Mérhetetlen munka vár ránk a világ minden részén, ezért senki se vonjon le olyan következtetéseket, hogy mivel a vég közel, nincs szükség rendkívüli erőfeszítésre a különféle intézmények felépítése terén, amint ezt a munka megköveteli. Nem ismerjük az Úr megjelenésének napját vagy óráját, mert nem nyilatkoztatta ki, és senki se törje a fejét azon, amit az Úr nem közölt. Inkább azon fáradozzék, amit rábízott. Végezze azt a mindennapos kötelességét, amelyet Isten elvár tőle.

Mikor az Úr felszólít majd minket, hogy ne törekedjünk többé imaházakat építeni, iskolákat, kórházakat, könyvkiadókat alapítani, elég lesz akkor ölbe tenni a kezünket, s az Úrra bíznunk a mű befejezését, most viszont itt az alkalom, hogy kimutassuk buzgalmunkat az Isten, és szeretetünket az emberek iránt.

Legyünk részestársak Isten világméretű munkájában. Nyújtsunk segítőkezet, ahol megmentésre váró lelkek vannak, hogy számos férfit és nőt, fiat és lányt vezethessünk el Istenhez. A vég közel. Használjuk ki hát összes ránk bízott képességünk utolsó morzsáját is, és minden eszközt, mely segítséggel kecsegtet munkánk végzésében.

Alapítsunk iskolákat, hogy nevelhessük a fiatalokat, hogy akik az Isten szolgálatával foglalkoznak, a Biblia és a tudományok ismeretében elérhessék a magasabb célokat. Intézményeket kell létrehoznunk külföldön, ahol ápolhatjuk a betegeket. Egészségügyi hittérítőket kell találnunk, akik megtagadják magukat, felveszik keresztjüket, akik készek a bizalmi állások betöltésére és mások nevelésére. S mindezek mellett Isten hazai lélekmentőket is hív. Akár a munka mezején, akár a családi körben, Isten munkásai legyenek lemondók, keresztviselők, korlátozzák személyes igényeiket, hogy bővelkedhessenek a jó gyümölcsökben.

Az a hit, mely ennél kevesebbet foglal magában, megtagadja a keresztény jellemet. Az örömhír az a hit, melynek hatalma és kegyelme isteni eredetű. Azzal tegyük nyilvánvalóvá, hogy Krisztus lakik bennünk, hogy nem költjük tovább ruhákra, felesleges holmikra a pénzünket, amikor az anyagiak hiánya megrokkantja Krisztus ügyét, mikor imaházaink adósságai kifizetetlenek és üresen áll a kincstár. Ne áhítozzatok a ruházat és bútorzat költséges cikkeire. Hadd haladjon a mű, ahogyan megindult, egyszerű, őszinte lemondás, igénytelenség és hit által.

Használd javaidat az áldást szolgáló eszközök előteremtésére, ahelyett, hogy példáddal csökkentésükre serkentenél. Senki se hallgasson az állításokra, melyek szerint hit által megszabadulhatunk összes betegségünktől, ezért nincs szükség az egészséghelyreállítás intézményeire. A hit és a tettek nem különíthetők el. Mivel az Úr hamar eljön, határozottan és eltökélten növeljük berendezéseinket, hogy rövid idő alatt tetemes munkát végezhessünk el.

Mivel az Úr nemsokára eljön, ideje a pénzváltóknál helyezni el pénzünket – ideje az Úr kincstárába helyeznünk minden nélkülözhető forintot, hogy intézményeket alapíthassunk a munkásképzésre, ahol majd úgy tudnak nevelni, mint a prófétaiskolákban. Ha az Úr eljön, s ezzel foglalatoskodva találja őket, így szól majd hozzájuk: „Jól van te hűséges, derék szolga… menj be a te Uradnak örömébe!”

Eljött az idő, amikor nem szabad sem elvesztegetnünk, sem rosszul alkalmaznunk a testi, szellemi vagy erkölcsi erőnket. Az Úr azt kívánja, hogy amerikai népe ne korlátozza többé itthon alig pár helyre a komoly berendezéseket, melyek elősegítik munkájuk erkölcsi és lelki előretörését. Akikre sokat bízott, azoktól sokat vár el. Helyezd oda most javaidat, ahol segíteni fog világosságot nyújtani a sötétben élő népeknek és a tenger szigeteinek.

Elvégzésre váró munka. Ha a hívő családok a föld sötét helyeire költöznének, olyan helyekre, ahol lelki sötétség borítja az embereket, s hagynák, hogy Krisztus élete ragyogjon át rajtuk, akkor nagyszerű munkát végezhetnének el. Kezdjék el tevékenységüket csendben és feltűnés nélkül. Mindaddig ne támaszkodjanak az egyházterület pénzalapjára, míg az érdeklődés annyira széleskörű nem lesz, hogy nem lehetnek meg többé igehirdető segítsége nélkül.

Amikor szakmai továbbképző tanfolyamokat, s hasonló összejöveteleket szervezünk, ne tartsuk őket nagy, megalapozott gyülekezeteink közelében. Hadd erősítsék inkább a művet, s terjesszék az igazság ismeretét olyan környékeken, ahol az csaknem ismeretlen. Lehet, hogy ez nem kényelmes, de megkérdem: Kényelmes volte Krisztusnak elhagynia a mennyei udvarokat? Kényelmes volte maga mögött hagynia tisztességét, dicsőségét, főparancsnoki tisztét, s megalázni magát, eggyé válni velünk? Nem az el nem bukott lényekhez ment, hanem azokhoz jött el, akik a legjobban rászorultak. Nekünk, akikre munkáját bízta, követnünk kell a példáját.

Hirdetnünk kell az élet szavait azok közt, akiket annyira reménytelen eseteknek tartunk, mintha már most a sírjukban nyugodnának. Bár nem látszanak hajlamosnak arra, hogy meghallgassák az igazság világosságát, mégis kérdések és ingadozás, habozás nélkül tegyük meg a ránk eső részt.

Veszély rejlik a halogatásban. Az az ember, akit megtaláltál volna, az a lélek, aki előtt megnyithattad volna a Szentírást, egyszer csak elérhetetlenné válik. Az ellenség készít valamilyen hálót a lábának, s lehet, hogy holnap már Isten főellenségének a tervein dolgozik. Miért halasszuk el holnapra? Miért is ne lássunk azonnal munkához?

Hogyan érezhetik magukat az angyalok, mikor látják a vég közeledését, s azt, hogy azok közül, akikre a könyörület utolsó üzenetét bízták, igen sokan egy helyre zsúfolódnak össze, a maguk lelke javára járnak az összejövetelekre, sőt elégedetlenkednek, ha nem tartanak nekik elég igehirdetést. Ugyanakkor alig tartják felelősnek magukat, és alig tesznek valamit az emberek megmentéséért. Akik valóban élő hit által egyesültek Krisztussal, azok az isteni természet részeseivé lesznek. Szüntelen kapják tőle a lelki táplálékot, és képtelenek csöndben maradni.

Az élet mindig tettekben nyilvánul meg. Ha a szív él, szétküldi az életadó vért a test mindmegannyi részébe. Akinek a szíve telve van lelki élettel, azokat nem kell sürgetnünk, hogy hozzák azt nyilvánosságra. Az isteni élet ömleni fog belőlük, a kegyesség gazdag áramlataiban. Isten dicsőül meg attól, ahogyan imádkoznak, ahogyan tevékenykednek.

A munkások. Nem a legtekintélyesebb, vagy a legtehetségesebb ember hozza meg a legnagyszerűbb és legtartósabb eredményeket. Kik a leghatékonyabb munkások? Akik felelnek a hívásra: „Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok.”

Ha akikre Isten az értelmesség tehetségét bízta, nem készek az ő dicsőségére használni ezt az ajándékot, akkor vizsga és próba után a maguk képzelgéseire hagyja őket, s olyan embereket fogad, akik noha nem látszanak olyan gazdagon megajándékozottnak, akiknek nincs akkora önbizalmuk. A gyengébbeket fogja erőssé tenni, mert Istenben bíznak, hogy megtegye értük, amire maguk képtelenek. Isten elfogadja a teljes szívből végzett szolgálatot, s maga fogja pótolni a hiányokat.

Jézus kezébe veszi azokat, akiket készségesnek talál, hogy ö alakítsa őket, majd eszközeiül használja őket nevének dicsőségére, hogy megfeleljenek lelki elgondolásának. Olyan anyagot használ, mely mellett mások elmennének, s mindenkit megművel, aki hajlandó művelődni. Nagyon egyszerű eszközök segítségével, mégis ajtó nyílik a mennyben, s Isten arra használja fel az emberi eszköz egyszerűségét, hogy kijelentse magát az embernek.

Ízleltede már az eljövendő világ hatalmát? Ittade Isten Fiának vérét, ettede testét? Ha igen, bár talán felszentelő lelkész nem fektette rád a kezét, Krisztus mégis rád teszi az övét és így szól: „Ti vagytok az én tanúim,”

Akiket Isten eszközül használ, némelyek talán tehetetlennek tartanak. De ha tudnak imádkozni, és szívből fakadón szólni az igazságról, mert szeretik azt, akkor a Szentlélek hatalmával el tudják érni az embereket. Amint hirdetik az igazságot, annak keresetlen egyszerűségében, olvassák a Bibliát, vagy tapasztalati élményeket idéznek emlékezetbe, a Szentlélek tesz benyomást gondolataikra és jellemükre. Akaratuk Isten akaratának veti alá magát, az azelőtt meg nem értett igazság életerős, meggyőző erővel költözik szívükbe, s válik lelki valósággá számukra.