Az Úr szüntelenül szemem előtt tartja a könyvterjesztés fontosságát. Az utóbbi időben ez a munka nem olyan életerős, amilyenné azok a terjesztők tették valaha, akiknek ez volt a szakterülete. Az örömhírtől más munkaterületekre hívták el a könyvterjesztőket. Ennek nem szabadna így lennie. Sok könyvterjesztőnk, ha igazán megtért és megszentelődött, többet érhet itt el a jelen igazság emberek elé tárásában, mint bármi más területen.

Isten szava azt mutatja, hogy közel a vég. Figyelmeztetnünk kell a világot, s Krisztussal kell dolgoznunk, mint soha még. Ránk lett bízva a figyelmeztetés hirdetése. A világosság közvetítőivé kell lennünk a világ számára, továbbadni a fényt, melyet a világosság fenséges hordozójától nyertünk. Mindenki szava és tette ítéletre kerül. Ne tekintgessünk most hátra. Tegyük meg késedelem nélkül, amit a világ figyelmeztetése terén tennünk kell. Ne hagyjuk elsorvadni a könyvterjesztést. Helyezzünk annyi jelen igazságot tartalmazó könyvet az emberek kezébe, amennyit csak tudunk

A területi titkárokra, s más felelős testvérekre kötelesség vár, hogy a munka ágazatai egyenlő figyelemben részesüljenek. Könyvterjesztőket kell kiképeznünk, hogy árusíthassák a jelen igazságról szóló könyveket, melyekre szükségük van az embereknek. Ehhez a munkához mély keresztény tapasztalattal rendelkező emberekre kell szert tennünk, kiegyensúlyozott gondolkodású, erős, művelt férfiakra. Az Úr azt kívánja, hogy azok lássanak a könyvterjesztéshez, akik nevelni tudnak, s fel tudják kelteni a sokat ígérő fiatal férfiak és nők érdeklődését, s arra nevelni őket, hogy könyvterjesztők, mégpedig eredményes könyvterjesztők legyenek. Néhánynak megvan hozzá a műveltsége, tehetsége és tapasztalata, hogy könyvterjesztésre lehessen tanítani. Így ezen a területen sokkal többet érhetnénk el, mint most.

Akik jártasak ebben a munkában, azokra az a különleges kötelesség hárul, hogy másokat is betanítsanak. Neveljetek, neveljetek, neveljetek fiatal férfiakat és nőket azoknak a könyveknek árusítására, melyeket az Úr Szentlélek által ihletett szolgái írtak. Isten elvárja, hogy neveljük azokat, akik elfogadták az igazságot, hogy meggyőződésük célra tegyen szert, s okosan fáradozzanak az Úr munkájában. Küldjük ki gyakorlott könyvterjesztőkkel a tapasztalatlanokat, hogy megtanulják a munkát. Keressék Istent a legkomolyabb buzgalommal. Eredményes munkát végezhetnek, ha engedelmeskednek a szónak: „Gondot viselj magadról és a tudományról.” (Új fordítás szerint: „Ügyelj magadra és a tanításra.”) (Tim 4:16) Akik bebizonyítják, hogy igazán megtértek, s vállalják a könyvterjesztést, látni fogják, hogy ez a legjobb előkészület másféle lélekmentő munkára.

Ha az igazság ismerői gyakorolnák az igazságot, módszereket dolgoznának ki, hogy ott keressék fel az embereket, ahol vannak. A keresztény egyház kezdetén Isten gondviselése szétszórta a szenteket a világ minden tájára. Krisztus tanítványai nem maradtak Jeruzsálemben, sem a közeli városokban, hanem országuk határain túl, a nagy közlekedési csomópontokba mentek, keresni az elveszetteket, hogy Istenhez vezessék őket. Az Úr ma azt kívánja, hogy sokfelé terjesszük a munkát. Ne korlátozódjunk néhány környékre.

Ne szegjük testvéreink kedvét, nehogy elvégezetlen maradjon a munka, amit Isten elvár tőlünk. Mikor lélekmentésre képezünk, ne vegyünk túl sok időt igénybe. Az oktatás szükséges, mégse feledjük, hogy Krisztus a nagy Tanító. Ö minden valódi bölcsesség forrása. Az ifjak és idősek szenteljék magukat Istennek, vegyék fel a munkát, menjenek előre, s dolgozzanak alázatosan, a Szentlélek irányítása alatt. Az iskolában levők menjenek ki a munkaterületre, s amit tanultak, ültessék át a gyakorlatba. Ha a könyvterjesztők ezt tennék – ha felhasználnák istenadta képességeiket, ha összekapcsolnák a könyvárusítást a személyes munkával – akkor tehetségük gyarapodna a gyakorlattal, sok hasznos leckét tanulnának meg, amelyet nem lehet iskolában tanítani. Ezt a gyakorlati úton nyert nevelést nevezhetjük igazán magas műveltségnek.

Nincs magasztosabb munka az örömhír könyvterjesztésénél, mert ez a legmagasabb erkölcsi kötelességek végzését foglalja magában. A résztvevőknek szüntelenül a Szentlélek irányítása alatt kell állniuk. Nem szabad magukat magasztalniuk. Mivel rendelkezik bármelyikünk, amit nem Krisztustól kapott? Szeressük testvéreinket, s egymás segítésével mutassuk ki a szeretetet. Legyünk szánakozók és előzékenyek. Tartsunk össze, húzzuk egyenletesen az igát. Csak akik életükbe ültetik, s gyakorlatba viszik át Krisztus imáját, azok állhatnak helyt a világra következő próbákon. A magukat magasztalók Sátán hatalmába adják magukat, csalásai befogadására készülnek fel. Az az Úr szava népéhez, hogy emeljük a zászlót mindig magasabbra. Ha engedelmeskedünk, velünk dolgozik, ezért siker fogja koronázni erőfeszítéseinket. Munkánkra felülről származó áldást nyerünk, s kincseket tartalékolunk Isten trónjánál.

Ha tudnánk, mi vár ránk, nem halogatnánk az Úr munkáját. Megrendült időben élünk, mikor mindent, amit lehet meg is fognak rendíteni. Az Úr nem nézi el, ha az igazság ismerői nem engedelmeskednek parancsainak mind szavukkal, mind tettükkel. Ha nem igyekszünk lelkeket nyerni Krisztusnak, felelősek vagyunk azért, amit megtehettünk volna, de lelki hanyagságunk miatt nem tettük. Akik az Úr országához tartoznak, buzgón fáradozzanak a lelkek megnyeréséért. Ki kell venni részüket, hogy bekössék e bizonyságtételt, és bepecsételjék e tanítást a tanítványokban.

Az Úr terve, hogy a Szentírásból nyert fény tisztán és ragyogó sugarakkal világítson elő. Könyvterjesztőinek az a kötelessége, hogy erős, egyesült igyekezetet vigyenek a munkába, hogy Isten szándéka megvalósuljon. Hatalmas és fontos feladat áll előttünk. Az ember ellensége tudja ezt, s minden eszközzel arra készteti könyvterjesztőinket, hogy más területeken kössék le magukat. A dolgok eme rendjén változtatnunk kell. Isten hívja a könyvevangélistákat, hogy térjenek vissza munkájukhoz. Önkénteseket hív, akik minden erejüket és felvilágosultságukat beleviszik a munkába, segítve, ahol csak alkalom kínálkozik. A Mester felhív mindenkit, hogy végezze képességei szerint a rábízott feladatot! Ki válaszol a hívásra? Ki megy el, hogy bölcsen, istenfélelemben és Krisztus szeretetével fáradozzék közel és távol embertársaiért? Ki áldozza fel kényelmét és élvezeteit, hogy behatoljon a tévedés, babona és sötétség tanyáira, hogy buzgón és állhatatosan dolgozzék, egyszerűen szólja az igazságot, hittel imádkozzék, amint házrólházra jár? Ki indul el most, a táboron kívül, a Szentlélekkel átitatva, gyalázatot vállalva Krisztusért, hogy megnyissa az emberek előtt a Szentírást, s bűnbánatra hívja fel őket?

Istennek minden korszakban megvannak a maga munkásai. Emberek felelnek az idő hívásának. Így mikor Isten kiált: „Kit küldjek el, s ki megy el nekünk?” Feleletek hangzanak: „Ímhol vagyok én, küldj el engem.” (Ésa 6:8) A könyvterjesztés mezejének eredményes munkása legyen tudatában, hogy ha az Úr munkáját végzi, a jelen igazságot nem ismerő embereket szolgálja. Ö szólaltatja meg a figyelmeztetés hangját a keresztutakon és az ösvények mentén, hogy előkészítse az embereket az Úr nagy napjára, mely rövidesen a világra tör. Nincs vesztegetni való időnk. Bátorítsuk ezt a tevékenységet. Ki indul most el kiadványainkkal? Az Úr képességet ad minden férfinek és nőnek, aki együttműködik Isten erejével. Mikor magukra öltik a fegyverzetet, megjön az összes szükséges képesség – a bátorság, kitartás, hit és a viselkedés művészete. Széleskörű munkát kell elvégeznünk még a világon, s az emberi eszközök el fognak indulni – semmi kétség – a munka végzésére. A világnak meg kell hallania a figyelmeztetést. Mikor megszólal a hívás: „Kit küldjek el, és ki megy el nékünk?”, válaszolj tisztán és érthetően: „Ímhol vagyok én, küldj el engem.”

„Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet, mert nem tudod, melyik jobb, eze, vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind.” (Préd 11:6)

A könyvevangélisták kiválasztása. Némelyek alkalmasabbak egyegy munkakörre, mint mások. Ezért helytelen azt gondolnunk, hogy mindenki lehet könyvevangélista. Némelyekből hiányzik e munkához szükséges különleges alkalmazkodóképesség. De ezért ne tekintsük őket megbízhatatlannak, se vonakodónak. Az Úr követelményei nem méltánytalanok. A gyülekezet sokféle virágokkal teli kert, s minden virágnak megvan a maga sajátossága. Bár sok mindenben különböznek, ez mit sem von le értékükből.

Isten nem várja el, hogy népe közt mindenki készen álljon bármely munkára. A vérmérsékletek különbözők. Senki se feledje, hogy többféle megbízatás létezik. Senkinek sem feladata, hogy olyan munkát írjon elő másoknak, ami ellenkezik a másik kötelességérzetével. Helyes, ha tanácsot adunk, s elgondolásokat javaslunk, mégis mindenki joga, hogy Istennél keresse utasításait, akit szolgál, és akié.

Felkészülés a lelkészi pályára. Néhány férfi, akiket az Úr lelkész pályára hívott el, először a könyvterjesztésnél lépjen munkába. Megmondták nekem, hogy ha a világosság terjesztése, s az a céljuk, hogy Isten igazságát közvetlenül a családi körbe vigyék, akkor ez nagyszerű felkészülés. Beszélgetve sokszor lesz alkalmuk a Biblia vallásáról szólni. Ha helyes lelkülettel lépnek munkába, akkor családokat látogatnak meg, gyengédek és szeretetteljesek lesznek irántuk, s áldásos lesz az eredmény. Értékes tapasztalat lesz a lelkész szolgálatra törekvőknek.

A lelkészi pályára készülők keresve sem találnak megfelelőbb helyet komoly tapasztalatra szert tenni, mint a könyvterjesztésnél.

Nehézségek elviselése. Akik megpróbáltatásokkal és kísértésekkel találják szemben magukat e munkában, javukra válnak a tapasztalatok. Tanuljanak meg szilárdabban támaszkodni Istenre. Tudniuk kell, hogy minden percben Istentől függnek.

Ne tápláljon panaszt a szívében, ne panaszkodjék ajkával. Ha sikeres, ne tulajdonítsa magának a dicsőséget, mert Isten angyalainak köszönheti eredményességét, ők készítik elő a szíveket. Ne feledje, hogy mennyei hírnökök mindig mellette állnak, mind a vidám, mind a szomorú napokban. Ismerje el az Úr jóságát, s dicsérje őt örömmel.

Krisztus félretette dicsőségét, s eljött a földre szenvedni a bűnösökért. Ha munkájuk során nehézségekkel találják szemben magukat, tekintsenek hitük szerzőjére és bevégzőjére. Akkor nem lankadnak, s kedvüket sem vesztik. Viselik a nehézségeket, mint Jézus Krisztus hű katonái. Jusson eszünkbe, hogy Urunk minden igaz hívőnek mondja: „Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Kor 3:9)

Értékes tapasztalatok. Ha valaki úgy kezdi el a könyvterjesztő munkát, amint kell, akkor tanító is lesz, meg tanuló is. Míg másokat iparkodik tanítani, magának is tanulnia kell az örömhírterjesztő feladatát. Mikor a könyvterjesztők alázatos szívvel és buzgó igyekezettel telve mennek munkába, sok lehetőséget találnak, hogy alkalmas időben szóljanak az emberekhez, akik halálra készek a csüggedéstől. Mikor az ínségesekért dolgoznak, elmondhatják: „Valaha ugyan sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban.” (Eféz 5:8) Ha látják mások bűnös útját, így szólhatnak: „Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, de megszenteltettetek, de megigazítattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1Kor 6: 11)

Akik Istenért fáradoznak, gyakran csüggedésbe ütköznek, mégis övék az ígéret: „Íme én tiveletek vagyok, minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28:20) Isten csodálatos tapasztalatokban részesíti azokat, akik így szólnak: „Hiszek ígéretedben, nem lankadok el, s kedvemet sem veszítem.”

Beszámolás a tapasztalatokról. Aki az Úr munkájában ilyen tapasztalatokat nyer, írja meg beszámolóját a folyóiratoknak, hogy mások is bátorítást merítsenek belőle. Mondja el örömét, áldását, melyben az örömhír szolgálata folyamán részesült. Adjunk helyet folyóiratainkban a beszámolóknak, mert messzemenő hatást váltanak ki. Édes illat lesz ez a gyülekezetben, életre éltető illat. Így lesz láthatóvá, hogy Isten fárad azokkal, akik együttműködnek vele.

Példák az egészségmegújulásra. Mikor hitetlenekkel érintkezel, ne hagyd eltántorítani magad a helyes elvektől. Ha asztalukhoz ülsz, étkezz mértékletesen, s csak olyan ételeket fogyassz, melyek nem zavarják meg gondolataidat. Tartózkodj a mértéktelenségtől. Nem engedheted meg magadnak, hogy gyengítsd értelmed és tested erejét, nehogy ne tudj különbséget tenni a lelkiekben. Tartsd a fejedet olyan állapotban, hogy Isten bele tudja vésni szavának értékes igazságait.

Így hathattok másokra. Sokan úgy próbálják helyes mederbe terelni mások életét, hogy támadják helytelennek tartott szokásaikat. Elmennek azokhoz, akik véleményük szerint tévedések áldozatai, rámutatnak hibáikra, de nem visznek tapintatos, odaadó igyekezetet, hogy a helyes elvekre tereljék az emberek gondolatait. Ez gyakran nem váltja ki a kívánt eredményt. Ha helyre próbálunk igazítani másokat, gyakran támadó kedvüket borzoljuk csak fel, s több rosszat teszünk, mint jót. Ne figyeld az embereket csak, hogy rámutass hibáikra. Példamutatással taníts. Legyen önmegtagadásod s étvágyad fölött kivívott győzelmed a helyes elvek követésének szemléltetése. Életed bizonyítsa az igazság megszentelő, nemesítő hatását.

Az összes ajándékok közül, melyet Isten az embereknek adott, egyik sem értékesebb a beszéd ajándékánál. Ha a Szentlélek megszenteli, jóra ható erő ez. Nyelvünkkel győzhetünk meg valakit. Nyelvünkkel imádjuk és dicsőítjük Istent, így továbbítjuk az Üdvözítő szeretetének becses gondolatait. A könyvterjesztő a beszéd ajándékának helyes használatával sok szívbe elvetheti az igazság értékes magját.

Becsületesség az üzleti ügyekben. A munka akadozik, mert akik állítják, hogy Krisztust követik, nem engedelmeskednek az igazság elveinek. A laza módszer, mellyel néhány idős és fiatal könyvterjesztő dolgozik, azt bizonyítja, hogy fontos leckéket kell megtanulniuk. Sok hanyag munkát mutattak meg nekem. Néhányan felületességre nevelték magukat, s ezt hozták magukkal Isten munkájába is. Az irat és hittérítő társulatok mélyre süllyedtek az adósságban, mert könyvterjesztőink nem fizetik ki adósságaikat. A könyvterjesztők azt gondolják, hogy keményen bánnak velük, mert a kiadók azt kívánják, hogy gyorsan fizessék ki a küldött könyveket. Pedig az üzletkötés egyetlen módja, ha gyorsan kiegyenlítik számláikat.

Úgy szervezzük a dolgokat, hogy a könyvterjesztők adósságokba keveredés nélkül megélhessenek. Zárjuk be, reteszeljük el a kísértéseknek ezt az ajtaját. Bármilyen becsületes is a könyvterjesztő, néha olyan körülmények támadnak, melyek kegyetlen kísértésbe hozzák.

A lustaság és a tétlenség nem a keresztény fa gyümölcsei. Senki sem lehet hamis nyelvű vagy becstelen az Úr javaival, s ártatlan is az Úr szemében. Aki ezt teszi, tettével megtagadja Krisztust. Bár vallják, hogy megtartják és tanítják Isten törvényét, mégis áthágják annak elveit.

Kezeljük hűségesen az Úr áruit. Az Úr életet, egészséget és értelmi képességet bízott az emberre. Testi és szellemi erőt adott, hogy felhasználjuk azokat. Szorgalmasan és hűségesen latba kell vetnünk eme ajándékokat Isten nevének dicsőségére. Eszükbe vettéke testvéreink, hogy a rendelkezésükre bocsátott összes talentummal el kell számolniuk? Bölcsen kereskedteke Uruk javaival, vagy pedig meggondolatlanul költekeztek, s hűtlen szolgaként került nevük a menny könyveibe? Sokan dőzsölve úgynevezett élvezetekre költik el pénzüket. Nem tesznek szert tapasztalatokra a lemondásban, s nem viselik Krisztus keresztjét, hanem hiúságokra költekeznek. Sokan, akiknek pedig értékes istenadta lehetőségek jutottak kiváltságul, eltékozolták életüket, s most szenvedés és ínség közepette látjuk őket.

Isten határozott javulásra szólít minket a munka különböző területein. Az Isten ügyével összefüggő üzleti tevékenységet a pontosságnak kell jellemeznie. Nem tettünk határozott, szilárd erőfeszítéseket, hogy gyökeresen javítsunk a helyzeten.

Ismerjék könyveiket. A könyvterjesztők alaposan ismerjék meg az árusított könyveket, hogy készséggel felhívhassák a figyelmet a fontos fejezetekre.

Könyvterjesztés. Vigyenek magukkal füzeteket, kiskönyveket, iratokat, hogy azoknak ajándékozzák, akik nem tudnak fizetni. Ezúton sok családba eljuttathatják az igazságot.

Szorgalom. Mikor a könyvterjesztő munkába indul, ne hagyja elterelni figyelmét, hanem szóljon értelmesen, és szorgalmasan ragaszkodjék a szóban forgó tárgyhoz. De ha munkája közben olyanokra bukkan, akik szeretik a világosságot, s akiknek a Szentírás vigaszára lenne szükségük, ne szalassza el az alkalmat. Ha Istennel jár, ha mennyei bölcsességért imádkozik, hogy jót és csakis jót tehessen, akkor gyorsan felismeri az alkalmat, s azok szükségletét, akikkel kapcsolatba kerül. Akkor minden lehetőséget a legjobban kihasznál, hogy embereket vonjon Krisztushoz. Krisztus lelkületével készen áll szót váltani a megfáradttal.

A könyvterjesztő, ha szorgalmas, ha hűen hirdeti a Kálvária keresztjét, megkettőzi hasznosságát. Bár tanítjuk őket, mégsem fektethetünk le merev szabályokat, melyektől ne térhetnének el, mert sokfélék a körülmények. Akiknek szíve megnyílik az igazság előtt, s útmutatásra vágynak, azokat Isten fogja vezetni. Az Úr így szól majd az embereszközhöz: Szólj neki Jézus szeretetéről. Mikor szeretettel és gyengéden kiejtik Jézus nevét, Isten angyalai közelebb húzódnak, hogy lágyítsák és csillapítsák a szíveket.

Tanuljanak szorgalmasan. Tanulják meg eredményesen végezni munkájukat. S amíg így foglalatoskodnak, tartsák szemüket, fülüket és értelmüket nyitva, hogy befogadják Isten bölcsességét, mely megtanítja őket, miként segítsenek a Krisztus ismeretének hiánya miatt halálukon levőkön. A munkások összpontosítsák erejüket, s használják képességüket a legmagasztosabb szolgálatra – embereket menteni a Sátán csapdáiból, s Istenhez vezetni őket. Erősítsék a Jézus Krisztustól való függés láncát az ígéret szivárványával körülvett királyi székhez.

A siker biztosítéka. Hatalmas és jó munkát végezhetünk el az örömhír könyvterjesztésével. Isten képességeket és a viselkedni tudás művészetét adta az embernek. Akik Isten dicsőségére használják a rájuk bízott talentumokat, s bibliai elveket szőnek fonalukba, azoknak sikert ad. Dolgozzunk, imádkozzunk, s vessük bizalmunkat abba, akiben sohasem kell csalódnunk.

A könyvevangélisták adják át magukat a Szentléleknek, hogy ő alakítsa őket. Állhatatos imával ragadják meg az Istentől áradó erőt, és élő hittel bízzanak benne. Isten hatalmas és hatékony ereje kísér minden igaz és hűséges munkást.

Amint Isten megáldja a hű lelkészt és az örömhír terjesztőjét odaadó igyekezetében, hogy az emberek elé tárja az igazságot, úgy megáldja a hű könyvterjesztőt is.

Az alázatos, feladatát jól végző munkás, aki engedelmesen válaszol Isten hívására, bizton számíthat az Úr támogatására. Az ilyen komoly és szent felelősségnek már az érzete is felemeli a jellemet. Tettre hívja értelmének legmagasztosabb képességeit. Képességei folyamatos használata megerősíti és megtisztítja szívét és gondolatát. Felbecsülhetetlen az áldásos hatás, melyet a maga és mások életére gyakorol.

A felületes szemlélők talán nem értékelik munkádat, s nem látják be fontosságát. Azt gondolhatják, hogy ez a hátrányos üzlet, a hálátlan munka és önfeláldozás élete. Jézus szolgája azonban a keresztről ragyogó fény világánál szemléli munkáját, életét. Áldozatai jelentéktelenné törpülnek előtte, ha az áldott Mester áldozataival hasonlítja össze, és boldogan követi Ura lábnyomát. Munkájának eredményessége a legtisztább örömöt árasztja szívébe. A türelmes fáradozás életének ez a leggazdagabb jutalma.