A hetediknapi adventisták alapította minden intézménynek azzá kell válnia, ami József volt Egyiptomban és Dániel és társai Babilonban. Mikor Isten gondviselése folytán a választottak fogságba kerültek, azért történt, hogy elvigyék a pogány nemzetekhez az Isten ismeretéből fakadó áldásokat. Az Úr képviselőivé kellett válniuk. A bálványimádókkal soha meg nem alkudhattak. Mint az élő Isten imádóinak, különleges kitüntetésként kellett hordozniuk hitüket és nevüket.

S úgy is tettek, Istent tisztelték jólétben és bajban, Isten pedig tisztességet szerzett nékik.

Bár József kútból kihúzva, foglyok szolgájaként, hálátlanság és rosszindulat áldozata volt, mégis hűségesnek bizonyult a menny Istenének szövetségéhez. Egész Egyiptom csodálta annak bölcsességét, akit Isten tanított. Fáraó „úrrá tette őt a házán, és uralkodóvá minden jószágán. Hogy főembereit tetszése szerint költöztethette, és vénjeit is bölcsességre taníthatta.” (Zsolt 105:2122) Isten Józsefen át nemcsak Egyiptom népének, de a hatalmas királysággal kapcsolatban álló összes nemzetnek is kijelentette magát. Azt akarta, hogy József minden nép előtt a világosság hordozója legyen. Ezért állította a világ legnagyobb birodalmának trónja mellé, hogy a mennyei világosság közel és távol is terjedjen. József Krisztus képviselője volt bölcsességével és igazságosságával, mindennapi életének tisztaságával és jótetteivel, s hogy a nép jólétének szentelte magát, még ha bálványimádók nemzete is volt. Jótevőjükben, akihez egész Egyiptom hálával és dicsérettel fordult, ez a pogány nép, s általuk a szomszédos nemzetek Teremtőjük és Üdvözítőjük szeretetét ismerte fel.

Így helyezett Isten Dániel személyében világosságot a világ legnagyobb országának trónja mellé, hogy aki akarja, megismerhesse az igaz élő Istent. A babilóniai udvarba gyülekeztek össze a világ összes országának képviselői; a legtehetségesebb, a természet ajándékaival legjobban megáldott, s a legnagyobb világi műveltséggel rendelkező emberek. Mégsem akadt közöttük, aki a héber foglyokhoz fogható lett volna. Testi erejük és szépségük, élénk eszük, tudományos felkészültségük, lelki erejük és bölcsességük mindenkit felülmúlt. „Minden bölcs és értelmes dologban, amely felől a király tőlük tudakozódott, tízszerte okosabbaknak találta őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában vannak.” (Dán l:20) Dániel hűen végezte kötelességét a királyi udvarban. Egyúttal szilárdan megőrizte Isten iránti hűségét is. Isten ezért tisztességet szerezhetett neki, mint a babiloni király mellé szerzett képviselőjének. Dániel által tárta fel a jövő titkait, s maga Nabukodonozor kénytelen volt elismerni, hogy Dániel Istene, „bizonnyal ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője.” (Dán 2:47)

Így kell ma dicsőíteniük Isten nevét az Isten népe által létrehozott intézményeknek. Csak úgy tölthetjük be az Úr várakozását, ha jól képviseljük a jelen igazságot. A hetediknapi adventisták intézményeiben az embereknek Istent kell felismerniük. Meggyőző erővel kell képviselniük a világ előtt a jelen igazságot.

Hivatásunk Isten jellemét képviselni a világ előtt, amint Isten azt Mózesnek megmutatta. Mózes imájára: „Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És mondta az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem [eredeti könyvben: jóságom] a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét.”, Az Úr elvonult előtte és ezt mondta: „Az Úr az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen, megbocsát hamisságot, vétket és bűnt.” (2Móz 33:18, 34:67) Az Úr ezt a gyümölcsöt várja el népétől. Jellemük tisztaságával, életük szent voltával, irgalmasságukkal, szeretetteljes nyájasságukkal, együttérzésükkel be kell bizonyítaniuk, hogy „az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti [megtéríti] a lelket” (Zsolt 19:7).

Isten szándéka intézményeivel ma ugyanaz, mint amit a zsidó nemzeten át akart elérni. Az Úr Izráelen át minden népre gazdag áldásokat kívánt árasztani. Általuk akart utat készíteni a világosságnak, hogy elterjedjen az egész világon. A világ nemzetei, romlott szokásaikat követve, elvesztették Isten ismeretét. De Isten, mivel irgalmas, nem semmisítette meg őket. Alkalmat adott arra, hogy gyülekezetén át megismerhessék őt. A népének kinyilatkoztatott elveken keresztül vissza akarja állítani az emberekben a maga erkölcsi képmását.

A zsidók oktatója Krisztus volt. Amint velük járt a pusztában, úgy az ígéret földjén is velük maradt. Tanítójuk és vezetőjük maradt ott is. Az ő dicsősége lakott a szentsátorban, majd a templomban, a kegyelem trónja fölött. Értük nyilatkoztatta meg szüntelen szeretetének s türelmének gazdagságát.

Isten a dicséret és dicsőség forrásává akarta tenni Izráel népét. Megadott nekik minden előnyt. Semmit sem vont meg, ami kedvező lett volna olyan jellem kialakításához, mely képviselőivé tette volna őket.

Ha engedelmeskedtek volna törvényeinek, Isten a jólét csodáivá tette volna őket nemzetek előtt. Aki minden szakértelmet követelő munkában okosságot és ügyességet adott nekik, továbbra is tanítójuk maradt volna. Törvényei iránti engedelmesség által megnemesítette és felemelte volna őket. Megóvta volna őket a más nemzeteket sújtó betegségektől, s éles ésszel ruházta volna fel őket. Isten dicsőséges fensége és hatalma nyilvánult volna meg minden gazdagságukban. Papok és fejedelmek országává tette volna őket. Minden képességet rájuk ruházott volna, hogy a föld legnagyobb nemzetévé váljanak.

Mózesen keresztül Isten a leghatározottabban, félreérthetetlenül elébük tárta szándékát és jólétük feltételeit. „Az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te, téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népévé légy néki, minden nép közül e föld színén… És hogy megtudjad, hogy az Úr a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezer íziglen azok iránt, akik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják… De megfizet azoknak személy szerint, akik őt gyűlölik, elvesztvén őket, nem késlekedik az ellen, aki gyűlöli őt, megfizet annak személy szerint. Tartsd meg azért a parancsolatot, a rendeléseket és végzéseket, amelyeket én a•mai napon parancsolok neked, hogy azokat cselekedjed. Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat, az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, amely felől megesküdött a te atyáidnak. És szeretni fog téged, és megáld téged.” (5Móz 7:614)

„Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útjain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszel, amiképpen szólt néked, és minden ő parancsolatát megtartod. Hogy feljebbvalóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dicséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta.” (5Móz 26:1, 18)

Isten ezekkel a szavakkal jelentette ki minden igazi jólét feltételeit. Ha intézményeink be akarják tölteni alapításunk célját, be kell tartaniuk e feltételeket.

Az Úr már évekkel ezelőtt különleges világosságot adott nekem az egészségügyi intézmények alapításáról, ahol teljesen más módszerekkel kell kezelnünk a betegeket, mint bárhol a világon. A Biblia elveire kellett alapoznunk, és azok szerint igazgatnunk azokat. Az egyik leghathatósabb eszközzé kellett válniuk az Úr kezében, hogy a világosság eljusson a világra. Isten szándéka, hogy az intézetek tudományos felkészültségükkel, erkölcsi és lelki erejükkel, s mint a megújulás összes területének megbízható őrei emelkedjenek ki. Mindenki váljék tökéletesítővé, tartsa tiszteletben az alapító elveket. Akinek csak szerep jutott ezekben az intézményekben, fogadja meg az egészségügyi megújulás világosságát, mely népünkre ragyog.

Isten úgy tervezte, hogy az általa alapított intézet világítótoronyként emelkedjék ki, figyelmeztetőn s kérőn. Bizonyítsa be a világnak, hogy a vallási elvekre alapozott intézet – a betegek menedékhelye – fennállhat anélkül, hogy feláldozná különleges, szent jellegét, s hogy mentes maradhat más egészségügyi intézmények kifogásolható vonásaitól. Nagy újítások bevezetésének eszközévé kell válnia.

Az Úr utasított, hogy kórházunk jóléte nem fog kizárólag az orvosok tudásától és szakképzettségüktől függni, hanem Isten jóváhagyásától. Olyan intézetként váljék közismertté, ahol Istent ismerik el a mindenség uralkodójának. Olyan intézetként, mely az Úr külön felügyelete alatt áll. A vezetők tegyék Istent elsővé, utolsóvá s mindenben a legkiválóbbá. S ez váljék az intézet erejévé. Ha úgy vezetjük, amit Isten jóváhagyhat, akkor nagyon is eredményes lesz. A világ összes hasonló intézménye fölé emelkedhetik. Nagy világosságot, nagy tudást s nagy kiváltságokat kaptunk. Az intézet világossággal való összhangra hozása azok felelőssége, akikre azt bíztuk.

Tevékenységünk kiterjedésével, intézményeink szaporodásával Isten szándéka ugyanaz maradt. A jólét feltételei változatlanok.

Az emberi család Isten törvényeinek áthágása miatt szenved. Az Úr kívánsága rávezetnünk az embereket, hogy megértsék szenvedésük okát, s a szabadulás egyetlen útját is. Szeretné, ha belátnák, hogy testi, lelki és szellemi jólétük a törvény iránti engedelmesség függvénye. Szándéka az, hogy intézményeink a helyes elvek iránti engedelmesség eredményeinek szemléltető ábráivá legyenek.

Népet kell előkészítenünk az Úr eljövetelére. Ezt a mindennél fontosabb eredményt az egészség elveinek terjesztésével érjük el. Oktatnunk kell az embereket szervezetük szükségleteinek ismeretére, az egészséges életmódra a Szentírás tanításai alapján. Adjuk Istenteremtette testünket élő áldozatul. Váljunk alkalmassá Istennek kedves szolgálatra. Fontos munka vár ránk az emberiség szenvedéseinek enyhítésénél, az Istenrendelte módszerek alkalmazásával, s azzal, hogy az étvágyak és szenvedélyek megfékezésével betegségek megelőzésére tanítjuk az embereket. Tanítsuk őket, hogyha vétkeznek a természet törvényei ellen, Isten törvényei ellen vétkeznek. Tanítsuk őket az igazságra, arra, hogy a testi és szellemi területen „az Úrnak beszéde [félelme] életre visz”. (Péld 19:23) „Ha pedig be akarsz menni az életre – mondta Krisztus – tartsd meg a parancsolatokat.” (Mt 19:17) „Tartsd meg tanításomat, mint a szemed fényét.” (Péld 7:2) Az Isten törvényei iránti engedelmesség „életük ez azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség.” (Péld 4:22)

Kórházaink hathatós nevelő erők, ezekre az elvekre tanítanak. Akiket megtanítottak az egészséget helyreállító és megőrző elvekre, azok majd továbbadják tudásukat. Így kórházaink az emberek elérésének eszközei. Eszközökként mutassunk rá előttük az élet és egészség törvényei semmibevételének rossz következményeire, tanítsuk meg őket a test legjobb állapotban tartására. Állítsunk fel kórházakat olyan országokban is, ahova hittérítőink behatolnak. Ezek lesznek a gyógyítás, az egészség megőrzése és nevelőmunkánk központjai.

Fáradozzunk mind a test egészségéért, mind a lélek megmentéséért. Küldetésünk az, mint Mesterünké volt, akiről megírták, hogy „széjjel járt jót tévén, meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak.” (Csel 10:38) „Az Úr Isten Lelke van én rajtam, mert felkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mond jak, elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást.” (Ésa 61:1; Lk 4:18) Ha Krisztus példáját követve mások javáért fáradozunk, érdeklődést keltünk Isten iránt, akit szeretünk és szolgálunk.

Kórházaink minden osztályának Isten emlékművévé kell válnia. Isten eszközeivé az igazság magjának az emberek szívébe vetésére. Ha helyesen működnek, azzá is lesznek.

Gyógyintézeteinkben közismertté kell tennünk Isten élő igazságát. Az odajövők közül sokan éhezik és szomjazzák az igazságot, s ha helyesen tárjuk eléjük, örömmel el is fogadják. Kórházaink a jelen igazság eszközeiül szolgálnak, s ezrek elé tárják az igazságot. Az intézetet átitató vallásos szellem bizalmat ébreszt a betegekben. Az Úr bizonyossága elnököl ott, s a betegekért felajánlott számos ima a betegek szívére is hatással van. Isten Lelke meggyőzi azokat, akik sosem gondoltak a lélek értékes voltára, s sokakat egész életük megváltoztatására késztet. Kitörölhetetlen benyomást kelt sok önelégültben, akik azt hitték, hogy jellemük színvonala megfelelő, s nem érezték Krisztus igazságosságának, igaz életének szükségét. Mikor a közelgő próba bekövetkezik, sokan Isten maradék népe mellé állnak.

Az így vezetett intézetek megdicsőítik Istent, aki könyörületében oly hatalmassá tette kórházainkat a testi szenvedés enyhítésére, hogy a gyógyulást keresők ezreit vonzzák. A testi gyógyulás sokszor lelkivel párosult. Elnyerik az Üdvözítőtől bűneik bocsánatát, Krisztus kegyelmét, s azonosítják magukat vele, céljaival és dicsőségével. Sokan megújult szívvel távoznak kórházainkból. A változás határozott. Az otthonaikba visszatérők fények lesznek a világban. Az Úr a tanúivá teszi őket. Bizonyságtételük ez: „Hadd beszéljem el minden istenfélőnek, miket cselekedett az én lelkemmel.” (Zsolt 66:16)

Így Isten pártfogó keze hatalmas jótettek eszközeivé tette. S arra hivatottak, hogy még magasabbra emelkedjenek. Isten együttműködik azzal a néppel mely tiszteli őt.

Csodálatos a munka, melyet Isten szolgáival neve dicsőségére akar végeztetni. Isten Józsefet az élet forrásává tette az egyiptomi nemzet számára. József által az egész nép életét megóvta. Dániellel pedig Babilon minden bölcsének életét. Ezek a szabadítások szemléltető oktatások, melyek a népek elé tárták, hogy ha összeköttetésbe kerülnek Istennel, akit József és Dániel imádtak, akkor felajánlja nékik a lelki áldásokat. Így kíván az Úr ma is népe közvetítésével áldásokat árasztani a világra. Az áldás világra árasztásában minden tevékenykedő Isten munkatársa, aki szívében Krisztus él, mindenki, aki a világ elé tárja Isten szeretetét. Amikor Üdvözítőjétől áldásokat nyer továbbításra, egész lényéből a lelki élet árja buzog. Krisztus nagy Orvosként jött meggyógyítani az emberi családon a bűn ütötte sebeket. Lelke ma szolgáin át árasztja a bűntől beteg, szenvedő emberiségre a hatalmas gyógyító erőt, mely testre is, lélekre is hat. „Azon a napon – mondja a Szentírás – kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen.” (Zak 13:1) A kútforrás vize gyógyító hatású. Meggyógyítja mind a testi, mind a lelki nyomorékokat.

Ebből a forrásból folyik Ezékiel látomásának hatalmas folyója: „Ez a víz a keleti tájékra folyik ki, és a lapályra megy alá, és a tengerbe megy alá és a tengerbe megy be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lesz, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegy, élni fog… És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcsfája nevekedik fel, leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak, havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizük onnan a szenthelyből folyik ki, és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.” (Ezék 47:812)

Isten a gyógyítás és az élet ilyen folyóinak szánta kórházainkat, amikor hatalma azokon át működik.

Kórházainknak be kell bizonyítani a menny világ iránti jóindulatát. S noha Krisztus nincs jelen szemmel láthatóan az épületben, a munkások mégis maguknak igényelhetik az ígéretet: „Íme én veletek vagyok minden nap a világ végéig.” (Mt 28:20)

Isten ígéretei azokra az intézményekre is vonatkoznak, amelyeket ma alapítottak nevének dicsőségére. „Ezt mondja az Úr, aki megteszi azt, az Úr, aki megvalósítja azt, hogy megerősítse azt, Úr az ő neve. Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz. Mert ezt mondja az Úr az Izráel Istene, e városnak házai és a Júda királyainak házai felől. Íme, én hozok neki kötést és orvosságot, és meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és hűség kincseit… És megtisztítom őket minden bűneiktől, amelyekkel vétkeztek ellenem, és amelyekkel gonoszul cselekedtek ellenem. És ez a város lesz nékem híremre, nevemre, örömömre, tisztességemre és dicséretemre e föld minden nemzetsége előtt, akik hallják mindama jót, amelyet én cselekszem velük… Azokban a napokban és abban az időben sarjasztok Dávidnak igaz sarjadékot, és jogot és igazságot szerez e földön. Azokban a napokban megszabadul Júda, és bátorságban lakozik Jeruzsálem, és így hívják majd őt: az Úr a mi igazságunk.” (Jer 33:29,16)