A helyesen végzett könyvterjesztés a legmagasabbrendű lélekmentés. A lehető legjobb és legsikeresebb mód, hogy eljuttassuk az emberekhez a jelen fontos igazságát. A lelkész munkájának hordereje kétségbevonhatatlan. Sokan azonban, akik bár éheznek az élet kenyerére, nincsenek abban a kiváltságos helyzetben, hogy Isten megbízott igehirdetőitől hallják az Igét. Ezért elengedhetetlen, hogy széles körben terjesszük kiadványainkat. Így az üzenet oda is eljut, ahova a lelkész nem mehet. Így sokak figyelmét felhívhatjuk a világtörténelem zárójeleneteivel összefüggő fontos eseményekre.

Isten azért rendelte el a könyvterjesztést, hogy az emberek elé tárja a könyveinkben foglalt igazságot. A könyvterjesztőnek mélyen át kell éreznie felelősségét, hogy a lehető leggyorsabban eljuttassuk a világhoz a lelki neveléshez és felvilágosodáshoz szükséges könyveket. Az Úr terve szerint népünk ma végezze ezt a munkát. Azok segítenek a világ tudomására hozni az utolsó figyelmeztető üzenetet, akik könyvterjesztésre szentelik magukat. Lehetetlen túlbecsülnünk e feladatot, mert ha könyvterjesztőink nem fáradoznának, sokan soha meg nem hallanák az üzenetet.

Igaz, hogy a vevők közül némelyik a polcra vagy a társalgó asztalára teszi a könyvet, s nagy néha, ha belenéz. Isten mégis gondot visel az igazságra, ezért eljön az idő, mikor keresni és olvasni fogják e könyveket. Betegség vagy szerencsétlenség érheti a háznépet. Ilyenkor a könyvekben levő igazságokkal Isten békét, reményt és nyugalmat küld a zaklatott szíveknek. Kijelenti nekik szeretetét, ők pedig megértik a bűnbocsánat óriási értékét. Isten így dolgozik össze önmegtagadó munkásaival.

Egyesek előítéletük miatt soha meg nem ismernék az igazságot, csak ha a küszöbükre hozzák. A könyvterjesztők rábukkanhatnak ezekre, és szolgálhatják őket. Aki házrólházra jár, jobban elvégezheti a munka egyes területeit, mint bármely más módszerrel. Megismerkedhet az emberekkel, felismerheti tényleges szükségleteiket. Imádkozhat velük s Isten Bárányához irányíthatja őket, aki elveszi a világ bűnét. Így út nyílik, hogy a jelen igazság szívükhöz férkőzhessék.

A könyvevangélista vállán súlyos felelősség nyugszik. Úgy induljon el, hogy készen álljon fejtegetni a Szentírást. Ha Istenbe helyezi bizalmát, az Úr angyalai kísérik útján, s olyan szavakat adnak szájába, melyek sokaknak világosságot, reményt és bátorítást hoznak.

A könyvterjesztő ne feledje, hogy alkalom nyílik minden vizek mellé vetnie. Ne feledje, hogy az igazság ismeretét tartalmazó könyveket árulja, hogy Isten munkáját végzi. Használja Isten nevének dicsőségére összes képességét. Isten ott áll mindenki mellett, aki meg próbálja érteni az igazságot, hogy érthetőn tárhassa mások elé. Isten tisztán és félreérthetetlenül szól: „A Lélek és a mennyasszony ezt monda: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel.” (Jel 22:17) Ne halogassuk, hanem tanítsuk az oktatásra szorulókat, hogy eljuttassuk őket az igazság ismeretére, amint az Jézusban él.

Isten nyájának elveszett juhai szétszórtan élnek. Jelenleg elhanyagoljuk a munkát, melyet folytatnunk kell értük. A nekem adott világosságból tudom, hogy egyetlen könyvterjesztő dolgozik ott, ahol száznak kellene dolgoznia. Könyvügynököket kellene rávennünk erre a munkára, hogy ne regényekre gyűjtsenek előfizetőket, hanem vigyék a világ elé ezeket a könyveket, melyek a napjainkban feltétlenül szükséges igazságot tartalmazzák.

A könyvterjesztők menjenek előre az Úr szavával, s ne feledjék, hogy akik engedelmeskednek a parancsnak, és másokat is engedelmességre tanítanak, azok jutalomban részesülnek. Embereket látnak majd megtérni. S egyetlen igazán megtérített ember megint másokat hív Krisztushoz. Így tör előre a munka új területekre.

Eljött az idő, amikor könyvterjesztőinknek fontos tevékenységet kell kifejteniük. A világ alszik. Nekik, az őrállóknak kell meghúzniuk a figyelmeztető harang kötelét, hogy ráébresszék az alvókat a veszedelemre. Az egyházak nem ismerik meglátogatásuk idejét. Az emberek gyakran a legkönnyebben a könyvterjesztő fáradozásain át ismerik meg az igazságot. Akik az Úr nevében mennek, azok az Úr hírnökei. Viszik az örömhírt a sötétben és tévedésben veszteglőknek, hogy ha engedelmeskednek Isten törvényének, Krisztus által megmenekülhetnek.

Utasítást kaptam, hogy a könyvterjesztőknek a lelkészekkel együttműködve ott is folytatniuk kell munkájukat, ahol a lelkészek hirdetik az üzenetet. Mert bár az igehirdető minden oldalról megvilágítja a kérdést, az emberek nem tudják az egészet a fejükben tartani. Ezért feltétlen szükség van a nyomtatott oldalra, mert nemcsak ráébresztenek a jelen igazság fontosságára, hanem ezúton meg is ered és meg is gyökeresedik az emberekben. Sőt, körülbástyázza őket a tévedés ellen. A folyóiratok és könyvek az Úr eszközei, hogy folyton az emberek szeme előtt tartsák a jelen üzenetét. A kiadványok sokkal fontosabb munkát végeznek az embereknek az igazság felőli felvilágosításával és annak rögzítésével, mint amire a lelkészek magukra hagyva képesek lennének. Az örömhír könyvterjesztő munkáján át a családokba eljuttatott csendes hírnökök minden tekintetben erősítik az örömhír igeszolgálatát, mert a Szentlélek úgy hat az emberek gondolkodására, amikor a könyvekben olvassák, mint az Ige hallgatóira. Az angyalok szolgálata ugyanúgy velejár az igazságot tartalmazó könyvekkel, mint a lelkész munkájával.

Minden sikeres erőfeszítés hírét felvisznek a mennybe, melyet a sötétség eloszlatására, a világosság szétsugározására s Isten, és akit elküldött, Fia ismeretének terjesztésére teszünk. Elmondják a hírt a mennyei értelmes lényeknek, örvendezésre készteti ez a fejedelemségeket, hatalmasságokat, s kiváltja az összes mennyei lény együttérzését.

„Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztus Jézusban, és az Ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. Ezeknek halál illatja halára, amazoknak pedig élet illatja életre.” (2Kor 2:1416)