olyan sok együttes erőfeszítés történt, hogy teljesítsük Isten szándékát, és a lehető legjobban kihasználjuk a gondviselését. A Krisztus példázatai terjesztésére tett igyekezet bizonyítja, hogy mit érhetünk el a könyvterjesztés területén. Azt mondom az igehirdetőknek, tanulóknak, apáknak, anyáknak, a fiatal férfiaknak és nőknek, akik részt vettek a megmozdulásban: ne hagyjátok lelohadni érdeklődéseteket. Folytassuk egyenletesen, kitartóan és nagyvonalúan a munkát, míg az utolsó adósság is meg nem szűnik iskoláinkról, s alapot nem hozunk létre iskolák létesítésére a fontos területeken, ahol égető szükség van a nevelőmunkára.

Amint más munkára szólítják az igehirdetőket s bibliamunkásokat, a gyülekezetek tagjai szóljanak hozzájuk így: Menjetek, végezzétek megbízatásotokat, mi pedig továbbra is terjesztjük a Krisztus példázatait és fáradozunk iskoláink adósságmentességéért. Senki se képzelje, hogy a megmozdulásnak most véget kell érnie az 1900 és 1901es erőfeszítések után.

A területek soha el nem telítődnek ezekkel a könyvekkel, és ha tovább árusítjuk, az eljövendő években is iskoláink segítségére siethetünk.

Amíg a könyörület üzenete hangzik a világon, az Úr mindaddig felhívásokkal fordul majd hozzánk, hogy segélyezzük többi intézményünket és vállalkozásokat, amint most az iskolákat segélyezzük. S amíg a próbaidő tart, addig lehetséges lesz a könyvterjesztés is. Amikor a vallásfelekezetek összefognak a pápasággal Isten népe ellen, a könyvevangélista munka nyit majd utat a vallásszabadság területein. Ha valahol túl szigorú lesz az üldözés, a munkások kövessék Krisztus utasítását: „Mikor egyik városban üldöznek, fussatok a másikba.” Ha ott is utolér az üldözés, meneküljetek a harmadikba. Isten vezetni fogja népét, áldássá teszi őket soksok helységben. Ha nem következne be üldözés, nem szóródnának szét, hogy mindenfelé hirdessék az igazságot. S Krisztus kijelenti: „Nem járjátok végig Izráel városait, míg el nem jön az Ember Fia.” Amíg a mennyben el nem hangzik a szó, Elvégeztetett, addig mindig lesz hely, ahol dolgozhatunk, s mindig lesznek szívek, akik befogadják az üzenetet.

Azért „ne fáradjunk bele a jótettekbe, mert ha bele nem fáradunk, annakidején aratni is fogunk.” (Gal 6:9)