Mikor valamely kis vagy nagyvárosban felkeltettük az érdeklődést, használjuk is ki. Alaposan műveljük meg a helységet, míg szerény imaház nem áll, mint jel, mint Isten szombatjának emlékműve, mint világosság az erkölcsi sötétség közepette. Ezeknek az emlékműveknek ott kell állni az igazság tanújaként soksok helységben. Isten kegyelme gondoskodott róla, hogy az örömhír hírnökei eljussanak majd valamennyi országba, nyelvhez és néphez, míg csak a lakott világ minden részén ki nem tűztük az igazság lobogóját.

Ha valahol megalakul a hívők csoportja, építsünk imaházat is. A munkások ne hagyják el a helységet, mielőtt el nem érik e célt.

Számos helységben hirdették az igazságot. Néhányan el is fogadták. Szűkös körülmények miatt mégis alig tehetnek valamit, hogy biztosítsák az előnyöket, melyek szilárd jelleget adnak a munkának. Gyakran ez nehezíti meg tevékenységünk kiterjesztését. Mikor az emberek érdeklődni kezdenek az igazság iránt, a többi egyházak lelkészei azt mondják nekik – amit aztán egyháztagjaik is visszhangoznak –, hogy ezeknek nincs imaházuk, nincs istentiszteleti helységük. Kicsiny nép ez, szegény, s tanulatlan. Lelkészeik rövidesen továbbmennek, akkor lelohad az érdeklődés. Akkor majd kiveritek fejetekből ezeket az újmódi elgondolásokat.

Könnyen beláthatjuk, hogy erős kísértés ez azoknak, akik elfogadják hitünk indokait, s akiket Isten Lelke meggyőz a jelen igazságról. Gyakran elismételjük, hogy kicsiny kezdetből széleskörű érdeklődés támadhat. Ha bölcsességet, megszentelt ítélőképességet és rátermett vezetést tanúsítunk azzal, hogy Üdvözítőnk országa számára építünk, akkor megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy bebizonyítsuk az embereknek a mű szilárdságát. Szerény szenthelyeket fogunk építeni, ahol az igazság elfogadói lelkiismeretük szerint imádhatják Istent.

Amikor csak lehetséges, adósságmentesen szenteljük Istennek imaházainkat. Mikor valahol gyülekezet alakul, a tagok fogjanak össze, és építsenek. Az újonnan megtértek, valamelyik lelkészük irányítása alatt – akit más lelkésztársai is tanácsolnak – jelentsék ki: „Feltétlenül szükségünk van imaházra.” S a tagok dolgozzanak a maguk két kezével. Isten felhívja őket, tegyenek jókedvű egyesült erőfeszítéseket ügyéért. Valósítsuk ezt meg, s hamarosan hallatszani fog a hálaadás hangja: „Látjátok, mit tett az Úr.”

Olykor mégis előfordul, hogy az ifjú gyülekezet nem tudja azonnal vállalni az imaház építésének egész terhét. Ilyen esetekben más gyülekezetekből segítsék őket a testvérek. Olykor jobb, ha inkább kölcsönvesszük a pénzt, minthogy egyáltalán ne építsünk. Ha valakinek van pénze, s miután adakozott, kölcsön adna, amennyit tud, vagy kamatmentesen, vagy alacsony kamatra, akkor helyes lenne igénybe venni e pénzt, amíg ki nem tudjátok küszöbölni az adósságot. Azonban – ismétlem – ha csak lehetséges, adósságmentesen szenteljük fel az imaházakat.

Gyülekezeteinkben ne vezessük be a székbérlést. Ne tiszteljük jobban a gazdagot, mint a szegényt. Ne tegyünk különbséget. „Mindnyáj an testvérek vagytok.”

Egyetlen épületünkben se törekedjünk a fitogtatásra, mert ez nem segítené elő a munkát. Tevékenységünk bizonyítsa be elveinket. Ne elégedjünk meg átmeneti megoldásokkal. Végezzünk mindent alaposan, akár a jelenre, akár az örökkévalóságra.

Tudtomra adták a hanyagságot, melynek következtében néhány gyülekezet adósságokba keveredik, és adós is marad. Némely esetben Isten házát terheli a meg nem szűnő adósság. Állandóan fizetnünk kell a kamatot. Ennek nem lenne szabad, s nem is kell így lennie. Ha olyan bölcsességről, tapintatról és lelkesedésről teszünk tanúságot a Mesterért, mint amit Isten elvár, akkor változás áll be ezen a területen. Meg kell szabadulnunk az adósságoktól. Isten áldozatot kér azoktól, akik adni tudnak, de a szegényebb tagok is tehetnek valamicskét. Az igénytelenség valamennyiünket képesít erre. Mind az öregek, mind a fiatalok, a szülők meg a gyerekek is efféle tettekkel bizonyítsák be hitüket. Véssük be erőteljesen a gyülekezet tagjainak értelmébe, hogy mindenkinek meg kell tennie a magáét. Tegyenek meg minden tőlük telhetően. Ha megvan az akarat, Isten utat fog nyitni. Nem szándéka, hogy adósság gátolja ügyét.

Isten felszólít minket az önfeláldozásra. Ez nemcsak pénzügyi, hanem lelki jólétet is fog hozni. A kisigényűség és az önfeláldozás csodákat tesz a gyülekezet lelkiségének fejlesztésére.

Nem Istennek tetsző, ha adósság terheli gyülekezeteinket. „Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a seregeknek Ura.” (Aggeus 2:8) Meggyalázzuk Istent, ha önző célokra, nagyravágyásunk, büszkeségünk, hiúságunk kielégítésére, vagy önző, bűnös magunk kényeztetésére fordítjuk az aranyat, ezüstöt. Isten nem tudja megáldani választott népét, ha házait szépítgeti, s önző, bűnös kielégülésekre költi Isten pénzét, ügyét pedig sorvadozni hagyja.

Amikor az Urat tekinted elsőnek, s eltökéled, hogy nem fogja többé adósság gyalázni a házát, akkor majd megáld téged. Minden héten igyekezzél félretenni valamit e célra a tizeden kívül. Tarts kéznél valamilyen dobozt. Magyarázd meg gyermekeidnek, hogy ebbe a lemondásdobozba teszel minden forintot és fillért, amire nincs feltétlenül szükséged. Az Úr házának javára teszed, hogy megszabaduljunk az Isten házát terhelő, mennyet gyalázó adósságoktól. Az ilyen áldozatokon át családod összes tagja áldásban részesül.

Isten olvas minden gondolatot. Megjegyez minden tettet. Megáld minden őszinte szándékkal, műve előbbre viteléért tett cselekedetet. A két fillért, a pohár vizet, ha szánalommal és szeretettel nyújtják, hatékonnyá tesz a jóra itt, és jutalomban részesül odaát.

A vizsgakérdés, amit minden kereszténynek fel kell tennie: Krisztust szereteme a legjobban a lelkem mélyén? Szereteme a szentélyét? Megdicsőíteme az Urat, mivel szenthelyét tekintem a legfontosabbnak? Elég erőse az Isten és a Megváltó iránti szeretetem, hogy igénytelen legyek? Mikor élvezet és önző öröm kísért, ezt mondom: Nem, semmit sem költök a magam gyönyörűségére, amíg adósság terheli Isten házát.

Üdvözítőnk sokkal többet igényel, mint adunk neki. Önzésünk közbelép, hogy mi vagyunk az elsők, az Úr azonban egész szívünket, teljes szeretetünket kéri. Nem hajlandó a második helyet foglalni el. Legyen Krisztus az első és legfontosabb gondolatunk. Megköveteli tiszteletünk és hűségünk zálogát. Ezek képezik életünk alapját mind a családi körben, mind a gyülekezetben. Ha teljesen átadjuk Istennek szívünket, lelkünket, erőnket, életünket, ha teljes szívből szeretjük őt, akkor minden szolgálatunkban őt tekintjük legfelsőbbnek. Mikor összhangban élünk Istennel, mindennél fontosabb lesz számunkra, hogy őt tiszteljük, és őt dicsőítsük meg. Akkor senkit sem részesítünk előnyben ajándékainkkal és áldozatainkkal. Tudatában leszünk, mit jelent Krisztus társainak lennünk a szent műben.

Az Úr minden hű gyermeke számára becses és szent hely lesz a ház, ahol Isten találkozik népével. Nem szabad az imaházat adósságok miatt nyomorékul hagynunk. Ha eltűrjük az ilyesmit, az csaknem hitünk megtagadásának számít. Legyetek készek komoly, személyes áldozatot hozni, hogy adósságmentes házatok legyen, ahol Isten találkozhat népével és megáldhatja őket.

Ha a gyülekezet tagjai eszes költségvetést tesznek és komoly, lelkes igyekezetet fejtenek ki, akkor ki tudjuk fizetni minden imaház összes adósságát. Ha pedig valahol megszüntettük az adósságot, tartsatok hálaadó istentiszteletet. Isten házának újraszentelése lesz ez.

Isten próbára teszi népének hitét, hogy vizsgálhassa jellemüket. Akik a szükség idején hajlandók lesznek áldozatot hozni Istenért, azokat azzal fogja megtisztelni, hogy társaivá teszi őket a munkájában. Akik nem akarnak igénytelenül élni, hogy véghezvigyék Isten szándékait, azokat próbára teszi, hogy eljárásuk ugyanolyan nyilvánvaló legyen az emberek előtt, amilyen az előtt, aki a szívben olvas.

Amikor az Úr látja, hogy népe korlátozza képzelt szükségleteit, lemondást gyakorol, nem zúgolódva, nem sajnálkozó lelkülettel, amint Lót felesége hagyta maga mögött Szodomát, hanem örömmel, Krisztus kedvéért, akkor a munka hatalmasan fog előretörni.