„Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz – mondta Krisztus – ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédjaidat, nehogy ők is meghívjanak téged és visszafizessék neked. Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat. És boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert majd visszafizetik néked az igazak feltámadásakor.” (Lk 14:1213)

Krisztus ezzel szembeállítja a világ haszonleső szokásait az önzetlen szolgálattal, melyre példát mutatott. Az ilyen szolgálatért nem ígér világi nyereséget és elismerést. Majd visszafizetik az igazak feltámadásakor – mondja. Akkor életünk eredménye nyilvánvaló lesz, akkor majd learatjuk, amit vetettünk.

Ez a gondolat legyen serkentés és bátorítás Isten munkása számára. Istenért végzett munkánk ebben az életben gyakran csaknem gyümölcstelennek látszik. Jótettre való igyekezetünk komoly és kitartó lehet, legtöbbnyire mégsem látjuk meg az eredményeit. Úgy tűnik előttünk, hogy igyekezetünk kárba vész. Holott az Üdvözítő biztosít, hogy a mennyben felfigyelnek tetteinkre, s a jutalom nem marad el. Pál apostol a Lélektől ihletve írja: „A jótéteményben meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.” S a zsoltárosnál ezt olvassuk: „Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” (Gal 6:9; Zsolt 126:6)

S bár az örök, végső jutalomban csak Krisztus eljövetelekor lesz részünk, az igaz szívből Istennek végzett szolgálat már ebben az életben jutalmat terem. A munkás szálljon szembe az akadályokkal, az ellenségeskedéssel és a keserű, szívfájdító csüggedésekkel. Ö talán meg sem látja fáradozásának gyümölcsét. Mindezek ellenére áldott jutalomnak tartja Isten munkáját. Akik emberekért végzett önzetlen szolgálattal átadják magukat Istennek, a dicsőség Urával működnek együtt. Ez a gondolat megédesíti fárasztó munkájukat, edzi akaratukat, megacélozza lelküket bármi eshetőségre. Ha önzetlenül fáradoznak, mivel a Krisztus szenvedéseiben részvétel megnemesíti őket, s mivel osztoznak Krisztus szeretetében, segítenek duzzasztani Krisztus örömének árját, s tisztességet meg dicséretet hoznak felséges nevére.

Mivel Isten, Krisztus és a szent angyalok közösségében élnek, mennyei légkör veszi körül őket, olyan légkör, mely egészséget áraszt a testre, élénkíti gondolkodásukat, és örömtelivé teszi lelküket.

Aki Isten szolgálatára szenteli testét, lelkét és szellemét, az szüntelenül a testi, szellemi és lelki erő új meg új adományait kapja. A menny kimeríthetetlen kincsesháza áll rendelkezésükre. Krisztus a maga lelkületének leheletét, s életének életét leheli lelkükbe. A Szentlélek legmagasabb erőivel munkálkodik szívükön s gondolataikon.

„Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik… Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és azt mondja: Íme itt vagyok… és vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet a nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.” (Ésa 58:711)

Isten számos ígéretet adott azoknak, akik lesújtottait szolgálják. Azt mondja: „Boldog, [áldott] aki a nyomorultra gondol, a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt, boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának. Az Úr megerősíti őt betegágyánál, bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.” „Bízzál az Úrban, és jót cselekedjél, e földön lakozzál, és hűséggel élj,” (Zsolt 41:24; 37:3) „Tiszteld az Urat a te marhádból, és jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek csűrjeid eleséggel, és musttal áradnak el sajtód vályúi,” „Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik, és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.” „Kölcsön ad az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez, és az ő jótéteményét megfizeti néki.” „A mással jótevő ember megkövéredik, és aki mást felüdít, maga is üdül.” (Péld 3:910; 11:24; 19:17; 11:25)

S bár gyümölcseik jó része rejtett marad ebben az életben, a végső siker biztos ígérete mégis Isten munkásaié. Krisztust, a világ Megváltóját szüntelenül a látszólagos sikertelenség kísérte. Keveset látszott elvégezni a munkából, melyre vágyott – felemelni és megmenteni az embereket. Az ellenfél eszközei untalanul szembeszegültek vele, eltorlaszolni az útját. Ö azonban elhárította magától a csüggedést. Mindig szeme előtt lebegtek küldetésének gyümölcsei. Tudta, hogy a gonosszal vívott küzdelemben az igazság végül diadalt arat, ezért így szólt tanítványaihoz: „Azért beszéltem ezt néktek, hogy békességetek legyen énbennem. A világban nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot.” (Jn 16:33) Krisztus tanítványainak élete legyen olyan, mint az övé, a győzelmek szakadatlan sora, mely itt ugyan jelentéktelennek tűnik, de annak ismerik majd el a boldog túlvilágon.

A mások javára fáradozók mennyei angyalokkal működnek együtt. Övék az angyalok állandó társasága, de szakadatlan szolgálata is. A világosság és hatalom angyalai mindig közel állnak hozzájuk, hogy védjék, megnyugtassák, gyógyítsák, tanítsák és ihlessék őket. Övék a földön lehetséges legkitűnőbb nevelés, legmagasabb műveltség, s legmagasztosabb szolgálat.

Mennyei Atyánk gyakran azzal bátorítja gyermekeit, erősíti hitüket, hogy látni engedi nekik kegyelme hatalmának bizonyítékát azok szívén és életén, akikért fáradoznak. „Nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utatok az én utjaim. Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak utjaim utjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek, a hegyek és halmok örömmel énekelnek előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén ciprus nevelkedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik.” (Ésa 55:813)

A jellem átalakulásánál, az ördögi szenvedélyek kiűzésénél a Szentlélek édes kegyességeinek fejlődésében látjuk az ígéret beteljesedését: „Ciprusfenyő sarjad a tövisbokor helyett, és bogáncs helyett mirtusz fakad.” Látni fogjuk az élet pusztaságát, amint örül, s virul, akár a liliom.

Krisztusnak kedve telik benne, ha látszólag reménytelen nyersanyagot vesz kezébe, akiket Sátán elaljasított, akiket eszközeiül használt, azokat most kegyelmének alattvalóivá teszi. Örvend, ha megszabadíthatja őket szenvedésüktől, s a haragtól, mely az engedetlenekre vár. Eszközzé teszi gyermekeit a munkájában és sikerében, ahol már ebben az életben is értékes jutalmat találnak.

De mi ez ahhoz az örömhöz képest, ami a végső megismerés dicső napján vár rájuk? „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrőlszínre. Most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is ismert vagyok.” (1Kor 13:1213)

Krisztus munkásainak az a kiváltsága, hogy részt vegyenek Krisztus örömhírében is. Az öröm, melyre maga Krisztus is sóvárogva vágyakozik, ott ég az Atyához intézett kérésében: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, ők is én velem legyenek.” (Jn 17:24)

Mikor feltámadása után Jézus a mennybe ment, az angyalok alig várták, hogy üdvözölhessék. A mennyei sereg vágyott találkozni szeretett parancsnokával, aki a halál börtönéből tért vissza hozzájuk. Lelkendezve tolongtak körülötte, mikor belépett a menny kapuján. De ő csak intett nekik, hogy maradjanak. Szíve ott volt a tanítványok magára maradt, szomorú csoportjával, akiket az Olajfák hegyén hagyott. Most is földön küzdő gyermekeivel dobban a szíve, akiknek ezután kell megküzdeniük a pusztítóval. „Atyám – mondja –, akiket nekem adtál, karom, hogy ahol én vagyok, ők is én velem legyenek.”

A megváltottak Krisztus ékszerei, értékes és külön kincsei. Olyanok lesznek, „mint ragyogó drágakövek a fejéken”, „mily gazdag, fenséges öröksége a szentekben” (Zak 9:16; Eféz 1:18) „Lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik” velük. (Ésa 53:11)

Munkásai is ujjongani fognak, amikor megpillantják fáradozásuk gyümölcseit. Pál apostol írja a thessalonikai megtérteknek: „Kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok leszteke ti is Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok, a mi dicsőségünk és örömünk.” (1Thess 2:1920) Inti a testvéreket, legyenek „feddhetetlenek, tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei, az elfordult s elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. Élet beszédét tartván elébük, hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil 2:1516)

A Szentlélek minden serkentése, mely jóra és Istenhez vezeti az embereket, feljegyzésre kerül a menny könyveiben, s Isten napján, aki csak átadta magát eszközül a Szentlélek munkálkodásához, meg fogja látni életének gyümölcseit.

A szegény özvegy, aki az Úr kincstárába helyezte két fillérét, alig értette, mit tett. Önfeláldozó példája ezrek szívére hatott, minden országban, minden korban. Ajándékokat váltott ki Isten kincstára számára a fő és közrendű, a gazdag és szegény emberekből. Segített eltartani a hittérítő állomásokat, megalapítani a kórházakat, táplálni a szegényeket, felruházni a mezteleneket, meggyógyítani a betegeket, s hirdetni az igazságot a szegényeknek. Sokaságok örvendeztek önzetlen tette áldásainak. Isten napján az özvegy majd megláthatja tettének szerteágazó hatását. Ez a helyzet Mária értékes ajándékával. Hány embert ihletett szerető szolgálatra a feltört alabástrom edény emléke! S mennyire örvendezik majd, mikor mindezt látni fogja!

Csodálatos lesz a felfedezés, mikor feltárulnak a szent hatás szerteágazásának értékes eredményei. Milyen lesz azok hálája, akik a menny udvarain köszöntenek minket, mikor megértik, hogy aggódva, szeretettel, szívünkön viseltük sorsukat, hogy üdvözülhessenek! Istennek és a Báránynak adnak megmentésükért hálát, tisztességet, dicsőséget. De nem csökkenti Isten dicsőségét, ha azoknak is kifejezik hálájukat, akiket Isten a halálra készek megmentésére használt fel.

Az üdvözültek megismerik azokat, akik a megfeszített Üdvözítőre terelték figyelmüket. Mily boldogan beszélgetnek majd velük! „Bűnökben éltem – mondják majd – Isten és remény nélkül a világban, de te eljöttél, felhívtad figyelmemet Üdvözítőnkre, egyedüli reményünkre. Attól kezdve én is hittem benne. Megbántam bűneimet és mennyei áldásban részesültem a többi szentekkel a Krisztus Jézus által.” Mások meg így szólnak: „Pogány országban pogányul éltem. Elhagytad barátaidat, kényelmes otthonodat, és eljöttél, megmutattad a Jézushoz vezető utat, s ahogyan hinnem kell benne, mint egyedül igaz Istenben. Ledöntöttem bálványaimat, imádtam az Istent, most pedig szemtőlszemben látom. Megmentett, örökre megmentett, hogy soha el ne kelljen válnom tőle, akit annyira szeretek. Akkor csak a hit szemével láttam őt, de most már olyannak látom, amilyen. Most már kifejezhetem néki hálámat üdvözítő kegyelméért, mert szeretett engem s vérével mosott ki bűneimből.”

Mások majd azok iránt fejezik ki hálájukat, akik táplálták az éhezőket, felruházták a mezíteleneket. „Mikor a sötét kétségbeesés hitetlenségbe láncolta lelkemet, az Úr elküldött – mondják – hogy reményről és megnyugvásról szólj hozzám. Testi szükségletem kielégítésére élelmet hoztál és megnyitottad előttem Isten szavát. Ráébresztettél lelki szükségleteimre. Úgy bántál velem, mintha testvéred lennék. Együtt éreztél velem bajaimban, meggyógyítottad megtört, sebzett lelkemet, hogy meg tudjam ragadni Krisztus megmentésemre kinyújtott kezét. Tudatlanságom ellenére is türelmesen tanítottál, hogy mennyei Atyám él a mennyben, aki aggódott értem. Felolvastad Isten szavának becses ígéreteit. Hitet ébresztettél bennem Krisztus iránt, hogy meg szeretne menteni. Mikor az áldozatra gondoltam, melyet Krisztus hozott értem, meglágyult, lecsillapodott és megtört a szívem. Ráéheztem az élet kenyerére, értékes lett szememben az igazság. Itt vagyok, üdvözülten, örökre megmentve, hogy örökké annak jelenlétében éljek, azt dicsérjem, aki életét adta értem.”

Milyen hallatlan örvendezés lesz ott, amikor az üdvözültek összetalálkoznak s üdvözlik azokat, akik felelősnek tartották értük magukat! Akik nem a maguk kedvtelésére éltek, hanem a kevés áldásnak örvendező szerencsétlen emberek áldására, mint fog repesni szívük a meglepetés örömmámorától! Valóság lesz nekik az ígéret: „Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked! De majd megfizetik az igazak feltámadásakor.”

„Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákobnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt!” (Ésa 58:14)

„Ne félj… pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.” (1Móz 15:1)

„Én vagyok a te örökséged.” (4Móz 18:20)

„Ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.” (Jn 12:26)