Ne ejtsük el a tanítás céljára megszervezett iparágakat, csak, mert nehézségek merültek fel. Az iskolában tegyük lehetővé a szerszámok használatának megtanulását. Hozzáértőn, türelmesen és szeretettel tanító, tapasztalt szakmunkások irányításával maguk a tanulók emelhetnek épületeket az iskola udvarain, s végezhetik a szükséges javításokat. Így gyakorlati leckékből tanulják meg a gazdaságos építés művészetét. Tanítsuk a nyomdászat ágazatait. Betűszedést, nyomdagépek kezelését, könyvkötést, valamint a sátorkészítést és más hasznos munkát. Ültessünk kis gyümölcsösöket, termeljünk zöldséget, s erre a diáklányokat hívhatjuk ki a szabadba. Így míg az agyat, csontot és izmok mozgatják, megszerzik az élet gyakorlati ismeretét is.

A művelődésnek ezek az ágai alkalmassá teszik a fiatalokat, hogy külországokba vigyék az igazságot. Nem szorulnak rá, hogy az ottaniak főzzenek, varrjanak és építsenek nekik. Arra sem kell költeniük, hogy az emberek ezer kilométereket utazzanak, csak, hogy iskolákat, kápolnákat és házakat építsenek. A hittérítők tekintélye sokkal nagyobb lesz, ha meg tudják tanítani a járatlanokat a helyes módszerekre, s a legjobb eredmények elérésére. Így bizonyítják, hogy a hittérítők szakoktatók is lehetnek. Az ilyen oktatást mindenhol megbecsülik, különösen, ahol szűkében vannak az anyagiaknak. Az ilyen hittérítők eltartása sokkal kevesebbe kerül, mert tanulókorukban testi erejüket is a legjobban használták a gyakorlati munka terén. Bárhova kerüljenek, amit ezekről megtanultak, előnyükre lesz. Adjunk alkalmat az ipari tanulóknak, hogy beszámoljanak a munkából merített gyakorlati lelki tapasztalataikról, akár házimunkát végeztek, kertészkedtek, akár más területen dolgoztak. Az élet gyakorlati kötelességei fényénél vessük össze a természetet a Biblia tanításaival.

Más iskolákra is érvényesek az okok, melyek a városoknak hátat fordításra, s vidéken iskolaépítésre késztettek. Nem Isten terve, hogy ha egy iskola adósságokba keveredett, további épületekre költsünk. Ha a nagyobb iskoláink költséges épületeibe ölt pénzből földet vásároltunk volna, ahol a tanulók helyes művelődésre tettek volna szert, sok diáknak most nem kellene növekvő adósság terhével küzdenie, s az intézetek tevékenysége is virágzóbb lenne. Ha a tervet követtük volna, néhány diák zúgolódna, néhány szülő tiltakozott volna, viszont sokoldalú képzést nyújthatnánk, ami nemcsak szakmákra képesített volna, hanem az Úr gazdaságára is az újjáteremtett földön.

Ha iskoláinknak mezőgazdasági osztálya lenne, eredményeink egészen másképp néznének ki. Nem lenne akkora az elkedvetlenedés. Felülkerekedtünk volna az ellenző irányzatokon, s anyagi helyzetünk is javult volna. A tanulók az egész emberi gépezetet arányosan használták volna, nagyobb testi és szellemi erőre kaptak volna. De alig vették figyelembe az Úr utasítását, így nem küzdötték le az akadályokat.

Gyávaságra vall, hogy ilyen lassan, tapogatózva haladunk a testi munka területén, mely pedig a legjobb nevelést biztosítja. Nézzétek a természetet. Van hely az iskolának, széles hátán építhetünk, és földet művelhetünk. Ez elengedhetetlen a nevelésnél, legkedvezőbb a lelki fejlődéshez, mert a természet hangja Krisztus hangja. Számtalan példát nyújt a szeretetre, teljesítőképességre, alázatra és kitartásra. Vannak, akik lenézik a földművelést. Ne ők tervezzék iskoláinkat, mert hátráltatják a helyes fejlődést, mint a múltban is tették.

Ha földet művelünk, Isten áldása ellátja szükségleteinket. Ne csüggedjünk el világi ügyek miatt, ha látszólag sikertelenek. A késés se csüggesszen el. Műveljük a földet reménykedve, jókedvvel, hálásan. Higgyük, hogy a föld méhében gazdag tárház vár, hogy a hű munkás betakarítsa, aranynál, ezüstnél nagyobb gazdagság. Hamis tanúk vagyunk, ha szűkmarkúsággal vádoljuk a földet. Ha helyesen és értelmesen műveljük, megtenni kincsét az ember számára. Változnak a hegyek és a halmok. A föld kiöregszik, mint az avítt ruha. Isten áldása mégsem szűnik meg soha. A pusztában is asztalt terít népének.

Nehéz idők előtt állunk. Égető szükség, hogy a családok városról vidékre költözzenek, hogy az igazság eljusson a föld mellékutjaira, ne csak a kereszteződésekre. Sok függ attól, hogy az Úr Igéje szerint tervezzünk, s szívós igyekezettel megvalósítsuk terveinket. Fontosabb a megszentelt munka és állhatatosság, mint az okosság, s könyvek tanulása. Az adott képességek alig érnek valamit, ha nem aknázzuk ki.

A gyermekek és fiatalok örömét szolgálja, ha egyszerűbb módszerekhez térünk vissza. A mező, a kert kellemes változás lesz az elvont tanulmányok taposómalma után. Sose korlátozzuk az utóbbiakra a fiatalok gondolatait. Különösen értékes ez a gyengélkedő gyermek számára, akinek a könyvleckék kimerítők és nehezen megjegyezhetők. Ezek számára egészség és boldogság rejlik a természet tanulmányozásában, s ez soha el nem múlik gondolataiból, mert olyan tárgyakkal függnek össze, melyek örökké szem előtt állnak.

A föld művelése az egyik legjobb foglalatosság, mert tettre kelti az izmokat, pihenteti a gondolkodást. Iskoláinkban legyen a mezőgazdaság tanulása a nevelés ábécéje. Ez az első, melybe be kell őket avatni. Nem szabad behozott termékekre támaszkodnunk, gabonára, zöldségre, s az egészségnek számára oly fontos gyümölcsre. A könyvtudományok mellett oktassuk a fiatalokat fakitermelésre és földművelésre. Állítsunk tanítót egyegy csoport élére, hogy a tanítók is megtanulják a teherhordást. Így diákokat nevelhetünk a felelősség viselésére, akik így a tanítók munkatársaivá lehetnek. Együtt hányjákvessék meg a legjobb munkamódszert.

Túl rövid az idő, hogy elvégezzük, amit a múlt nemzedékek során lehetett volna megtenni. De még ez utolsó napokban is sokat tehetünk helyrehozni a fiatalok nevelésének rossz oldalait. S mivel az idő rövid, buzgón lássunk hozzá s lobogó lelkesedéssel fáradozzunk hitünknek megfelelő nevelésben részesíteni fiataljainkat. Tökéletesítők vagyunk. Kívánjuk, hogy gyermekeink a lehető legjobb eredménnyel tanuljanak. Ehhez olyan elfoglaltságot adjunk nekik, mely igénybe veszi izmaikat. A mindennapos, rendszeres munka képezze a nevelés egy részét még e késői napokban is. Most is jó eredményeket érhetünk el ezzel. Ha követjük ezt az elgondolást, a fiataloknak hajlítható lesz a lelkük, élénk a gondolkodásuk, s ugyanannyi idő alatt több szellemi munkát tudnak elvégezni, mintha kizárólag tanulással foglalkoznának. S ennek eredménye, hogy egészséges szervezettel lépnek ki az iskolából. Lesz erejük és bátorságuk, hogy jól töltsenek be bármely helyet, ahová Isten gondviselése helyezi őket.

A testi munka a kezet hasznosságra, az ifjút az élet terheinek hordozására tanítja. Testi erőt fejleszt, és fejleszti összes képességeit. Mindenki találjon olyan foglalatosságot, mely hasznos neki, és másokat is segít. Isten áldásnak szánta a munkát. Csak a szorgalmas találja meg az élet igaz dicsőségét és örömét.

Aki egészséges akar maradni, használja felváltva az eszét és izmait. Így az ifjú, mikor Isten szavát kezdi tanulmányozni, egészséges felfogást, erős idegeket hoz magával. Gondolataik épületessé válnak, és nem felejtik az Ige becses tanítását. Megemésztik az igazságot, gondolkodásuk erőre kap és megérti azokat. S ha az alkalom megköveteli, meg tudják indokolni a bennük élő reménységet, szerényen és tisztességtudóan.