Többször utasítást kaptam, hogy az egészséglélekmentés úgy kapcsolódjék össze a harmadik angyal üzenetével, mint a kéz a testtel. Működjenek együtt az isteni fő irányítása alatt, hogy előkészítsék Krisztus eljövetelét. Az igazság testének jobbja szüntelenül tevékenykedjék. Akkor az Úr meg fogja erősíteni. Mégse tegyük meg a kart testnek. De a test se mondja a kéznek: nincs rád szükségem. A testnek igenis szüksége van a kézre, a tevékeny, támadó tevékenységhez. Mindkettőnek megvan a maga kijelölt feladata. Ha egymástól függetlenül működtetjük őket, mindkettőt súlyos veszteség éri.

Többen nem tekintik annak a harmadik angyal üzenetének hirdetését, amire Isten szánta. Alsóbbrendű feladatként kezelik, holott Isten eszközei közt kell fontos helyet elfoglalnia az ember mentésében. Tereljük a figyelmet az Igére, mint megmentésük leghathatósabb eszközére. S az igeszolgálat óriási nevelőerő a célhoz. A lelkészhivatást lenézők külön próbálják működtetni az egészséglélekmentést, el akarva szakítani a kart a testtől. Mi lenne, ha sikerrel járnának? Kezeket látnának szerte repülni, a fej irányítása nélkül költve javainkat. A mű aránytalanná s féloldalassá válna. Amit Isten a kéznek szánt, az venné át az egész test helyét. Lekicsinyelné, és teljesen elhanyagolná az igeszolgálatot. Ez megzavarná az embereket, kavarodást keltene, az Úr szőlőjéből pedig jókora darab megmunkálatlanul heverne.

A gyógyító lélekmentés legyen minden gyülekezet munkájának része. A gyülekezettől külön hamar összefüggéstelen részecskék fura zagyvalékává válna. Fogyasztana, de nem termelne. Ahelyett, hogy az igazság terjesztésében Isten segítő kezeként működne, kiszívná a gyülekezetből az életet és erőt, s ezzel meggyengítené az üzenetet. Ha függetlenül vezetnénk, nemcsak azt a tehetséget és anyagiakat falná fel, amire más területeken lenne szükség, hanem a tehetetleneknek az Ige szolgálatától függetlenül való segítésével olyan helyzetbe hozná az embereket, ahonnét kigúnyolnák a Biblia igazságait.

Az igeszolgálatra szükség van, hogy folytonosságot és szilárdságot kölcsönözzön az egészségügyi hittérítésnek. Az igehirdetésnek pedig az egészségügyi hittérítő munkára van szüksége, hogy szemléltetőn ábrázolja az evangéliumi örömüzenet gyakorlati alkalmazását. A munka egyik része sem teljes egész a másik nélkül.

Mindenütt hirdessük az Üdvözítő közeli eljövetelének üzenetét, s a munka minden ágazatát jellemezze komoly méltóság. Hatalmas szőlőt kell megművelnünk. Ezért a bölcs gazda úgy intézi a dolgokat, hogy minden rész gyümölcsöt teremjen. Az Úr elnököl a munka fölött, ha az egészséghittérítésben tisztán és szeplőtlenül megőrizzük az igazság élő elveit bármitől, ami elhomályosítaná ragyogásukat. Ha a súlyos felelősségek hordozói igazak és tántoríthatatlanok maradnak az igazság elveihez, az Úr fenntartja, s támogatni fogja őket.

Ésaiás 58. világosan ecseteli az egységet, melynek az orvosi hittérítés és az igehirdetés között fenn kell állnia. Bölcsesség és áldás vár az Ésaiáson át adott tanítás szerint munkálkodókra. Ez a fejezet félreérthetetlen és elég felvilágosítást ad az Isten munkáját végezni kívánóknak. Széles területeket tár fel, ahol szolgálhatjuk a szenvedő emberiséget, s eszközök is lehetünk Isten kezében, hogy az igazság világosságát hirdessük a pusztuló világnak. Ha a helyes vonalakon folytatjuk a harmadik angyal üzenetét, az igehirdetés nem kerül alsó helyre, és a szegényeket, s betegeket sem hanyagoljuk el. Igéjében az Úr egyesítette a két munkaterületet, ezért senki el ne válassza azt.

Fennáll a lehetőség, fennforog a veszély, hogy a szegényekért végzett helyénvaló munka közben szem elől veszítjük az igazság hatalmas elveit. Ebben a tevékenységünkben is szüntelenül szem előtt kell tartanunk a lélek szükségleteit – ezt soha el ne feledjük. A testi szükségletek kielégítése terén végzett fáradozásaink közben az a veszély fenyeget, hogy elválasztjuk az utolsó örömüzenettől annak legfőbb és leglényegesebb vonásait. Az egészségügyi lélekmentés több helyen elvonta a munka más területeit megillető tehetségeket és anyagiakat, azon kívül elhanyagolták a lelkibb jellegű erőfeszítéseket. A növekvő lehetőség folytán, mely az összes osztály testi szükségleteinek kielégítése terén létezik, az a veszély fenyeget, hogy az egészséglélekmentés kiszorítja a ránk bízott üzenetet, melyet minden városban hirdetnünk kell: Krisztus közeli eljövetelét, s hogy engedelmeskednünk kell Isten parancsainak és Jézus bizonyságtételeinek. Ez az üzenet a mi munkánk felelőssége. Hangos kiáltással kell hirdetnünk, s eljuttatnunk az egész világra. Ezzel kell egyesülnie az egészség elvei terjesztésének, de nem az üzenettől függetlenül, sem ahelyett. Az egészségtevékenység ne követeljen magának akkora figyelmet, hogy megrövidítse a munka többi ágát. Az Úr utasítása, hogy vegyük figyelembe a munka összes ágát. Tevékenységünk így egyenletesen, arányosan és kiegyensúlyozottan fejlődhet.

A jelen igazság felöleli a teljes örömhírt, mely, helyesen hirdetve, azokat a változásokat viszi végbe bennünk, melyek megmutatják Isten kegyelmének szívekre gyakorolt hatalmát. Teljesen elvégzi feladatát, egész embereket fejleszt. Ezért ne vonjunk határt az igazi egészségügyi lélekmentés s az örömhír szolgálata között. Elegyítsük a kettőt, hogy átadjuk a meghívást: „Jöjjetek el, mert minden készen vár.” Olvadjon elválaszthatatlan egységbe, amint a kar is egy a testtel.

Az Úrnak szüksége van mindenféle képzett munkásra: „Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.” (Eféz 4:1113)

Isten minden gyermekének megszentelt ítélőképességgel kell rendelkeznie, hogy felmérje az egész ügyet, minden rész kapcsolatát az összes többi résszel, s így egyik se szenvedjen hiányt. A mező széles, s fejlesszük a tökéletesítés nagy munkáját, de nemcsak egykét vonalon, hanem mindenben. A tökéletesítés az egészségügyi lélekmentés szerves része, mégse szolgáljon ürügyül, hogy az igehirdetőket elszakítsák területüktől. Az egészségügyi hittérítés tanulóinak nevelése hiányos, ha nem képezik őket a gyülekezettel és az igehirdetéssel kapcsolatos tevékenységre. Másrészt igen megnövelné a lelkészi pályára készülők hasznavehetőségét, ha jártassá tennénk őket az egészség nagy és fontos tárgyköreiben. A Szentlélek ráhatására van szükségünk, hogy helyesen egyensúlyozzuk a munkát, s hogy szilárdan haladjon előre minden vonalon.

Az Úr ügye egy, legyen hát népe is egy. Isten nem utasított, hogy függetlenül végezzük az üzenet bármely részét, vagy teljesen belemerüljünk bármelyik részébe. Mikor a földön járt, mindig összekapcsolta az orvosi hittérítést az igeszolgálattal. Tizenkét apostolt, majd hetvenet küldött hirdetni az örömhírt. De arra is hatalmat adott nekik, hogy meggyógyítsák nevében a betegeket és kiűzzék az ördögöket. Az Úr hírnökeinek ma is így kell munkába indulniuk. Ez az üzenet szól hozzánk ma: „Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldlek titeket. E szavak után rájuk lehelt és folytatta: Vegyétek a Szentlelket.” (Jn 20:2122)

Az ellenfél minden elképzelhető cselszövést kigondol, hogy megossza, akiket az Úr egyesíteni kíván. Ne hagyjuk félrevezetni magunkat fortélyaitól. Ha az örömhír részeként végezzük az egészségügyi hittérítést, a világiak látni fogják az elvégzett jó munkát. Meggyőződnek valódiságáról, és támogatni is fogják.

Közeledünk a történelem végéhez, s az Úr felszólít minket, emeljük magasra a zászlót, a felirattal: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét.” Az Úr felhívja népét, dolgozzék tökéletes összhangban. A gyógyító szolgálattal foglalatoskodókat egységre hívja az igehirdetőkkel. Szólítja az igehirdetőket, egyesüljenek az egészségügyi lélekmentőkkel. S felhívja a gyülekezetet, vegye vállára kijelölt kötelességét, emelje magasra az igaz javulás zászlaját a maga területén, s tegye szabaddá a tapasztalt munkásokat, hogy új területekre hatolhassanak be. Egyetlen csüggesztő szót se szóljunk senkihez, mert ez elszomorítja Krisztust, s nagyon tetszik az ellenfélnek. Valamennyien rászorulunk a Szentlélek keresztségére. Tartózkodjunk a bíráló, leszóló megjegyzésektől, s húzódjunk közelebb Krisztushoz, hogy átérezhessük a súlyos felelősséget, melyet Krisztus munkatársai hordanak. „Tartsatok össze, összetartsatok”, ezek a mennyei Oktató szavai. Egységben az erő, széthúzásban pedig a gyengeség és vereség.

Legyünk óvatosak a szegényekért és szerencsétlenekért dolgozva, nehogy többet vállaljunk, mint elbírunk. Mielőtt elfogadnánk a nagy összegeket felemésztő terveket, gondoljuk meg, rajtuk vane Isten pecsétje. Isten nem szentesíti, ha egy munkakör előrerohan, tekintet nélkül a többire. Terve szerint a hittérítés egyengesse az utat a jelen megmentő igazság, a harmadik angyal üzenete előtt. Ha lépést tartunk tervével, semmi sem halványítja el, hátráltatja az üzenet haladását.

Isten nem számos intézményt, nem nagy épületeket vagy fitogtatást kíván, hanem választott népének egybehangolt tetteit. A nép, melyet Isten választott ki, s amely drága a szemében, álljon helyére, gondolkodjék, szóljon és tegyen Isten Lelkével összhangban. A munka akkor, és csakis akkor válik teljes, részarányos egésszé.