Isten népe elismeri az emberi kormányzatot, mint Isten rendelte akaratot. Ezért hirdetnie kell a kormány iránti engedelmességet, mind szent kötelességet, annak méltányos határain belül. De amikor a kormány követelményei ütköznek Isten követelményeivel, akkor Isten szavát kell elismernünk minden emberi törvényhozáson felülállónak. Nem szabad félretennünk az így szól az Úrt, az így szól az egyház vagy az állam kedvéért. Krisztus koronáját az emberi hatalmasságok királyi koronái fölé kell helyeznünk.

Ma is ugyanezt az elvet kell érvényre juttatnunk, mint amit a nagy hitújítás követői tartottak fenn. Mikor a fejedelmek 1529ben összegyűltek a spiersi zsinatra, úgy látszott, mintha a világ reménysége széttiprás előtt állna. Ez elé a gyűlés elé hozták a császár rendeletét, mely korlátozta a vallásszabadságot és megtiltotta a megújított tanítások további terjesztését. Elfogadjáke a német választófejedelmek a rendeletet? Ki fogjáke rekeszteni az örömhír világosságát a még mindig sötétben élő sokaságok elől? Világot érintő sorsdöntő kérdések forogtak kockán. Akik elfogadták a megújított hitet, összejöttek, és egyhangú határozatot hoztak: Utasítsuk vissza a rendeletet. Lelkiismereti ügyekben nem dönthet a többség.

Ebben a most folyó utolsó küzdelemben miránk bízták az igazság és vallásszabadság lobogóját. Azok vállán nyugszik a felelősség ezért a nagy ajándékért, akiket Isten az Igéjének ismeretével áldott meg. Isten szavát kell legfőbb tekintélynek tartanunk. El kell fogadnunk igazságait a magunk számára. S csak akkor tudjuk megbecsülni ezeket az igazságokat, ha mi magunk kutatjuk fel azokat. Akkor majd Isten szavát tesszük életünk irányítójává, és számunkra meghallgatásra talál Krisztus imája: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te Igéd igazság.” (Jn 17:17) Az a hitvallásunk, ha szavunkkal és viselkedésünkkel is elismerjük az igazságot. Az emberek csakis akkor lehetnek bizonyosak, hogy hiszünk a Bibliában.

Azok a hitújítók, kiknek tiltakozása adta nekünk a protestáns nevet, tudták, hogy Isten hívja el őket, hogy közöljék a világgal az örömhírt. S amíg ezt végezték, készen álltak feláldozni vagyonukat, szabadságukat, sőt életüket. Ugyanolyan hűek és igazak vagyunke megbízatásunkhoz a nagy küzdelemnek ebben az utolsó összeütközésében, mint a korai hitújítók voltak az övékéhez?

Az üldözés és halálbüntetés ellenére, közel is, távol is elterjedt az akkori időknek szóló igazság. Eljuttatták Isten szavát az emberekhez, a társadalom valamennyi osztálya mohón kutatta az Írásokat. S akik elfogadták a világosságot, hirdetői is lettek. Abban az időben már a könyvnyomtatás segítségével juttatták el az emberekhez az igazságot. Luther tolla hallatlan hatalom volt. Írásai pedig, mikor elterjedtek, megmozdították a világot. Ugyanezek a lehetőségek állnak rendelkezésünkre, sőt az eszközök azóta megszázszorozódtak. Számos nyelven kezünkben a Biblia és a jelen igazságot magyarázó más könyvek, ezért gyorsan el lehetne azokat juttatnunk az egész világra. Közölnünk kell az emberekkel Isten figyelmeztetését, ezért igen buzgón kellene kutatnunk a Bibliát, igen lelkesen terjesztenünk a világosságot!