Mivel a természet törvényei Isten törvényei, ezért félreérthetetlen kötelességünk, hogy gondosan tanulmányozzuk e törvényeket. Kutassuk testünkre vonatkozó követelményeit, és alkalmazkodjunk hozzájuk. Ebben az ügyben bűn a tudatlanság.

„Nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztusnak tagjai? … Avagy nem tudjátoke, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek, és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor 6:1920) Testünk Krisztus megváltott tulajdona, ezért nincs jogunk azt tenni vele, amit akarunk. Holott az ember azt teszi. Úgy bánik testével, mintha a test törvényeinek tiprása nem járna súlyos következményekkel. Romlott étvágyunk miatt a test szervei elgyengültek, beteggé, rokkanttá váltak. Sátán, aki tetszetős kísértéseivel érte el ezeket a következményeket, felhasználja most azokat Isten gúnyolására. Isten elé állítja az ember testét, melyet Krisztus a maga tulajdonának váltott meg, és az ember, jaj, milyen idétlenül is képviseli Teremtőjét. Mivel vétkezik teste ellen, s romlott szokásokkal él, gyalázatot hoz Istenre.

Amikor emberek megtérnek, komolyan figyelembe veszik Isten lényünkben alapított élet törvényeit. Így igyekeznek elkerülni a testi, szellemi és erkölcsi gyengeséget. Tekintsük kötelességünknek, hogy engedelmeskedjünk ezeknek a törvényeknek. Ha megsértjük rendeléseit, el kell szenvednünk súlyos következményeit. Szokásainkért és tetteinkért Istennek tartozunk számadással. Számunkra tehát a kérdés nem ez: Mit szól majd a világ, hanem hogyan bánjak én, aki kereszténynek vallom magam, az Istentől nyert lakással, a testemmel. Azzal törekedjeke minden erőmmel ideiglenes és lelki javamra, hogy a Szentlélek templomának őrzöm meg testemet, vagy a világ elgondolásainak és szokásainak áldozzam fel magamat?

Tegyük az egészséges életmódot családunk szívügyévé. A szülők ébredjenek Istentől kapott felelősségeikre. Kutassák az egészségmegújulás elveit, s véssék gyermekeik gondolataiba, hogy a lemondás ösvénye az egyedül biztonságos út. A világ lakosainak nyüzsgő tömegei semmibe veszik a természet törvényeit. Ezzel elpusztítják akaraterejüket, és megfosztják magukat a képességtől, hogy megbecsüljék az örök valóságokat. Nem akarják megismerni szervezetüket, s bűnös kielégülések ösvényén vezetik gyermekeiket is. Ezzel egyengetik előttük az utat, hogy elszenvedjék a büntetést a természet törvényeinek megszegéséért. Így nem viselik bölcsen szívükön családjuk jólétét.

Hirdessük gyülekezeteinkben az egészségmegújulás üzenetét. Kötelesség vár iskoláinkban is. Ne bízzuk addig a gyermekek nevelését se az igazgatóra, se a tanítókra, amíg gyakorlati ismeretre nem tettek szert ezen a téren. Egyesek jogot formálnak, hogy bírálják, kikezdjék, s hibát találjanak az egészségügyi megújulás elveiben. Holott alig ismerik azt a tapasztalatból. Vállváll mellett, szívszív mellett kellene állniuk azokkal, akik a helyes irányban munkálkodnak.

Hirdettük már a gyülekezetekben az egészségügyi megújulást, de hűvösen fogadják a világosságot. A férfiak és nők önző, egészségpusztító maguk kényeztetése ellensúlyozza annak az üzenetnek a hatását, melynek népet kell előkészíteni Isten nagy napjára. Ha a gyülekezetek meg akarnak erősödni, akkor éljék az igazságot, melyet Isten küld nekik. Ha a gyülekezet tagjai semmibe veszik ezt a világosságot, akkor le is kell aratniuk az elkerülhetetlen következményeket, mind testi, mind lelki elfajulásban. S a gyülekezet idősebb tagjainak tekintélye kovászként hat az újonnan megtértekre. Az Úr most azok miatt a gyülekezeti tagok miatt nem munkálkodik, hogy sok tagot hozzon a gyülekezetbe, akik soha meg nem tértek, meg azok miatt, akik valamikor megtértek, de visszaestek. Mi is lenne a megszenteletlen tagok hatása az új hívőkre? Hatástalanná tennék Isten üzenetét, melyet pedig népének hirdetnie kell!

Mindenki vizsgálja meg szokásait, vajon nem engedneke meg maguknak olyasmit, ami kifejezetten árt nekik. Vessék el maguktól az étvágy és a szomj minden egészségtelen kielégítését. Némelyek messzi területekre költöznek a jobb éghajlat kedvéért, de bárhol legyenek is, gyomruk mocsárlázas légkört teremt nekik. Olyan szenvedéseket hoznak magukra, melyet senki sem tud enyhíteni. Hozzák összhangba mindennapi szokásaikat a természet törvényeivel, s akkor tetteikkel meg hitükkel olyan légkört teremthetnek mind lelküknek, mind testüknek, mely életre éltető illat.

Messze lemaradtunk itt. A gyülekezet sok mindent nem tesz meg, amit tennie kellene, hogy életerős közösség legyen. Romlott étvágyuk kielégítésével sokan annyira megrongálták egészségüket, hogy szüntelen hadat visel lelkük magasabb java ellen. Noha világosan eléjük tárják, mégsem fogadják el a világosságot. Felhívom a gyülekezet tagjainak figyelmét erre az ügyre. Hozzuk összhangba szokásainkat Isten akaratával. Mienk a biztosítás: „Hiszen Isten maga munkálja bennetek,” de az embernek is meg kell tennie a magáét. Kerekedjenek étvágyaik és szenvedélyeik fölé. A vallásos élet megköveteli, hogy gondolkodásunk és szívünk együttműködjék az isteni erőkkel. Senki sem művelheti egyedül üdvösségét, de Isten sem végezheti el helyette, csak ha együttmunkálkodik vele. Ha azután az ember komolyan igyekszik, Isten segít, erőt ad neki, hogy Isten fiává váljék.

Az egészségügy megújulását hirdetve, gyakran azt a választ kapjuk: „Sokkal többet tudunk, mint amennyit teszünk.” Nem értik meg, hogy felelősek minden testi jólétüket érintő sugárért, s hogy összes szokásunk nyitva áll Isten felülvizsgálata előtt. Nem szabad a vak véletlenre bíznunk földi életünket. Szentül óvjuk valamennyi szervünket, testünk összes szövetét a káros szokásoktól.

Evésivás szokásaink mutatják, hogy a világhoz tartozunke, vagy akiket az Úr az igazság fejszéjével elkülönített a világtól. Az utóbbiak az ő különleges népe, lelkesen végzik a jótetteket. Isten szól hozzánk szavából. Dániel és társai esetében az egészségügyi megújulás tanításai rejlenek. Isten szól az izraeliták történelméből is, akiktől, az ő javukra, igyekezett megvonni a húsételeket. Mennyei kenyérrel etette őket, „angyalok kenyerét ette az ember”, Ők azonban földies étvágyukat melengették, s minél inkább Egyiptom húsos fazekaira gondoltak, annál inkább gyűlölték az ételt, melyet Isten adott nékik, hogy egészséges legyen a testük, szellemük és erkölcsük. Vágytak a húsos fazék után, s ezzel azt tették, amit sokan a mi időnkben tesznek.

Sokan szenvednek, sőt sokan a sírba szállnak, mert kielégítik étvágyukat. Esznek, amit megromlott étvágyuk kíván. Ezzel gyengítik emésztőszerveiket, ártanak képességüknek, hogy megemésszék a létfenntartó ételeket. Ez súlyos betegségeket okoz, amit gyakran halál követ. Akiknek pedig többet illene tudniuk, öngyilkos szokásaikkal elnyüvik testük érzékeny szervezetét.

A gyülekezetek rendületlenül és igazul ragaszkodjanak az Istentől kapott világossághoz. Minden tag dolgozzék értelmesen. Vessen ki minden elfajult étvágyat.

Tudom, hogy sok testvérünk szívében és szokásaival szembeszegül az egészségügyi megújulással. Nem javaslok szélsőséges étrendet. De mikor átnéztem kézirataimat, láttam a határozott bizonyságtételeket, azokra a veszélyekre felhívó figyelmeztetéseket, melyek azzal törtek népünkre, hogy a maguk kényeztetése, étvágyuk bűnös kielégítése, a hiú ruházkodás területén követik a világ szokásait. Némelyek azt mondják, hogy néhány testvérünk túlzásba vitte ezt a kérdést. De mivel néhányan tapintatlanul erőltették az egészségügyi megújulásról szóló nézeteiket, ezért talán el kellene rejtenünk az erre vonatkozó igazságot? A világi emberek általában messze, az ellenkező végletbe esnek az evésivás területén. Kényeztetik magukat és mértéktelenek, ezért buja szokások burjánoznak köztük.

Sokan állnak most a halál árnyékában, akik ugyan a Mester szolgálatára készültek, de nem látták be, hogy szent kötelességük lenne betartani az egészség törvényeit, de mintha csak elfeledkeztünk volna erről a tényről. Némelyek olyan étrendre korlátozzák magukat, mely nem tudja jó egészségben tartani őket. Nem gondoskodtak tápláló ételekről, melyek az ártalmas ételeket helyettesítették volna. Azt sem vették eszükbe, hogy az ételek legegészségesebb elkészítéséhez ügyesség és ötletesség kell. Hogy szervezetünk jól végezze dolgát, jól kell táplálnunk. Akkor is szembeszállunk az egészségügy megújulásával, ha miután elvetettük az egészségtelen ételeket, az ellenkező végletbe esünk, ha túlságosan leszállítjuk az élelem mennyiségét és minőségét. Ez nem az egészségügy megújulása, hanem az eltorzítása.

Pál apostol írja: „Nem tudjátoke, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben maga türtőztető, azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra, úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos: Hanem megsanyargatom testemet, és szolgává teszem, hogy míg másoknak hirdetem az Igét, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” (1Kor 9:2427)

Sok világi belemerült az ártalmas szokásokba. Az étvágy, a törvény, az kormányozza őket. Rossz szokásaik miatt elhomályosul erkölcsi érzékük, és jórészt elpusztul bennük a szent dolgok felismerésének készsége. A keresztény számára viszont elengedhetetlen a szigorú mértékletesség. Nekik magas szintre kell emelni a követelményeket. Az étvágy és kívánság helyett az elvnek kell uralkodni köztük. Aki sok, vagy kifogásolható minőségű ételt fogyaszt, azt könnyű züllésre vezetni. S más „esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.” (1Tim 6:9) Isten munkásai vessék latba tekintélyük utolsó szikráját is, hogy serkentsék az igaz mértékletesség elveinek terjesztését.

Sokat jelent hűnek lenni Istenhez. Az Úr követelményekkel áll a szolgálatában részt vevő elé. Elvárja, hogy a lehető legegészségesebb állapotban tartsuk meg értelmünket és testünket. Vessük Isten ellenőrzése alá minden erőnket és minden ajándékot. Tartsuk azokat jó erőnlétben, amilyenné csak a gondos, szigorúan mértékletes szokások tehetik. Isten iránti kötelességünk fenntartás nélkül neki szentelni magunkat testestőllelkestől, megbecsülni valamennyi képességünket, mint ránk bízott ajándékot, melyeket szolgálatában kell felhasználnunk. A próbaidő alatt szüntelenül erősítsük összes erőforrásunkat és készségünket. Csak azokat válasszuk felelős tisztségekbe e munkában, akik megbecsülik ezeket az elveket és megtanulnak értelmesen, Isten félelmében vigyázni testükre. Akik régóta élnek az igazságban és mégsem tudnak különbséget tenni az igazság és a gonoszság elvei között, akiknek csak ködös fogalmuk van az igazságról, könyörületről és az Isten szeretetéről, azokat mentsük fel a felelősségek alól. Minden gyülekezetnek szüksége van tiszta, éles bizonyságtételre, a harsona határozott hangjára.

Ha fel tudjuk ébreszteni népünkben az erkölcsi fogékonyságokat a mértékletesség tárgyköre iránt, hatalmas győzelmet aratunk. Az élet valamennyi dolgában tanítsuk s gyakoroljuk a mértékletességet. A vallásos élet egyik felséges elve a mértékletesség az evésben, ivásban, alvásban és ruházkodásban. A lelkünk szenthelyébe befogadott igazság igazgatni fogja a testünkkel váló bánásmódunkat is. Semmit se vehetünk közönyösen, ami kihat egészségünkre. Örök jólétünk függ attól, hogy mint használjuk fel időnket, erőnket és tekintélyünket az életben.

Dávid kijelentette: „Csodálatosan [és félelmetesen] megalkottál.” Mivel Isten ilyen lakóhelyet adott nekünk, miért ne vizsgálnánk meg gondosan minden helységet? A gondolkodás és a szív kamrái a legfontosabbak. Aztán ahelyett, hogy a ház alagsorában élnénk, az érzéki és lealacsonyító élvezeteknek örülve, nyissuk meg inkább e csodás kamrákat, hívjuk meg Jézust, hogy lépjen be, s lakjon velünk.

Lelkészeink alaposan ismerjék meg az egészségügyi megújulást. Tegyenek szert jártasságra az élet és egészségtanban, értsék meg a testi életet kormányzó törvényeket, s azok egészséges gondolkodásra és a lelki életre tett hatását.

Ezrek és ezrek alig tudnak valamit a csodálatos testről, melyet Isten adott nekik, sem a gondoskodásról, melyben részesíteniük kellene. Sokkal jelentéktelenebb dolgok tanulmányozását tartják fontosabbnak. A lelkészekre kötelesség hárul ezen a téren. Sokat nyerünk vele, ha a helyes álláspontra helyezkednek e tárgy felől. A maguk életében és családjukéban kellene engedelmeskedniük az élet törvényeinek. Gyakorolniuk kellene a helyes elveket, és egészséges életmódot kellene folytatniuk. Akkor majd helyesen tudnak szólni erről a tárgyról, magasabbra és még magasabbra tudják vezetni az embereket a megújulás munkájában. Ha ők a világosságban élnek, akkor hirdetni is tudják az igen értékes üzenetet azoknak, akiknek éppen erre a bizonyságtételre van szükségük.

Lelkészeink becses áldásokat és gazdag tapasztalatokat nyerhetnek, ha a gyülekezetben végzett összes munkájukkal összekapcsolják az egészség kérdésének hirdetését. Az egészségügyi megújulás világosságának el kell jutnia népünkhöz. Idáig ezt elhanyagoltuk, ezért sokan a halál küszöbén állnak, mivel nem élhetnek e világosság nélkül. Nem mondanak le addig önző kielégüléseikről, míg át nem adjuk nekik ezt az üzenetet, melyben feltétlenül részesülniük kell.

Területeink titkárai értsék meg, hogy nagyon eljött az ideje, hogy a kérdés helyes oldalán foglaljanak állást. Igehirdetőink, tanítóink adják tovább a világosságot, melyet befogadtak. Ne dolgozzanak egyoldalúan. Isten majd segítségükre siet, megerősíti tántoríthatatlan szolgáit, kiket nem lehet elmozdítani az igazságtól és igaz tettektől, nem lehet rábírni, hogy szemet hunyjanak a maguk bűnös kényeztetése fölött.

Az egészségügyi hittérítés elvei szerinti nevelés fontos lépés az irányban, hogy erkölcsi felelősségre ébresszük az embert. Ha a lelkészek az Istentől kapott világosság szerint hozzáláttak volna e kötelességükhöz, s különböző ágazataihoz, akkor a leghatározottabb megújulás következett volna be az evés, ivás és ruházkodásban. Néhányan azonban teljesen elállták az utat az egészségügyi megújulás haladása előtt. Közönyös vagy leszóló megjegyzésekkel tartották vissza az embereket, vagy kigúnyolva a megújulást. Maguk és sokan mások is halálosan szenvedtek, mégsem tanulta meg mindenki a bölcsességet.

Csakis a legtámadóbb hadviselés segítségével értünk el valamelyes eredményt. Népünk nem volt hajlandó átadni értelmét és akaratát Isten akaratának, így szenvedésük és másokra tett benyomásuk döbbentette rá őket az efféle eljárás elkerülhetetlen következményére.

A gyülekezet történelmet ír. Minden nap csata, minden nap menetelés. Minden oldalról láthatatlan ellenség vesz körül. Vagy mi hódítunk az Istentől kapott kegyelem segítségével, vagy minket hódítanak meg. Sürgetem az egészségügyi megújulás kérdésében semleges álláspontot elfoglalókat, hogy térjenek meg. Ez a világosság igen becses, ezért az Úr azt az üzenetet adta, hogy sürgessem az Isten munkájának bármely ágában felelős állásokat betöltőket, vigyázzanak, hogy az igazság kerekedjék fölül szívükben és életükben. Csakis így tudnak szembeszállni a kísértéssel, mellyel elkerülhetetlenül szemben találják magukat a világban.

Néhány lelkésztestvérünk miért olyan közömbös az egészségügy megújulása iránt? Azért mert a minden dolgokban való mértékletesség tanítása ellenzi magukat kényeztető életmódjukat. Néhány helyen ez a nagy zökkenő az előtt, hogy a gyülekezet elé hozzuk kivizsgálásra, gyakorlásra és tanításra a megújulást. Senkit se válasszunk népünk tanítójának, amíg tanítása vagy életmódja ellentmond az étkezés bizonyságtételének, melyet Isten a szolgáira bízott, mert ez csak zavart kelt. Aki semmibe veszi az egészségügy megújulását, az nem alkalmas, hogy az Úr hírnöke legyen.

Félreérthetetlen a világosság, melyet az Úr erről a tárgyról Igéjében közölt. Ezért meg fogja vizsgálni, és próbára teszi ebből a szempontból is az embereket, hogy lássa, vajon engedelmeskedneke. Neveljük keresztény mértékletességre a gyülekezetet s a családot. Mindenki tanulja meg, hogyan étkezzék, s mit igyon, hogy megóvja egészségét. A világtörténelem záróeseményei közt élünk, s a szombattartók soraiban szükség van az egységes tettekre. Akik félrehúzódnak attól, hogy ezekre a nagyszerű dolgokra oktassák az embereket, azok nem arra haladnak, amerre a mindenható Orvos vezet. „Ha valaki utánam akar jönni – mondta Krisztus –, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövesen engem.” (Mt 16:24)

Az Úr tudtomra adta, hogy az egészségügyi megújulás gyakorlati hatásával sok, nagyon sok embert megment majd a testi, szellemi és erkölcsi elkorcsosulástól. Egészségügyi előadások hangzanak majd el, számos kiadvány fog megjelenni. Az emberek szívesen fogadják majd az egészségügyi megújulás elveit, és sokan megértik. Az egészségügyi megújulás hatásai ajánlani fogják magukat minden világosságra vágyónak, ezért lépésrőllépésre fognak haladni, hogy sorra befogadják a jelennek szóló igazságokat. Az igazság és az igaz tettek össze fognak találkozni.

Szent megbízatás az élet, melynek hű végzésére s Isten dicsőségére kihasználására egyedül Isten képesíthet. De aki megalkotta a test csodás szervezetét, különösen gondoskodni fog, hogy jó egészségben tartsa meg, ha csak az ember nem nyomul az ellenkező irányba. Segíteni fog fejleszteni, és az adományozó akaratának megfelelően használni fel ránk bízott tehetségeinket. Napokkal, hónapokkal, évekkel hosszabbítja meg életünket, hogy üdvösségünk műveléséhez használhassuk a kínálkozó alkalmakat és kiváltságainkat. Arra is, hogy önzetlen életünkkel elősegítsük az emberek jólétét. Így tudjuk felépíteni Krisztus országát, tehetjük nyilvánvalóvá Isten dicsőségét.

Az örömhír és az egészségügyi hittérítés haladjanak kéz a kézben. Kapcsoljuk össze az örömhírt az igaz egészségügyi megújulás elveivel. Ültessük át a kereszténységet a gyakorlati életbe. Végezzünk komoly, alapos, javító, megújító munkát. Az igaz bibliai vallás Isten szeretetének áradása a bukott ember számára. Isten népe törjön előre egyenes utakon, hogy mély benyomást tegyenek azok szívére, akik keresik az igazságot, akik helyesen akarják végezni a rájuk eső részt ebben az ijesztően komoly korban. Hirdessük népünknek az egészségügyi megújulás elveit. Kövessünk el minden tőlünk telhetőt rávezetni az embereket az elvek nélkülözhetetlenségére és gyakorlására.