Különleges feladat vár a gyülekezetre a gyerekek tanítása és nevelése terén, hogy a világi iskolák, vagy bármi más társas érintkezés ne fertőzzék meg őket romlott szokásokkal. A világ bűnnel, Isten törvényének semmibevételével teljes. A nagyvárosok Sodomákká züllöttek, s gyermekeink naponta számos gonoszságnak vannak ott kitéve. A nyilvános iskolába járó gyerekek olyan elhanyagolt fiúkkal és lányokkal érintkeznek, akik az utcán nőnek fel – leszámítva az iskolában töltött időt. Könnyű a fiatalok szívére hatni. Ha rossz környezetbe kerülnek, az ellenfél felhasználja az elhanyagolt gyerekeket a gondosabban neveltek megrontására. Így mielőtt a szombattartó szülők ráébrednének, hogy milyen gonoszság fenyegeti kicsinyeiket, a gyermekek már megtanulták az elfajulás leckéit, lelkük romlásnak indult.

A protestáns egyházak elfogadták a pápaság gyermekét – a hamis szombatot –, s Isten elkülönített, megszentelt napja fölé magasztalják. Kötelességünk világossá tenni gyermekeink előtt, hogy nem a hét első napja az igazi nyugalomnap. Ha akkor is azt ünnepeljük, miután megismerjük az igazságot, akkor megrontjuk Isten félreérthetetlen törvényét. A nyilvános iskolákban gyermekeitek Isten szavával egyező nevelésben részesülneke? Isten elleni kihágásnak nevezike előttük a bűnt? Megtanítjáke őket, hogy minden bölcsesség kezdete, ha engedelmeskedünk Isten összes parancsának? Azért küldjük gyermekeinket a szombatiskolába, hogy megtanulják az igazságot. De ha nyilvános iskolákba járnak, hamisságot tartalmazó leckéket tanulnak, ami megzavarja gondolataikat. Ennek nem kellene így lennie. Ha a fiatalok befogadják az igazságot elcsavaró elgondolásokat, hogyan ellensúlyozzuk ezt?

Csodálkozhatunke, ha ilyen körülmények között némely fiatalunk nem becsüli sokra vallásos kiváltságait? Csodálkozhatunke, ha kísértésbe sodródnak? Ha elhanyagoljuk őket, csodálkozhatunke, ha szórakozásokra fordítják erejüket? Ez nem tesz jót nekik, mert vallásos törekvéseik elgyengülnek, lelki életük sötétségbe borul. A gondolkodás azzá alakul, amivel táplálják. Ki mint vet, úgy arat. Nem bizonyítjáke tények eléggé, hogy a legzsengébb kortól őrködnünk kell a gyermekek nevelése fölött? Nem lenne jobb, ha fiataljaink bizonyos fokú tudatlanságban nőnének fel afelől, amit általában műveltségnek tartanak, minthogy hanyagokká váljanak Isten igazságában?

Mikor az Úr kihozta Izráel fiait az egyiptomiak közül, kijelentette: „Átmegyek Egyiptom földén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én az Úr.” „Vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, amely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, amely az edényben van. Tiközületek pedig senki se menjen ki házának ajtaján reggelig. Mikor átmegy az Úr, hogy megverje az Egyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen, elmegy az Úr az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni házatokba. Megtartsátok azért ezt a dolgot rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.” (2Móz 12:12, 2224) A szemöldökfára hintett vér Krisztus vérét jelképezte, mert ő védte meg az átoktól a héberek elsőszülöttét. Az a héber gyerek, akit az angyal az egyiptomiak házában talált, meghalt.

Azok okulására jegyezték fel Izráel történetét, akik az utolsó időkben élünk. Mielőtt a túlcsorduló átok a föld lakóira sújt, az Úr mindenkit felhív az előkészületre, aki valóban Isten gyermeke. Elküldi a figyelmeztető kiáltást a szülőknek: Gyűjtsétek gyermekeiteket házatokba. Gyűjtsétek távol azoktól, akik semmibe veszik Isten parancsait, gonoszságot tanítanak és tesznek. Költözzetek ki a városokból, amilyen gyorsan csak tudtok. Alapítsatok egyházi iskolákat. Tanítsátok gyermekeiteknek Isten szavát, mint minden nevelés alapját. A Biblia tele van gyönyörű leckékkel, s ha a tanulók ezt tanulmányozzák az alsó osztályokban idelenn, előkészülnek a felső osztályokra odafent.

Isten szava szól hozzánk korunkban. „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok, és leszek nekik Istenük, s ők én népem lesznek.” (2Kor 6:1418) Hol vannak gyermekeid? Arra nevelede őket, hogy különbséget tudjanak tenni, s elmeneküljenek a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon? Megpróbáljátoke menteni őket, vagy hanyagságtokkal pusztulásukat siettetitek?

Nem szentelünk elég figyelmet gyermekeinkre és fiataljainkra. A gyülekezet idősebb tagjai nem vigyáznak rájuk gyengéden, együttérzéssel, vágyva, hogy fejlődjenek az isteni életben. Így a gyerekek nem növekednek eléggé a keresztény életben. A gyülekezet számos tagja, aki a múltban szerette és félte az Istent, ma megengedi, hogy hivatása teljesen lekösse őt, véka alá rejti világosságát. Feledik Istent szolgálni, s a foglalkozásukat teszik a vallásuk sírjává.

Ne hagyjuk ide s tovasodródni a fiatalokat, mert elcsüggednek, s áldozatul esnek a tapasztalatlan, fiatal lábuk körül állandóan ott settenkedő kísértéseknek. Gyülekezeteink tagjainak esik leginkább keze ügyébe ez a kötelesség. Viseljék szívükön a fiatalok sorsát. Magyarázzák meg nekik a keresztény elgondolásokat és elveket, egyiket a másik után, szeretettel, türelemmel, gyengéden. Hová lettek az istenfélő apák és anyák? Nagy számban kellene akadni köztünk olyanoknak, akik nemcsak futólag, hanem mélyen szívükön viselik a fiatalokat. Akiket megrendít a szomorú helyzet, melybe a fiatalok kerültek. Akik rádöbbennek, hogy az ellenfél minden elképzelhető eszközzel erőlködik hálójába kerítni a fiatalokat. Isten elvárja, hogy a gyülekezet lerázza ezt a tunyaságot, s nézzen körül, milyen segítségre lenne szükség ezekben a veszedelmes időkben.

Meg kellene kenni mennyei kenettel a testvérek szemét, hogy felismerjék korunk követelményeit. Táplálnunk kell a nyáj bárányait. A menny Ura szemmel tartja, hogy ki végzi gyermekeinkért és ifjainkért azt a kötelességet, melyet elvár. A gyülekezet alszik, ezért nem érti meg a kérdés óriási horderejét: „Miért kell oly alaposan megnevelnünk a fiatalokat?” – kérdezi valaki. „Szerintem, csak akik komoly hivatásra készülnek, van fegyelemre szükségük. Mire jó, ha minden fiatal jól nevelt? Elég, ha jól válaszolnak néhány fontos kérdésre.”

Nem, feleltem a leghatározottabban, nem. Hogyan választjuk ki a fiatalokat? Honnét tudhatnánk, ki sokat ígérő, ki végezheti majd Istennek a legjobb szolgálatot? Ember szemével ítélve úgy járhatunk, mint Sámuel, aki, mikor az Úr felkentjét kereste, külső megjelenésre nézett. Az Úr azonban azt mondta Sámuelnek: „Ne nézd az ő külsejét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember, mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívében van.” (1Sám 16:7) Az Úr nem fogadta el Isai egyetlen nemes tartású fiát sem, hanem amikor Dávidot, a legfiatalabbat, a gyerkőcöt s juhok pásztorát hívták be a mezőről, s hozták Sámuel elé, akkor szólt rá az Úr: Rajta, „kend fel, mert ö az”. (12. vers) Ki tudná megmondani, melyik gyermek bizonyul rátermettnek az Úr munkájában? Iskoláinkban adjuk meg minden fiatalnak a nevelés áldását és kiváltságát, hogy arra ösztönözzük őket, hogy az Úr munkatársai legyenek.

Sok család oda költözik gyermekeik nevelése kedvéért, ahol nagy iskoláink vannak. Pedig jobban szolgálhatnák az Urat, ha ott maradnának, ahol vannak. Ezzel gyülekezeti iskolák alapítására serkentenék a gyülekezeteket, ahol gyermekeik sokoldalú gyakorlati keresztény nevelésben részesülhetnének. Sokkal, de sokkal jobb lenne nekik, gyermekeiknek és Isten ügyének, ha ott maradnának a kisebb gyülekezetekben, ahol szükség van a segítségükre, mintha oda költöznének, ahol semmi szükség rájuk, s emiatt lelki tunyaságba süllyedés kísértésébe esnének.

Ahol kevés a szombatünneplő, a szülők fogjanak össze, s alapítsanak iskolát. Fogadjanak keresztény tanítót, aki megszentelt lélekmentőként tanítja majd a gyermekeket és a fiatalokat, hogy azok is megszentelt életű hittérítővé váljanak. Olyan tanítót, aki jól tanítja az általános tárgyakat, de a Bibliát teszi minden tudomány alapjává. A szülők öltsék föl a fegyverzetet, s példamutatásukkal neveljék hittérítővé gyermekeiket. Munkálkodjanak, míg nappal van, mert „eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat”. (Jn 9:4) Ha önzetlenül buzgólkodnak, ha fáradhatatlanul tanítják gyermekeiket a felelősségvállalásra, az Úr együtt dolgozik velük.

Néhány szombattartó család egyedül él, hittestvéreiktől távol. Ezek néha bennlakó iskolába küldik gyermekeiket, ahol segítették őket, hogy családjaikhoz visszatérve áldássá váljanak. Azonban akadnak olyanok is, akik nem tudják így taníttatni gyermekeiket. Ilyen esetekben a szülők igyekezzenek példás vallástanítókat alkalmazni, akik bármilyen beosztásban örömmel szolgálják az Urat, s készek az Úr szőlőjének bármelyik részét művelni. A szülők fogjanak össze a tanítóval s odaadón törekedjenek gyermekeik megtérésére. Iparkodjanak frissen és egészségesen fenntartani otthonaikban a lelki életet, s az Úr tanítása és intelmei szerint nevelni. Szenteljék a nap egy részét a tanulásra. Váljanak ők is tanulóvá gyermekeikkel. Így kellemessé és hasznossá tehetik a tanulás óráját, s önbizalmuk is növekszik e módszer segítségével, mely gyermekeik üdvösségét célozza. A szülők észreveszik, hogy a maguk lelki növekedése is gyorsabb lesz, mikor megtanulnak gyermekeikért tevékenykedni. Mikor alázatosan serénykednek, a hitetlenség nyomtalanul eltűnik. A hit és tevékenység bizonyosságot és megelégedést szül. Ezért naprólnapra jobban megismerik és megismertetik az Urat. Imájuk buzgóvá válik, mert határozott céllal imádkoznak.

Sok országban törvény kötelezi a szülőket, hogy iskolába küldjék gyermekeiket. Ilyen országokban kell iskolákat alapítanunk a gyülekezetek közelében, még ha nincs is több, mint hat gyerek. Dolgozzatok, mintha az életetekért dolgoznátok. Mentsétek gyermekeiteket, nehogy belefulladjanak a világ szennyező, megrontó árjába.

Messze lemaradtunk e fontos kötelesség terén. Sok helyen évek óta működni kellene az iskoláknak. Az ilyen a környékeken meglennének az igazságot képviselő intézmények, ami szilárdságot kölcsönözne az Úr munkájának. Ahelyett, hogy kevés helyen számos nagy épületet emelnénk, inkább sokfelé alapítsunk iskolákat.

Hozzuk most bölcs vezetés alatt létre ezeket az iskolákat, hogy gyermekeink és fiataljaink a mi gyülekezeteinkben nevelkedjenek. Súlyosan megbántottuk Istent, mert hanyagok voltunk e területen, holott a gondviselés bőségesen ellátott kellő adottságokkal. Bár a múltban nem ütöttük meg a mértéket abban, amit fiataljainkért és gyermekeinkért tehettünk volna, tartsunk bűnbánatot, és hozzuk be az időt. Az Úr mondja: „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgattok, e föld javaival éltek.” (Ésa 1:1819)

Gyülekezeti iskoláink álljanak a legmagasabb színvonalon. A helytelen nevelés egyetlen orvossága Üdvözítőnk, a Jézus Krisztus. Mindig a legvonzóbban tárjuk a fiatalok elé az Ige tanításait. Az iskola fegyelmét a családi nevelés egészítse ki. Tartsuk fenn az egyszerűséget és istenfélelmet mind otthon, mind az iskolákban. Találunk olyan férfiakat és nőket, akik eredményesen dolgoznak az ilyen kis iskolákban, de nem tudnak előnyösen részt venni a nagy iskolák munkájában. A Biblia leckéinek gyakorlása során maguk is a legértékesebb nevelésben részesülnek.

Legyünk nagyon körültekintők a tanítók megválasztásában. Ne feledjük, hogy ez ugyanolyan komoly, mint a lelkészek megválasztása. Válasszanak bölcs emberek, akik meg tudják ítélni az emberek jellemét, mert a lehető legjobb tehetségeket kell biztosítanunk a fiatalok értelmének nevelésére, alakítására, és eredményes tevékenykedésre a számos területen, mely elvégzésre vár gyülekezeti iskoláinkban. Ne helyezzünk gyenge vagy szűklátókörű értelmeket az iskolák élére. Ne állítsunk a gyermekek fölé fiatal, tapasztalatlan tanítókat, akiknek nincs szervezőkészségük, mert csak szétzüllesztik az iskolát. A rend a menny első törvénye, s ebből a szempontból minden iskola legyen a menny mása.

Áldatlan, gonosz lépés fölényes, rideg tanítókat állítani a fiatalok fölé. Az ilyen vágású tanítók súlyos károkat okozhatnak a gyorsan fejlődő jellemeken. Ha a tanítók nem vetik alá magukat Istennek, ha nem szívlelik a gyermekeket, vagy ha kedvenccé leptetik elő, amelyik megtetszik nekik, másfelől közönyösek a kevésbé vonzók, nyugtalan vagy beteges gyermekekkel. szemben – ne alkalmazzuk őket, mert tevékenységük miatt lelkeket vesztünk el Krisztus nyájából.

Különösen a kisgyermekek számára olyan tanítókra van szükség, akik azokkal is nyugodtak és szeretetteljesek, türelmesek és nyájasak, akik a legjobban rászorulnak. Jézus szerette a gyermekeket. Az Úr családja ifjabb tagjainak tekintette őket. Mindig nyájasan és tisztelettel bánt velük. A tanítók kövessék Krisztus példáját. Tanúsítsanak lélekmentő lelkületet, mert a gyermekeket is azzá kell nevelniük. Érezzék át, hogy az Úr komoly hivatásként bízta rájuk a gyermekek üdvét. Olyan tanítókra van szükség, akik magasztos erkölcsi tulajdonságokkal rendelkeznek, akikben megbízhatunk, kiknek hite szilárd, akik tapintatosak és türelmesek, Istennel járnak és a gonosznak még a látszatát is kerülik. Munkájuk egére felhők gyülekeznek majd. Felhőkbe és sötétségbe, viharokba és zivatarokba, a szülők előítéletébe ütköznek. Az olyan szülők előítéletébe, akiknek helytelen a felfogása arról, hogy milyen jellemet kellene kialakítani gyermekeiknek. Mert sokan vannak, akik állítólag ismerik a Bibliát, de elmulasztják családjaikra alkalmazni az elveit. Ha viszont a tanítók szüntelenül Krisztus iskolájába járnak, a körülmények soha le nem győzik őket.

A szülők keressék odaadó buzgalommal az Urat, hogy ne legyenek gyermekeik útján buktató kövek. Űzzék ki szívükből az irigységet és féltékenységet. Engedjék be Krisztus békéjét, igaz keresztény egységbe tömörítve a gyülekezet tagjait. Zárjuk be lelkünk ablakait a föld mérgező váltóláza előtt, s nyissuk meg a mennyre néző ablakokat, hogy befogadjuk Krisztus igazságosságának gyógyító sugarait. Míg ki nem űzzük szívünkből a bírálgatás és gyanúsítás lelkületét, az Úr nem teheti meg, amit tenni vágyik a gyülekezetért az iskolák alapítása terén. Míg egységet nem lát, nem indítja azokat, akikre javakat és képességeket bízott a mű fejlesztésére. A szülők érjenek el magasabb színvonalat, ragaszkodjanak az Úr útjához, gyakoroljanak igaz tetteket, hogy a világosság terjesztői lehessenek. Értelmüket és jellemüket teljesen alakítsák át. A széthúzás lelkülete, melyet néhányan melengetnek, átterjed másokra, s lerontja az iskola jó hatását. Míg a szülők nem készek, s nem törekednek aggódó szívvel a tanítóval együtt fáradozni gyermekeik megmentésén, addig nincsenek készen az iskolaalapításra.

Ahol helyesen vezetik az iskolát, emelni fogja az igazság színvonalát a környéken. Mert a keresztény nevelésben részesülő gyermekek Krisztus tanúivá válnak. Amint Jézus a templomban megfejtette a titkokat, melyeket a papok és fejedelmek nem oldottak meg, úgy a földön a végső munkában a helyesen nevelt gyermekek egyszerűségükben oly szavakat szólnak majd, melyek azokat is meglepik, akik most magasabb műveltségekről papolnak. Amint a templom udvarában gyermekek énekelték: „Hozsánna, áldott, aki jön az Úrnak nevében”, a gyermekek úgy emelik majd fel szavukat az utolsó napokban, hogy utoljára figyelmeztessék a pusztuló világot. Ha a mennyei eszközök látni fogják, hogy a felnőttek nem tehetnek többet bizonyságot, a Szentlélek a gyermekekre száll majd. Ők hirdetik azt, amit az idősebbeknek nem engednek meg, mivel elzárják előttük az utat.

Ezért rendelte el Isten egyházi iskoláinkat, hogy felkészítse a gyermekeket erre a komoly munkára. Itt oktatják őket korunk különleges igazságára és a gyakorlati lélekmentésre. Vonjuk be őket a betegeket és szenvedőket segítő munkások seregeibe. A gyermekek vegyenek részt az egészségügyi lélekmentésben. Filléreikkel és morzsáikkal segélyezhetik azt. Befektetésük lehet kicsiny, de sok kicsi sokra megy ezért igyekezetük sok lelket nyer meg az igazságnak. Általuk lesz közismert az Úr útja, s minden nép közt az ő szabadítása. [Az eredeti könyv szavaival: megmentő egészsége.] (Zsolt 61:3) Hordozza tehát a gyülekezet bárányainak terhét. Neveljék és tanítsák a gyerekeket Isten szolgálatára, hiszen ők az Úr öröksége.

Évekkel ezelőtt iskolákat kellett volna építenünk, ahol helyesen nevelhettük volna gyermekeinket és fiataljainkat.

Iskoláinkban használjunk a figyelmet Isten törvényére terelő tankönyveket. Ezúton növekedni fog az igazság világossága, ereje és hatalma. Világi fiatalok iratkoznak be, s még ha már meg is rontották gondolkodásukat, ott majd megtérnek. A szüleik által elfogadott hamis nézetek ideigóráig feltartóztathatják, hogy az igazság mellett tanúskodjanak, de az igazság végül mégis győzni fog. Megbíztak, hogy megmondjam, ez a lélekmentő munka nagyban elősegíti az igazság és az ismeretek terjedését.

Fontos az, hogy az iskolák közelében letelepedő családok jól képviseljék szent hitünket.

Az iskolák közelében fekvő gyülekezeteknek félelemmel kellene eltelniük, mikor látják, hogy az Úr szóval ki nem fejezhető erkölcsi felelősséget bízott rájuk. Megbukike majd, vagy helyben topog a nemesen megkezdett munka, a megszentelt munkások hiányában? Helyet találnake e vállalkozásban az önző célok és a nagyravágyások? A munkások megtűrike a nyereség és a könnyű élet szeretetét, a jámborság hiányát? Kiűzike szívükből Krisztust? Kizárjáke az iskolákból? Isten őrizzen! A munka messze előrehaladt. A nevelés területén mindent előkészítünk a valódibb, hathatósabb nevelésért végzendő komoly tökéletesítésre? Elfogadjae népünk a szent megbízást? Megalázzae magát a Kálvária keresztjénél, bármi áldozatra, szolgálatra készen?

A szülők és tanítók a lehető legbuzgóbban keressék azt a bölcsességet, amit Jézus mindig örömmel ad, mert emberi elmékről van szó, fejlődésüknek legérdeklődőbb és legalakíthatóbb szakaszán. Törekedjenek úgy művelni a fiatalok hajlamait, hogy életüknek minden szakaszában képviselhessék a növekedésben elért koruk természetes szépségét, fokozatosan fejlődve, mint a kerti virágok és növények.

A gyermekek irányítása és oktatása a legnemesebb lélekmentő munka, melyre bárki vállalkozhat. Szemléltető ábrákkal tegyék a leckéket nagyon világossá, hogy a természetről fel, a természet Istenéhez vezessék gondolataikat. Azokat alkalmazzuk iskoláinkban, akikben megvan a tapintat és hozzáértés e munkára, s a nevelésen keresztül az igazság magvának vetésére. Csak az Úr nagy napján derül ki, hogy mennyi jót tettek.

A kicsinyek nevelésére alkalmazzunk különleges képességű embereket. A jászlat sokan fel tudják emelni, s a juhokat etetni, de sokkal nehezebb alacsonyra rögzíteni a jászlat, és a kisbárányokat táplálni. Ezt kell megtanulni az első osztályok tanítóinak.

Neveljük gyermekeink értelmének szemét, nehogy örömük teljen a gonoszság szemlélésében!

A tanítók időrőlidőre vegyenek részt a kicsinyek játékaiban. Ha így tanítják őket a játékokra, megakadályozhatják az ellenséges érzéseket és tetteket, anélkül, hogy bírálniuk vagy rendreutasítaniuk kellene. E társas tájékok összeforrasztják a tanítók szívét a tanulókkal, s mindenki szeret majd az iskolába járni.

A tanítók szeressék a gyerekeket, mert az Úr családjának ifjabb tagjai ők, mert az Úr nemcsak a szülőket, őket is megkérdi majd: „Hol a nyáj, amely neked adatott, a te dicsőségednek juhnyája?” (Jer 13:20)